"A Cstv. jelenlegi hitelezői besorolásokat tartalmazó rendszere [Cstv. 57. § (1) bek.] semmiképpen sem tartható fenn az új törvényben, tekintettel arra, hogy európai viszonylatban rendkívül alacsony megtérülési arányt eredményez és az eljárás végéig egyfajta bizonytalanságot okoz a hitelező oldalán, ami jelentősen csökkenti az ország versenyképességet. A hitelezői osztályok kérdése tehát teljes újragondolást igényel" - olvasható a Koncepcióban.
Ez a sommás megállapítás is téves. A megtérülés és a besorolás között nincs olyan kapcsolat, amelyet a Koncepció szerzői feltételeznek. A megtérülés nem azért alacsony, mert rossz a besorolás, hanem azért, mert az adós tulajdonosai kellő időben gondoskodnak a vagyon eltüntetéséről, ezt csak azokkal a vagyontárgyakkal nem tudják megtenni, amelyek zálogjoggal terheltek. A besorolási és kielégítési rendszer változtatása csak azt eredményezheti, hogy ugyanazt az összeget más szempontok szerint osztják szét a hitelezők között, de ettől az összkielégítés mértéke nem fog változni.
A Koncepció felvázolt egy elképzelést a szerzők szerint helyes besorolásról, amelyet röviden ismertetek és máris előre jelzem, hogy bonyolultabb a jelenleginél és nem fog magasabb megtérülést eredményezni, ha ezt iktatják törvénybe.
"Az osztrák, német minta alapján a hitelezői követelések alapvetően két szempontból csoportosíthatóak. Az egyik szempont szerint a hitelezői igények vagy bejelentési kötelezettség alá esnek vagy nem (eljárásjogi szempont). A másik szempont az igény jogi minősítése, azaz, hogy az beletartozik-e a csődvagyonba vagy sem (anyagi jogi szempont). Természetesen e két szempont szerinti csoportosítás együttesen alkot rendszert. Nagyon leegyszerűsítve azok a követelések, amelyekhez nem kapcsolódik bejelentési kötelezettség nem is képezik a csődvagyon részét.
Fontos megjegyezni, hogy a fenti rendszer a csődvagyon részeként meghatároz egy olyan »tömeget« (Masse), amelyekhez tapadó különös tömegtartozások és tömegköltségek elsőbbséget élveznek a csődhitelezők követeléseivel szemben a kielégítés során (tömeg hitelezői / Massegläubiger).
Az osztrák, német és klasszikus magyar csődjogi rendszerhez hasonló szabályozást indokolt az új fizetésképtelenségi törvényben is megalkotni az alábbiak szerint:
• Kiemelésre jogosultak
• Elkülönült jogosultak
• Privilegizált hitelezők (Tömeg hitelezői)
• Hitelezők."
Nem folytatom tovább az ismertetést, de megjegyzem, hogy hasonló rendszer szerint működött az 1840. évi csődtörvény megoldása: A közadósnak a hitelezők javára fordítandó vagyon értékét nevezték csődtömegnek vagy röviden tömegnek, amely két részből, a cselekvő és a szenvedő tömegből állt. A cselekvő tömeg magában foglalta a közadósnak minden saját, vagy harmadik személy birtokában lévő vagyonát, mások elleni követelési jogát és hozzátartozott minden, amit a közadós a csőd ideje alatt bármily jogos úton szerez. A szenvedő vagyonhoz a csőd által kielégítésre jogosítottaknak vagyonbeli követelési tartoztak. (Óvári Kelemen: A csődrendszer, Pest, 1871. Eggenberger-féle Akadémiai Könyvkereskedés 16. oldal.)
A törvény megkülönböztette a csődhitelezőket a tömeghitelezőktől. Ezzel kapcsolatban Óvári a következőket írja: "Kiknek követelése csak a csőd kiütése után, nem a közadós, hanem egyenesen a tömeg, illetőleg azok ellen keletkezett, kikre a tömeg fölötti rendelkezési jog átszármazott a tömegnek ezek megbízásából tett szolgálat, vagy a tömegnek nyújtott érték folytán. Ezek az ún. tömeghitelezők."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
