A sommás eljárást, 2016. január 1-jei hatállyal a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2015. évi CLXXXVI. törvény iktatta be a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvénybe (a továbbiakban: Ket.) "pilot" jelleggel. A sommás eljárásra irányadó rendelkezéseket a jelenleg hatályos általános hatósági eljárási kódex, azaz az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) is tartalmazza.
Az Ákr.-ben az ügyintézési határidő gyakorlatilag objektívvé vált. A hivatalbóli eljárásokban és azon kérelemre induló eljárásokban, amelyekben nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának, csupán a felfüggesztés és a szünetelés eredményezi az ügyintézési határidő nyugvását. Ennek megfelelően, például az az időtartam, amikor hóesés miatt a munka szünetel a hatóságnál - a Ket.-tel ellentétben - már beleszámít az ügyintézési határidőbe.
A jogalkalmazók részéről visszatérően felmerülnek kérdések a közigazgatási hatósági eljárás ügyintézési határidejének számítása, valamint az ügyintézési határidő elmulasztása vonatkozásában. Például, hogy mik lehetnek az ügyintézési határidő mulasztásának következményei a sommás eljárásokban, ha a hatóság az irányadó nyolc napon belül nem hozza meg döntését, ugyanakkor függő hatályú döntés meghozatalára sem kerül sor. A lentebb ismertetettek az Igazságügyi Minisztérium hivatalos álláspontját tükrözik e kérdés kapcsán.
A hatóság a kérelmet automatikus döntéshozatali eljárásban, sommás eljárásban, vagy teljes eljárásban bírálja el. A sommás eljárás lehetősége minden ügyben adott. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az Ákr. 39. §-a alapján ágazati törvény egyes ügyekben a sommás eljárás alkalmazását kizárhatja.
Az Ákr. 41. § (1) bekezdése értelmében a sommás eljárási forma lényege, hogy amennyiben a kérelem és annak mellékletei hiánytalan benyújtásakor a döntéshez szükséges minden bizonyíték rendelkezésre áll, és nincs ellenérdekű fél, akkor a hatóságnak az Ákr. 50. § (2) bekezdés b) pontja alapján azonnal - de legkésőbb nyolc napon belül - döntést kell hoznia.
Az Ákr. 50. § (4) bekezdése szerint az ügyintézési határidőn belül a hatóságnak, mind a döntés meghozataláról, mind annak közléséről intézkednie kell. Az ügyintézési határidő kezdetét az Ákr. 50. § (1) bekezdésében,[1] illetve az Ákr. 37. § (2) bekezdésében[2] foglalt rendelkezések együttesen határozzák meg. Továbbá az Ákr. 52. § (1) bekezdése szabályozza,[3] hogy mely napok nem számítanak bele a napokban megállapított határidőbe.
Amennyiben a hatóság az ügyintézési határidőn belül mellőzi a döntéshozatalt, és jogszerű hallgatásnak nincs helye, az Ákr. azt szankcionálja. A kérelemre induló eljárások esetén, az ügyintézési határidő túllépésére irányadó szabályokat az Ákr. 51. §-a határozza meg.[4]
Az Ákr. 51. § a) pontjában meghatározott esetkör arra vonatkozik, amikor a hatóság a függő hatályú döntést nem hozza meg határidőben. E rendelkezés azonban sommás eljárásokban nem lehet irányadó, tekintettel arra, hogy sommás eljárásban függő hatályú döntés meghozatalának nincs helye, arra csupán a teljes eljárásban kerülhet sor.
Az Ákr. 51. § b) pontjával összefüggésben megállapítható, hogy e rendelkezés alapján csak az egész eljárás lefolytatására irányadó ügyintézési határidő jogtalan túllépése esetén illeti meg az ügyfelet a visszatérítés, illetve megtérítés, ugyanis valójában e határidő mulasztása jelenthet érdemi sérelmet az ügyfél számára. Nyelvtani-rendszertani értelmezéssel is megállapítható,
- 43/44 -
hogy az Ákr. valamennyi szabálya - így a hatóság mulasztása kapcsán is - az ügyintézési határidő alatt az ügy tényleges elintézésére nyitva álló határidőt érti.
E rendelkezés alkalmazására azonban kizárólag az Ákr. 43. § (8) bekezdésében[5] foglalt esetben kerülhet sor. Ennek megfelelően sommás eljárás keretében, e rendelkezés sem bírhat relevanciával.
A sommás eljárás ügyintézési határidejének elmulasztása - azaz a sommás eljárás szabályainak indokolatlan mellőzése - esetén kizárólag az Ákr. 51. § c) pontjában foglalt jogkövetkezmény alkalmazásának lehet helye. Indokolatlan mellőzésen azt szükséges érteni, hogy fennállnak ugyan a sommás eljárás feltételei, törvény sem zárja ki adott ügyben a sommás eljárás alkalmazását, de a hatóság mégsem a sommás eljárásra vonatkozó szabályok szerint jár el; a szabályszerű eljárás pedig magában foglalja az eljárási határidő megtartását is. Ennek megfelel az az eset, amikor a hatóság nyolc napon belül nem hozza meg döntését.
Indokoltan a hatóság csupán az Ákr. 41. § (2) bekezdésében[6] foglaltak értelmében mellőzi a sommás eljárás szabályait, azaz amikor a hatóság azt állapítja meg, hogy a sommás eljárás feltételei nem állnak fent.
* * *
Egy közös önkormányzati hivataltól érkezett megkeresésben kérdésként merült fel, hogy az 1992. július 1-je után munkaviszonyban töltött idő a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) szerinti jubileumi jutalomra jogosító időbe beszámítható-e.
A Kttv. jubileumi jutalomról rendelkező 150. § (3) bekezdés a) és b) pontja értelmében a jubileumi jutalomra jogosító idő megállapításánál - többek között - az e törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.), a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Ktjv.), valamint az állami tisztviselőkről szóló 2016. évi LII. törvény (a továbbiakban: Áttv.) hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közszolgálati, kormánytisztviselői és állami szolgálati jogviszonyban, továbbá a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt kell figyelembe venni.
A jogosító idő számításánál tehát a Kttv., a Ktv., a Ktjv., az Áttv., illetve a Kjt. hatálya alá tartozó szerveknél jogviszonyban töltött időt, valamint - a szervezeti jogutódlásra tekintettel - az e szervek jogelőd szerveinél munkaviszonyban töltött időt kell figyelembe venni. Ennek megfelelően figyelmen kívül kell hagyni azt a munkaviszonyban töltött időtartamot, amelyet a köztisztviselő nem a Kttv., a Ktv., a Ktjv, az Áttv., illetve a Kjt. hatálya alá tartozó szerv jogelőd szervénél töltött munkaviszonyban.
A fentiek alapján tehát a jubileumi jutalomra jogosító idő megállapításánál csak a Ktv. hatálybalépését - 1992. július 1-jét - megelőzően munkaviszonyban töltött idő beszámítására van lehetőség - amennyiben az érintett a fentiek szerinti jogelőd szervvel állt munkaviszonyban -, 1992. július 1-jét követően a fent nevesített törvények hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban töltött időt a Kttv. 150. § (3) bekezdésében foglaltak alapján figyelembe venni nem lehet.
* * *
Az első jogalkalmazói tapasztalatok alapján érkezett jelzések szerint a gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy mi az indoka annak, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) csak az érdemi tárgyalás esetében ad lehetőséget arra, hogy a fél kérje a tárgyalásnak a távollétében történő megtartását, míg a perfelvételi tárgyalás tekintetében ezt nem engedi, és ezzel kötelezővé teszi a perfelvételi tárgyaláson való jelenlétet.
Az érintett jogszabályi rendelkezések a szabályozás logikai sorrendjében a következők:
"227. § (3) Ha a fél jogi képviselője szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, valamint, ha a jogi képviselőként megjelent személy a képviseleti jogát nem igazolja, vagy képviselőként nem járhat el, a fél részéről a tárgyalást elmulasztottnak kell tekinteni akkor is, ha személyesen vagy más képviselője megjelent. Ha a képviseleti jog igazolása nem szabályszerű, a bíróság rövid határidővel felhívja a megjelent személyt a képviseleti jog szabályszerű igazolására."
- 44/45 -
"190. § (1) Ha a perfelvételi tárgyalást
a) valamennyi fél elmulasztotta, vagy
b) valamelyik fél elmulasztotta, és a jelen lévő fél nem kérte annak megtartását,
a bíróság az eljárást hivatalból megszünteti."
"121. § (1) Az eljárás szünetel, ha
(...)
b) az érdemi tárgyalást valamennyi fél elmulasztja, vagy az érdemi tárgyaláson megjelent egyik fél sem kívánja az ügy tárgyalását, és a mulasztó fél egyik esetben sem kérte a tárgyalás távollétében történő megtartását, a tárgyalás időpontjától."
A Pp. kiemelt jogalkotói célkitűzése volt a koncentrált per feltételeinek megteremtése, melynek egyik garanciája az osztott perszerkezet bevezetése, mely mind időben, mind funkciójában két részre tagolja az eljárást. A per előkészítése - az állítások, indítványok megtételére és véglegesítésére szolgáló - perfelvételi szakban történik, míg az ott rögzült állítások, indítványok alapján az érdemi tárgyalási szakban folytatja le a bíróság a bizonyítást. Mindkét szakban kiemelt jelentőséggel bírnak a szóbeliséget, közvetlenséget szolgáló tárgyalások: a perfelvételi tárgyalás és az érdemi tárgyalás. A tisztességes eljárás elvének maradéktalan érvényesülése érdekében hangsúlyozni kell, hogy a perfelvételi szakban is csak abban az esetben kerülhet sor a perfelvételi tárgyalás mellőzésére, ha a felek nem kérik annak megtartását (Pp. 197-198. §), egyéb esetekben a bíróság minden esetben perfelvételi tárgyalást tart [Pp. 187. § a)-b) pontok].
A Pp. a per teljes körű előkészítése, a perkoncentráció érvényesülése érdekében kötelezővé teszi a perfelvételi tárgyaláson a felek jelenlétét, mert csak így biztosítható, hogy a félnek a korábban, perfelvételi iratban megtett vagy a perfelvételi tárgyaláson elhangzó, illetve az ott módosuló nyilatkozataira, indítványaira az ellenérdekű fél érdemben nyilatkozni tudjon, perfelvételi nyilatkozatait megváltoztathassa és a fél jelenlétének hiánya ne vezessen a perfelvételi tárgyalás elhalasztásához, mely a per elhúzódását eredményezi.
A Pp. 190. §-a egyértelműen szabályozza a perfelvételi tárgyalás elmulasztásának jogkövetkezményeit. Ha a perfelvételi tárgyalást valamennyi fél elmulasztotta, vagy valamelyik fél elmulasztotta, és a jelen lévő fél nem kérte annak megtartását, a bíróság az eljárást hivatalból megszünteti [Pp. 190. § (1) bekezdés].
A Pp. 190. § (2) bekezdése értelmében pedig, ha a perfelvételi tárgyalás a jelen lévő fél kérelmére megtartásra kerül,
a) úgy kell tekintetni, hogy a mulasztó fél a megjelent fél tárgyalást megelőzően vagy tárgyaláson előterjesztett tényállítását, jogállítását, illetve bizonyítékát nem vitatja, valamint kérelme, indítványa teljesítését nem ellenzi, kivéve, ha korábban ezekkel ellentétes nyilatkozatot tett,
b) úgy kell tekinteni, hogy a mulasztó fél keresete vagy ellenkérelme megalapozásához egyéb perfelvételi nyilatkozatot nem kíván, illetve nem tud tenni,
c) a mulasztó féllel közöltnek kell tekinteni a tárgyaláson jelen lévő fél nyilatkozatát, a tárgyaláson csatolt, illetve kézbesíthető iratot és
d) a perfelvétel lezárható, kivéve, ha a perfelvételi tárgyalást e törvényben meghatározott okból el kell halasztani.
A törvény tehát a perfelvételi tárgyalás eredményességéhez és hatékony lebonyolításához feltétlenül szükségesnek tartja azt, hogy a fél a perfelvételi tárgyaláson megjelenjen, ami a kötelező jogi képviselet esetében a jogi képviselő megjelenésének követelményét jelenti, hiszen hatályos nyilatkozatot ez esetben csak a jogi képviselő tehet. Ugyanakkor szükséges lehet az is, hogy olyan személy is jelen legyen a perfelvételi tárgyaláson, aki kompetens, megfelelően felkészült ténybeli és bizonyítási kérdésekben. Ellenkező esetben ugyanis a perfelvételi tárgyalás nem tudja megfelelően betölteni a szerepét, ez a perfelvételi tárgyalás elhalasztását eredményezheti, ami ellentétes a perkoncentráció elvével. Erre tekintettel írja elő a Pp. 189. § (6) bekezdése a perfelvételi tárgyaláson való jelenlétre azt is, hogy a fél köteles gondoskodni arról, hogy a perfelvételi tárgyaláson tény- és bizonyítási kérdésekben személyesen vagy képviselője útján nyilatkozatot tudjon tenni. Ennek érdekében a kötelező jogi képviselet esetében is lehetővé teszi a törvény, hogy a jogi képviselő közreműködése mellett - a képviselet általános szabályait e körben felülírva -maga a fél vagy egyéb meghatalmazottja is hatályosan nyilatkozhat a perfelvételi tárgyaláson [Pp. 191. § (4) bekezdés] azzal, hogy ez a nyilatkozat csak a tényállítás, a bizonyíték és a bizonyítási indítványok tekintetében hatályos. Az egyéb nyilatkozatokat - ha a jogi képviselet kötelező - a jogi képviselőnek kell megtennie, így nem mellőzhető a jogi képviselő jelenléte a perfelvételi tárgyaláson akkor sem, ha a tényállításra, a bizonyítékra és a bizonyítási indítványokra vonatkozó a nyilatkozatok megtétele érdekében a tárgyaláson maga a fél vagy a fél nem jogi képviselő meghatalmazottja megjelenik.
A perfelvételi szak céljára tekintettel tehát a Pp. kivételt nem engedő módon valamennyi fél számára kötelezővé teszi a perfelvételi tárgyaláson való megjelenést, és nem ad arra lehetőséget, hogy bármelyik fél kérhesse a perfelvételi tárgyalás távollétében való megtartását. A tárgyalás távollétében való megtartását csak az érdemi tárgyalás vonatkozásában kérheti bármelyik fél, arra tekintettel, hogy az érdemi tárgyaláson a perfelvételi szakban rögzült állítások alapján bizonyítást folytat le a bíróság, ami nem feltétlenül igényli a felek jelenlétét. A Pp. 121. § (1) bekezdés b) pontja egyértelműen meghatározza, hogy a fél csak az érdemi tárgyalás tekintetében élhet ezzel a jogával, a perfelvételi tárgyalás esetén nem.
* * * Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készültek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve kötelező ereje nincs. * * * ■
JEGYZETEK
* Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készültek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve kötelező ereje nincs.
[1] Ákr. 50. § (1) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az ügyintézési határidő az eljárás megindulásának napján kezdődik.
[2] Ákr. 37. § (2) Az eljárás a kérelemnek az eljáró hatósághoz történő megérkezését követő napon indul.
[3] Ákr. 52. § (1) A napokban megállapított határidőbe nem számít bele a határidő kezdetére okot adó cselekmény vagy körülmény bekövetkezésének, a közlésnek, a kézbesítésnek, a hirdetmény kifüggesztésének és levételének, valamint a közhírré tétel napja.
[4] Ákr. 51. § Ha a hatóság
a) határidőben nem hoz függő hatályú döntést,
b) az ügyintézési határidőt túllépi - és függő hatályú döntés meghozatalának nem volt helye -, vagy
c) az automatikus döntéshozatal, vagy a sommás eljárás szabályait indokolatlanul mellőzi,
az eljárás lefolytatásáért illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot megfizet a kérelmező ügyfélnek, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is.
[5] Ákr. 43. § (8) Nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának, ha
a) a döntés
aa) - központi hivatal kivételével - központi államigazgatási szerv vagy annak vezetője, vagy
ab) a Magyar Nemzeti Bank hatáskörébe tartozik,
b) az ügy tárgya honvédelmi és katonai, továbbá nemzetbiztonsági célú építmény.
[6] Ákr. 41. § (2) Ha a hatóság megállapítja, hogy az (1) bekezdésben meghatározott bármely feltétel nem áll fenn, a sommás eljárás szabályait mellőzi, és függő hatályú döntést vagy a 43. § (7) vagy (13) bekezdésében meghatározott valamely döntést hoz.
Visszaugrás
