https://doi.org/10.59851/mj.72.12.7
A jog és az erkölcs viszonya túlmutat a jogtudományi gondolkodáson: kiemelt kérdése a közgazdaság-tudománynak, a teológiának, egyéb társadalomtudományoknak, sőt magának a társadalomnak. A jogintézmények vizsgálatát és értelmezését ezért az azokban hordozott, rejtett erkölcsi tartalom új szempontokkal egészítheti ki. Tekintettel arra a tényre, hogy a Polgári Törvénykönyv kodifikációja a jogintézményeknek az absztrakt mintáit alkotta meg, jelen tanulmány kísérletet tesz azok közül egy, a megbízási szerződés egy lehetséges etikai alapú modelljének rövid felvázolására.
Kulcsszavak: jog; erkölcs; modell; megbízás; jogértelmezés; gondosság
The relationship between law and morality goes beyond legal thought, it is a priority issue for economics, theology, other social sciences, and society itself. The hidden moral content of legal institutions can therefore add new aspects to their analysis and interpretation. In view of the fact that the codification of the Civil Code has created abstract patterns of legal institutions, this paper attempts to briefly sketch one of them, a possible ethically based model of a contract of mandate.
Keywords: law; morality; model; mandate; interpretation of law; diligence
A jog és az erkölcs viszonya, egymással való kapcsolata évezredek óta a jogtudományi és teológiai gondolkodás kereszttüzében, sokszor konfliktusában áll.[1] Ez a viszony többször a két normarendszer kapcsolata, esetleges ellentéte és/vagy hierarchiája, a bennük megtestesített alternatívák közötti választás kérdését veti fel, miközben az általuk közvetített értékek megvilágítását, kölcsönhatásának bemutatását is felvállalják. E kölcsönhatások, viták különleges hidat képeznek e normarendszerek között, s akár egyes eredeti tételek módosulásához is vezethetnek, amelyek mellett az erkölcsi normák jogi normákba való beépítése, kodifikációja jogalkotói értékválasztás útján[2] normatív erőt is nyer. A Magyarországon több mint tíz éve hatályba lépett 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), amely koncepcionálisan és szabályozásában új megközelítési pontokat, illetve alapokat fektetett le a polgári jog tekintetében, e kölcsönhatások alapján alapelvi szinten is eltér a korábbi szabályoktól.[3]
Az alapelveket illetően két szempont hangsúlyozandó, egyrészt a morális tartalom, másrészt az elhelyezkedés és szerep a Ptk.-n belül. Az első szempont, az etikai tartalom és a jog közvetlen kapcsolata - a kettejük közötti feszültség tételes elemzése nélkül - végső soron arra az elvárásra vezet, hogy a jog megfeleljen az általánosan elfogadott morális szabályoknak, értékeknek úgy, hogy alkalmas legyen az emberi szabadság kiteljesedésének szolgálatára, azaz a jognak helyesnek kell lennie.[4] Ellenkező esetben a formális jogszerűség oly mértékben áll szemben az igazságossággal, a méltányossággal, a társadalmi helyességgel, az erkölccsel, amelyet a summum ius summa inuria tétellel írhatunk le, azaz a legteljesebben alkalmazott jog a legnagyobb jogtalanság.[5] Ennek megfelelően egy kodifikáció során a cél így nemcsak a normák felülvizsgálata, hanem a jogalkotó által választott és vallott értékelvek eredményeinek hosszú távon való rögzítése is.[6] A jog alapelveinek erkölcsi tartalma így magától értetődő, amelyet jogértelmezés során maga az Alaptörvény is elvi tételként rögzít a 28. cikkében, kiemelve, hogy a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy azok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.[7] Az erkölcsi alapokon nyugvó alapelvek áthatják a Ptk.-t, azok valamennyi könyv, illetve adott esetben az egyes jogviszonyok részletszabályai között is fellelhetők,[8] értelmezési segítségként és hézagpótló jelleggel szolgálva a jog és jogrendszer lényeges tartalmának feltárása mellett a jogalanyok céljainak elérését a konkrét normákkal együttesen.[9]
A modellalkotás kettős, jogalkotási és jogértelmezési célt szolgál. Kodifikációs szempontból tekintve a Ptk. ismert szerkesztési logikája, elvetve a kazuisztikát, maga is modelleket alkot magas szintű absztrakciókkal, az általános keretek irányából kiindulva közelítve a különös rendelke-
- 762/763 -
zésekre, az egyes jogintézményekre és mintáira.[10] A Ptk. keretszabályai ezzel a megoldással törekednek a társadalmi és gazdasági változások rugalmas kezelésére,[11] amely mintákat a diszpozitivitás talaján állva a felek tölthetnek ki egyedi tartalommal[12] a mellérendeltségen és az egyenjogúságon nyugodva.[13] A modellalkotás nehézsége és egyben indoka a jogértelmezési cél oldalán, azaz a tartalmi oldalon jelentkezik, elvégre az életviszonyok összetettsége, egyedisége - maga a kazuisztika és annak elvetése - egyidejűleg gátolja egy általános modell felállítását.
A Ptk. a modellalkotás nehézségét, azaz a jogértelmezési aspektust a diszpozitivitással, illetve a magánautonómia és cselekvési szabadság törvényi elismerésével hidalja át. A magánautonómia tartalmi kiteljesedése lényegében az azon alapuló szabadságból fakadó célok elérését jelenti, amely egyedi igényhelyzetek felismeréséből fakad, emberi, társadalmi cselekvéseket eredményez egyedi jogviszonyokkal kiteljesedve, egyben szükségképpen hatást gyakorolva a társadalom minden részére.[14] Amennyiben elfogadjuk, hogy a magánautonómia cselekvési lehetőség és az egyéni és társas szabadság kiteljesedésének eszköze, úgy a teleologikus értelmezés arra vezet, hogy a magánautonómia nemcsak a saját, hanem a másik fél érdekének felismerését, szolgálatát és kielégítését is jelenti, amely érdekszövetségekre, szerződésekre vezet, kijelölve azok tartalmát. Következésképpen a magánautonómia fogalmi ismérvei, a diszpozitivitás, a szerződéstípusok egyedi - akár évezredes tartalmi jellemzői és összefüggései - együttesen teszik lehetővé egy általános modell megalkotását. Az általános szerződési modell tartalmi összefüggései által további altípusok felállítását is eredményezheti,[15] amelynek fókuszpontjába többek között a fél természete és/vagy szolgáltatás helyezésével és értelmezésével újabb, speciális modellek alkothatók. Az Alaptörvény idézett elvárásán túl ezt a gondolatmenetet maga a Ptk. is felvállalja. E körben elegendő utalni a mellérendeltség és az egyenjogúság érvényesülésére, az egyensúly helyreállítására, illetve a kompenzálás érdekében felállított külön korlátokra és jogintézményekre - így többek között az érvénytelenségre vagy a fogyasztói szerződésre.[16]
A Ptk. 6:272-280. §-ai között szabályozott megbízási szerződés kodifikációs alapmodellje leegyszerűsítve a Megbízó és a Megbízott közötti feladatellátásra szorítkozik. A jogviszony alanyai bárkik lehetnek, a jogviszony tárgya feladatellátás mint gondossági kötelem, a szerződés konszenzuálszerződés külön alakszerűség nélkül, lényeges tartalmi elemei a felek közötti tájékoztatási, utasítási jogok és kötelezettségek. Emellett a szerződés tartalmazhat képviseleti jogot, díjazásra vonatkozó szabályokat, annak biztosítékaként törvényes zálogjogot, elszámolási szabályokat. A fenti modell magas absztrakciós szintje az általános feladatellátásból elhagyja azt a korábbi fogalmi és egyben értelmezési elemet, amely a Megbízó érdekének megfelelő teljesítési kötelezettség általános elvárását tartalmazta. Következésképpen a Megbízó érdeke ebben a modellben megbízói utasítás formájában, alapvetően a Megbízó kockázataként mögöttes tartalmi elemként jelentkezik. A Megbízott Megbízó irányában, érdekében tanúsított magatartása - egyben a gondossági kötelem lényegi eleme - tehát nem a Ptk. alapmodelljének általános tartalmi eleme, hanem a célszerűtlen, szakszerűtlen, jogszabályba vagy hatósági rendelkezésbe ütköző, azaz rossz utasítás esetén éled fel. Fenti összefüggés így két oldalról, a fél és a tartalom szemszögéből egyaránt indokolja a megbízási szerződés gondossági kötelmi értelmezéséhez egy szociáletikai alapokon nyugvó lehetséges, a törvényi modellel nem konkuráló, azt inkább kiegészítő modelljének megalkotását, kihangsúlyozva a gondosság különleges etikai összefüggéseit.
A jogviszony jog által szabályozott társadalmi viszony. A társadalom alapja az ember, aki társas lény, szabad akarattal rendelkezik, amely magánjogi cselekvési szabadságának alapja. A keresztyén tanítás szerint az egyéni akarat nem képzelhető el lélek és erkölcs nélkül, amelyek közül a felebaráti szeretet és felelősség[17] vezet el együttesen a saját érdekek felismerésén túl a másik fél érdekeinek felismerésére és szolgálatára. Az érdekek felismerése, az érdekellentétek, érdekkonfliktusok konszenzus útján való feloldása vezet szinallagmatikus kapcsolatokra, sajátos érdekszövetségekre, azaz szerződésekre. A felebaráti viszony ebben az összefüggésben a szerződés tartalmának feltárását segítheti elő.
A keresztyén tanítás értelme szerint a felebarát valójában[18] szegény atyánkfia, azaz testvér,[19] következéskép-
- 763/764 -
pen a jogviszonyokban való féli kapcsolatot a "szegénység" nemcsak meghatározza, hanem e "szegénység" feloldása a jogviszony célja. Következésképpen a jogviszony alanyi oldalán van egy "szegény" és egy "gazdag" fél, azaz egy szerződéses modellben a mellérendeltség és egyenjogúság összefüggésében is értelmezhető, a felek ekként is megnevezhetők.
A keresztyén, pontosabban a kálvini alapokon nyugvó protestáns szociáletika tanítása szerint: "Isten a gazdagságban a gazdag hitét próbálja meg: mennyire képes a felebaráti szeretetet és embertársi felelősséget a szegénnyel szemben megélni?".[20] A hitnek ez a próbája a jogviszony, amely elvezet arra a felismerésre, hogy a felek testvérek, felebarátok, azaz az egymásra utaltság kötelmi jogi szolgálatra vezet, az szerződéses szövetséget jelent a jogviszonyban foglalt céljaik elérése érdekében. Fenti tétel alapján a szerződéses tartalom, valamint a felek érdekpozíciói az egyedi "szegénység" fogalma segítségével ragadhatók meg.
A "szegénység" ebben a kontextusban nem anyagi értelemben vett szegénységet jelent, sokkal inkább a feladatellátásra utaló, az abban foglalt igény mint egyfajta hiány kielégítésére irányuló tényt, körülményt. A "szegénység" természete lehet anyagi, üzleti, lelki, egészségügyi, jogi, jogszabályi, időbeli, bármilyen ismeretbeli vagy képességbeli tényhelyzet, azaz hiány a Megbízó oldalán. Ez a hiány feladatot indukál, és a megbízás célja ebben az összefüggésben e "szegénység" eliminálása a Megbízott mint "gazdag" által. A Megbízó ebben a modellben a "szegény", a Megbízott pedig a "gazdag" fél. A felek modellbeli státusára e körben nem hat ki a "szegénység" valódisága, hanem az a körülmény a fontos, hogy a szerződés megkötésére irányuló akaratelhatározás és konszenzus időpillanatában álljon fenn ez a szociáletikai viszony. Következésképpen a modell egyaránt alkalmazható tényszerű "szegénység" esetén indukált feladatellátások esetében, valamint akkor is, ha a "szegénység" tényszerűen nem áll fent, hanem valamilyen más ok indokolja az egyedi megbízás megkötését.
A tényszerű "szegénység" klasszikus példája lehet a szakmaspecifikus megbízási szerződések halmaza, különösen, de nem kizárólagosan a jogi képviselet ellátása. Ebben az esetben a jogban járatlan fél, azaz a jogismeretben "szegény" Megbízó a jogban jártas, a jog ismeretének birtokában lévő "gazdag" Megbízott ügyvéd részére ad megbízást jogi tanácsadás vagy képviselet ellátására, a jogismeret "szegénységének" megszüntetésére. Különös esetkört képez az időbeli "szegénység", amely társulhat ténybeli "szegénységgel", de attól függetlenül is fennállhat. Időbeli "szegénység" esetében a Megbízó az érdekkörében felmerült feladat saját teljesítésére alapesetben képes, de az adott relációban időbeli "szegénységben", azaz időhiányban szenved, így annak feloldása céljából bízza meg feladatellátással az idővel rendelkező Megbízottat.
Nem áll fenn tényszerű "szegénység", ugyanakkor az adott eset összes körülményei okán a Megbízó általános "szegénységére" mutathatnak egyéb helyzetek, körülmények. Ilyen példa lehet a társasági jog területén a felügyelőbizottság kötelező létrehozatalakor a munkavállalói részvétel esete. A Megbízó társaság a törvény kötelező előírásából köteles megbízást kötni a munkavállalói küldöttel annak ellenére, hogy adott esetben a felügyelőbizottság létrehozatalában nem feltétlenül érdekelt. A "szegénység" ténye és a "szegény" pozíciója ebben az esetben a törvényi előírásból fakad, annak kielégítésére pedig csak meghatározott "gazdag", azaz munkavállalói küldött képes.
Amennyiben elfogadjuk, hogy fő szabály szerint a "szegénység" valamilyen hiányt jelent, úgy a szolgáltatás tárgya egyértelműen beazonosítható oly módon, hogy annak célja e hiány orvoslása, a hiány mint "szegénység" csökkentése, adott esetben teljes eltüntetése.
A "szegénység" tényéről alapvetően a Megbízó tud nyilatkozni, utasítást adni, amely nyilatkozat a Megbízott oldalán az ügyellátás (rész)tevékenységeit indukálja. A Megbízott a "szegénység" adott természetét felmérve "gazdagsága" birtokában bocsát rendelkezésre további válaszinformációt a Megbízó részére, aki ezek alapján pontosíthatja utasításait. Ebben a modellben az információáramlást tekintve bemeneti oldalon a "szegénység" ténye áll, kimeneti oldalon a "gazdagságból" fakadó információk és pontosított utasítások, amelyek együttesen vezetnek el az utasításra, valamint a további tájékoztatásokra. Ebben az összefüggésben hangsúlyozandó, hogy a polgári jog megváltozott emberképéből fakadóan is alapvetően azt feltételezi, hogy a felek szerződéses döntéseiket racionális mérlegelés alapján hozzák meg. A racionális döntéshozatal az információk sokaságának ismeretét, annak értelmezését, az azokból levonható következtetések logikai műveleteinek elvégzését jelenti, azaz feltételezi a bemeneti és kimeneti oldal folyamatos kommunikációját valamennyi szerződéses létszakban. Az információkon alapuló racionális döntéshozatal elvárása az emberi természetből vagy egyéb körülményekből eredően több esetben kudarcot vall, és korlátozott racionalitásra vezet,[21] azonban ez nem változtat az információáramlás
- 764/765 -
szükségességén, és az azok alapján adandó utasítások megbízási szerződés tartalmát kitöltő jellegén. A fentiek szerint határozható meg a kölcsönös információáramláson alapuló gondos ügyellátás, amely elvezet a megbízói racionális döntés és utasítás előkészítésére, a Megbízó stratégiai döntési lehetőségeinek optimalizációjára.[22]
A fenti összefüggések alapján kimutatható a megbízási szerződés két modelljének tartalmi különbsége, egyben alátámasztható a szociáletikai modell létjogosultsága legalább a jogértelmezési eszköz szintjén.
A megbízási szerződés Ptk.-beli modelljének textuális elemzése arra mutat, hogy a törvény feladatellátással szembeni elvárása a Megbízó érdekének megfelelő eljárás elhagyásával fellazult. A normaszöveg szintjén a Megbízó érdeke mintegy feltételesen jelenik meg oly módon, hogy a Megbízott a Megbízó hozzájárulása nélkül az utasítástól csak két konjunktív feltétel fennállása esetén térhet el, nevezetesen, ha a Megbízó érdeke az eltérést indokolja, és a Megbízó megkeresésére és új utasítás kérésére a körülmények következtében nincs lehetőség. A Ptk. emberképéből fakadóan ez a megoldás egyértelműen arra mutat, hogy a Megbízó képes saját érdekeinek a felismerésére, azaz a szabály a Megbízott utasításteljesítési kötelezettségére helyezi a hangsúlyt, és csak feltétlen érdeksérelem esetén kéri számon az érdekalapú megfelelőséget. A normaszöveg a Megbízott számára - legalábbis textuális értelemben - így lehetővé teszi a Megbízó érdekeivel ellentétes ügyellátást is, amennyiben az utasítás egyszerűbb, és nem jelent feltétlen érdeksérelmet. Mindez azonban a gondosság köznyelvi értelmével alapvetően ellentétes. A "feltétlenül ellentétes" fogalmi ismérv használata a már eleve nehezen megítélhető gondosság értelmezését így tovább nehezíti. Következésképpen megfontolandó a Megbízó érdekének megfelelő ügyellátás ismételt rögzítése a normaszövegben, amely által legalább a jogszabály szintjén ab ovo kizárható valamennyi, a Megbízó érdekével ellentétes megbízotti magatartás, azaz normatív szinten teljesíthetővé válna az Alaptörvény által előírt józan ész, közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos cél elvárása.
A szociáletikai modell követi a Ptk. korlátozott racionalitáson, jóhiszeműség és tisztesség alapelvén nyugvó[23] magatartási zsinórmértékét oly módon, hogy e követelmények alanyává a közfelfogásban rögzült tisztességes embert és magatartását helyezi,[24] azaz azt a bizalmat, hitet és azt az elvárást, hogy egyik fél sem törekszik hátrány okozására.[25] A Ptk. a fentieket az adott helyzetben elvárható magatartás követelményének elvével pontosítja.[26] A szociáletikai modell ugyanakkor nem feltétlen érdekellentétet, hanem a "szegénység" által körülírt helyzetből fakadó elvárható és tisztességes magatartást kéri számon. Lényeges eleme továbbá a másik fél érdekeinek megfelelő szolgálat. Következésképpen a szociáletikai modell e kapcsolatban a mindenkori "gazdag" vállalásait, képességeit és felelősségét, gondosságát és ügyellátását kéri számon a "szegénnyel" szemben, függetlenül az érdek szintjétől. A szociáletikai modell különbsége abban ragadható meg, hogy a Megbízó érdekében való ügyellátás nem mögöttes, feltételes módban jelenik meg, hanem tényleges fogalmi elemmé válik, és ekként ad jogértelmezési keretet az adott helyzetben a "szegénység" által meghatározott cél felismeréséhez, annak erkölcsi zsinórmértéke mint gondosság feltárásához. ■
JEGYZETEK
[1] Szabó Miklós: Fejezetek a jogbölcseleti gondolkodás történetéből. Miskolc, Bíbor Kiadó, 2004. 9-91.
[2] Tóth J. Zoltán: Jogalkotás és tételes jog. In: Tóth J. Zoltán (szerk.): Jogalkotástan. Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2019. 37-38.
[3] Vékás Lajos: Bevezetés. In: Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Budapest, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2014. 15-25.
[4] Horváth Barna: A jogelmélet vázlata. Gödöllő-Máriabesnyő, Attrakor, 2004. 106-122.
[5] Cicero: De officiis. London - New York, Heinemann - The Macmillan Co., 1913. 35. DOI: https://doi.org/10.4159/DLCL.marcus_tullius_cicero-de_officiis.1913
[6] Vékás Lajos: A magánjogi kodifikációk néhány tanulságáról. In: Csehi Zoltán - Koltay András - Landi Balázs - Pogácsás Anett (szerk.): (L)ex cathedra et praxis - Ünnepi kötet Lábady Tamás 70. születésnapja alkalmából. Budapest, Pázmány Press, 2014. 258.
[7] Lábady Tamás: A magánjog általános tana. Budapest, Szent István Társulat, 2017. 108., 130.
[8] Boóc Ádám: Gondolatok az alapelvek szerepéről Magyarország új Polgári Törvénykönyvében. In: Grad-Gyenge Anikó (szerk.): Szociális elemek az új Ptk.-ban. Acta Caroliensia Conventorum Scientiarum Iuridico-Politicarum VII. Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2013. 15-17.
[9] Bíró György - Lenkovics Barnabás: Általános tanok. Miskolc, Novotni Kiadó, 2002. 64-65.
[10] Vékás: Bevezetés. 19-25.
[11] Vékás: Bevezetés. 24.
[12] Lábady: A magánjog általános tana. 115.
[13] Benke József: Bevezetés a magyar magánjog általános elveibe. Budapest, HVG-Orac, 2019. 58-60.
[14] Szabó Miklós: Jogviszony és felelősség. In: Szabó Miklós (szerk.): Bevezetés a jog és államtudományokba. Miskolc, Bíbor Kiadó, 2001. 151-171.
[15] Bíró György: Szerződéstípusok: a dare alaptípus az Új Ptk-ban. Acta Universitatis Szegediensis acta juridica et politica, 2000. (1-41), 39-46.
[16] Lábady: A magánjog általános tana. 24., 87-88., 91.
[17] Fazakas Sándor: Kálvin szociáletikája. In: Fazakas Sándor: Kálvin időszerűsége. Tanulmányok Kálvin János teológiájának maradandó értékéről és magyarországi hatásáról. Budapest, A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 2009. 113.
[18] Fazakas: Kálvin szociáletikája. 128.
[19] Mózes V. könyve 15. rész 9. vers: "Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, [...] és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, [...] mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned." 10. vers: "Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted." 11. vers: "[...] azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának [...]."
[20] Fazakas: Kálvin szociáletikája. 126.
[21] Kovács Attila: A gazdasági viselkedés racionalitása. In: Hunyady György - Székely Mózes (szerk.): Gazdaságpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó, 2003. 123-128.
[22] Kovács: A gazdasági viselkedés racionalitása. 129-130.
[23] Benke: Bevezetés a magyar magánjog általános elveibe. 105.
[24] Leszkoven László: A polgári jog alapelvei. In: Barzó Timea - Papp Tekla (szerk.): Civilisztika I. Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2018. 31-33.
[25] Tarnai Márta: A közgazdaságtan pszichológiai vonatkozásai. In: Hunyady György - Székely Mózes (szerk.): Gazdaságpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó, 2003. 677.
[26] Lábady: A magánjog általános tana. 116-117.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar. https://orcid.org/0000-0002-9427-4584.
Visszaugrás
