A több, mint félszáz alkalommal módosított, jelenleg hatályos 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) egyes rendelkezései ma is vitákat generálnak a jogalkalmazók között. Természetes a vita azon esetekben, amikor a törvény valamely módosítását nem értelmezik azonosan a felek, annál meglepőbb, hogy egyes kérdések hosz-szú évek után kerülnek előtérbe. Ilyennek tekinthető az egyszerűsített felszámolás kérdése is. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumának vezetője jogegységi eljárást kezdeményezett abban a kérdésben, hogy a Cstv. 63/A. §-a alapján folytatott egyszerűsített felszámolás esetén a felszámoló vagy a bíróság köteles-e a felszámoló által az írásbeli előkészítés körében összeállított - és a bíróságra beterjesztendő - zárójelentést a hitelezőknek észrevételezésre megküldeni. Miután a mai napig jogegységi döntés nem született az ügyben, célszerű ennek a kérdésnek, és az egyszerűsített felszámolás kapcsán felmerült egyéb kérdésnek a megvizsgálása, az egységes gyakorlat kialakítása érdekében.
A mai egyszerűsített felszámoláshoz leginkább rokonítható sommás csődeljárást az 1871. évi XVII. tc 262. §-a szabályozta. Ennek értelmében, ha a csődnyitás idejekor vagy a tömeggondnok jelentéséből az tűnik ki, hogy a közadós javai az eljárási költségek fedezésére elegendők ugyan, de nagyobb részt köny-nyen értékesíthető ingóságokból állnak és a kétségtelen előjoggal bíró követelések valószínűleg az egész vagyont felemésztik, a bíróság sommás eljárást rendelhetett el. A sommás eljárás a következőkben tért el a rendes csődeljárástól:
- a csődhirdetményt elegendő volt egyszer közzétenni;
- a hitelezői bejelentéseket a felszámolási határnapig meg kellett tenni;
- meg kellett kísérelni az egyezségkötést a felszámolási határnap előtt;
- nem kellett csődválasztmányt választani, helyette a hitelezők összessége döntött és
- mellőzhető volt a csődtömeg részletes felosztása. A fenti szabályozásból látható, hogy a sommás
csődeljárás megindításának egészen más feltételeit szabályozta a törvény. Az egyszerűsített felszámoláshoz csak annyiban hasonlítható, hogy az eljárási szabályok az eljárás lefolytatását megkönnyítették.
Az 1986. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Ftvr.) 7. § (2) bekezdése említi meg az egyszerűsített felszámolás lehetőségét, amikor kimondja, hogy egyszerűsített felszámolási eljárásnak van helye, ha - a gazdasági társaság kivételével - a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnéséről a külön jogszabályok szerint határozatot hoztak. Ezt a lehetőséget az 1988. évi 26. tvr. módosító rendelkezései tették lehetővé. Gazdálkodó szervezetek esetén ugyanezt a rendelkezést a Gt.-be foglalták, a szabályozás tartalmából következően ez az egyszerűsített felszámolás a mai végelszámolási eljárásnak megfelelő szabályokat tartalmazta.
Az 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) már külön szabályozta az egyszerűsített felszámolás eseteit. A törvény két lépcsős megoldást vezetett be. Az első lépcsőben a bíróság a felszámoló kérelmére végzéssel elrendelte az adós egyszerűsített felszámolását, ha a vagyon a várható felszámolási költségekre sem nyújtott fedezetet, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan volt. [Cstv. 55. § (1) bekezdés]
A végzés jogerőre emelkedése után a felszámoló köteles volt az adós által kötött szerződéseket felmondani, illetve azoktól elállni, a gazdaságilag indokolt szerződéseket teljesíteni. 90 nap állt a felszámoló rendelkezésére a vagyontárgyak értékesítésére, ha ennyi idő alatt ez nem volt lehetséges, mentesült az értékesítési kötelezettség alól. [Cstv. 55. § (3) bekezdés]
A ma is jelentkező problémák szemszögéből figyelemre méltó előírást tartalmazott az 55. § (4) bekezdése, amely kimondta, hogy az egyszerűsített felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésétől számított 90 nap alatt az adós ellen folyamatban lévő adóhatósági és versenyfelügyeleti, társadalombiztosítási ellenőrzéseket be kell fejezni.
Az egyszerűsített felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésétől számított 90 nap elteltével a bíróságnak hivatalból - a felszámoló meghallgatását követően - meg kellett hozni a záróvégzést. Ehhez nem kellett a felszámolónak ún. záróanyagot készíteni. A végzésben kellett rendelkezni a befolyt pénzeszközök felosztásáról, illetve a nem értékesített vagyontárgyak hitelezők közötti felosztásáról a Cstv. 57. § (12) bek. szerinti sorrend figyelembevételével.
Az egyszerűsített felszámolás ilyen szabályozása a gyakorlatban azért működött nehézkesen, mert az egyszerűsített felszámolást elrendelő végzést gyakran megfellebbezték, a fellebbezések elbírálása elhúzódott, s emiatt a vagyontalan cégek jogutód nélküli megszüntetésével kapcsolatos eljárások befejezéséhez több évre volt szükség.
A Cstv.-t módosító 1993. évi LXXXI. tv. (a továbbiakban: I. Cstv. Novella) lényegesen megváltoztatta az egyszerűsített felszámolás szabályait. Az új szabályokat szerkezetileg is külön, az új 63/A. §-ban helyezték el, s radikálisan egyszerűsítették az eljárást. A korábbi rendelkezésekkel ellentétben az új szabályok szerint nem kell megvárni a 90 nap elteltét ahhoz, hogy a bíróság elrendelje a gazdálkodó szervezet megszüntetését és a cégjegyzékből való törlését. Amennyiben megállapítható, hogy az egyszerűsített felszámolás feltételei fennállnak, a bíróság a felszámoló erre irányuló kérelmére 15 napon belül rendelkezik az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztásáról és az adós megszüntetéséről (Cstv. 63/A. §).
A Cstv.-t módosító 2005. évi LXIX. tv. az egyszerűsített felszámolás szabályait nem módosította csak áthelyezte a 63/B. §-ba.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
