Ott ahol a gazdaságelmélet eszközzel segíti a munkaviszony megértését,
politikai döntés eredménye, hogy a társadalmak milyen mértékben
engedik a piaci erők uralmát a munkaviszony természete felett,
s ez a döntés visszatükröződik a munkaviszonyt
és munkaügyi kapcsolatokat szabályozó jogszabályokban.
Coyle Shapiro, J. A .M. - Shore, L. M. - Taylor, M. S. -Tetrick, L. E. (2004)[1]
A mozgásban lévő, gazdasági és társadalmi változásokat leképező munkajogi szabályok hatással voltak és vannak a közelmúltban befejeződött munkajogi kodifikációra. Vele egy időben zajlott a polgári jogi kodifikáció is. A kettő közötti kapcsolatot egyrészt a munkaszerződés Polgári Törvénykönyvben való elhelyezése körüli viták teremtik meg; másrészt az, hogy a rugalmasabbá váló munkajogi szabályok lehetővé teszik, hogy a munkavégzés kockázatát ne csak a munkáltató, hanem a munkavállaló is viselje. Ez lazít a felek közötti tradicionális alá-fölérendeltségi viszonyon.
A polgári jogi kodifikáció során a magyar munkajogászok többsége kifejtette álláspontját a munkajog és polgári jog kapcsolatát illetően, ezeket jelen tanulmány 2. és 3. pontja foglalja össze, majd a 4. pontban az új Munka Törvénykönyvét vizsgálom meg, és igyekszem kimutatni a kodifikáció mögötti erőket és azok leképeződését a szabályozásban
Meg kell említenem, hogy társszerzőségben prof. dr. Prugberger Tamással írtunk egy cikket a munkajog és polgári jog kapcsolatáról, amely a Jogtudományi Közlönyben a közeljövőben fog megjelenni. Jelen tanulmány a korábbi kutatások talaján azonban újabb kutatások eredményeként születetett és a munkajog - polgári jog kapcsolatát érintő sajátos megközelítésemen alapul.
A munkajogot érintő jogdogmatikai kérdések alapvetően az alábbi témák köré csoportosíthatók:
- A munkajogi szabályozás tárgya, amely elkülöníti a munkajogot más munkavégzésre irányuló jogviszonyoktól.
- Ebből következnek azon elméleti fejtegetések, amelyek a munkajog polgári jogban elfoglalt vagy polgári jogon kívüli helyéről szóltak.
- Ezekhez kapcsolódnak a munkajog önállóságáról szóló elméletek: vajon a munkajog megjeleníthető-e a jogrendszerben, mint a rendszer egyik önálló tagja, vagy önállósága relatív.
A munkajog és a polgári jog kapcsolatában általánosságban egyfajta egymásrautaltságot feltételezünk, úgy ahogyan Kiss György is jelezte a polgári jog és a munkajog német jogban való összefonódása kapcsán: ... Általában elmondható, hogy a német jogban a két jogterület "egymásrautaltságát" elismerik. ... A magánjog egészének fejlődését nem szolgálná, ha a munkajog teljes önállóságát hirdetve, ezt a jogterületet leválasztanák a civiljogról, hanem éppen e két terület közelítésén kell fáradozni, ami azonban nem jelentheti az értékek elértéktelenedését, sokkal inkább differenciáltabb megjelenését. ... A munkajog számára a civiljogi dogmatika, mint kiindulási alap tehát elengedhetetlen, még akkor is, ha egyes problémák megoldásánál "csak" arra szolgál, hogy megmutassa az eredetitől való eltérés lehetőségét és esélyét.[2]
Radnay József írta, hogy a munkaszerződésen alapuló munkaviszonyok joga sok szállal kötődik a polgári joghoz, mint anyajoghoz. Arra is rámutat, hogy például a magyar bírói gyakorlat nagymértékben alkalmaz olyan polgári jogi szabályokat, amelyek a munkajog szabályaival és elveivel nem ellentétesek.[3]
Ami a munkajog önállóságát illeti, Kenderes György úgy véli, hogy a jogági gondolkodás mindig csak elméleti volt, azt a gyakorlat soha nem követte. Véleménye szerint a lényeg nem azon van, hogy valamit önálló jogágnak tekintünk-e vagy sem, hanem azon, hogy a szabályozás tárgyát és módszerét illetően egybetartozó jogterületről legyen szó.[4] E tekintetben úgy vélem, hogy számos ponton eltér egymástól a polgári és munkajogi szabályozás tárgya és módszere. Véleményem szerint az eltérések magja a mellérendelt, egyensúlyban lévő felek és az alárendeltségben lévő felek közötti különbségben, valamint az abból fakadó közjogi jellegű intézményekben rejlik. Ugyanakkor a polgári jogi fogyasz-
- 18/19 -
tóvédelmi szabályok a munkajogi egyensúlyt elősegítő védelmi szabályokkal mutatnak rokonságot, azaz a védőintézkedések nem esnek távol a polgári jogi gondolkodástól sem. Az eltérések mellett azonban jószerivel kimutathatóak hasonló szabályozási módszerek, hiszen a munkaszerződés alapvetően szerződés, így rá a polgári jogi általános elvek és a kötelmi általános szabályok alkalmazása indokolt.
A munkaszerződés, illetve a munkajogviszony polgári jogi szabályozását illetően Kiss György szerint a nyugat-európai jogrendszerekben az alábbi konstrukciók fejlődtek ki:
- a munkaszerződés és a munkajogviszony általános szabályozása megtalálható a polgári jogban - jelesül a polgári törvénykönyvben - azonban a munkajog tárgyát alkotó joganyag kodifikált vagy legalábbis kompilált jogszabályban rögzítésre került.
- A polgári jog - a polgári törvénykönyvben - szabályozza a munkaszerződés, illetve a munkajogviszony intézményét, azonban ezen túl külön jogszabály egyéb definíciót nem tartalmaz, vagy azért, mert erre vonatkozó jogi szabályozás minden erőfeszítés ellenére sem jött létre, vagy a jogalkotó elegendőnek tartotta a polgári törvénykönyv szabályozását.
- Az egységes törvényi szabályozás elmarad, az érintett jogintézmények meghatározását részletjogszabályokban fedezhetjük fel, és így a dogmatikai értékű fogalomképzésről a jogalkotó lemond.[5]
Prugberger Tamás öt, tartalmilag közel álló irányzatot mutatott ki:
- az egyéni munkaszerződést és annak tartalmi kérdéseit alapjaiban a Ptk. szabályozza (BGB, ABGB és BWB), a kollektív munkaszerződés Ptk.-n kívüli jogforrás,
- Kötelmi törvény tartalmazza az egyéni munkaszerződést és a kollektív munkaszerződést (Svájc),
- az egyéni munkaszerződést a Ptk., vagy bírói gyakorlat rendezi, a kollektív megállapodásokra nincs jogforrás (Olaszország, Dánia),
- az egyéni munkaszerződés keretjellegű szabályait a Ptk., a részletszabályokat az Mt. tartalmazza (Franciaország),
- az egyéni munkaszerződés keretjellegű szabályait a Ptk. tartalmazza, a részletszabályokat azonban nem találjuk meg egységesen (Belgium, Luxemburg).[6]
Kiss György a fenti konstrukciókból az alábbi következtetést vonja le: Azáltal, hogy a jogalkotó a munkajogviszonyt keletkeztető jogi ténynek, a munkaszerződésnek speciális tartalmi meghatározását nem adja meg, erre a szerződésre ugyanazokat a meghatározó elveket tartja fenn, amelyek általában a szerződésekre, a kötelmekre vonatkoznak. Ami mégis relatíve elkülöníti az individuális munkajogot a tradicionális polgári jogtól, az a polgári jogon, pontosabban a polgári törvénykönyveken kívül megjelenő terjedelmes szabályanyag, amely alapvetően a munkavállaló védelmét szolgálja.[7] Ez megegyezik Bydlinsky álláspontjával, aki szerint a munkajog önállósága meglehetősen relatív, képtelenség lenne egy teljesen önálló munkajogi szerződéskötési, képviseleti, teljesítési, engedményezési stb. tan kidolgozása és szabályozása.[8] Éppen ezért fontos az általános kötelmi szabályok alkalmazása a polgári jogi jogviszonyokra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
