A modern jogelmélet és a tételes jog a jogi személyeket két alcsoportra osztja: magánjogi jogi személyekre és közjogi jogi személyekre. A magánjogi jogi személyeket a jogirodalom több szempont alapján csoportosítja. Az egyik az, hogy a magánjogi jogi személy rendelkezik-e tagsággal vagy sem. A magyar polgári anyagi jogban tagsággal rendelkező jogi személyek típusai: egyesület, gazdasági társaság, szövetkezet, egyesülés, erdőbirtokossági társulat, vízitársulat; tagság nélküli típusok: alapítvány és befektetési alap. A tanulmány tárgyát a tagsággal rendelkező jogi személy tagjának kizárása képezi (a tagsággal nem rendelkező jogi személy esetében értelemszerűen nem beszélhetünk tagkizárásról), a tagkizárás jogpolitikai, jogdogmatikai kérdéseivel, a tagkizárást tiltó szabályokkal, a tagkizárás esetcsoportjaival és jogkövetkezményével, valamint polgári anyagi jogi normatív szabályozással foglalkozik. A tagkizárás alapvető polgári eljárásjogi szabályrendjére a tanulmány utolsó fejezete tér ki röviden. A magánjogi jogi személyt a tanulmány egyszerűen jogi személynek nevezi.
The modern legal theory and the written law divide legal persons into two subgroups: legal persons governed by private law and legal persons governed by public law. The modern legal literature groups private legal entities according to several aspects. One of the grouping criteria is whether or not the private legal entity has membership. According to the Hungarian civil substantive law there are the following types of legal entities with membership: civil associations, business associations, cooperatives, unions, associations of forest-holders, and water companies; and the following types of non-member legal entities: foundations and investment funds. The subject matter of the present study is the excpulsion of the members from the legal entities with membership (no such possibility exists in the case of legal entities without membership). In this study, I deal with the legal policies and the legal doctrines regarding the expulsion of members, the rules prohibiting membership expulsion, the types of membership expulsion, its legal consequences, and the normative regulation of civil substantive law. I will briefly discuss the basic rules of civil procedure in the last chapter of this study. In my study, I will simply refer to a private legal person as a legal person.
A tagkizárás jogintézményére vonatkozó szabályok a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:70., 3:107-108. és 3:360-361. §-ában, a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Lsztv.) 38. §-ában, valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 71/A. §-ban találhatók. Az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény és a vízitársulatokról szóló 2009. évi CXLIV. törvény egyáltalán nem tartalmaz szabályokat a tagkizárásra vonatkozóan. A Ptk. és az Lsztv. részben polgári anyagi jogi, részben eljárásjogi természetű, míg a Ctv. polgári eljárásjogi szabályokat tartalmaz.
A Ptk. nem tartalmaz a jogi személy általános szabályai között az összes típusára vonatkozóan érvényesülő tagkizárási szabályt. A törvények a jogi személyek típusaira (altípusaira) eltérő szabályokat írnak elő: egyrészt az egyesület tagjának, másrészt a gazdasági társaság, a szövetkezet és az egyesülés tagjának, harmadrészt a lakásszövetkezet tagjának kizárására vonatkozó szabályok alapvetően eltérnek egymástól.
A Ptk. miniszteri indokolása(továbbiakban: Indokolás) kiemeli, hogy az egyesület tagjának tagsági viszonya megszűnési módjai (felmondás és kizárás) között éles különbség van. Felmondás alkalmazására akkor van mód, ha a tag az alapszabályi feltételeknek nem felel meg, és emiatt az egyesület életében nem vehet részt. Az egyesületi tagsági viszony kizárás útján történő megszüntetése viszont szankciós jellegű. A kizárás eseteit és feltételeit az egyesület alapszabályában lehet (de nem kötelező) szabályozni, feltéve, hogy az alapszabály a törvényben megkívánt garanciális eljárási rendelkezéseket is tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az egyesület alapszabálya nem tartalmaz egyáltalán rendelkezést a tag kizárására, vagy a Ptk. által megkövetelt garanciális rendelkezéseket nem tartalmazza, úgy az egyesületi tag jogszerűen nem zárható ki az adott egyesületből. Ezzel szemben gazdasági társaság, szövetkezet és egyesülés esetén a törvény alapján van jogi lehetőség a tag kizárására. A miniszteri indokolás szerint a gazdasági társaság tagjának kizárásáról a Ptk. lényegében a korábbi szabályozás fenntartásával rendelkezik. A gazdasági társaság legfőbb szerve a kizárás kezdeményezéséről valamennyi tag háromnegyedes szótöbbségével hozhat határozatot. Az Indokolás rámutat arra, hogy a szövetkezeti tag kizárása lényegében a gazdasági társaságok tagjainak kizárására vonatkozó szabályok szerint történik, azzal a különbséggel, hogy a szövetkezet közgyűlése a kizárás kezdeményezéséről valamennyi tag kétharmados szótöbbségével hozhat határozatot.
A Ptk. a tagsággal rendelkező jogi személy típusai vonatkozásában polgári anyagi jogi és polgári eljárásjogi szabályokat egyaránt megfogalmaz, a Ctv. hatálya alá
- 17/18 -
tartozó gazdasági társaság, szövetkezet és egyesülés kapcsán a Ctv.-ben további polgári eljárásjogi részletszabályok találhatók, ugyanakkor az egyesület nem tartozik a Ctv. hatálya alá.
A jogalkotó a tagkizárásra vonatkozó szabálycsoportot a polgári anyagi jogi szabályokat összefoglaló homogén kódexnek szánt törvényekben, egyfelől a Ptk.-ban, másfelől az Lsztv.-ben helyezte el. A tagkizárásra vonatkozó perjogi szabályokat a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) perjogi szabályaival együtt kell alkalmazni és értelmezni a jogalkalmazás során. A jogalkalmazást nyilvánvalóan nem könnyíti meg, hogy a polgári eljárásjogi szabályok jelentős része egyrészt a Pp.-ben, másrészt a Ctv.-ben, harmadrészt a polgári anyagi jogi törvényekben találhatók meg. Meglátásom szerint az összes perjogi szabályt a Pp.-ben, az ún. különleges eljárások közé, önálló fejezetben lenne indokolt elhelyezni.[1]
A tagkizárás jogintézményének jogpolitikai célja, rendeltetése kettős jellegű. A tagkizárás a jogi személy szempontjából reparatív, mivel a szabályozás célja a jogi személy önálló érdekének megfelelő, rendeltetésszerű működés visszaállítása, a jogi személy céljait nagymértékben veszélyeztető tag tagsági viszonya egyoldalú megszüntetésének lehetősége. A tagkizárás a kizárással sújtott tag szempontjából szankciós jellegű, mivel az érintett tag szándéka, akarata ellenére szüntethető meg tagsági jogviszonya a jogi személyben.[2]
Ami a jogintézmény szankciós jellegét illeti, a tagkizáráshoz vezető tagi magatartás mindenképpen egy olyan súlyosan felróható magatartás, amely ellentétben áll a jogi személy önálló érdekével, sérti annak céljait és rendeltetésszerű működését. Jellegét tekintve ez a tagi magatartás hasonló a minősített többséggel rendelkező tag és az egyedüli tag (részvényes) által kifejtett tartósan hátrányos üzletpolitikai magatartáshoz [Ptk. 3:324. § (3) bekezdés].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
