A Magyar Jog 2005. évi 10. számában dr. Tilk Péter egyetemi tanársegéd alapos kritikai elemzést adott az Alkotmánybíróságról szóló törvénytervezetekről. A rendes bíróságok által kezdeményezhető konkrét normakontrollra vonatkozó tervezett részletesebb szabályozást magam is megnyugtatónak tartom és túlnyomórészben egyetértek a szerzővel. Ezzel szemben az Alkotmány egyes rendelkezéseinek absztrakt értelmezésével kapcsolatos tervezetbeli szabályozást hiányosnak, a szerző ezzel kapcsolatos elemzését kissé visszafogottnak gondolom, ezért azokat az alábbiakban szeretném kiegészíteni.
A bíróságok részéről felmerülő alkotmányértelmezési igény sajnos nem túl gyakori, ennek egyik oka lehet maga a jelenlegi szabályozás, amely paradox módon a bírói függetlenség követelményeivel messze nincs összhangban. Sajnos ezen a tervezetek semmit sem változtattak.
Köztudottan a bírák az Alkotmány 50. §-ának (1) bekezdése alapján, a fő tevékenységük egyik elemeként az alkotmányosság talaján értelmezik a jogszabályokat, adott esetben magát az Alkotmányt is. Szükségtelen bizonyítani, hogy különösen az alaptörvény értelmezésében nem a nyelvtani, hanem elsősorban a teleologikus (célkutató), továbbá a historikus, a nemzetközi jogösszehasonlító stb. szempontok szerinti értelmezés okozhat problémát.
Kétségtelen, hogy az eddig meghozott egyes alkotmánybírósági, legfelsőbb bírósági határozatok az Alkotmány eredményes értelmezéséhez jelentős iránymutatást adnak, a rendes bíróságok számára, azonban az élet felvet újra és újra olyan elvi jellegű alkotmányértelmezési kérdéseket, amelyek megválaszolására a bírák vagy azok egy része megnyugtató módon nem minden ügyben képesek. Erre az esetre rendelkezésükre áll az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezési lehetősége. Kérdés hozzájuthatnak-e ehhez a bírák szabadon?
A jelenleg hatályos 1989. évi XXXII. tv. (Abtv.) 1. § g) pontja szerint az Alkotmány rendelkezésének értelmezése az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Vitatkoznék dr. Tilk Péterrel azon, hogy ez a hatáskör egyben az Alkotmánybíróság monopóliumát jelentené, inkább primátusáról van szó. Az egyesülés jogról szóló 1989. évi II. tv. (Etv.) 2. §-ának (2) bekezdésében előírja, hogy az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti az Alkotmány 2. §-ának (3) bekezdését, nem valósíthat meg bűncselekményt... nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Tehát adott esetben ahhoz, hogy a bíróság az Etv. 16. § (2) bekezdésének d) pontja alapján feloszlathasson egy társadalmi szervezetet, el kell bírálni; - többek között, hogy - az egyesülési jog gyakorlása sérti-e az Alkotmány 2. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést. A megítélendő alkotmányossági kérdésnek számos összetevője, ellentmondása lehet, amelyre adandó helyes válaszhoz adott esetben a bíróság tehát alkotmányértelmezésre szorul, esetleg az arányossági tesztet is el kellene végeznie.
Ezen az eseten kívül, más kérdésekben is felmerülhet a bírósági alkotmányértelmezés szükségessége. Pl. a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökének indítványára az Alkotmánybíróság a 21/1996. (V. 17.) AB (határozatával értelmezte az Alkotmány 63. §-át, az Alkotmány 67. §-val összevetve. E precedensre figyelemmel célszerűnek látszik tehát, ha a bíróság az előtte folyamatban lévő ügyben absztrakt alkotmányértelmezésre szorul, ehhez az Abtv. 21. §-ának (6) bekezdésében felsorolt bizottságok és személyek közül, az indítványozásra szintén feljogosított Legfelsőbb Bíróság elnökéhez fordul. (Természetesen elvileg fordulhat akár a legfőbb ügyészhez is). A perben addig eljáró szuverén bíróság hoz tehát egy pervezető végzést, és ebben "felkéri" az indítványozásra jogosultat, hogy a perbeli jogértelmezéshez tegye meg az alkotmányossági értelmezéshez szükséges indítványát. A kérelem alapjául szolgáló indokairól természetesen tájékoztatja az indítványozót a döntés megkönnyítése érdekében, bár azt semmi nem írja elő.
Ezt a megoldást tartalmazzák lényegében a jelenlegi Alkotmánybíróságról szóló törvénytervezetek is. Ezzel a tervezett eljárással - véleményem szerint - alkotmányos és eljárásjogi alapelvek sérülnek: a bíróságok függetlenségét deklaráló Alkotmány 50. §-ának (3) bekezdése és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. tv. (Bsz.) 3. §-a, az 1952. évi III. tv. (Pp.) 2. §-ának (1) bekezdésében foglalt, a perek tisztességes lefolytatásához való jog. Különösen figyelemre méltó, hogy a Bsz. 3. §-a kifejezetten tiltja a bírák utasíthatóságát ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben.
A példaként általában említett Legfelsőbb Bíróság bármely időszakbeli elnöke nyilvánvalóan mindenkor szakmailag elismert bíró. Az Alkotmány értelmezésére felkért esetben, mégis a per iratanyaga nélkül, igazgatási vezetőként egy személyben eljárva "felülbírálhatja" a bíróság akár tanácsban hozott perbeli végzését, vagyis megtagadhatja az alkotmányértelmezési indítványt, amellyel mintegy utasítja a bírót a további tárgyalásra. Ha továbbítja a kérelmet, akkor sem sokkal jobb a helyzete, mivel a perben "kívülállóként" állást kell foglalnia: ha szükségesnek tartja az Alkotmányértelmezést, amelyik indokoltságát valamelyik fél esetleg vitatja. Felülvizsgálati eljárásban az elnök kizárttá válhat. Eljárásjogi szempontból tehát meglehetősen abszurd, ezért "hálátlan" az elnök ilyen jellegű "perbeli" szerepe, de nem különb a bíróságé sem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
