Mindenekelőtt magyarázattal tartozom e hozzászólás játékosnak szánt főcíméért. Az a benyomásom, hogy az üzleti titok és különösen a know-how problematikája, bár sokat emlegetett, de jelentőségéhez képest kevéssé elemzett, nem elég mélyen értett, sokunk számára némileg rejtélyes fogalom. Másrészt a know-how angol-amerikai szakkifejezésnek a francia "savoir-faire" kivételével nemigen van fordítása más nyelvekre.
A 80-as években történt, hogy valaki egy szakmai vita kapcsán javasolta a know-how magyar megfelelőjének "fortély" kifejezést. Ez sugall valamit a lényegből, de talán ravasz, tréfás hangulata miatt nem terjedt el. A szó német eredetű, a "Vorteil"-ból származik, átvétele feltehetőleg a szepesi szász nyelvjárásból történt és olyan, kissé negatív jelentésekkel bír, mint csel, furfang ("fortélyos félelem"), de másrészt olyan jelentésekkel is, mint előny, fölény, haszon, valaminek ötletes szerkezete, nyitja, mű-, illetve mesterfogás. Ezek a jelentések tényleg nincsenek túl messze a know-how lényegétől.
A fortélyra rímelő finnugor gyökerű, de nyelvújítás-kori szavunk, a rejtély meg az üzleti titok lényegéből sejtet meg valamit olyan jelentésekkel, mint valami, amit eltakartak, befedtek, eldugtak, ellepleztek, ami tilos, titkos, sőt elvarázsolt. (Ősrégi regös énekünkben is felcsillan ez a jelentésárnyalat: "Hej, regö rejtem").
A derűs főcímmel kicsit azt is szeretném érzékeltetni, hogy e feljegyzéssel nem empirikusan adatolt és irodalmi utalásokkal felfegyverkezett, elmélyült, tudományos igényű elemzést kívánok nyújtani e kimeríthetetlenül gazdag és nagyfontosságú témáról, hanem inkább csak esszészerűen kívánok hozzászólni annak kollegiális szellemű megbeszéléséhez, egyes régi kérdéseket új szempontból körüljáró, könnyed, relaxált stílusú, de azért komoly tartalmú és jobbító szándékú észrevételekkel. Az oldott stílussal, tréfás, élénkítő fordulatokkal, helyenkénti "kis színesekkel" és a sokféle, néha ismétlésnek ható "kamera-beállítással" az is a célom, hogy az első megközelítésre unalmasnak ható absztrakt jogi kérdéseket és a száraz jogi nyelvezetet nem jogászok, különösen tudományos-műszaki kutatók és fejlesztők számára is érdekessé, "ehetővé" és ezen keresztül érthetővé tegyem, hiszen "a mese róluk szól". Az olvasás kényelme érdekében a vitatott normákat, illetve javaslatokat mindenütt idézem a szövegben, hogy a vonatkozó jogszabályok és tervezetek előkeresése nélkül könnyebben összevethetők legyenek.
Az alkalmat az adja, hogy a Polgári Törvénykönyv ("Ptk.") reformja keretében az Igazságügyi Minisztérium honlapján hozzászólásra megjelent a Ptk. Javaslat, amelynek 2:120. §-a a magántitokhoz való jogról, ennek keretében az üzleti titokról szól. A Ptk. Javaslat Hatodik Része pedig a Szellemi alkotásokon és egyéb szellemi javakon biztosított jogokról, ezek között 2:201. §-a a know-how-ról rendelkezik.
A Ptk. Javaslatnak ezek a rendelkezései számomra komoly jogi, nemzetközi és gazdasági aggályokat vetnek fel, elsősorban amiatt, hogy véleményem szerint nincsenek összhangban az e téren kialakult nemzetközi renddel és trenddel, különösen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében nemzetközi kereskedelmi előnyöket nyújtó és szankciók terhe mellett hazánkat is kötelező, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló Megállapodással ("TRIPS"), amelyet az 1998. évi IX. törvény 1. C melléklete hirdetett ki.
Észrevételeim a Ptk. Javaslatnak az IM honlapján megjelent szövege alapján, magánemberi minőségemben, főként nemzetközi tapasztalataimra támaszkodva, a továbbfejlesztést az ellenérvek felsorakoztatásával segíteni kívánó, pozitív "advocatus diaboli" pozícióból készültek. A megjegyzéseim ezekre a rendelkezésekre, valamint főként a polgári jog és tisztességtelen verseny elleni jog ezekkel összefüggő szabályaira vonatkoznak, vázlatosan áttekintve a témában a TRIPS által nemzetközileg eldöntött kérdések szemszögéből a TRIPS elfogadása előtt folytatott vitákat.
A törvényalkotás ugyanis e téren nem fogható fel csupán nemzeti érdekű "zöldmezős kodifikációnak", vagy jogi innovációs szándékú normakísérleti terepnek, ahogy ez a Ptk. 86. §-a kapcsán történt. Figyelembe kell venni, hogy hatályos, kötelező, globális érvényű nemzetközi normák szabják meg a kialakult jogvédelmi rendet és ebből eredően korlátozzák, de segítik, harmonizálják is a nemzeti szabályozási lehetőségeket.
Az üzleti titok és a know-how mikénti szabályozása nagyjelentőségű egy ország szellemi tulajdonvédelmi rendszerében és nemzetközi együttműködésében. Ez különösen igaz egy "agyhatalmi" ambíciójú, tudásalapú nyílt piacgazdaságon alapuló információs társadalomban, ahol a gazdaság, a tudásipar egyik legfontosabb hajtóerejévé, lényegi és dinamikus összetevőjévé az innováció imperatívusza, az innováció váltópénzévé pedig a tudományos-műszaki ismeretek váltak. Ez a folyamatosan és egyre magasabb szinten megújítható tudástőke, ismeretvagyon korunk "új aranyává", a hagyományos tőketényezőket (pénz, ingatlan, munkaerő) jelentőségben meghaladó, gazdasági fejlődési, növekedési, kulturális haladási és politikai, modernizációs tényezővé vált.
Egy további szempont, hogy a műszaki, funkcionális ismeretek, ezek között a találmányok üzleti titokként, illetve know-how-ként való kezelése egyre gyorsulóan haladó technologizált korunkban mint a nyilvános szabadalommal és más speciális, nevesített szellemi tulajdonjogokkal szemben a titkosságra épülő antitézis jelenik meg. Ennek következtében nemzetközileg egyre szélesebb körben igénybevett, alternatív és komplementer jellegű, általános szellemi tulajdoni háttérjogintézménnyé vált, egyesek szerint volumenében "a szellemi tulajdon egyik, nem nyilvános, zárt fele." (Ennek megfelelően a szabadalmi statisztika világszene a szellemi termékvagyonnak csak egy részét, a nyílt hányadát tükrözi).
A globalizált piac éles versenynyomása által is kikényszerített gyors technikaváltás, a termékek piaci életciklusának csökkenése, valamint a szabadalmazás szigorú követelményei, bizonytalansága, elhúzódása, költségessége miatt, a kis- és középvállalkozások, továbbá a találmányokkal való rendelkezési jogot - az USA Bayh-Dole törvényének követése nyomán - a központi költségvetésből szponzorált eredményekre világszerte elnyerő költségvetési kutatóhelyek, egyetemek, akadémiai intézetek, sót egyes multinacionális cégek (pl. Microsoft) is egyaránt használják növekvő mértékben az oltalomnak ezt a lehetőségét. Ezt nemcsak a kisebb innovációs jelentőségű találmányok és a kapcsolódó perifériális know-how tekintetében teszik, hanem általában a növekedésük, versenyképességük, sót néha piaci túlélésük szempontjából döntő fontosságú, "piaci rést" jelentő kutatási-fejlesztési eredményeik, ezek között a különösen a tudás-intenzív mikroelektronikai, biotechnikai és egyéb csúcstechnikai alkotásaik védelmére és értékesítésére is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
