2019 júniusában az Európai Unió joga néhány olyan munka- és szociális jogi szabályozással bővült irányelvek, illetve egy rendelet képében, amelyek egyik oldalról már hosszabb ideje napirenden lévő alapvető jogvédelmi kérdésekről szólnak, másik oldalról pedig a 2017 novemberében elfogadott Szociális Jogok Európai Pillére fémjelezte átfogó szociálpolitikai reformtörekvések köré épülnek. E jogfejlődési folyamatba illeszkedik az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1158 irányelve (2019. június 20.) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről, amely a munka és magánélet egyensúlyának kialakításával összefüggésben rendelkezik számos, elsősorban a munkavállalók alapvető jogait érintő újdonságról, tovább fejlesztve a nemi alapú diszkrimináció tradicionális szabályozási és értelmezési elveit, illetőleg megújítva a 2010/18/EU tanácsi irányelvben szabályozott szülői szabadság jogintézményét. A következő néhány oldalon az új irányelv szabályozási és alapjogi hátterével, legfontosabb újdonságaival és ez utóbbiak magyar jogra gyakorolt - egyelőre feltételezett - hatásairól fogunk szólni.
1. Bevezető helyett - a 2019/1158 irányelv szabályozási hátteréről
2. Az új irányelvi szabályozás alapjogi összefüggései és helye a Pillér rendszerében
3. Az új irányelvi szabályozás célja
4. Az új irányelvi szabályozás tárgya
5. Az új irányelvi szabályozás lehetséges hatásai a magyar jogra
6. Összegzés
Habár a nemi alapú diszkrimináció tilalma, illetőleg a nők munkaerőpiaci esélyegyenlősége témakörében az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról - illetve az azt kiegészítő későbbi jogalkotási aktusok[2] - kimerítő, összefoglaló jelleggel szabályozzák a terület munkajogi és szociális aspektusait[3], a 2019-es irányelv megalkotása mégis egy olyan hosszú folyamat végére tett pontot, amelynek fókuszában továbbra is a nemi alapú esélyegyenlőség munkaerőpiaci, foglalkozási vetülete áll. A munka és család egyensúlyának megerősített szabályozása szociális prioritásként közel kétéves folyamat eredménye[4], de ha a korábbi jogalkotási eredményeket is figyelembe vesszük, akkor több évtizedes távlatokról beszélhetünk.[5] Ezzel együtt a jogszabály mégis az újdonság erejével hat, hiszen egy összetettebb megközelítésen keresztül kíván a nemi alapú diszkrimináció szabályozásában előrelépni oly módon,
- 24/25 -
hogy a klasszikus "védett tulajdonság-hátrány-kimentés" háromszögből kilépve a védett csoporthoz jól köthető élethelyzeteket próbálja preventív módon visszaszorítani.
A munka és a magánélet kapcsolata - különösen napjainkban - nem kizárólag a munkahelyi és a családi élet összehangolásának szükségességét jelenti, hanem az adatvédelem vagy akár a munkavállalók életen át tartó tanulása, fejlesztése stb. is összefüggésbe hozza e két területet. Ugyanakkor a munka és a család egyensúlyának kidolgozása lehetetlen lenne anélkül, hogy a szülői, gondozói státuszhoz tapadó olyan munkajogi sajátosságok, mint a szabadság vagy éppen a rugalmas munkarend figyelmen kívül maradnának, hiszen alapvetően az ilyen típusú eszközök azok, amelyek valójában munkajogi síkra (is) terelik e problémakört. Másként fogalmazva: a szülőket, de különösen a szülő nőket támogató munka- és szociális jogi intézkedések megerősítése nélkül egyik oldalról a munka és a család egyensúlya nem lenne elérhető, másik oldalról pedig a nők súlyos munkaerőpiaci hátrányokat szenvednének el.
E hátrányok természetszerűleg jelenleg is léteznek, és valamilyen módon a jogi rendezés homlokterében vannak - emlékeztetünk az egyenlő munkáért egyenlő bér elvre mint a leginkább kézzelfogható példára[6] -, de ennek ellenére mégsem beszélhetünk valóban egyenlő esélyekről, igazi egyenlő bánásmódról a munkaerőpiacon. Habár a hátrányos megkülönböztetés és a munkaerőpiaci "esélyegyenlőtelenség" tipikusan a nőket érinti még ma is, már most hangsúlyozzuk, hogy az új szabályozás megerősíti azt az elvet, miszerint a szülők általában szorulnak munkajogi védelemre, illetőleg számukra általános jelleggel szükséges előnyöket biztosítani ahhoz, hogy a munkaviszony és maga a munkavégzés minél hatékonyabban és minél humánusabban összeegyeztethető legyen a családi élettel.
Mindenesetre a Szociális Jogok Európai Pillére (a továbbiakban: Pillér) 9. cikke kifejezetten a munka és a magánélet egyensúlyáról szól, azzal a kiindulási alappal, hogy alapvető elvárás az uniós szociálpolitikában a szülők és gondozók számára olyan munkafeltételeket teremteni, amelyek lehetővé teszik az említett egyensúly elérését anélkül, hogy bármelyik területen is hátrányt szenvednének el a munkavállalók. Eme általános elvárást konkretizálja legújabb fejleményként az új irányelv, ugyanakkor külön fel kell hívni a figyelmet a Pillér további, a munkavállalók alapvető, szociális természetű jogait védő cikkekre (lásd tipikusan a tisztességes munkafeltételekhez való alapjogot).
Az új irányelv tehát a Pillér szociálpolitikai reformjai között foglal helyet, ami utal a szabályozott kérdések fontosságára és az uniós döntéshozó azon törekvésére, hogy a munka és a magánélet valóban lehetőség, ne pedig csupán elvárás legyen a munkaerőpiacon. Ennek megfelelően az irányelvi szabályokat szükséges tágabb kontextusban is szemlélni, hiszen az abban érintett szociális és munkaerőpiaci kérdések valójában a teljes szociálpolitikai szabályanyagban jelentőséget kapnak, és ezeken keresztül következtetések vonhatók le a munkavállalók jogvédelmi helyzetére nézve. Az irányelv megszületése tehát nem független a Pillér vezette szociálpolitikai reformoktól, mint ahogyan a kapcsolódó döntéshozatali mechanizmusok körüli vitáktól sem.[7]
Maga az irányelv is utal a Pillérrel való összefüggésre[8], méghozzá a Pillér 2. és 9. cikkét felidézve.[9] A Pillér céljai[10] és kulcsterületei[11] között egyaránt megjelenik a munkaerőpiaci esélyegyelőség fejlesztése és a munkához való hozzáférés magas szintű támogatása, vagyis jól látható, hogy több szempontból, több szabályozási érdekkel alátámasztva születhetett meg jelen irányelv.[12] A munkaerőpiaci esélyegyenlőség, illetőleg a munkához való, egyenlő feltételek melletti hozzáférés tekintetében alapvető elvárás ugyanis, hogy a nemek közötti - vagy éppen a családi állapoton, gyermekek számán alapuló - differenciák háttérbe szoruljanak a munkavállalók jogaival és a munkaerőpiaci elvárásokkal szemben. Önmagában persze e rendelkezések - mint ahogyan maga a Pillér sem - nem tudnának feltétlenül e területen tartós és valódi egyenlőséget teremteni a munkavállalók között, mégis úgy véljük, hogy mivel az egyenlő bánásmód követelményén alapuló, de az igazságos munkafeltételeket[13], illetve a szociális védelmet is[14] érintő irányelvi szabályokról és munkaerőpiaci igényekről van szó, az irányelv holisztikus megközelítése valóban határozott(abb) fellépésre sarkallhatja a tagállamokat az eddig elért vívmányok garantálása mellett. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a munkafeltételek biztosítása nem kizárólag a nemi alapú diszkrimináció tilalma és a munkaerőpiaci esélyegyenlőség körében értelmezendő. Ebben a konkrét kérdésben jól kivehető a Pillér biztosította elméleti háttér, illetőleg a további szociálpolitikai reformokkal való összefüggés, ami pedig összességében emelheti a munkavállalói jogvédelem általános szintjét is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
