A cégbejegyzési eljárásban a bíróság okiratok alapján dönt; egyéb bizonyítás felvételének nincs helye. A bíróságnak a cégbejegyzéshez szükséges okiratokat érintő vizsgálati kötelezettsége kettős jellegű. Egyrészt ezek alaki-formai, másrészt tartalmi-érdemi ellenőrzésére terjed ki.
A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági eljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv. (továbbiakban: Ctv.) 20. § (1) bekezdése értelmében a cégbejegyzési eljárás nemperes eljárás, amelyre a Polgári perrendtartás - 1952. évi III. tv. - (Pp.) szabályait - ha e törvény másként nem rendelkezik - megfelelően alkalmazni kell; szünetelésnek azonban nincsen helye.
A Pp. és a Ctv. szabályai tehát a generális (általános) és a speciális (különös) viszonyában állnak egymással. Ez azt jelenti, hogy egy adott kérdésben elsősorban a Ctv. és ezek hiányában a Pp. rendelkezései érvényesülnek.
A cégbejegyzési eljárásban az alaki-formai vizsgálat során a bíróság azt nézi, hogy a bejegyzési kérelmet a jogszabályi előírásoknak megfelelően töltötték-e ki, ahhoz csatolták-e a törvényben és az adott ügyben egyébként kötelezően irányadó jogszabályban előírt okiratokat, valamint lerótták-e a törvényileg meghatározott eljárási illetéket. Ha e tekintetben kijavításra, kiegészítésre van szükség, úgy - a Ctv. 26. §-ban foglaltak elmaradása esetén - hiánypótlási eljárást kell lefolytatni. Ez önmagában nem öleli fel a kérelem alapjául szolgáló társasági szerződés, alapszabály, alapító okirat (rövidítve: létesítő okirat) tartalmának, kikötéseinek érvényességi ellenőrzését még akkor sem, ha a kettő időben nem különül el.
A cégbejegyzési eljárásban elrendelt hiánypótlásra, a felhívás teljesítésének akárcsak részbeni elmulasztásának jogkövetkezményére nem a Pp. 95. § (2) és a 130. § (1) bekezdésének j) pontja vonatkozik, mivel ennek speciális szabályai a Ctv. 41. § (1) és a 44. § (2) bekezdéseiben megvannak. Ezeket a rendelkezéseket mind az új alapítású és a cégbejegyzésre kötelezett szervezet, mind pedig a cégjegyzékben már szereplő cég változásainak bejegyzési eljárásaiban alkalmazni kell.
Az érdemi vizsgálat keretében a bíróság azt vizsgálja, hogy a létesítő, illetve az annak módosítását rögzítő okirat tartalmilag érvényes-e, vagyis az abban szereplő rendelkezések megfelelnek-e az adott ügyre irányadó jogszabályok kogens rendelkezéseinek. Nem vitás, hogy cégbejegyzésre tartalmilag kizárólag érvényes okiratok alapján kerülhet sor.
A cégnyilvántartásban legnagyobb számban gazdasági társaságok (közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság stb.) szerepelnek. Ezért kiemelten e cégformákra célszerű összpontosítani, bár az eljárás a többi cégforma esetében is lényegében azonos.
Az 1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: Gt.) 1. § (1) bekezdése kimondja, hogy ez a törvény szabályozza a Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaságok alapítását, szervezetét és működését, a társaság alapítóinak, illetve tagjainak (részvényeseinek) jogait, kötelezettségeit, felelősségét, valamint a gazdasági társaságok átalakulását, továbbá a jogutód nélküli megszűnését.
A Gt. 9. § (1) bekezdése szerint a tagok (részvényesek) e törvény előírásaitól akkor térhetnek el, ha ezt a törvény megengedi.
A Gt. szabályai tehát alapvetően kógensek, vagyis kötelező érvényűek és csak kivételesen jelentkezik a diszpozitívitás, a törvénytől való eltérés lehetősége. Ez azt jelenti, hogy a szerződő felek a létesítő-és az annak módosításáról készülő okiratuk tartalmát a Gt. és az egyéb irányadó jogszabályok keretei között állapíthatják meg szabadon.
Az utóbbiak közül kiemelkedő jelentőségű a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (rövidítve: a Ptk.). A Gt. ugyanis lényegében polgári jogviszonyokat érint. Ezek azonban olyan széles és változatos körűek, amelyekre vonatkozó fontos és általános érvényű szabályokat a Gt. nem tartalmazhatja. Erre nincs is szükség, mivel a Gt. 9. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a gazdasági társaságoknak, tagjainak (részvényeseinek) az e tv.-ben nem szabályozott vagyoni, személyi viszonyaira a Ptk. előírásait kell alkalmazni. Ezek közül különösen kiemelést érdemel például a cselekvőképességről, az érvénytelenség, illetőleg a semmisség jogkövetkezményeiről szóló szabályok.
A társasági törvény 10. § (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaság alapításához társasági szerződés megkötése, egyszemélyes gazdasági társaságnál és zártkörűen működő részvénytársaságnál alapító okirat, a nyilvánosan működő részvénytársaság esetében alapszabály elfogadása szükséges. Gazdasági társaság alapításához főszabályként a felek közös akarat elhatározásán alapuló írásba foglalt egybehangzó akaratnyilvánítása, tehát lényegében szerződéses megállapodás kell.
A társasági törvény ennek ellenére sem nevesítve, sőt a társasági szerződés, alapszabály, alapító okirat tekintetében - a 15. § (2) bekezdésén kívül - még utalásszerűen sem említi az ezek módosítását rögzítő okirat semmiségét és az érvénytelenség ezen formájához fűződő jogkövetkezményt. Az anyagi jogszabálynak ez a hiánya a Gt. 9. § (2) bekezdése alapján a Ptk. 200. § (2) és a 237. § (1) bekezdéseinek megfelelő alkalmazásával még kiküszöbölhető.
A Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint ugyanis semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek és ebben az esetben a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet kell visszaállítani [Ptk. 237. § (1) bekezdése].
Ezek értelmében tehát semmis az a létesítő, - illetve az ennek módosítását rögzítő okirat, amely a Gt. és az egyéb figyelembeveendő jogszabályok kogens rendelkezéseit sérti. Ennek következtében az ilyen tartalmú okirat cégbejegyzés alapjául nem szolgálhat, mivel a semmisséget hivatalból kötelező figyelembe venni.
A Gt. 16. § (3) bekezdése csupán azt mondja ki, hogy a cégbejegyzést követően a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) és annak módosítása érvénytelenségének megállapítására a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv. rendelkezései az irányadók. Ez a Ctv. 48. §-a, amely a jogerős cégbejegyzést követően a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása iránt indítható per feltételeit szabályozza.
A Gt. hivatkozott szabályával azonban nincsenek összhangban a Ctv.-nek a cégbejegyzési eljárást részletező szabályai, amelyek nem rendelkeznek a létesítő és a módosító okirat tartalmi érvényességének, illetve semmisségének a cégbíróság cégbejegyzést megelőző vizsgálati kötelezettségéről.
Az esetleges későbbi peres eljárás elkerülése, számának csökkentése céljából a bíróság részéről végzendő cégbejegyzés előtti, preventív jellegű érdemi ellenőrzésnek a forgalombiztonság és ezen keresztül jogállamiság biztosítása érdekében kiemelkedő jelentősége van. Ennek egyértelmű, pontos szövegezésű és így mindenki számára közérthető, normatív szabályozása elengedhetetlen.
Az érdemi-tartalmi vizsgálat - amint az már a korábbiakban említésre került - kizárólag annak ellenőrzését jelenti, hogy a létesítő (módosító) okirat hivatalból kötelezően figyelembeveendő semmis kikötést (kikötéseket) tartalmaz-e. Érthető módon azonban nem foglalja magában az arra jogosultak által gyakorolható megtámadhatóságon alapuló érvénytelenségi okok kiszűrését.
Abban az esetben, ha a cégbíróság az okirat orvosolható (relatív) semmiségét észleli, akkor a kérelmezőt - megfelelő határidő mellett a kérelem elutasításának terhével - érvényes okirat előterjesztésére kell felszólítania. A Ctv. a bíróságnak ezen intézkedési kötelezettségét ellenben nem határozza meg, hanem sommásan hiánypótlást említ. Ez pedig félreérthető, ami megoszló bírói gyakorlatot eredményez.
Az előbbiekben írt két különböző felszólítás teljesítésének akár csak részbeni elmulasztása a cégbejegyzési kérelem elutasításán túlmenően további eltérő jogkövetkezményekkel jár.
Ha a kérelmező a hiánypótlásra felhívó végzésnek egészben vagy részben nem tesz eleget, a cégre, illetőleg a változásra vonatkozó bejegyeztetési kötelezettsége változatlanul akkor áll fenn, ha létesítő (módosító) okirata érvényes, vagyis az tartalmilag teljes egészében megfelel a jogszabályoknak.
Az újonnan alapított gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmének elutasítása esetén ez azt jelentené, hogy az elutasító végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül ismételten szabályszerűen kötelező lenne kérelmezni a társaság cégbejegyzését. Ennek késedelmes előterjesztése pedig a vezető tisztségviselővel szemben a Ctv. 22. § (2) bekezdésében megállapított pénzbírság kiszabását alapozná meg. Erre vonatkozó szabályt a Ctv. nem tartalmaz és e kérdésben a bírói gyakorlat sem egységes figyelemmel a Gt. 15. § (2) bekezdésére.
A társasági törvény 15. § (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a társaság cégbejegyzési kérelmének elutasítása esetén a korábban elkezdett működést meg kell szüntetni.
A hivatkozott rendelkezés ésszerű, ugyanakkor a munkanélküliség miatti nagyszámú kényszervállalkozások (különösen kisvállalkozások) miatt elvileg felmerülhet az a kérdés, hogy szükséges és indokolt-e ezt a radikális, az alakuló vállalkozásokat anyagilag hátrányosan érintő előírást kizárólag alaki hiány - például az eljárási illetéknek nem az előírt összegben történt lerovása - esetére akkor is fenntartani, amikor a cégbejegyzés alapjául szolgáló okirat érvényes.
Ha ellenben a létesítő okirat semmissége - a végzésben foglaltak figyelmen kívül hagyása folytán - továbbra is fennáll, úgy ténylegesen változatlanul hiányzik a társaság cégbejegyzéséhez a bejegyeztetési kötelezettséget megalapozó érvényes okirat. Ez a cég bejegyzése iránti kérelemnek érdemi elutasítását eredményezi és ekkor már természetesen a Gt. 15. § (2) bekezdése alapján kötelező eljárni.
A cégjegyzékben szereplő adatok módosulásával kapcsolatban a hatályos Ctv. 45. § (2) bekezdése kimondja: "Ha a változás bejegyzése kötelező, a változás bejegyzési kérelem elutasítása a változás bejegyzési kérelem benyújtásának kötelezettsége alól nem mentesít."
A szöveg nyelvtani értelmezése alapján közömbösnek tekinthető, hogy alaki- vagy érdemi ok vezetett a változás bejegyzési kérelem elutasításához. Az ezen az értelmezésen alapuló bírói gyakorlat azonban jogelméletileg megkérdőjelezhető.
Ha ugyanis a kérelem elutasítására érdemi okból, tehát azért került sor, mert a cégjegyzékbe felvenni kért változás(ok) tekintetében a bíróság felhívása ellenére a módosító okirat semmisségét nem küszöbölték ki, akkor hiányzik a cégbejegyeztetési kötelezettség alapját képező az adatváltozás joghatályának kiváltására szolgáló érvényes dokumentum. Így a cégjegyzék szerinti állapotot kellene változatlanul hatályosnak tekinteni.
Ezzel szemben a bírói gyakorlat az, hogy ha a módosító okirat semmissége nem kerül kiküszöbölésre és ez eredményezi a változás bejegyzési kérelem elutasítását a bíróság a végzésben ekkor is figyelmezteti a céget az előbbiekben felhívott törvényhelyben előírt bejegyeztetési kötelezettségére.
Az említettekre figyelemmel a Ctv. 45. § (2) bekezdésének megfogalmazása pontosítást igényelne, feltüntetve, hogy a változás bejegyzési kérelemnek csak hiánypótlás elmaradása miatti elutasítása nem mentesít a bejegyeztetési kérelem benyújtásának kötelezettsége alól.
Az új társasági törvény és cégtörvény koncepciójáról szóló 1030/2005. (IV. 4.) Korm. határozatban, illetve a mellékletében foglaltak alapján - amennyiben a törvényeket a parlament a javaslat szerint elfogadja - a létesítő-és a módosító okirat érdemi érvényessége vizsgálatának a jövőben akkor lenne szerepe, ha a szerződő felek nem a cégtörvény mellékletét képező szerződésmintákat alkalmazzák. A majdani szerződésminták használata kétségtelenül leegyszerűsítené és gyorsítaná a bejegyzési eljárást.
A cégnév az az elnevezés, amely alatt a cég az üzletszerű tevékenységét folytatja. Ez általában önálló, felvett név, amely az ismertté váláson túlmenően forgalombiztonsági érdekeket is szolgál. Az utóbbihoz kötődik a beazonosíthatóság és a más cégektől való egyértelmű, az átlagos figyelemkifejtés melletti megkülönböztetés. Ebből adódóan a cégnévnek nemcsak alaki, hanem tartalmi funkciója is van.
A cégnévre vonatkozó általános szabályok és az azzal szemben támasztott követelmények tradicionálisan három alapelvben foglalhatók össze. Ezek:
- a cégvalódiság elve,
- a cégszabatosság elve és
- a cégkizárólagosság elve.
Ezeken kívül bizonyos - például: hitelintézeti, tőzsdei, egészségügyi stb. - tevékenységet gyakorló szervekre vonatkozó jogszabályok a cégnévvel szemben speciális rendelkezéseket is megfogalmaznak.
A cég elnevezésének megválasztásánál feltétlenül figyelemmel kell lenni a jelzett alapelvekre és a különös előírásokra.
A cégvalódiság elve azt jelenti, hogy a cégnévnek egészében és részeiben a cég valóságos viszonyait kell kifejeznie és ezekkel ellentétes, megtévesztő látszatot nem kelthet.
Az elnevezésnek vannak kötelező, azaz jogszabályban meghatározott elemei és tartalmazhat a felek (a tagok, részvényesek, az alapító) elhatározásán alapuló további toldatokat. Kötelező elem a cégforma pontos megjelölése, továbbá a tevékenységre utalás. Az utóbbinál a Ctv. 15. § (1) bekezdésében használt "alapvető" kifejezés értelmezési problémákat vet fel.
A Központi Statisztikai Hivatalnak a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerét és a tevékenységek tartalmi meghatározását rögzítő közleményének (TEÁOR-nak) 2.1 pontja szerint az ágazati osztályozás szempontjából a tevékenységek három fő típusa határolható el:
- főtevékenység,
- másodlagos tevékenység,
- kisegítő tevékenység.
A vertikális módszer szerint a tevékenységek
- nemzetgazdasági ágba (például: feldolgozóipar; megjelölése: "D")
- ágazatba (gép, berendezések gyártása; megjelölése: "29")
- alágazatba (pl.: egyéb speciális rendeltetésű gép gyártása, amelynek száma: "29.5") és
- szakágazatba (pl.: "29.53" élelmiszer-, dohányipari gép gyártása) sorolhatók be.
A Ptk. 77. § (3) bekezdése értelmében a jogi személy nevének különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek a nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek. A (4) bekezdés szerint a névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ. A Legfelsőbb Bíróság korábban kifejtett elvi álláspontja szerint ez a szabály és védelem a jogi személyiséggel nem rendelkező személyekre ugyancsak érvényes.
A leírtakra és a cégkizárólagosság elvének a gyakorlatban megvalósítható biztosítására figyelemmel elengedhetetlenül szükséges, hogy a cégnév a TEÁOR szerinti főtevékenységet vagy az ezzel összefüggő és már részletezett vertikális besorolás szerinti tagozódásra utalást tartalmazza. Ez egyébként megkönnyíti a szolgáltatást megrendelni szándékozó ügyfelek részére az adott cég kiválasztásának lehetőségét.
Ezzel szemben a cégek főprofiljának megállapítását és az ebből a szempontból történő eligazodást nehezítené, sőt lehetetlenné tenné, ha a teljes cégnév csak a vezérszót és a választott cégforma törvény szerinti megnevezését rögzítené. Ezzel a név "kiüresedetté" válna, mivel szakmai információval nem szolgálna.
A kötelező elemeken kívül az elnevezésbe vezérszó, igazoltan bejegyzett saját - céget, a tagját, a részvényesét megillető - szóvédjegy, cégjelző és egyéb, a cég valóságos viszonyaira jellemző toldat felvétele is megengedhető. Ezeknek a jelzőknek különösen az azonos vagy a megtévesztően hasonló főtevékenységű cégek egymástól való elhatárolása, megkülönböztetése céljából van jelentősége. A forgalombiztonság védelme érdekében ezek azonban nem lehetnek hangzatosak, fellengzősek, megtévesztő és félrevezető jellegűek.
Ahhoz, hogy ennek veszélye ne álljon elő és a cégvalódiság elve maradéktalanul érvényesüljön feltétlenül indokolt lenne a törvényben vagy annak mellékletében a közhasználatban és a cégnévben gyakran előforduló szavak, mint például az üzletlánc, áruház, üzletház, gyár, üzem, iroda, nemzeti, magyar stb. cégjogban is használatos fogalom meghatározását szabályozni.
A cégvalódiság elvébe tartozik a hatályos Ctv. 15. § (3) bekezdésében szereplő, a rövidített névre vonatkozó rendelkezés. Ez annyiban pontosítható, hogy a rövidített elnevezésben a cégformát rövid megjelölésként kell feltüntetni.
A hatályos Ctv. 15. § (5) bekezdésében található a cégszabatosság elve.
Ennek első mondata: "A cégnévben a vezérszón kívül csak magyar szavak szerepelhetnek, a magyar helyesírás szabályainak megfelelően."
Az alapelvnek ez a körülhatárolása nem felel meg a mindennapi életben általában előforduló szavak körének. A magyar nyelvbe főként a gazdaságban, a különböző tudományágak területén beépültek és elterjedtté váltak olyan kifejezések, amelyek idegen eredetűek. Ilyenek például: hardver, szoftver, internet, menedzser, computer, média, televízió, design stb.
Ezért célszerű a definíciót akként módosítani, hogy a cégnévben elsősorban magyar szavak a magyar helyesírás szabályainak megfelelően, illetve a magyar nyelvben már meghonosodott idegen eredetű szavak tüntethetők fel.
A Ctv. 12. § (2) bekezdésének b) pontja módot ad a cég bármilyen, adott esetben több fajta idegen nyelvű elnevezésének a cégjegyzékbe való felvételére. Természetesen az idegen nyelvű névnek értelemszerűen meg kell egyeznie a magyar nyelvű cégnévvel, de meg kell hogy feleljen az adott idegen nyelv és helyesírása szabályainak is. Ez általában nemcsak irodalmi, társalkodási, hanem olyan speciális szakmai nyelvismeretet igényel, amelynek feltételei a bírósági ügyintézés alkalmával nem állnak fenn. Ebből következően szükségessé válik a fordítás hitelesítése vagy az OFFI Rt.-től beszerzett hiteles fordítás becsatolása. Erről azonban a Ctv. egyáltalán nem rendelkezik, amelyet - a gyakori előfordultság miatt - a szabályozás kiegészítésével feltétlenül pótolni kell.
A cégszabatosság elvéhez tartozik, hogy a cégnévnek összefüggő, egységes egészet kell képeznie; abba olyan szövegrész nem iktatható be, amelyik a jogszabályi követelményeket megsértve, annak szellemét túllépve a név folyamatosságát megbontja. Ennek megfelelően nem fogadható el például a következő elnevezés: "NAPFÉNY" Takarító és Szolgáltató Budapesten az V. kerületben működő Betéti Társaság. E cégnév jogszerű változata: "NAPFÉNY" Takarító és Szolgáltató Betéti Társaság.
A cégnév tulajdonnév, így az abban szereplő szavakat nagy kezdőbetűvel lehet csak írni.
A hatályos Ctv. 15. § (8) bekezdése részletezi a cégkizárólagosság elvét. Ezzel kapcsolatban azt indokolt megjegyezni, hogy nem alkalmas a másik cégtől való elhatároláshoz, az összetévesztés lehetőségének kiküszöböléséhez az elnevezésben lévő olyan toldat, jelző, amely csupán lényegtelen különbséget mutat vagy az azonos hangzás miatt az eltérő írásmód. Ezen elvárás jelentősége érdekében fejtette ki elvi éllel a Legfelsőbb Bíróság illetőleg a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a vezérszó után, például az alapítás évére utaló négy tagú számjegy önmagában nem minősül olyan toldatnak, amely alkalmas lenne az azonos főtevékenységű cégeknek egymástól történő világos, össze nem téveszthető megkülönböztetéséhez.
A Ctv. 28. §-a és a 30. § (2) bekezdése minden bejegyzésre kerülő adat és változása tekintetében általánosan a cégbejegyzés konstitutív hatályát rendeli el. Ez azt jelenti, hogy a cégbejegyzés tényéhez kötődik a jogot alapító, megváltoztató és a megszüntető hatás szemben a deklaratív, vagyis jogot, tényt rögzítő hatállyal. A Ctv. jelzett szabálya több problémát vet fel.
A gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre [Gt. 16. § (2) bekezdésének első fordulata] és a cégjegyzékből történt törléssel szűnik meg [Gt. 53. § (2) bekezdése]. Ide sorolható az átalakulásról szóló fejezetből az 59. § (1) bekezdése, amely értelmében ha e fejezet szabályai másként nem rendelkeznek, a gazdasági társaság más gazdasági társasággá való átalakulása során a gazdasági társaság alapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ez annak tudható be, hogy az átalakulás a gazdasági társaság alapításának speciális módja, amely egy másik cég jogutódlással való megszűnésével jön létre. Ezeknek a rendelkezéseknek az értelmezése elvileg egyértelműnek tűnik. A gyakorlatban azonban mégis vitát képez.
Az ügyintézés során ugyanis általában időbélileg, adott esetben több napot igényelve, elkülönül a cégbejegyzés elrendelése és ennek tényleges végrehajtása, azaz a számítógépes nyilvántartásba történő bevitel. A vita tárgya abból adódik, hogy amelyik időponthoz kötődik a konstitutív hatály.
Az egyik - az elterjedtebb - álláspont szerint a bírói döntés meghozatalának, tehát a cég bejegyzése (a cég törlése) elrendelésének a napja a meghatározó. Ennek megfelelően a cég bejegyzését, a cég törlését elrendelő végzés kelteként ez a többnyire korábbi időpont kerül feltüntetésre.
A kisebbségi vélemény pedig az, hogy a társaság létesítésére vagy a megszűnésére vonatkozó adatoknak a számítógépes nyilvántartásba való bevezetése a mérvadó, mivel valójában ekkor készül el a harmadik személy számára is megismerhető cégjegyzék az előírt adatok összességének feltüntetésével, illetőleg a társaság megszűnésekor a cégjegyzékből való tényleges törlése.
A Gt. hivatkozott előírásainak nyelvtani értelmezése alapján az utóbbi álláspont lenne helytálló azzal, hogy a végzésen a bejegyzés elrendelésének keltén kívül a bejegyzés (törlés) időpontja is szerepeljen (mint az ítéleten annak meghozataláé, valamint az írásba foglalás napja).
A Gt.-ben a társaság megalakulásának és megszűnésének kifejezetten a cégbejegyzéshez fűződő konstitutív hatályának kimondásán kívül lényegében ilyen hatály következik a törvény 167. § (3) és (4), valamint a 262. §, illetve a 263. §-ból (törzs- és alaptőke leszállítással kapcsolatos szabályok). Ezeken túlmenően e törvény a többi bejegyzendő adathoz az alapításkori állapotban előállott változáshoz kötődő konstitutív hatályról nem rendelkezik.
Példaszerűen a Gt. 92. §-t érdemes említeni, amely a közkereseti társaság tagja tagsági jogviszonyának megszűnési módjait taxatív felsorolással határozza meg. Ezekben az esetekben önmagában a megállapított tény bekövetkezésével - így a tag halálával az elhalálozás időpontjában, a szabályszerű felmondással (rendes felmondáskor, ha a felmondási idő meghosszabbítására nem kerül sor, a közléstől számított harmadik hónap utolsó napjával), a bíróságnak a tagot kizáró ítélete jogerőre emelkedésével - vagy mint az a) és g) pontoknál a törvény erejénél fogva a cégbejegyzéstől függetlenül megszűnik a tagsági jogviszony.
Ezt különösen jól érzékelteti az az eset, amikor a tag elhalálozik, mivel a tagsági jogviszonya megszűnésének szempontjából a cégbejegyzésnek sem elvileg, sem gyakorlatilag nem lehet döntő, joghatályt befolyásoló szerepe.
Hasonló jellegű a társasági törvény 138. § (3) bekezdése, amely úgy szól, hogy: "A tulajdonosváltozást és annak időpontját a cégjegyzékbe (157. §) való bejegyzés végett az üzletrész megszerzője köteles bejelenteni a társaságnak." Az idézett szabályban megjelölt 157. §-nak a (4) bekezdése értelmében a tagjegyzékben feltüntetett adatok megváltozása esetén az ügyvezető a hatályos tagjegyzéket köteles a cégbíróságnak benyújtani. A megfogalmazásból az következik, hogy az üzletrész átruházása már a társaságnak történő bejelentés, tehát az üzletrész megszerzőjének, mint új tagnak a cégbejegyzése előtt végbement.
A felhozott példák és az egyéb adatváltozások Gt.-ben megállapított eseteinek szabályozása arra utalnak, hogy a cégjegyzékben szereplő adatok módosulásának cégbejegyzése már nem konstitutív, hanem deklaratív hatályú. Erre figyelemmel az anyagi jogszabály és a Ctv. 28. §-a, illetőleg a 30. § (2) bekezdése közötti összhangot az utóbbiak módosításával szükséges lenne megteremteni. ■
Visszaugrás
