2012. május 10-én tartottuk meg a folyóirathoz kapcsolódó ez évi családjogi konferenciánkat. (Az első "Mindennapi családjog" konferenciára 2011-ben került sor.[1]) A délutáni program két kerekasztal-beszélgetése közül elsőként a vagyonjogi kérdések tárgyalására került sor. A kerekasztal-beszélgetésen dr. Szűcs Andrea ügyvéd, a Magyar Ügyvédnők Egyesületének elnöke és dr. Kőrös András kúriai tanácselnök vett részt, akik válaszoltak a moderátor, dr. Szeibert Orsolya felvetéseire, valamint a hallgatóság soraiból érkezett - konkrétabb - kérdésekre. Az alábbiakban a pódiumon ülők - szerkesztett - szakmai beszélgetését közöljük.
Szeibert: A választott cím - házastársak és élettársak szerződései - nagyon széles kört fog át. Kezdjük ott, hogy házastársak, házassági vagyonjogi szerződés. Ez az a szerződés, amely nem leltár, hanem kifejezetten az életközösség idejére határozza meg azt, hogy milyen vagyoni viszonyok között szeretnének a házastársak élni: akár azt, hogy milyen házassági vagyonjogi rendszert választanak, akár azt, hogy milyen módon alakuljon a törvényes házastársi vagyonközösség rendszerétől némiképp eltérően a közös vagyon, illetve a különvagyon köre, végül pedig a lakáshasználat kérdésében is dönthetnek. Megemlítjük, hogy az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve nemcsak preferálja ezt a szerződési lehetőséget, hanem ad két alternatív, választható vagyonjogi rendszert, a közszerzeményi rendszert, amely a magyar jogban nem ismeretlen, illetve a vagyon-elkülönítésnek a rendszerét, amely nagyon eltérő szemléletet hordoz. Ami továbbá a házastársak szerződéseit illeti, említhetők a házastársak egymás közötti megállapodásai, valamint a közös vagyon megosztására irányuló szerződések, amely utóbbiak lényegesen más alaphelyzetben, az életközösség végén születnek. Valamennyi fenti kérdés felvetődik, illetve felvethető élettársak esetén is, nem szólva arról, hogy a mai magyar polgári jogi felfogás szerint maga az élettársi viszony is lényegében egy, a felek közötti szerződés.
További kérdés, amelyet a kerekasztal címében is kifejezésre juttatunk: a bizalom. Ez leginkább a házassági vagyonjogi szerződés kapcsán merül fel. A magyar megközelítés - úgy tűnik -, az, hogy ha az egyik partner szeretne házassági vagyonjogi szerződést kötni, a másik fél feltételezi a bizalmatlanságát. Feltételezhetjük-e azt, hogy nem bizalmatlanságról, hanem az önmagáról való gondoskodás igényéről van szó? Bírák, ügyvédek nyilván csak a megkötött, megszületett megállapodások adott hányadával találkoznak. Mennyiben látják a kerekasztal-beszélgetés résztvevői a házastársak, illetve élettársak közötti szerződések létjogosultságát? Mennyiben tekintik a bontás során rendezendő járulékos kérdések körében a gyermeket (tartást, elhelyezést) érintő kérdések tárgyában kötött megállapodást és a vagyont érintő kérdésekre vonatkozó megegyezést egymással összefüggőnek, jogilag együttesen értékelhetőnek?
Szűcs: Gyakorló ügyvédként úgy látom, szükség van a házassági vagyonjogi szerződésekre. De ugyanúgy gyakoriak a házassági közös vagyont megosztó szerződések, illetve az élettársak közötti megállapodások. Ami lelki okokat illeti, úgy gondolom, hogy a házassági vagyonjogi szerződések létjogosultsága egyre nagyobb; az emberek elfogadják ezeket, és nem tekintik feltétlenül a bizalmatlanság jelének, ha az egyik fél szeretné ezt megkötni. Magától értetődőbb olyan esetekben, amikor az egyik félnek már második, vagy többedik házasságáról van szó, és különösen akkor, ha nagyon nagy a felek között az anyagi háttér különbsége. Nagyon sok példát tudok ugyanakkor arra is mondani, amikor menyasszonyi ruhában, útban az esküvő felé írják alá a szerződést, és arra is, hogy egy ilyen szerződésből évekig húzódó bontóper lett. Ezért is ragaszkodom ahhoz, hogy mindkét féllel hosszasan végigtárgyaljuk azt, hogy mi kerül a szerződésbe. Sok olyan szerződést is látok azonban, amely csak leltárt tartalmaz. Fontosnak tartom, hogy kitérjenek a felek a lakáshasználat kérdésére. Ami a bontást illeti, a járulékos kérdések vonatkozásában két szerződést tartok megfelelőnek kötni: egyet a gyermekeket, másikat a vagyont érintő kérdésekről.
Kőrös: A közös vagyon megosztása iránti azon perekben, amelyeknél maga az akta is "többemeletes", gyakran felmerül, hogy könnyebb lenne rendezni, ha a felek kötöttek volna szerződést és elkülönítették volna az üzleti vagyonukat, valamint a mindennapi élet folytatásához szükséges olyan vagyontárgyaikat, amelyeket egyébként ők maguk is külön kezeltek. Szoktak is a perekben hivatkozni arra, hogy tulajdonképpen hallgatólagos megállapodást kötöttek bizonyos vagyoni elemek vonatkozásában (adott esetben arra nézve, hogy a férj vállalkozása, annak haszna és adósságai egyaránt a különvagyonát képezik). Természetesen ez a hivatkozás nem lehet sikeres, hiszen házassági vagyonjogi szerződést csak a törvény által meghatározott alakszerűségek mellett lehet kötni. Ugyanakkor nem is elsősorban azt hangsúlyoznám, hogy egyszerűbb lenne az ügyek rendezése egy idejében megkötött szerződéssel, hanem sokkal inkább azt, hogy kifejezetten méltányosabb lenne mindkettejükkel szemben. Nem hiszem, hogy indokolt lenne kötelezővé tenni a házassági vagyonjogi szerződés megkötését, de vannak esetek, amikor nagyon jó szolgálatot tenne. Németországban megközelítőleg a házasságok tíz százalékában kötnek ilyen szerződést, ezt a magyar helyzetre nézve is reálisnak gondolom.
Ami a járulékos kérdések rendezését illeti, megállapodásnak minősül mind a vagyon rendezése, mind pedig a gyermekkel kapcsolatos kérdések eldöntése. Ugyanakkor természetesen egészen más jellegű a gyermekelhelyezés témájában kötött megállapodás és a vagyon tárgyában létrehozott szerződés megítélése - hasonlóképpen ahhoz, ahogyan az ilyen tárgyú perek is eltérnek egymástól, hiszen más eljárási szabályok szerint folytatjuk le azokat. A vagyoni és nem vagyoni kérdések érinthetik azért egymást, például említeném azt, amikor a valóban csak a gyermek létfenntartását szolgáló gyermektartásdíjat kiegyenlítettnek tekintjük azáltal, hogy az egyik fél - tipikusan a férj - lemond a közös ingatlanból őt megillető tulajdoni hányadáról. Megjegyzem, hogy ezt a vonalat erősíti az új Ptk. Családjogi Könyve, amennyiben ezt a lehetőséget nemcsak gyermektartás esetén, hanem házastársi, élettársi tartás esetén is megengedi: vagyontárgy vagy egyszeri nagyobb pénzösszeg juttatásával teljesíthető a tartás. Természetesen a mai gyakorlat szerint is nagyon pontosan kell rögzíteni azt, hogy milyen összeg minek a fedezésére szolgál.
Szeibert: Érzékelhető olyan tendencia, hogy a házastársak igyekeznek vagyoni függetlenségüket megőrizni. Amennyiben feltesszük, hogy vagyonelkülönítő házassági vagyonjogi szerződést kötnek, akkor hogyan szükséges, hogyan lehetséges - akár bírói, akár ügyvédi szemmel - a gyermek, illetve gyermekek érdekének a védelme, s hogyan alakul a házasfelek egymás iránti szolidaritása, különösen akkor, ha az egyikük tartósan beteg, illetve munkanélküli lesz. Felülírhatja-e a szolidaritás a vagyonelkülönítést?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
