Kovács Péter - Kardos Vivien - Princz Adrienn: Joghallgatók jogi informatikai kompetenciái (IJ, 2020/2. (75.), 33-37. o.)

Bevezetés

Az informatikai és kommunikációs szolgáltatások fejlődésével párhuzamosan egyre bővülnek a közigazgatási, jogi tevékenységet támogató digitális megoldások, szolgáltatások, adatbázisok, valamint növekszik ezek alkalmazásának lehetősége. Ugyanakkor kérdés, hogy a jelen és a jövő jogászai mennyire ismerik ezeket a megoldásokat, mennyire elfogadók a digitalizációval szemben, milyen informatikai, jogi informatikai ismereteik vannak. A Szegedi Tudományegyetem Statisztikai és Demográfiai Tanszéke 2017-ben indított kutatásának célja egyrészt a joghallgatók, másrészt a gyakorló jogászok informatikai, jogi informatikai kompetenciáinak, ismereteinek, jövőről alkotott képének vizsgálata. Ebben a tanulmányban öt hazai felsőoktatási intézmény jogászképzésében részt vevő 445 hallgató válaszára épülő kérdőíves felmérés eredményét mutatjuk be.

1. Előzmények

Teller egy mondása szerint "Az olyan ember, aki nem ért a számítógépekhez, az a XXI. században analfabétának fog számítani."[1] Nem tudunk olyan területet megnevezni, ahol az informatika, a digitalizáció ne érvényesítené markánsan hatását. Az egzakt tárgyi ismeretek, a számítástechnika világában csupán időszakos tudást jelentenek, éppen ezért felértékelődik a nyitottság a folyamatosan érkező újdonságok, fejlesztések irányába. Önmagában az ismereteknek a megléte még nem elég, hiszen a nagyobb hatékonyság érdekében fontos, hogy a felhasználók ne csak értve alkalmazzák a rendelkezésre álló informatikai megoldásokat, hanem egyúttal rendszerbe helyezve képesek legyenek az általuk használt eszközök minden előnyét és hátrányát is tárgyilagosan mérlegelni.

A technológiai és ezzel együtt a digitális fejlődés alapjaiban formálja át az egyes szakmákat. Ahhoz pedig, hogy a 21. század követelményeinek megfelelő szaktudással rendelkező szakemberek kerüljenek a munkaerőpiacra, megkerülhetetlen feltételként szerepel a digitális ismeretek készségszintű ismerete, használata, valamint alkalmazása. Ez a követelmény az elmúlt években a jogi pályán is egyre erőteljesebben kezdte éreztetni hatását. Az elektronikus eljárások bevezetése, az egyes szakértői rendszerek, jogi adatbázisok létrejötte és ezek napi szintű alkalmazása, az informatika egyre nagyobb térhódítása olyan változásokat indítottak el az elmúlt években, amelyek alapjaiban formálják át már a jelenkor jogászának a munkáját is. A Wolters Kluwer A jövő jogásza kutatásának 2020-as riportja szerint is a megkérdezett amerikai és európai jogi szakemberek 76 százaléka szerint a legfőbb trend, hogy a jogi technológia szerepe nő, ugyanakkor a válaszadók 72 százaléka szerint a szervezetükről nem mondható el, hogy erre nagyon felkészültek lennének.[2] Mind a 2020-as, mind a 2019-es kutatási összefoglaló szerint az új technológiákkal szembeni ellenállás oka a technológiai tudás, ismeretek, digitális kompetenciák hiánya.[3]

Katsh digital lawyer (digitális jogász)[4] koncepciója szerint a ma ügyvédei csak részben technológiaalkalmazók, nem rendelkeznek elegendő informatikai ismeretekkel. Ugyanakkor, a digitális ügyvéd értően alkalmazza a különféle digitális eszközöket. Ez a fejlődés, a jog oktatásának rendszerére is erőteljes hatást gyakorol, amely nem csak abban mutatkozik meg, hogy a jogászképzés képzési és kimeneti (KKK) követelményrendszerében a jogi adatbázisok és az informatika hangsúlyosabban jelennek meg.

A munkaerőpiaci elvárások sokszor megfelelő önértékelést, gyakorlatban alkalmazható szaktudást, kreativitást, szociális képességeket, rugalmasságot, tanulási képességeket követelnek.[5] A munkáltatók a szakmai ismeretek és a puha készségek (soft skills) mellett, egyre gyakrabban várják el, hogy a frissen végzettek rendelkezzenek digitális kompetenciákkal is. Varga és szerzőtársai által 2017-ben végzett hazai felmérésének eredménye rámutatott arra, hogy a munkáltatók által elvárt kompetenciák közül leginkább az idegen nyelvi kommunikáció, valamint az informatikai, számítógépes ismeretek jelentősége nőtt meg a vizsgálatot megelőző öt évben.[6]

A 2019-ben hazai gyakorló jogászok körében végzett kérdőíves felmérésünkben a 165 válaszadó 55 százaléka különböző szintű digitális kompetenciák meglétét, 35 százalékuk pedig a komplex, kritikus gondolkodást és gyakorlatiasságot várja el. A válaszadók 46 százaléka valamilyen puha készséget is elvár (például: rugalmasság, csapatmunka). Az elvárt digitális kompetenciák esetében a válaszadók 65 százaléka általános, naprakész, 12 százalékuk pedig magas szintű digitális jártasságot vár el. A megkérdezettek 20 százaléka a keresőprogramok, jogi adatbázisok, jogtarák használatát, míg 12 százaléka a szövegszerkesztő használatát, 3 százaléka az elektronikus ügyintézéshez és eljárásokhoz kapcsolódóan a különböző elektronikus felületek kezelését nevezte meg konkrét elvárásként. A mesterséges intelligencia célirányos, hatékony felhasználásához szükséges ismeret elvárásként egyetlen válaszadónál jelent meg.

Milyen gyakran használja munkájához az alábbi támogató megoldásokat?

Forrás: saját szerkesztés

A különböző támogató megoldások közül az általános keresőprogramok, az e-mailen keresztüli levelezés, valamint a szövegszerkesztő programok a leggyakrabban alkalmazott informatikai megoldások, amelyeket a válaszadók 97 százaléka napi szinten használ. A fizetős jogi adatbázisokat a gyakorló jogászok 62 százaléka használja napi szinten. Az általános jellegű támogató megoldásoktól az egyre inkább specifikus és magasabb szintű informatikai tudást igénylő megoldások napi alkalmazása egyre csekélyebb arányban jelenik meg a gya-

- 33/34 -

korló jogászok körében. A pdf-szerkesztő napi használata a válaszadók alig több mint egyharmadánál tekinthető mindennaposnak. Az adatvédelem jelentősége az elmúlt időszakban még inkább felértékelődött, ezzel összhangban az adatbiztonság még nagyobb figyelmet és körültekintést kíván, a különböző technológia megoldások révén a titkosítási eszközöket is beleértve, amelyeket a válaszadók 29 százaléka használ naponta. A közösségi média munkával összefüggésben történő használata a válaszadók 28 százaléka esetében valósul meg, a felhőalapú technológiát a válaszadók 24 százaléka alkalmazza mindennap. A szakmai mobilapplikációk napi használata szűkebb körben elterjedt, a válaszadók csupán 13 százaléka körében alkalmazott. A mobilapplikációk feltételezik a különböző digitális eszközök, példának okáért a tablet, az okostelefon szakmai használatát. A praxismenedzsmentet támogató szoftverek, valamint az időmenedzsment programok napi szintű használata csekély mértékben valósul meg, a 10%-ot sem éri el. A mesterséges intelligencia a jog világában is a hatékonyság elősegítésének eszközéül szolgálhat, mindezzel összhangban a kutatás eredményei alapján látható, hogy a válaszadók 8 százaléka napi gyakorisággal alkalmazza munkája során, azonban 64 százalékuk egyáltalán nem alkalmazza, közel egyötödük (19%) pedig ritkán. A különböző prezentációs programok és szoftverek használata meglehetősen változatosan alakult. A válaszadók mindösszesen 5 százaléka használja naponta, alig több mint negyedük (26%) pedig egyáltalán nem veszi igénybe. A gyakorló jogászok többsége (51%) ritkán alkalmazza. Mint ahogy a diagram felső három eleme "önálló" csoportot képezett a rendkívül hasonló eredmény miatt, ez az utolsó három példa esetében is elmondható. A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a hazai gyakorlatban napi szinten alig tekinthető elterjedtnek az okosszerződések, a "blockchain" (blokklánc-technológia), valamint a prediktív elemzőprogramok alkalmazása. Megjegyzendő, hogy ellenpélda is bizonyítja e technológiai megoldások létjogosultságát, hiszen nemcsak a szakirodalomban jelennek meg, hanem egyes gyakorló jogászok alkalmazása révén a gyakorlatban is napi gyakorisággal szerepet kapnak. Mindazonáltal általánosságban véve a legtöbben az egyáltalán nem használják válaszlehetőséget jelölték. A prediktív elemzőprogramok esetében ez az arány 78 százalék, míg az okos szerződések esetében 83 százalék. A prediktív elemzőprogramok esetében a válaszadók 17 százaléka ritkán alkalmazza, vagyis e technológia megoldás nem számít ismeretlennek a gyakorlatban. Valamennyi példa közül a blokklánc-technológia a legkevésbé elterjedt, a gyakorló jogászok 89 százaléka egyáltalán nem használja, ez esetben még inkább valószínűsíthető az ismerethiány.