A polgári jog és a kereskedelmi jog viszonyát Ausztriában jó százötven éve a dualista rendszer határozza meg. Az 1811. évi ABGB2 általános polgári jogi kodi-fikáció volt és csak elenyésző mértékben tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek speciálisan a vállalkozói tevékenységre vonatkoztak. Ez a helyzet 1862-ben, az ADHGB (Általános Német Kereskedelmi Törvénykönyv) ausztriai hatályba lépésével egy csapásra megváltozott. Az ADHGB az egységes jog korai példája, amely Ausztriában és a német államokban a kereskedelmi jogot egységesítette. Amikor Németországban a 20. század kezdetén hatályba lépett a BGB, akkor az ADHGB-t egyidejűleg felváltotta a HGB (Kereskedelmi Törvénykönyv)3, ami a BGB-re, mint civiljogi kodi-fikációra épült. Ausztriában akkor még továbbra is az ADHGB maradt hatályban. Csak az Anschluss, azaz Ausztriának a III. Birodalomhoz csatolása idején, 1938-ban léptették hatályba Ausztriában is a HGB-t. Ez a helyzet, azaz a kereskedelmi jog messzemenő azonossága Németországban és Ausztriában, egészen a közelmúltig fennmaradt.
Mindemellett a HGB már hosszabb idő óta megérett a reformra. Ennek különböző okai voltak. Az egyik fontos ok a norma címzettjeinek köre. A kereskedelmi jog a kereskedők külön joga. A HGB a kereskedő fogalmát aránylag bonyolultan és nem kielégítő módon szabályozza.4 Egyes esetekben már azzal kereskedővé válik valaki, hogy egy meghatározott tevékenységet folytat. Ez vonatkozik a legtágabb értelemben vett árukereskedelemre és meghatározott, az áru forgalmazását és előállítását elősegítő tevékenységekre. Más esetekben egy üzleti tevékenységet folytató személy csak akkor válik kereskedővé, ha bejegyzik a cégjegyzékbe, aminek Ausztriában a kereskedelmi jegyzék felel meg. Erre azonban csak egy meghatározott üzemnagyság elérése esetén van lehetőség. A szabadfoglalkozásúak, csakúgy, mint a mezőgazdasági termelők és az erdőgazdálkodók alapvetően nem minősülnek kereskedőnek, ilyen minőségre csak akkor tesznek szert, ha tevékenységüket tőkeegyesítő társasági formában folytatják. Ennek a modellnek a jogpolitikai meggyőző ereje mai szemmel igencsak csekély. Nem látható be, hogy mi az alapja annak, hogy egy önálló kereskedelmi képviselő kereskedőnek minősül, ugyanakkor egy építési vállalkozó, aki egy nagyobb vállalkozást folytat, csak akkor minősül annak, ha a cégjegyzékbe bejegyezték, a kisebb építőiparosokat pedig egyáltalán nem lehet kereskedőnek tekinteni. Joghallgatók egész generációi számára rettegett vizsgakérdések voltak ezért például a következők: "Kereskedő-e egy kertészet üzemeltetője?" "Kereskedő-e a pályaudvari hordár?" Amit jogdogmatikai rendellenességeknek vélhetnénk, annak meg volt a maga oka, éspedig nem csupán anyagi jogi, hanem talán inkább, és elsősorban perjogi, pontosabban az illetékesség szabályozásában rejlő oka. Az osztrák bírósági rendszer ugyanis a rendes polgári bíróságokon kívül különös kereskedelmi bíróságokat is ismer. A kereskedelmi bíróságok illetékessége az eddigi szabályozás szerint akkor volt megállapítható, ha az alperes kereskedő volt.5 Ha a felperes a keresetét a kereskedelmi bíróságon terjesztette elő akkor egy ügyes alperes a jogvitát hosszú ideig elhúzhatta az illetékességről folytatott vitával, amennyiben kétséges esetekben tagadta kereskedői mivoltát.
A modern jogrendszerek általában nem ismerik a kereskedő fogalmát. A német jogban évtizedek óta javasolják a kereskedő fogalmának a vállalkozó tényállásával való felváltását. Ennek az irányzatnak neves képviselője mindenek előtt Peter Raisch és Karsten Schmidt. Ez az irányzat azon a gondolaton alapul, hogy a kereskedelmi jog külön normái túlnyomórészt valamennyi vállalkozóra alkalmazhatók, és hogy a kereskedelmi jogot a vállalkozók magánjogává kell továbbfejleszteni.
A német törvényalkotó 1998-ban megreformálta a kereskedelmi jogot. Ennek során a kereskedő fogalmának átalakítása is fontos téma volt. A német törvényalkotónak mégsem sikerült a kereskedelmi jog hatályát valamennyi vállalkozóra kiterjesztenie. Megmaradt a kereskedő fogalma, de azt lényegesen egyszerűsítették, és az alapvetően kiterjed minden olyan személyre, akik kereskedelmi tevékenységet űznek. A kisipari tevékenységet folytatók csak akkor tartoznak a kereskedelmi jog hatálya alá, ha be vannak jegyezve a kereskedelmi nyilvántartásba; azt, hogy bejegyeztetik-e magukat, szabadon dönthetik el. A szabadfoglalkozásúak, valamint a mező-és erdőgazdálkodók azonban továbbra sem tartoznak a kereskedelmi jog hatálya alá. A német reform további tárgya volt még a cégjog újraszabályozása, valamint néhány újítás a személyegyesítő társaságokat illetően.
2001. során - részben a német reform hatására, részben az Osztrák Gazdasági Kamara kezdeményezésére - Ausztriában is megkezdődött a kereskedelmi jog reformja, amelyet nyilvános vita kísért, és amelyet 2005 őszén a Kereskedelmi Jogot Módosító Törvény (Handelsrechts-Ánderungsgesetz) elfogadása zárt le. A törvény 2007. január elsején lép hatályba.
A némethez képest jóval átfogóbb osztrák reformot következő súlypontokkal lehet jellemezni:
- A kereskedő, mint a kereskedelmi külön magánjog normáinak címzette helyébe, a vállalkozó lépett.6 A Kereskedelmi Törvénykönyvet ennek megfelelően Vállalkozói Törvénykönyvvé (Unternehmensgesetzbuch) keresztelték át. A vállalkozók közötti nagyságbeli, üzemméretbeli különbségeknek csak a cégjegyzékbe való bejegyzési kötelezettség, valamint a számviteli szabályok körében van jelentősége.
- A cégjogot alapvetően újraszabályozták.7
- A vállalkozás "asset deal" általi elidegenítése esetére a jogviszonyok törvényileg szabályozott módon szállnak át.8
- A reform a személyegyesítő társaságokra is kiter-jed.9
- További jelentős változások lépnek hatályba a külön szerződési jogban.10 Az alábbiakban ezeknek a változásoknak a bővebb kifejtésére kerül sor.
A vállalkozói külön magánjog normáinak címzettje a vállalkozó. Vállalkozó mindenki, aki vállalkozást foly-tat.11 A vállalkozást a törvény úgy definiálja, mint az "önálló gazdasági tevékenység céljára létrehozott tartós szervezetet", amelynél a nyereség elérésének szándéka nem mérvadó. Ez a vállalkozói fogalom érvényesül a fogyasztóvédelmi jogban is.12 Álláspontom szerint jelentős előrelépés, hogy a vállalkozási jog és a fogyasztóvédelmi jog által használt vállalkozó fogalom azonos. Akit a vállalkozási jogban vállalkozónak kell tekinteni, az annak minősül a fogyasztóvédelmi jogban is, és fordítva.
A vállalkozó fogalma viszonylag tág. Alapvetően kiterjed minden önálló tevékenységre, amelynek tárgya az áruk, vagy szolgáltatások előállítása és forgalmazása. Beletartozhatna minden professzionális tevékenység, beleértve a szabadfoglalkozásokat, és a mező- és erdőgazdálkodást is. Mindenesetre ez utóbbi foglakozási csoportok nyakasságának köszönhető, hogy olyan kivételeket tudtak kiharcolni, amelyeknek nincs tárgyi alapjuk, csupán a sajátos érdekek érvényesítése áll a háttérben. Ezen csoportok küzdelme az ellen, hogy a vállalkozási jog alanyaivá váljanak, az ő önmeghatározásukon alapul - nem tartják magukat kereskedőknek, illetve vállalkozóknak, de nagyobbrészt az attól való félelem áll mögötte, hogy elveszítik hivatási autonómiájukat, melynek eredménye érdekképviseleteiknek az általános gazdasági kamarákba való betagolódása lehetne. A politikai kötélhúzás eredménye az lett, hogy bár a szabadfoglalkozásúak és a mező, valamint erdő-gazdászok a Vállalkozói Törvénykönyv (DGB) hatálya alá tartoznak, a számviteli kötelezettség azonban nem vonatkozik rájuk.13 Néhány más rendelkezés, mindenekelőtt a cégjegyzés joga, a cégjegyzésre jogosultság megadásának joga, valamint a vállalkozás elidegenítése esetén a szerződések átszállására vonatkozó szabályok azonban csak akkor irányadók rájuk, ha a bejegyeztetik magukat a cégjegyzékbe.14 Ez mindig szabad döntésükön alapul. Erre vonatkozólag az "opting in" kifejezés honosodott meg. Ezt a jogot azonban egy szakmai külön szabály értelmében az egyéni vállalkozóként működő ügyvédek és közjegyzők nem élvezik, és ők így a fenti szabályoknak önként sem vethetik alá magukat.15
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
