Dr. Dudás Ferenc: Miért (ne) legyen személyi titkárunk, illetve, ha már van, akkor mit is kezdjünk vele? (Jegyző, 2014/5., 37-38. o.)

Dr. Dudás Ferenc tollából szellemesen megfogalmazott tanácsokat kapunk arra vonatkozóan, hogyan kezeljük jól az asszisztenciánkat, illetve milyen hibákat ne kövessünk el ha egyszer vezetővé avanzsál(t)unk.

Egy bizonyos közigazgatási ingerküszöb (szint) felett már (ciklusokon átívelően) szinte divat, sőt egyenesen fok- (illetve láz-) mérő az, hogy kinek van minél nagyobb (kiterjedtebb) udvartartása. Ez egy meghatározott üzemméret (pl. miniszter, főpolgármester, államtitkár) esetében teljes mértékben érthető és indokolt. Viszont az alsóbb szintek tekintetében sokkal inkább a rongyrázást és az erőfitogtatást szimbolizálja. Az e körbe tartozó egyébként nagyra becsülendő kollégákat a környezet általában mindig egyfajta udvartartásnak, vagy kapuőri ármádiának tekinti. Ez csak akkor van másként, ha az érintettek magatartásukkal, személyiségükkel és munkafelfogásukkal rácáfolnak ezekre a sztereotípiákra. Ha nem, akkor csak a bejáratott (illetve lejáratódott) klisé működik, amely szerint ezek:

• minket csak akadályoznak;

• mindig csak torzítanak és mószerolnak;

• folyton csak basáskodnak és ugráltatnak;

• mindent örökösen elhánynak;

• semmivel soha nincsenek tisztában stb.

Mindez azt jelenti, hogy nincs szükség ilyen jellegű segítőkre, valamint asszisztenciára? Természetesen nem, de ha intézményesítünk ilyen csoportot, akkor azok soha:

• ne vegyenek fel kommandírozós jellegű harcmodort;

• ne akarjanak janicsárkodni a valakik által egyébként alsóbb szinten szintén vezetett személyi állomány felett.

S hogyan lehet ezeket a buktatókat elkerülni? Lássuk is gyorsan néhány példán keresztül:

• Talán úgy, ha az első ember titkárnője nem tölt el áhítattal 2 percet azzal, hogy beleremegi a beszélőkébe, hogy éppen kinek, milyen magas beosztású - és hosszan taglalható - személyiségnek a telefonját kezeli és vette fel (pl. nem mondja azt, hogy: Tessék, ez G. Ypsilon Iván... minisztériumi... helyettes (vagyis: hát) államtitkár úr PhD vonala; helyette sokkal jobban hangzik: Tessék, helyettes államtitkári titkárság)..

• Talán úgy, ha az első ember nem személyi titkárt alkalmaz, hanem csupán titkárságvezetőt, de a kettőt együtt semmiképpen sem, mivel az már akár ártalmas is lehet. Bár aki ilyet akar, az előtte nyomban kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. (Mert pl. mennyivel elegánsabban hangzik: államtitkári asszisztens, de se több, se kevesebb. S nem kell, hogy legalább hatan legyenek, akkor sem fognak félni a titkárságon).

• Talán úgy, hogy naponta többször nem ajnároztatják körbe magukat lakájszerű körtánccal, mert az mindig rossz tanácsadó. S a nóta egyébként is azt mondja: Mások vittek rossz utakra engem!

• Talán úgy, hogy eggyel mindig alacsonyabb lóra ülünk, mint amilyen magas lovon egyébként ügethetnénk.