Cikkem témáját az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) mögöttes felelősség elévülésével kapcsolatos szabályozása adja. Az Art. 35. § (2) bekezdése alapján az adóhatóság az adózóval szembeni eredménytelen végrehajtás esetén jogosult a követelést a tartozásért helytállni köteles személyekkel (a mögöttes felelőssel/felelősökkel) szemben érvényesíteni. A jogszabály tehát csak akkor ad lehetőséget erre, ha egyértelműen megállapítható, hogy a követelés a gazdasági társaságtól behajthatatlan. Természetesen ebben a körben is érvényesülnek a polgári jogból ismert elévülési szabályok; az alábbiakban az Art. ezzel kapcsolatos rendelkezéseit szeretném vázlatosan áttekinteni.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 326. § (2) bekezdésének első mondata szerint ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra.
Wellmann György álláspontja szerint »…a követelés Ptk. 326. § (2) bekezdés szerinti "érvényesíthetősége" nem pusztán a perlés lehetőségét jelenti, hanem a bírói úton való kikényszeríthetőséget, vagyis a teljesítés követelhetőségét. Akkor beszélhetünk tehát a jogosult és a mögöttes felelős viszonylatában "igényről" vagyis az érvényesíthetőség, a bírói úton való kikényszeríthetőség állapotában lévő alanyi jogról, amikor a jogosult már teljesítést követelhet a mögöttes felelőstől. Amíg a jogosult nincs ebben a helyzetben, addig az elévülés nyugszik…Amíg a főkötelezettől való behajthatatlanság akár felszámolási, akár végrehajtási eljárás során nem lesz megállapítható, addig a mögöttes felelős a sortartás kifogásával elháríthatja a teljesítést, perlése esetén pedig vele szemben csak feltételesen végrehajtható marasztaló rendelkezés hozható. Ilyen esetben időbelileg elválik egymástól az elévülési határidő kezdő időpontja és a mögöttes felelős ’helytállási kötelezettségének a megnyílta’ (amely utóbbi a behajthatatlanság megállapíthatóságának időpontja). A két időpont közötti időszak az elévülés nyugvásának az ideje.« (Dr. Wellmann György: A mögöttes felelősségről, különös tekintettel annak elévülésére. Magyar Jog 2006/9.).
A behajthatatlanság tényének igazolását megalapozhatja a végrehajtási eljárásban sikertelen eljárási cselekmény. Ebbe a körbe tartozik a felszámolás mint totális végrehajtás is, hiszen ebben az esetben a végrehajtási cselekményt az adós teljes vagyonára foganatosítják. Természetesen ez csak "kvázi végrehajtásnak" tekinthető, hiszen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. § (1) bekezdése szerint az adós ellen a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő - a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos - végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító bíróságnak (hatóságnak) haladéktalanul meg kell szüntetni, a lefoglalt vagyontárgyakat és a befolyt, a végrehajtás költségeinek levonása után fennmaradó, de még ki nem fizetett pénzeszközöket a kijelölt felszámolónak kell átadni.
Az igazolás a végrehajtási cselekmény eredménytelenségét rögzítő közokirattal (pl. egy nemleges foglalási jegyzőkönyv), felszámolás esetén záró mérleggel igazolható. Elviekben azonban nem kizárt az sem, hogy a behajthatatlanság ténye a felszámoló írásbeli nyilatkozatán alapuljon: ezt rögzíti a Cstv. 63/B. §-a is (egyszerűsített felszámolás). Ha ugyanis az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetőleg a könyvvezetés hiányai miatt a felszámolási eljárás az általános szabályok szerint technikailag lebonyolíthatatlan, a felszámoló a hitelezői igényt bejelentett hitelezőket (választmányt) tájékoztatja arról, hogy egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet kíván a bírósághoz benyújtani. Egyúttal felhívja a hitelezőket, hogy ha tudomásuk van az adós bárhol fellelhető vagyonáról, illetve segítséget tudnak nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, azt 30 napon belül jelentsék be. (A T/4922. sz. törvényjavaslat szerint - mely 2011. november 12-én került benyújtásra és jelen cikk lezárásakor még vita tárgya - a 30 napos határidő 45 napra változna.) A felszámoló - az adós gazdálkodó szervezet nyilvántartásai, illetve a könyvvezetés hiányosságai esetén - az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét felhívja arra, hogy amennyiben a gazdálkodó szervezet nyilvántartásainak, illetve könyvvezetésének hiányosságait nem pótolja, egyszerűsített felszámolási eljárást fog kezdeményezni.
Hogyha a felhívás eredménytelen, és az eljárás a felszámolási eljárás általános szabályai szerint nem folytatható le, a felszámoló erről írásbeli jelentést készít, és kérelmet, illetve javaslatot nyújt be a bíróságnak az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztására. Ebben az esetben csupán a felszámoló írásbeli jelentése az, amely a behajthatatlanság tényét rögzíti.
Az Art. mögöttes felelősség elévüléssel kapcsolatos szabályozásában álláspontom szerint az alábbi három jogszabályhely bír kiemelt jelentőséggel és ezek adják jelen cikk témakörét is:
- Art. 160. § (4) bekezdés c) pontja: Szünetel a végrehajtás, ha az adózó meghalt, illetőleg megszűnt, az adó megfizetésére határozattal kötelezett személyt megállapító határozat jogerőre emelkedéséig.
- Art. 164. § (6) bekezdése: Ha az adózó ellen felszámolási eljárás indul, az adótartozás végrehajtásához való jog elévülése az adózó felszámolását elrendelő végzés közzététele napján megszakad, és az elévülés az ezt követő naptól a felszámolás befejezéséről szóló végzés közzététele napjáig nyugszik.
- Art. 164. § (7) bekezdése: Nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárás felfüggesztésének és szünetelésének, az adózó vagyonának egészére elrendelt bűnügyi zárlatnak, továbbá törvényben biztosított fizetési kedvezménynek vagy feltételhez kötött adómentességnek az időtartama alatt.
A felszámolási eljárás időtartama tehát a felszámolást elrendelő végzés közzététele és a felszámolás befejezéséről szóló végzés közzététele közötti időtartamot foglalja magában. Így tulajdonképpen a felszámolási eljárás kezdő időpontjától egészen a mögöttesen kötelező határozat jogerőre emelkedéséig nyugodna az elévülés a mögöttes felelőssel szemben. A végrehajtáshoz való jog elévülése során az elévülés nyugvását előidéző okok (felszámolási eljárás lefolytatása) kihatnak a mögöttes felelősre is, ugyanakkor a meghosszabbító ok (a végrehajtási cselekmény foganatosítása) nem. A felszámolási eljárás időtartama alatt az elévülés az adó megfizetésére kötelezhető személlyel szemben szintén nyugszik.
Megjegyzést érdemel azonban, hogy az elévülés nyugvásának megszűnése nem feltétlenül esik egybe a főkötelezettel szembeni felszámolási eljárás jogerős befejezésével. Amennyiben a felszámoló a hitelezővel már ezt megelőzően közli, hogy igényének kielégítésére - a főkötelezettel szembeni behajtásra - reálisan nincs esély, a menthető ok - a közvetlen igényérvényesítés akadálya - ezzel megszűnik (Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30 332/2004/4. sz., Fővárosi Ítélőtábla 12. Gf. 40218/2005/8. sz.). Fontos azonban, hogy "…a menthető ok kizárólag a hitelező érdekkörében vizsgálandó, mert a nyugvás az ő érdekköre. Ha a jogosulti érdekkörben a menthető ok fennáll, a kötelezett (mögöttes kötelezett) érdekkörének vizsgálata közömbös." (Bíró György: Jogértelmezési viták a mögöttes helytállás kérdéskörében. Gazdaság és Jog, 2007/2.). Úgyszintén figyelemmel kell lenni arra, hogy bár a felszámolási eljárásra - a polgári nemperes eljárások sajátosságaiból eredő kivételekkel - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) szabályai alkalmazandóak, az eljárás félbeszakadásának nincs helye.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
