Csetneki Csaba: Közösségben az energia jövője - önkormányzati tapasztalatok a Tiszamente Energiaközösségből (Jegyző, 2025/5., 48-50. o.)

Amikor az energiaválság elérte az önkormányzatokat, sok település kényszerhelyzetben kereste a megoldást a hirtelen megemelkedett energiaköltségek enyhítésére.[1] Újszentmargita és a térség további hét önkormányzata közösen tartja fenn a Pétegisz Járóbeteg Szakrendelőt, amelynek működése az energiaárak robbanásszerű növekedése miatt különösen veszélybe került. Mivel a szakrendelő fenntartásához nem érkezett kiegészítő állami támogatás, a probléma kezelése kizárólag a tulajdonos önkormányzatokra és az intézményre hárult. Ekkor született meg az az innovatív gondolat, hogy a technikai és fizikai akadályokat figyelembe véve a térség számára egy energiaközösség létrehozása jelentheti a legmegfelelőbb választ.[2]

Amikor elhatároztuk, hogy megvalósítjuk a fent vázolt elképzelést, már tudtuk, hogy ez hosszú távú befektetés lesz a térség jövőjébe, és nem oldja meg az energiaválság rövid távú nehézségeit sem a települések, sem pedig a szakrendelő esetében. Mégis el kellett kezdeni egy innovatív, közös gondolkodáson alapuló modell kialakítását, amely képes lehet új alapokra helyezni a helyi energiafelhasználás jövőjét. Így született meg a Tiszamente Energiaközösség ötlete, amelyet végül nyolc önkormányzat és két gazdasági társaság összefogásával valósítottunk meg. A kezdeményezés élére Újszentmargita önkormányzata állt, ezzel is kifejezve a település elkötelezettségét a fenntartható, közösségi energetikai megoldások iránt.

Az energiaközösség létrehozásával nem csupán egy gazdasági együttműködés megteremtése volt a célunk. Sokkal inkább egy olyan hosszú távú szemléletformáló kezdeményezés elindítása, amelyben az energia nem kizárólag műszaki vagy pénzügyi kérdés, hanem közösségi ügy és felelősség.[3] Újszentmargita és a térség települései számára egyértelművé vált, hogy az energiaellátás biztonsága, a megújuló források beillesztése és az energiatakarékosság csak összefogással és tudatos tervezéssel valósítható meg.[4] A közös fellépés lehetőséget ad arra, hogy a részt vevő önkormányzatok erősebb érdekérvényesítéssel, átláthatóbb működéssel és igazságosabb erőforrás-elosztással reagáljanak a térségi kihívásokra. A Tiszamente Energiaközösség ezért nem pusztán egy projekt, hanem egy új önkormányzati gondolkodásmód megtestesítője: ahol a fenntarthatóság, az önellátás és a társadalmi felelősségvállalás egymást erősítve jelenik meg.

Mielőtt bemutatnánk a Tiszamente Energiaközösség létrejöttét és működését, érdemes röviden tisztázni, mit is jelent az "energiaközösség" fogalma, és miért bír kiemelt jelentőséggel az önkormányzati szféra számára. Az energiaközösségek nem kizárólag technológiai innovációk, hanem újfajta társadalmi és gazdasági együttműködési formák, amelyek a helyi szereplők kezébe adják az energiatermelés, -megosztás és -felhasználás lehetőségét.

- 48/49 -

Az Európai Unió 2018/2001-es (RED II) és 2019/944-es (Clean Energy Package) irányelvei bevezették a "megújulóenergia-közösség" és a "polgári energiaközösség" fogalmát,[5],[6] amelyek szándéka, hogy a helyi közösségek, önkormányzatok és lakosok is aktív részeseivé váljanak az energiaátmenetnek. Az energiaközösségek elsődleges célja nem a profitszerzés, hanem a gazdasági, környezeti és társadalmi előnyök megosztása a közösség tagjai között. Ily módon az energiatermelés és -fogyasztás decentralizálódik, csökken a külső függőség és nő a helyi energiafüggetlenség.

Magyarországon az energiaközösségek létrehozásának jogi alapját a 2007. évi LXXXVI. törvény (VET) 2021-es módosítása teremtette meg,[7] amely a hazai szabályozást összhangba hozta az uniós irányelvekkel. Az elmúlt években fokozatosan épültek ki azok az intézményi és szabályozási feltételek, amelyek lehetővé tették az első magyarországi energiaközösségek bejegyzését és működését.[8],[9]

Ebben a folyamatban azonban a Tiszamente Energiaközösség különleges helyet foglal el, hiszen országosan is egyedülálló módon jött létre több járáson és településen átívelő önkormányzati együttműködésként.[10] Míg a legtöbb hazai energiaközösség helyi szinten, egy településre vagy intézményre koncentrál, addig a Tiszamente modell térségi lefedettséggel, közös önkormányzati tulajdonosi alapon szerveződött. Ez nem csupán az energiarendszer decentralizációjának példája, hanem a közösségi felelősségvállalás új formája is, ahol az energia nemcsak erőforrás, hanem összekötő kapocs a települések között.

A Tiszamente Energiaközösség megalakulása jól példázza, miként válhatnak az európai és hazai szabályozási célok valós, működő együttműködéssé a helyi önkormányzati gyakorlatban. A jogszabályi háttér megteremtése önmagában még nem elegendő - szükség van azokra a településekre, amelyek mernek elsőként lépni, és saját tapasztalataikkal kijelölik az irányát a közösségi energia hazai fejlődésének. A Tiszamente Energiaközösség Nonprofit Kft. megalakulásával Magyarország hetedik bejegyzett energiaközössége jött létre, ugyanakkor az első, amely több járáson és településen átívelő, kifejezetten önkormányzati alapú összefogásként valósult meg.

Külön büszkeség, hogy mindezt külső pályázati források nélkül, saját erőből sikerült megvalósítanunk.[11],[12] Ez nemcsak a résztvevő települések elkötelezettségét bizonyítja, hanem azt is, hogy a helyi önkormányzatok közötti tudatos együttműködés és stratégiai gondolkodás valódi változást hozhat még korlátozott anyagi lehetőségek mellett is.

A Tiszamente Energiaközösség eddigi tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy a siker kulcsa nem elsősorban a technológiában, hanem az együttműködésben rejlik.[13],[14] A részt vevő települések közötti különbségeket - legyen szó méretről, fejlettségről vagy infrastrukturális adottságokról - nem akadályként, hanem erőforrásként kezeltük. Éppen ez a sokszínűség adta meg a közösség működésének rugalmasságát és innovációs erejét. A közös célok kijelölése, a rendszeres egyeztetések és a nyílt kommunikáció olyan partnerségi kultúrát alakított ki, amely nélkül a legmodernebb technológiai megoldás is kudarcra lenne ítélve. A Tiszamente Energiaközösség tehát nemcsak energiaügyi, hanem szervezetfejlesztési és közösségi innováció is, vagyis egy modell arra, hogyan tudnak a vidéki önkormányzatok együttműködni egy közös stratégiai cél érdekében.

Természetesen a megvalósítás során számos kihívással is szembe kell néznünk. A szabályozási környezet még formálódóban van, a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés korlátozott, és a technikai integráció - különösen a mérési rendszerek, hálózati kapacitások és adatmegosztás területén - komoly szakmai feladatot jelent számunkra. Mindezek ellenére az akadályok nem visszatartottak, hanem megerősítettek bennünket abban, hogy az energiaközösségi modell járható és jövőbe mutató út. A nehézségek közös leküzdése erősítette a részt vevő önkormányzatok közötti bizalmat, és bebizonyította, hogy a térségi szintű gondolkodás képes valódi, fenntartható megoldásokat teremteni a helyi energetikai problémákra.