Nótári Tamás, a Károli Gáspár Református Egyetem Római Jogi Tanszéke docensének monográfiája nem csupán a római jog, hanem az ókortörténet, a klasszika filológia iránt érdeklődők, valamint az e területeket kutatók szemében is értéket képvisel, hiszen a szerző munkájának megírása során számos tudományág módszereit felhasználta, valamint eredményeit szintetizálta. Már a mű címe is utal a szerző egyedi, komplex látásmódjára, amellyel a római jog intézményeit kutatásai során megközelíti. Látásmódjának sajátja, hogy a szerző nem ragad meg a jogi konstrukciók elemzésénél, hanem vizsgálat tárgyává teszi azon szférákat is, amelyekbe ezen jogintézmények ágyazódnak: így például betekintést enged a Cicero által, a iurisprudentia, a res militaris és a retorika viszonyáról kifejtett gondolatokba, valamint mélyrehatóan vizsgálja a római vallás világát.1
Nótári Tamás jelen művében Marcus Tullius Cicero i. e. 63-ban Lucius Licinius Murena védelmében elmondott beszédének2 huszonhatodik és huszonhetedik paragrafusa kapcsán fejti ki kutatásainak a római jogi, vallás- és retorikatörténeti eredményeit.3 Az oratio ezen fejezeteiben a szónok a joggyakorlatban az archaikus formalitásokhoz való merev kötődésre (a rómaiakra olyannyira jellemző formakonzervativizmust) lövi ki iróniája nyilait. Idézzük fel itt a szerző előszavának azon gondolatát, mely nem csupán Cicero védőbeszéde e két fejezetének mögöttes tartalmába enged betekintést, hanem a monográfia vezérfonalát is feltárja előttünk: "A ... huszonhatodik és huszonhetedik paragraphus központi magja az archaikus kor jogának Cicero által - talán inkább a retorikai szituáció, semmint saját meggyőződésének megfelelően - megmosolyogtató színben feltüntetett formakonzervativizmusa, pontosabban merev, mondhatni görcsös, olykor a valós életviszonyokkal és az igazságosság ideáját megvalósítani hivatott iusszal szembehelyezkedő ragaszkodása a jogi aktusok szövegéhez. E merevségnek - amely nagyban áthatotta az egész római szellemiséget - az okát keresve, valamint Cicerónak a szó szerinti és méltányosságon alapuló jogértelmezéshez fűződő viszonyát kutatva számos ponton tesz e munka olyan kitérőket, amelyek tárgyában már nem a stricto sensu jogtörténeti vizsgálódás körébe, hanem a vallás- és irodalomtörténet témakörébe tartoznak, az általuk felvázolható analógiák s a belőlük levonható következtetések azonban talán az egyes jogi és vallási intézmények ... struktúrájának, illetve az antik gondolat- és képzeletvilágba ágyazódottságának jobb megértéséhez vezethetnek. Ezért szerteágazóbb tehát ezen írás tematikája és metodikája, azonban a munka során olykor szétfutni látszó szálak reményeink szerint végül egységes képet mutató szintézisben fognak találkozni."
A mű - szerkezetét tekintve - három részre tagolható. Az első fejezet a védőbeszéd jogi, történeti és retorikai hátterét vázolja fel, amely az olvasó számára hasznos segítséget nyújt ahhoz, hogy az oratiót történeti kontextusában szemlélhesse. Ennek során a szerző kitér olyan fontos, a beszéd komplex megközelítéséhez elengedhetetlen témákra, mint például a quaestiók, a crimen ambitus, a jogi háttér elemzésére, valamint Cicero és a jogtudomány viszonyára. A második fejezet a Pro Murena 26. paragrafusa kapcsán a manum conserere, vagyis az ingatlanok feletti tulajdoni per eljárásából kiindulva a kimondott szó valóságot konstituáló erejének a római gondolkodásban betöltött szerepe hangsúlyozásával a legis actio sacramento in rem eredetét vizsgálja. A pálca és a lándzsa szimbolikáját igyekszik feltárni az ókori Rómában, majd elemzi az istenítéleti párviadalokat, melyekből levont következtetéseket a legis actio sacramento in rem, mint sacrum duellum értelmezésben hasznosít. Eközben a szerző azonban olyan egyéb témákat is alaposan tárgyal, mint például az Ops Opifera templom dedi-catiója, a flamen Dialist körülbástyázó tabuk szakrális szerepe, vagy Mars kultusza. (E kérdések első pillantásra nem illenek bele a fejezet fentebb vázolt gondolatmenetébe, azonban a szerző szándékának megfelelően azon tézist erősítik meg, melyet Nótári a legis actio sacramento in rem eredetének meghatározandó felállított.
A harmadik fejezet a beszéd 27. paragrafusa kapcsán először a házassági jog egyes elemeit mutatja be: az eljegyzés után a házasságkötés egyes formáit, illetve a férji hatalom keletkezésének módjait, a válást és a manust megszüntető aktusokat vizsgálja. Ezt követően az uxor in manu és az agnatio viszonyát, valamint a házibíráskodás intézményét veszi górcső alá. Végül az interpretatio fogalmának elemzéséről és a summum ius summa iniuria proverbium kialakulásáról, cicerói értelmezéséről, továbbéléséről, valamint a scriptum-volun-tas ellentét megvilágításáról olvashatunk tanulságos okfejtést.
A második fejezetben a szerző vizsgálódásának egyik fő eredménye a legis actio sacramento in rem eredetének meghatározásához kapcsolódik. E kérdéskör kapcsán két fő elmélet bontakozott ki a tudományos irodalomban. Az egyik a magánharcból vezeti le ezt a jogintézményt, a másik a vallási rituáléban fedezi fel a gyökereket. Nótári először a ius fetiale és a legis actio sacramento in rem eljárási rendjét veti össze, mely során számos aspektusból párhuzamot mutat ki a harci motívumok és a szakrális elemek tekintetében a két eljárási rend között, majd a Plautus Casinája alapján párviadalnak tekinthető, istenítéleti elemeket mutat ki a legis actio sacramento in rem eljárásban. Álljon ehelyütt a szerző néhány sora, mely a legplasztikusabban foglalja össze számunkra a legis actio sacramento in rem gyökereinek felkutatásában elért eredményeit: "A legis actio sacramento in rem eredetét vagy a magánharcban, vagy a szakralitásban kereső és jórészt egymás ellenében megfogalmazódó elméletek nézetünk szerint éppen egymást erősítő, feltételező, egyazon irányba konkludáló teóriává integrálhatók. A szakrális elem ... a vindicatio világosan tetten érhető egyfelől az eskü, a sacramentum, másfelől az elmondandó carmen szó szerinti betartásának követelményében. A harc motívuma mind a vindicatio etimológiájában, mind pedig a pálca/lándzsa használatában megmutatkozik, azonban épp a hasta bír a rómaiak képzeletvilágában olyan szakrális többlettartalommal ., amelyet az archaikus civiljogi perben sem hagyhatunk figyelmen kívül. Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy eredetileg a legis actio sacramento in rem eljárását is fegyverekkel megvívott ordalium vezette el az általunk is ismert stádiumba." A szerző tehát integrálja a két nézetet, és több ponton kimutatja, hogy ezek egymással nem ellentétben álló, hanem éppen ellenkezőleg, egymást erősítő, egymást kiegészítő teóriák.
A harmadik fejezetből érdemesnek tartjuk kiemelni a házassági jog körében tett megállapításokat. A házasság megkötése és a manus megszerzésének körében a szerző ismét tanúbizonyságot tesz komplex látásmódjáról, hiszen az eddig már jól ismert intézményeket, a jogász számára nem oly fontosnak tűnő ismeretekkel egészíti ki: a ius körét kibővítette a fas körébe tartozó aspektusokkal. Cicero nevetség tárgyává teszi az archaikus jog formaságainak visszásságait - nevezetesen az "Ubi tu Gaius, ego Gaia" mondatot, melyből Cicero azon következtetést vonja le, hogy minden mennyasszonyt Gaiának kell nevezni. A szerző figyelemreméltó megállapítása a mennyasszony "Ahol te Ggaius, én Ggaia" válaszának értelmezéséhez kapcsolódik. Ezen mondatban a gaius és gaia szavakat még az antik szerzők is személynévként értelmezték, hasonlóképpen e nézet tér vissza a modern szakirodalomban is. Ebből azon következtetés lenne levonható, hogy a feleség felvette férje nevét. Nótári Tamás azonban csatlakozik Gary Forsythe értelmezéséhez, és nyelvtörténeti kapcsolatot mutat ki a gaudeo (örvendezni, örülni) ige és a gaius, gaia melléknevek között. Ily módon az "Ubi tu Gaius, ego Gaia" akként fordítható, hogy "ahol te boldog vagy, én is boldog vagyok", amely a férj és a feleség összetartozását hivatott szimbolizálni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
