Az interneten megjelenő, harmadik személyek által megosztott textuális tartalmakért (posztok, kommentek, reposztok stb.) való felelősséget számos bírósági ítélet tárgyalja, mind a tagállamokban, mind az Emberi Jogok Európai Bírósági gyakorlatában. Annak ellenére, hogy az önkifejezés, illetve a szólásszabadság ilyen módon való gyakorlása már a 2000-es évek elején megjelent, még mindig nem beszélhetünk egységes joggyakorlatról az internetszolgáltató felelősségének megítélésében.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága tárgyat érintő legismertebb esetei a Delfi AS v. Észtország (2013) és a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete és Index.hu Zrt. v. Magyarország (2016) volt. A bíróság a két ügyben más-más nézőpontból szemlélte a szolgáltató felelősségét, és míg az előzőben megállapítandónak vélte azt, az utóbbiban nem. Az egyik ügyben egy vállalat vezetője személyes hírnevének, a másikban egy ingatlaniroda vállalati jóhírnevének a csorbításáról volt szó. A bíróság az első esetben igazat adott az észt fellebbviteli bíróság döntésének, a másodikban a magyar Kúriának nem.
Az okostelefonok, iPhone-ok és online közösségi alkalmazások korában megjelenő különböző képi tartalmak megítélésére ez ideig még kísérlet sem született. A tanulmány az álló vagy mozgó képi montázstechnikával előállított (gif, wink, snap formájában megjelenő), köztudomású tényeket hordozó tartalmak (mémek) becsületsértő és rágalmazó jellegének lehetséges megítélését és az előállításukért, megosztásukért és terjesztésükért való felelősség kérdését az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatán keresztül tárgyalja. A tanulmányban nem tekinthetünk el a mémek ontológiai és társadalomelméleti bemutatásától sem.
Az internetes mém, vagy i-mém a felhasználók által az információs technológia segítségével készített, internetes felületeken közzétett, felhasználói közvetítéssel terjedő videó-, kép-, hang- és írott tartalmak különböző változataiból, hiperhivatkozásokból, illetve ezek kombinációjából álló, gyakran változó jelentésű, általában rövid, pozitív vagy negatív üzenettartalmú, módosított vagy valós tényeket megjelenítő digitális információs egység.
Az internetes mémek természetét leginkább Richard Dawkins biológus nevéhez fűződő mémek működésével lehet magyarázni.[1] Dawkins mém-elméletében a kultúra terjedése és az evolúció folyamata közti összefüggést vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a gének másolódása és a gondolkodás elemeit alkotó kulturális egységek terjedése közt hasonlóságok fedezhetők fel. A mémek mint kulturális egységcsomagok a replikátorok[2] segítségével utánzással másolódnak és terjednek emberről emberre. A gének mutálódásához hasonlóan folyamatosan alakulnak, gyakran megváltozott formájukban másolódnak - ezzel gazdagítva és megőrizve a kultúrát.
Dawkins a vallási tanok és ideológiák fennmaradását is a mémek működésének tulajdonította és az evolúcióhoz hasonlóan terjedésükre automatikus folyamatként tekintett, amit később számos kritika ért. A memetika tudománya a mémeket továbbra is az emberi kultúra szükséges részének tekinti azzal a felismeréssel, hogy terjedését maga az ember szabályozza, tehát, az nem autonóm folyamat eredménye. A XX. század végén egyre szélesebb körben elterjedt internetes hálózat megteremtette a mémek új birodalmát és életre keltette a dawkinsi elmélet tárgyának virtuális változatát, az internetes mémeket (a továbbiakban i-mémek). A mém-elmélet, habár az internetes információs egységekkel teljes egészében nem azonos, komplex információtartalmára, terjedésére, tárolhatóságára vonatkozó szoros összefüggések és hasonlóságok okán azonban a dawkinsi mémekhez áll a legközelebb, ezért a köztudatba internetes mém elnevezéssel került be.
Az i-mémeket a közösségi önkifejezésre, illetve közéleti reflexióra alkalmas funkciója tette igen széles körben népszerű közlési formává, ami a web 2.0 tartalmak előretörésével teljesedett ki jelenlegi formájában. Az i-mém mint információs egység további sajátossága, hogy a nyelvi sokszínűség és a technikai környezet (megjeleníthetőség, terjeszthetőség, tárolhatóság) révén megőrizheti az internetes közösségek értékeit, szokásait, hagyományait vagy akár ideológiát. Földrajzi határok nélkül bármit népszerűsíthet, lehet párbeszéd vagy konfliktus kifejezőeszköze, tartalmazhat társadalmi eseményhez kötődő vagy közéleti vonatkozású információt (politika, művészet, divat, gasztronómia, szólások és közmondások, reklámok, bölcsességek stb.), azonban tartalma nem feszítheti szét azokat a kereteket, amit maga az internetes közösség neki tulajdonít. Kapacitását alapvetően a gyors közlésre alkalmas, közérthető, nagy tömegeket érintő, lényegi információ mérete szabja meg, és ezáltal válik lehetővé gyors terjedése. Funkcióit tekintve arra is alkalmas, hogy durva torzításokat, egyénre vagy közösségre vonatkozó valótlan tényeket közöljön.
Az kép, hang, videó vagy szövegtartalmak puszta megjelenítése nem jelenti az internetes mémekkel való egyezőséget. Az i-mémek ennél jóval szélesebb kategóriát alkotnak: komplexitásuk (kép, videó, szöveges tartalom együttes variációja) a nyilvánosságra hozatalukat és terjesztésüket megvalósító egyén és közösség szándékán múlik. Fontos figyelembe venni, hogy a terjesztők mit akarnak kifejezni az információs egység fókuszába helyezett tartalommal. A káros internetes mémek iskolapéldája lehet, ha egy politikai közszereplőről készített fotómontázst vagy animációt tesznek közzé szöveges megjegyzésekkel együtt az érintett számára sértő kontextusban; ez az ábrázolás egy politikai döntés értékítéletét fejezi ki eszközként használva a közszereplő manipulált fotóját.[3] Ebben az értelemben egyszer az egyén,
- 39/40 -
másszor a döntést vagy annak meghozatalában résztvevő többi közszereplő irányába történhet meg a jogsértés. A többletinformációt és a kétértelműséget a téma komplex megjelenítése adhatja, a tartalom bármely részében kifejezheti az i-mém üzenetét (akár a szöveges vagy a képi tartalom), de csak a kiegészítő tartalomrésszel együtt éri el szándékolt hatását. A közszereplő magára nézve becsületcsorbítónak értékeli az i-mémet, ami azonban más vagy mások rágalmazása céljából készült. Hasonló esetben az internetes mém jogi megítélése ugyanazt a komplexitást kívánja meg, ugyanis a szándék és az eredmény összefüggése sem teljesen egyértelmű. További érdekesség, hogy az i-mémek gyakran tömeges értékítéletet fejeznek ki, ezért terjedésük is nagyobb dinamizmust feltételez, minősítő körülményként nagy nyilvánosság elé kerül az internetezők körében, szemben egy nem manipulált valóságot tükröző tartalommal. Egy közszereplő magánszférájának polgárjogi védelme - a róla készített valós tartalmak közvélemény előtti szabad szerepeltetésével - jóval korlátozottabb, így a káros tartalmú internetes mémek a valós tartalmak torzításával, manipulásásával érik el céljukat. A káros tartalmú i-mémek nyilvánosságra hozatala, terjesztése egyébként sem a valós tények közlése céljából történik, sokkal inkább károkozó szándékból. Összetettsége (például egyes szövegrészletekkel kiegészítve) felerősíti az értékítéletben rejlő sértő elemeket. Mindazonáltal a mémek a politikai véleménynyilvánítás eszközei, a kritikus gondolatok kifejezőeszközei, s mint ilyenek elősegítik a politikai célú társadalmi diskurzust. Ilyen módon a mémek a szólás- és véleményszabadság leginkább védett eszközei. Káros mivoltuk tehát csak abban a formában nyer értelmet, amennyiben a közszereplők becsületére, hírnevére veszélyt jelentenek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
