A digitális kor beköszönte és az információs társadalom tudatos, kormányzati szinten történő tervezése és kiépítése korántsem esett egybe. A legtöbb európai állam csak a ’90-es években kezdi a társadalomirányítás legmagasabb szintjén is kezelni ezt (az akkor már nem is olyan) új jelenséget. Ez pedig egy mai napig tartó tendenciát alapozott meg, nevezetesen egyfajta követő hozzáállást, amely aligha képes lépést tartani[2] az egyre gyorsuló ütemmel a technológia fejlődésére ilyen mértékben érzékeny területen.[3] Jelen tanulmány az aktuális hazai digitális és információs társadalom stratégiák és egyéb, magas szintű kormányzati dokumentumok tükrében vizsgálja a magyar kormányzat válaszait a kor kihívásaira.
Az aktuális helyzet megismeréséhez röviden át kell tekinteni a "kezdetektől" a hazai stratégiaalkotást, így vissza kell tekintenünk az ezerkilencszázkilencvenes évekre. A rendszerváltozás közege nem kedvezett az információs társadalom kialakításának. Egyszerűen nem volt olyan léptékű társadalmi igény és különösen politikai akarat, amely előrébb vitte volna annak ügyét. Az általános vélekedés alapján a kormányzat - amerikai mintára - a piacra, illetve a piaci szereplőkre bízta az információs társadalom kiépítését. Az e területtel való foglalkozás - teljesen érthetően - háttérbe szorult a kilencvenes évek elején az olyan feladatok mögött, mint az új alkotmányos rend kialakítása, megszilárdítása, valamint az új gazdasági, társadalmi berendezkedés megalapozása. Áttörés egyedül az infokommunikációs társadalom egyik alappillérének számító információs önrendelkezési jog Alkotmányba történő beiktatása volt az 1989. évi XXX. törvénnyel, amelynek jelentőségét nehéz lenne túlértékelni.
A kezdetekben az Európai Unió stratégiáinak átvétele volt a jellemző jogalkotási tevékenység, inkább megfelelés, sem mint az önálló, nemzet-specifikus valós stratégia kidolgozása.[4] Az EU erőteljes hatását - az implementációs kötelezettség mellett - a hazai fejlesztések uniós pénzügyi forrásokra utaltsága is gerjesztette. A magyar beruházások az elmúlt évtizedben jelentős mértékben EU pénzekből valósultak meg.[5] Az eredmény sem maradt el. Ha ugyanis eddig hiányoztak az átfogó tervek az információs társadalom Magyarországi megvalósításához, akkor ezt most bőségesen pótolták. Két évtized alatt közel húsz össztársadalmi, de legalább egy széles körű közép- és hosszú távú stratégia, illetve fejlesztési koncepció született. Egy-egy ilyen dokumentum átlagos regnálása két - három év volt, ami nem tette lehetővé a hatékony megvalósulást, igazi eredmények elérését. Ha összehasonlítjuk a japán 25 éves tervezési ciklussal, vagy az Egyesült Államok Acces America projektjével, akkor nyilvánvaló, hogy az egyes programoknak nem állt rendelkezésére elegendő idő a céljaik eléréséhez. Ez a tendencia részben köszönhető az elmúlt két évtizedben kialakult politikai társadalomtervezési szokásoknak. Nevezetesen: az egyes stratégiák ritkán alapulnak össztársadalmi konszenzuson, sokkal inkább az éppen kormányzó politikai erő álláspontját képviselik, így minden kormány saját stratégiát alkotott figyelmen kívül hagyva a már meglévő terveket. Másrészről az EU diktálta tempó is kényszerpályára állította a tagállamokat, amikor igen gyors ütemezéssel akarta lefaragni hátrányát az IT versenyben, folyamatosan felülvizsgálva saját (korábbi) intézkedési tervét[6]. E kettős hatás eredménye, hogy a magyar információs társadalom cselekvési tervek nem vagy csak részben teljesíthették azon feladatukat, miszerint érdemben kijelöljék Magyarország számára az infokommunikációs társadalom felé vezető utat.
A magyar információs társadalom stratégiák között - forrásuk alapján - megkülönböztethetünk kormányzati és nem-kormányzati stratégiákat[7].
Kormányzati stratégiák (1994-2014):
• Nemzeti Informatikai Stratégia (kezdeményezés) - 1994
• Nemzeti Informatikai Stratégia Tanulmány (NIS - 1996)
• Kormányzati Informatikai Stratégia (NKIS - 1998)
• Magyar válasz az Információs Társadalom kihívásaira - 1999
• Tézisek az információs társadalomról - 2000
• Széchenyi Terv - Információs társadalmi fejezet - 2001
• Nemzeti Információs Társadalom Stratégia (NITS - 2001)
• Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS - 2003)
• E-kormányzat 2005 Stratégia és Programterv - 2003
• Nemzeti Szélessávú Stratégia - 2004
• E-közigazgatás 2010 Stratégia - 2007
• Nemzeti (lisszaboni) Akcióprogram - 2007
• Informatikai Átfogó Stratégia - 2008
• IKT szektor iparpolitikai akcióterve - 2009
• Digitális Magyarország Program - vitairat (DMP - 2010)
• Digitális Magyarország Cselekvési Terv (DMCsT - 2011)
• Nemzeti Infokommunikációs Stratégia (NIS 2014)
Nem-kormányzati szervezetek által készített jelentősebb szakanyagok:
• Magyar Informatikai Charta (Inforum) - 2000
• Infokommunikációs iparpolitikai ajánlás (IT gazdasági szereplők széles köre) - 2005
• Informatikai stratégia Magyarországon (MTA) - 2012
• Digitális Magyarország Cselekvési Terv (DMCsT - 2011)
A kormányzati stratégia értelemszerűen a kormány elképzeléseit tükrözi (vagy legalábbis olyan cselekvési tervet fogalmaz meg, amivel azonosulni kíván, mint például az Európai Unió éppen aktuális stratégiája). Ezzel szemben a nem-kormányzati dokumentumok a gazdasági szektor vagy a civil szervezetek elvárásait jelenítik meg. A stratégiák fókuszpontjai mindkét dokumentumtípus esetében nagyon hasonlóak, csupán az egyes célterületek prioritásában figyelhető meg eltérés. Az információs társadalom alappillérei (az infrastruktúra, a felhasználói kompetenciák és a szolgáltatások) minden esetben megjelennek, illetve kiegészülnek a horizontális tényezőkkel, azaz a mindhárom pillér mellett megjelenő befolyásoló faktorokkal.
Megfigyelhető egyfajta egyenetlen eloszlás az egyes pillérekhez rendelt prioritások között, illetve az egyes dokumentumok súlypontjainak alakulása is változó képet mutat. Ennek ellenére bizonyos fókuszpontok állandó jelenléte jelzi, hogy a stratégiák központi kérdései az elmúlt 20 évben fokozatosan kirajzolódtak. Az infrastruktúra-fejlesztés, különösen a központi hálózat és a lakossági szélessávú internet kiépítése, a digitális írástudás felzárkóztatása európai szintre, vagy az e-kormányzati szolgáltatások széles körű kiépítése kezdetektől jelen van a hazai stratégiákban (és természetesen az EU stratégiákban is), és szignifikánsan megjelennek az aktuális átfogó stratégiában, a Nemzeti Infokommunikációs Stratégia 2014-2020-ban is (a továbbiakban: NIS 2014).
A Nemzeti Infokommunikációs Stratégia nem más, mint Magyarország válasza az EU2020 stratégiára és egyben az információs társadalom kiépítésének következő meghatározó mérföldköve is, amelynek célja, hogy a jelen EU költségvetési tervezési ciklusban (2014-2020) meghatározza a fejlesztési irányvonalakat. A NIS 2014 - szakítva a korábbi stratégiák puha eszközrendszerével - határo-
- 54/55 -
zott cselekvési tervvel[8] és indikátorokkal[9] jelöli ki a hazai infokommunikációs fejlesztések menetét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
