https://doi.org/10.59851/jk.80.06.6
Szőcs Tibornak, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara Közjegyzői Intézet és Könyvtára intézetvezetőjének 2023-ban jelent meg A hagyatéki vagyon az európai öröklési rendelet szabályrendszerében című műve a Közjegyzői Akadémia Kiadó gondozásában.[1] A könyv az öröklési jog egy viszonylag szűkebb szegmensét járja körül rendkívüli részletességgel. A szerző műve hiánypótló, a téma ilyen átfogó elemzését tartalmazó művel a hazai jogirodalomban nem találkozhatunk, emellett az a szakirodalmi környezet, amelybe illeszkedik, még külföldi viszonylatban sem vonultat fel sok olyan tanulmányt vagy monográfiát, amely az európai öröklési joggal foglalkozna. A szerző kísérletet tesz arra, hogy a határokon átnyúló öröklési jog jogintézményeit jogtörténeti hagyományok alapjain újszerű megközelítéssel vizsgálja, és egyúttal nemzetközi kontextusba helyezze. Mivel az öröklési jog az emberi élet szükségképpeni és megkerülhetetlen eleme, a választott téma aktualitása vitán felül áll, különösen annak fényében, hogy a külföldi elemet tartalmazó öröklési ügyek száma világviszonylatban folyamatosan nő - ez a tény késztette az uniós jogalkotást is az öröklési jogviszonyok bizonyos szegmenseinek egységesítésére. Az Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU számú, az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló rendelete (a továbbiakban: európai öröklési rendelet)[2] jogtörténeti mérföldkőnek számít. Nemcsak az öröklési jog, hanem az uniós jogalkotás területén is, így a szabályozási körébe vont területek metszéspontjai, ütközőzónái mind olyan területek, amelyeket társadalmi és jogi kihívások sokasága terhel, így a szerző választott témájának aktualitása túlmutat önmagán, és a jövőbe is tekint. Ennek a rendkívül jelentős tárgykörnek az elemző feldolgozása kiemelkedően fontos, ami a tudományos-szakmai közösség és az érdeklődő közvélemény megkülönböztetett figyelmére is számot tarthat.
A könyv a választott téma kereteit kijelölő alapvetéssel kezdődik, amelyben a szerző részletesen bemutatja kutatási témáját, hipotéziseit, az elkészült mű felépítését, és megismerhetjük az alkalmazott kutatási módszereket. Az alapvetést követő II. nagy szerkezeti egység általánosságban bemutatja az európai nemzetközi öröklési szabályokat, különös tekintettel az európai öröklési rendelet létrejöttének körülményeire, a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködés szakpolitikájában elfoglalt helyére, valamint a rendelet szabályrendszerét meghatározó alapvető elvekre. Kifejti, hogy az EU-ban a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködés, valamint ezen belül a tagállami joghatósági normák egymáshoz közelítése már a múlt század hatvanas éveiben is előtérbe került, azonban a döntő fordulatot az egységes uniós nemzetközi magánjog létrehozása történetében az Amszterdamban 1997. október 2-án aláírt Sődés hozta el. Az uniós jogalkotás alapján az öröklési ügyekben óvatos léptekben történő jogharmonizációval lehet csak számolni, ezért első lépésként az egységes joghatósági, valamint a határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását lehetővé tevő jogi aktus kidolgozását tekintették indokoltnak, az exequatur-eljárás teljes felszámolása ilyen ügyekben ezzel szemben csak hosszabb távon valósítható meg. Az öröklési kollíziós szabályozás uniós egységesítése során tudatos törekvés volt a hagyaték egysége elvének érvényre juttatása. Ez a vezérelv végigvonul a teljes rendeleten, amin még az örökhagyó akarata sem változtathat, amikor végintézkedésében adott esetben meghatározza hagyatéka öröklésére alkalmazandó jogot, ezáltal is erősítve az óvatos jogalkotás elvét. A szerző jelen részben akként foglalt állást, hogy az európai öröklési rendelet - a némely ponton kevésbé kiérlelt megoldásai ellenére is - összességében véve sikeres jogalkotási projektnek tekinthető. Ismerteti, hogy a tagállamok öröklési anyagi joga közötti nagyfokú és az öröklési eljárási rendszerek közötti még nagyobb különbségek ellenére az uniós jogalkotásnak sikerült kidolgoznia egy, lényegében az öröklési viszonyok valamennyi részkérdésére kiterjedő kollíziós szabályozást és egy univerzális hatályú joghatósági rendet, valamint létrehozni egy, az öröklési jogosultságok igazolására szolgáló egységes okiratot.
Az öröklési joggal kapcsolatos európai uniós jogharmonizációs törekvéseket átfogóan bemutató részt követő, III. nagy szerkezeti egység a külföldi vagyonnal kap-
- 295/296 -
csolatos egyes hazai eljárási kérdéseket mutatja be. Ebben a fejezetben a szerző vizsgálja a joghatósági szabályok és a hagyatéki vagyon közötti összefüggéseket, ennek keretén belül összefoglalóan, történeti, elemző jelleggel ismerteti az öröklési ügyekre irányadó korábbi joghatósági szabályokat, hogy a jelenlegi, az európai öröklési rendelet szerinti joghatósági szabályokat megértesse az olvasóval. A szerző arra törekszik, hogy a könyv olvasói átfogó képet kapjanak az európai öröklési rendelet alapkövét képező joghatósági szabályokról, ennek körében ismerteti az uniós szabályozáson végigvonuló hagyaték egységének elvét, valamint részletes vizsgálat tárgyává teszi az öröklés egészére kiterjedő joghatóság alóli kivételeket. Az általánost kiegészítő joghatóságot érintően a szerző a jogalkalmazók előtt felmerülő komoly és fontos igényérvényesítési kérdéseket boncolgat gyakorlati oldalról. Így például a 10. cikk (2) bekezdése szerinti kiegészítő joghatóság[3] alkalmazhatóságának lehetőségei körében kiemeli, hogy ennek alapján különböző tagállamokban párhuzamos hagyatéki eljárások is lefolytathatók, ami fontos kivétel az európai öröklési rendelet szabályozási alapkoncepciójának számító hagyaték egységének elve alól. A 10. cikk (2) bekezdése szerinti joghatósággal kapcsolatban a szerző jogos kritikai észrevételként felteszi a kérdést, hogy amennyiben több tagállamban maradtak vagyontárgyak, a kötelmi jogi jogosultak, így például az örökhagyó kötelesrészre jogosult hozzátartozói melyik államban léphetnek fel igényérvényesítéssel? Egyetértünk a szerző véleményével, hogy az európai öröklési rendelet helyes értelmezése alapján a jogosult bármelyik olyan tagállam fóruma előtt érvényesítheti igényét, amelynek területén maradtak hagyatéki vagyontárgyak. A szerző a fenti kiegészítő joghatóság, valamint az osztályos egyezség kapcsán egy fontos gyakorlati kérdésre fókuszálva akként foglal állást, hogy a hagyatéki eljárásban köthető osztályos egyezség esetén a "valamennyi örökös általi részesedés" feltételét akkor is teljesültnek kell tekintenünk, ha némely örökös esetében ez a részesedés más tagállamban fellelhető vagyont érint.
A szerző fenti álláspontjával nem feltétlenül értünk egyet, mert a közjegyző joghatósága az adott tagállamra korlátozódik, és ennek megfelelően csak e korlátozott körben van lehetősége teljeskörűen vizsgálni az osztályos egyezség jogintézményét alkotó fogalmi elemek és feltételek fennállását. Az európai öröklési rendelet 5. cikke szerinti joghatósági megállapodás[4] esetében ugyancsak komoly értelmezési segítséget kapunk a szerzőtől, aki felteszi a kérdést, hogy ez a passzus is kivétel volna-e a hagyaték egységének főszabálya alól. Szőcs Tibor e kérdést fejtegetve érveléssel és magyar gyakorlati példával is illusztrálva támasztja alá ezekben az esetekben az izolált döntéshozatal lehetőségét. Az eljárás hatályának korlátozásáról szóló 12. cikk[5] kapcsán a szerző megállapítja, hogy ez a cikk is áttöri a hagyaték egységének elvét, és helyesen megragadva a pozíció lényegét megpróbál meghatározást adni a kérelmező felek körére, ami ugyancsak nagyon hasznos, a gyakorlat szempontjából tisztázandó kérdés. A magunk részéről helyesnek tekintjük, hogy a kötelesrészre jogosultakat is - bár nem minősülnek örökösként érdekeltnek - beemeli ebbe a körbe, emellett a magunk részéről a szerző által felsorolt alanyok közé illesztenénk még a halál esetére szóló ajándékozás jogosultját is, mint olyat, akinek az öröklési jogviszonyból eredő jogait vagy kötelezettségeit érinti az eljárás. Figyelemmel arra, hogy az európai öröklési rendelet alapján a magyar közjegyző eljárása immár a saját tagállamán kívüli hagyatékra is kiterjed, a szerző e fejezetben részletesen ismerteti a külföldi hagyatéki vagyonra vonatkozó adatok megszerzésének nehézségeit, mikéntjeit, eszközeit is, szintén komoly segítséget nyújtva így a jogalkalmazásnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
