A polgári peres eljárásokban előfordulhat, hogy a keresetlevél beadását követően változás következik be a felek személyében. 2018. január 1-jén hatályba lépett a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.), amely - hasonlóan "jogelődjéhez", a hatvanöt évig hatályban volt 1952. évi III. törvényhez - szabályozza a perbeli jogutódlás témakörét is.
A felek személyében történő változásra azonban nem csak az alapeljárásban, hanem az azt követő végrehajtási eljárásban is sor kerülhet. Lényegében ide értjük mindazokat az eseteket, amikor a végrehajtás elrendelését nem az a személy kéri, aki a jogerős bírósági határozat szerint a végrehajtandó követelés jogosultja, vagy a jogosult nem az ellen kéri, aki a követelés eredeti kötelezettje volt. Emellett az is előfordulhat, hogy nem a végrehajtás elrendelésekor, hanem azt követően, a végrehajtás foganatosítása során következik be változás a végrehajtást kérő vagy az adós személyében.[2] A végrehajtási eljárásban bekövetkező jogutódlásra irányadó speciális szabályok a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 39. §-ában kerültek elhelyezésre, így a Pp. csak abban az esetben alkalmazható, ha valamely kérdést a Vht. nem rendez.[3]
E tanulmányban egy olyan, napjainkban gyakorinak mondható, s talán a jövőben még inkább jelentőssé váló jogvitát kívánok körüljárni, amelyre - jelenlegi jogrendszerünk keretei között - a felek személyében történő változás, vagyis a jogutódlás nyújthat megoldást. Mindenekelőtt a jogi probléma kiváltó okait kívánom bemutatni.
Magyarországról az elvándorlás, illetve a külföldi munkavállalás a 2004. május 1-jei uniós csatlakozást követően kezdett növekedni, majd 2011-től még inkább felgyorsult. A Demográfiai Portré szerint a hagyományos célországok Németország és Ausztria, amelyek mellé az utóbbi években az Egyesült Királyság is felzárkózott. Ezt mutatja, hogy amíg 2001-ben mintegy százezer fő volt a magyar kivándorlók száma a különböző uniós tagállamokban, addig 2014-re több, mint megháromszorozódott, azaz 330 ezerre emelkedett. E személyek 38%-a él Németországban, ezzel a második helyre szorítva az Egyesült Királyságot 23%-al, majd Ausztria következik 14%-al.[4] A Demográfiai Portré számításaival összhangban állnak a Statistisches Bundesamt kimutatásai is, amely szerint míg 2001-ben csupán 55 978, addig 2014-ben már 156 812 magyar állampolgár élt Németországban, s számuk az azt követő években csak tovább emelkedett.[5]
A magyar állampolgárok külföldi munkavállalása jelenkori társadalmunk egyik meghatározó jelenségévé vált, gyakran képezi vita tárgyát a közéletben, amely annak tudható be, hogy számos előnyös és hátrányos hatással jár együtt. Előbbire talán a jobb megélhetés lehetősége a legjobb példa, utóbbira a negatív demográfiai változások, illetve a csökkenő adóbevételek említhetők.[6] A kivándorlással együtt járó hátrányok ugyanakkor nem csak olyan természetűek lehetnek, amelyeknek az állam és a társadalom az elszenvedője; e tanulmány egy olyan családjogi problémát mutat be, amely a kivándorolt szülők otthonmaradt gyermekeit sújtja.
- 18/19 -
Magyarországon az 1970-es évektől 2010-ig a házasságkötések száma csökkenő tendenciát mutatott: míg az 1970-es években évente átlagosan 97 ezer házasságot kötöttek, ez a szám az 1980-as években 73 ezerre, az 1990-es években 53 ezerre, majd az ezredfordulót követő évtizedben 43 ezerre esett vissza. A mélypontot a 2010-es év adatai jelentették, amely során országszerte mindösszesen 35 520 házasságot kötöttek. Bár azóta csekély mértékben évről évre emelkedik a házasságkötése száma, sajnos hosszú évtizedek óta emelkedik a válások száma is, így továbbra is kedvezőtlen az aránya a házasságkötések és házasságfelbontások számának.[7] Példának okáért 2015-ben 46 137 házasságkötés és 20 315 házasságfelbontás történt Magyarországon.[8]
Mindebből kifolyólag számos gyermek él külön az egyik szülőjétől, és sajnos az is gyakori, hogy a különélő szülő nem hajlandó a gyermek anyagi szükségleteinek biztosításához önként hozzájárulni, így nem marad más lehetőség, mint bíróság előtt pert indítani ellene gyermektartásdíj megfizetése iránt. Mivel - ahogy fentebb is hivatkoztam - az uniós szabadságjogoknak köszönhetően számos magyar állampolgár költözött munkavállalás céljából Magyarországról egy másik tagállamba, így számolni kell azzal, hogy külföldön élő szülő ellen kell a magyar bíróság ítéletét végrehajtani, a külföldi tényállási elem léte pedig tovább nehezíti a végrehajtás menetét, s ezáltal a tartásra szoruló gyermekek helyzetét.
Ez a fajta szülői hozzáállás sajnos nem csak hazánkban, de az Európai Unió más tagállamaiban, például Finnországban, Franciaországban és Németországban is jellemző. Európát tekintve - Finnország kivételével - kizárólag a skandináv tagállamokban számít elfogadhatónak a tartásdíjra szoruló gyermekek helyzete, amely az állami szerepvállalásnak köszönhető. Ennek indoka, hogy Észak-Európában a gyermektartásdíj intézménye nem annyira a családjoghoz tartozik, sokkal inkább a szociális jog, illetve az esélyegyenlőségi politika részének számít. A skandináv országok közül is kiemelkedik Svédország, ahol a jogi szabályozás - a gyermek érdekei mellett - a fizetésre kötelezett szülő érdekeit is nagyvonalúan szem előtt tartja. Svédországban a tartásdíj fizetése nem járhat a fizetésre kötelezett szülő tönkretételével, de még jövőbeni életesélyei, új család alapítása iránti törekvései aránytalan elnehezülésével sem, így olyan esetekben, amikor a szülő nem képes fizetni a tartásdíjat, az állam jelentős szociális juttatásokkal segíti a gyermeket.[9] A skandináv modellel ellentétben a magyar szabályozás eltérő jogpolitikai nézeteken alapul, ugyanis a tartásdíj fizetésére kötelezett szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles kiskorú gyermekének eltartására, így a magyar szabályozás messzemenőkig a gyermek érdekeit helyezi előtérbe, azaz nincs különösebb tekintettel a fizetésre kötelezett szülő jövőbeni életesélyeire, esetleges új családalapítási törekvéseire.[10] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) csupán a továbbtanuló nagykorú gyermek tartása esetén alkalmaz enyhébb követelményeket, amely abban nyilvánul meg, hogy a bíróságnak a tartásdíj meghatározása során a szülő teherbíró képességét is figyelembe kell vennie a gyermek indokolt szükségletei, saját jövedelme, vagyoni helyzete, illetve a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezmények, támogatások mellett.[11]
A rossz szülői hozzáállás mellett a tartásra szoruló gyermekek helyzetét tovább nehezíti, ha tartásdíj iránti igényüket külföldön kell peresíteni vagy végrehajtani, mivel a határon átnyúló tartási ügyek intézését olyan anyagi és eljárásjogi problémák sora bonyolítja (pl. tartásra jogosultak köre és rangsora), amelyek az egyes tagállami jogrendszerek közti eltérésekből adódnak. A tartásra jogosultak - belföldön és külföldön egyaránt - többnyire a legkiszolgáltatottabb ügyfelek közé tartoznak, mivel a tartásdíj a mindennapi megélhetésüket szolgálja.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
