Az 1996. évi zálogjogi novella legfontosabb újdonságai közé tartozott az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog bevezetése. Mindkét új intézmény célja az volt, hogy növelje a vállalkozók hitelképességét, javítsa hitelhez jutási lehetőségeiket. Ezt a célt a módosítás azáltal szolgálta, hogy bővítette azt a vagyoni kört, amely biztosítékként a hitelezők rendelkezésére bocsátható. A módosítás jelentősége abban áll, hogy a novellát megelőzően ingóságok csak kézizálogjog tárgyát képezhették, amely a gazdasági életben csak nagyon korlátozottan alkalmazható. A zálogtárgyként esősorban szóba jövő eszközök (például gépek, alkatrészek, alapanyagok, félkész termékek, raktári készlet) ugyanis nélkülözhetetlenek az adós gazdasági tevékenységének folytatásához. A zálogjogosult birtokába adása kivonná ezeket a dolgokat a gazdasági folyamatból, lehetetlenítené az adós sikeres üzleti tevékenységét, és ezáltal éppen a hiteltörlesztés elsődleges forrását, gazdasági értelemben vett fedezetét semmisítené meg. A gazdaságnak az ingóságok tekintetében olyan zálogjogra van szüksége, amely lehetővé teszi azt, hogy a zálogtárgyak az adós birtokában maradjanak, és ő ezeket rendeltetésszerűen használja, beleértve azok feldolgozását és elidegenítését is.
A zálogjogi novella tehát nagy szolgálatot tett az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog intézményesítésével. Ennek ellenére, a gyakorlatban nem bővült jelentősen az ingó jelzálogjogi fedezet melletti hitelezés. Az ezekhez az intézményekhez fűződő gazdasági várakozások beteljesülésének elmaradásában jelentős szerepe volt annak, hogy a novella nem vette figyelembe e két zálogjog fajtának a klasszikus zálogjogokhoz képest mutatkozó sajátosságait. A jogalkotás lényegében kimerült annak deklarálásában, hogy a jelzálogjognak tárgya lehet az ingatlanokon túl ingóság és változó egyedekből álló dologösszesség (vagyon) is. A novella alapvető koncepciója az úgynevezett egységes zálogjogi szabályozás volt, amely azt jelentette, hogy a zálogjogi szabályok nem differenciálódnak a zálogjog tárgyául szolgáló dolgok fizikai (és ebből fakadó jogi) sajátosságai szerint. Megítélésem szerint ez koncepcionális tévedés volt. Nem véletlen ugyanis az, hogy a novellát megelőző időszakban (néhány, nem igazán sikeres kísérletnek nevezhető kivételtől eltekintve) a magyar jogban, a többi kontinentális joggal megegyezően, az ingatlan csak jelzálogjog, az ingóság pedig kézizálogjog tárgya lehetett. Ennek a szabályozási kettősségnek az oka az ingatlanok és az ingók fizikai és jogi természetében lévő lényeges különbség volt. A zálogjogi szabályozás a zálogtárgyak e sajátosságait nem hagyhatja figyelmen kívül, ha a cél az, hogy az új intézményeket a gyakorlat befogadja.
A második zálogjogi novellának az ingó jelzálogra vonatkozó szabályai alapján a következő kiinduló megállapításokat tehetjük:
1. A második novella megőrizte azt a jelentős fejleményt, hogy a felek szabadon határozzák meg, hogy a zálogjog tárgyaként kiszemelt ingó dolgon jelzálogjogot vagy kézizálogjogot alapítanak-e (miközben ez a választási lehetőség az ingatlanok esetében, nem véletlenül, megszűnt).
2. A második novellában szerepel néhány olyan új szabály, amely rámutat az ingó jelzálogjognak az ingatlan jelzálogjoggal szembeni lényeges eltéréseire, és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy az ingó jelzálogjog sajátosságai egyértelműen kirajzolódjanak.
3. A második novella az ingóságok körében a vagyont terhelő zálogjogon kívül is lehetővé tette zálogjog alapítását változó egyedekből álló dologösszességen, a vagyont terhelő zálogjognak pedig egy specifikus jelentést adott.
A következőkben e szabályok részletesebb vizsgálatával azt tekintjük át, hogy az ingó jelzálog sajátosságainak kifejezésre juttatásában milyen előrelépést hozott a második zálogjogi novella.
Ingó dolgokon jelzálogjog - az első novella által bevezetett rendszerrel megegyezően - a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzéssel alapítható. Ezzel a nyilvántartással kapcsolatban köztudott, hogy - az ingatlan-nyilvántartástól eltérően - elsősorban nem az elzálogosított dolgok, hanem a zálogkötelezettek nyilvántartása, benne keresni csak a kötelezettek, nem pedig a zálogtárgyak szerint lehet. Ez időnként a szabályozással, illetve a nyilvántartási rendszerrel szembeni kritikaként fogalmazódik meg, és a második novella előtt voltak olyan remények, hogy "el lehet rendelni" a zálogjogi nyilvántartás reálfóliummá való átalakítását. Kétségtelen, hogy a reálfólium nagyobb biztonságot jelent a hitelezők számára, és az ingó jelzálogjognak jelentős korlátja, hogy a zálogjogi nyilvántartás a Personálfolium elvén alapul. Ez azonban olyan korlát, amely nem a jogalkotónak vagy a nyilvántartás vezetőjének a hibája, hanem az ingó jelzálogjog szükségszerű sajátossága. Abból a tényből kell adottságként kiindulnunk, hogy az ingóságok számos ok miatt, amelyek közül elsődlegesek az ingók fizikai sajátosságai (az ingók számosak, általában tömegszerűek, ugyanakkor mégis nagyon sokfélék, helyük, alakjuk könnyen változtatható stb.), tipikusan nincsenek és nem is lehetnek lajstromba véve. Az ingó zálogjogi nyilvántartás ezért nem lehet reálfólium.
Az előzőekben írt általános törvényszerűségekhez képest vannak kivételek, mint például a hajók és a repülőgépek, amelyek lajstromozott, ennek alapján egyedileg beazonosítható jószágok, és ezért elzálogosításuk is e lajstromokba való bejegyzés útján történik. A reálfóliumból fakadó előnyöket úgy lehet szélesebb körre kiterjeszteni, hogy kiterjesztjük azoknak az ingóságoknak a körét, amelyek esetében a zálogjog alapítása a főszabálytól eltérően nem a zálogjogi nyilvántartásba, hanem az adott dolgot nyilvántartó lajstromba való bejegyzéssel történik. Az ilyen külön szabályozásra a Ptk. lehetőséget is ad. Kézenfekvő és gyakorlati szempontból is jelentős példaként a gépjárműveket említhetjük, amelyek, a hajókhoz és repülőgépekhez hasonlóan, lajstromozva vannak. A gépjárművek tulajdonjogával vagy jogi státuszával kapcsolatos lényeges változások mind e nyilvántartáson keresztül történnek, az átruházás során nem kerülhető meg a nyilvántartással kapcsolatos hatósági eljárás. Célszerű lenne ezért, ha gépjárműveket terhelő jelzálogjogot is e nyilvántartásba való bejegyezéssel lehetne alapítani.
Az ingó dolgok és az ezeken alapított jelzálogjogokat tartalmazó zálogjogi nyilvántartás fent írt sajátosságából adódik az a sajnálatos, de figyelmen kívül nem hagyható körülmény, hogy az ingóságok azonosítása, egymástól való megkülönböztetése, sorsuk megbízható nyomon követése általában nem lehetséges. A zálogjog alapításakor, a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzéskor a közjegyző csupán azt tudja megállapítani és tanúsítani, hogy a felek előtte megjelentek és a szerződésben foglalt nyilatkozatot tették. Míg lajstromozott dolgok esetében számos garancia alapján számíthatunk arra, hogy a zálogjog tárgya valóban létezik és a zálogkötelezettnek rendelkezési joga van felette, addig a zálogjogi nyilvántartás nem alkalmas arra, hogy a dolog státuszáról és annak változásáról megbízható információval szolgáljon. Így van ez a zálogjog létesítését követően is. Nincs és nem is teremthető intézményes garancia például arra, hogy a tulajdonosváltozások a nyilvántartásban megjelennek. Azt mondhatjuk tehát, hogy a zálogjogi nyilvántartás a tények sokkal szűkebb köréről szolgáltat megbízható információt, funkciója lényegesen korlátozottabb, mint az ingatlan-nyilvántartásé és más lajstromoké. A zálogjogi nyilvántartás csak kiindulási alapként szolgálhat valamely ügylethez kapcsolódóan elvégzendő jogi vizsgálathoz, szerepe lényegében a figyelemfelhívásra korlátozódik. Fontos, hogy a jogi szabályozás e tekintetben ne legyen félrevezető, ne keltsen hamis illúziókat. Ebből a szempontból hibás volt a korábbi szabályozás, amely a zálogjogi nyilvántartást lényegében az ingatlan-nyilvántartással azonos képességekkel ruházta fel. Ezt korrigálta a második novella, amely a realitásokkal összhangban a zálogjogi nyilvántartás közhitelűségét a bejegyzett zálogjogot alapító szerződés létrejöttére korlátozta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
