Az Európai Bizottság javaslata alapján, 2004. május 1-jén hatályba lépett az antitröszt modernizációs csomag. Az azóta eltelt több mint egy évben e jogszabályokból és közleményekből álló csomag jelentős változásokat eredményezett a Bizottság és a tagállami versenyhatóságok jogalkalmazásában. Érdemes áttekinteni az új versenyjogi rendszer legfőbb jegyeit és következményit a magyar jogrendszer tekintetében.
A modernizáció több mint öt éves előkészítő folyamatra tekint vissza, melynek során egyrészt a bővítés új kihívásaihoz igazították az addig négy évtizeden keresztül fő vonalaiban változatlanul működő közösségi versenyjogi rendszert.[1] A másik fő célkitűzése e reformnak a gazdasági és piaci szempontok nagyobb mértékű figyelembevétele volt a jogalkalmazás során.
A jogszabálycsomag elfogadásához vezető folyamat a megszokott módon zajlott le: a Bizottság először egy konzultációs anyag (ún. fehér könyv[2]) formájában publikálta modernizációs elképzeléseit. A fehér könyv két alternatívát kínált föl, egyrészt az addigi bejelentésen és mentesítésen alapuló rendszer fenntartását korszerűsített formában, másrészt egy teljesen új kivételi rendszerre történő áttérést. A Bizottság javaslatait magánszemélyek és tagállami képviselők egyaránt kommentálták,[3] és a vélemények többsége az új rendszer létrehozását szorgalmazta.
- 217/218 -
A különféle vélemények figyelembevételével a Bizottság 2000. szeptemberében hivatalosan is beterjesztette a konkrét jogszabályra vonatkozó javaslatát az Európai Közösségek Tanácsához az EK Szerződés 83. cikk alapján és a konzultációs eljárásnak megfelelően.[4] Az 1/2003 tanácsi rendeletet[5] hosszas viták és módosítások után, még időben sikerült elfogadni, így a csatlakozás napján hatályba léphetett az EU 25 tagállamában.
Az antitröszt csomagon belül az 1/2003 tanácsi rendeletet a 773/2004 bizottsági rendelet[6] és hat bizottsági közlemény egészítette ki.[7] A 773/2004 bizottsági rendelet az antitröszt eljárások menetét szabályozza, és különösen a meghallgatások, az iratbetekintés és a panaszok benyújtásához nyújt iránymutatást. A hat közlemény az 1/2003 tanácsi rendelet különböző részeit értelmezte: együttműködés a nemzeti bíróságokkal, együttműködés a nemzeti hatóságokkal (Európai Versenyhálózat vagy ECN), a tagállamok közötti kereskedelem érintettsége, az EK Szerződés 81. cikk (3) bekezdésének alkalmazása, útmutatások kiadása (guidance letters) és panaszok elbírálása témákban.
Megemlítendő, hogy az antitröszt téren történő reformmal párhuzamosan a versenyjog további területein is újítási folyamat zajlik. A szintén 2004. május 1-jén hatályba lépett új összefonódásokra vonatkozó tanácsi rendelet[8] is számos téren egyszerűbbé és hatékonyabbá tette a fúziók elbírálását. Az állami támogatásoknál is a bejelentési rendszerből fakadó terhek csökkentésére és az igazán problémás vagy nagyobb ügyekre tevődik a hangsúly. Jelentőseb "jogszabályi" módosítás az új bizottsági közlemény a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról.[9] Viszont csakis antitröszt téren szűnt meg teljesen a bejelentési rendszer, az összefonódások és az állami támogatások területén az ügyek előzetes bejelentése továbbra is a főszabály marad a közösségi jogban.
- 218/219 -
A modernizáció változásokat hozott egyrészt a jogalkalmazó hatóságok és a jogalanyok vonatkozásában, másrész a hatóságok együttműködése terén. Ennek eljárásjogi és anyagi jogi vetületei vannak.
A lényeges változások az eljárásjog területén történtek, ide tartoznak a hatóságok együttműködésének szabályai, a helyszíni és egyéb vizsgálati hatáskörök szabályozása és a kiszabható bírságok új szabályai. Új anyagi jogi szabály a nemzeti hatóságok és bíróságok számára az EK Szerződés 81. cikk (3) bekezdésének alkalmazása, amelyre később külön kitérünk. Az alábbiakban a modernizáció lényegesebb vonatkozásait tekintem át.
A hatóságok és jogalanyok viszonyában a legjelentősebb változás az 1962 óta működő bejelentési vagy mentesítési rendszer eltörlése volt a versenykorlátozó megállapodásokkal kapcsolatban. A 17/62 tanácsi rendelet[10] szerint, minden versenykorlátozó megállapodást, vállalatok társulásainak döntését és összehangolt magatartást (továbbiakban együtt: megállapodás), amely érintette a tagállamok közötti kereskedelmet, előzetesen be kellett jelenteni a Bizottságnak. Csakis a Bizottságnak volt joga egy ilyen megállapodásra alkalmazni az EK Szerződés 81. cikk (3) bekezdését, és a megállapodást az érvénytelenség (semmisség[11]) szankciója alól kimenteni. A versenykorlátozó megállapodások a Bizottság egyedi mentesítésre vonatkozó határozatával vagy csoportmentesítési rendelete által váltak érvényessé.
Ez a mentesítési rendszer nagy terheket rótt a Bizottság vállára, és a vállalatok számára is költséges volt. Ugyanakkor alkalmat adott arra, hogy a Bizottság az Európai Közösségek Bíróságával együtt a közösségek versenyjogi gyakorlatát kialakítsa. E centralizált rendszer mellett szólt az is, hogy csak fokozatosan alakultak meg a tagállami versenyhatóságok és fogadtak el nemzeti versenyszabályokat.
Az ezredfordulóra megváltozott a kép. Ma már minden tagállamnak van versenyhatósága, és az EK Szerződés versenyszabályival összhangban
- 219/220 -
lévő nemzeti versenyjoga, amelyet nemzeti bíróságok is alkalmaznak. A bizottsági és bírósági gyakorlat széles körben ismert a jogalkalmazók és jogalanyok körében. A Bizottságnak is hatékonyabb erőforrás ráfordítást jelent, ha az igazán fontos és gyakran titokban maradó ügyekre koncentrálhat. Az EK Szerződés 5. cikkében megfogalmazott szubszidiaritás elve alapján jogos volt az az igény, hogy a tagállami hatóságokat is nagyobb mértékben vonják be a kevés országot érintő ügyek eldöntésébe. Végül, a bővítéssel ugrásszerűen megnövekedett munkaterhet hatékonyabb volt több hatóság között megosztani.
Ezek fényében, a mentesítési rendszert felváltotta a "kivételi rendszer", amely azt jelenti, hogy a tagállami versenyhatóságok és bíróságok is hatáskört kaptak az EK Szerződés 81. Cikk (3) bekezdés alkalmazására. A modernizáció előtt e hatóságok csupán a közvetlenül hatályos közösségi jogi szabályokat alkalmazhatták versenyügyekre, főképpen az EK Szerződés 81. cikk (1) bekezdését és a 82. cikkét.
Az 1/2003. sz. tanácsi rendelet alapján, a nemzeti hatóságok és bíróságok, az EK Szerződés 81. cikk (3) bekezdését úgy alkalmazzák, hogy létrejöttüktől érvényesnek minősítenek egy az EK Szerződés 81. cikk (1) bekezdése alapján tiltott megállapodást, ha az megfelel a (3) bekezdés követelményeinek. Tehát, a korábbi rendszerrel szemben, nem kell, és nem is lehet egyedi mentesítésről határozni ahhoz, hogy a megállapodás érvényessé váljon.
Itt szót kell ejteni a csoportmentesítési rendeletek témaköréről is. Az 1/2003. sz. tanácsi rendelet fenntartotta azt a szabályt, hogy kizárólag a Bizottság alkalmazhatja az EK Szerződés 81. cikk (3) bekezdését csoportmentesítési rendeletek kiadásának formájában. Ettől függetlenül, egyedi esetben a tagállamok versenyhatóságainak és bíróságainak is joga van megvonni a csoportmentesítési rendelet nyújtotta kedvezményt, amennyiben a megállapodásoknak, döntéseknek és összehangolt magatartásoknak az EK Szerződés 81. cikk (3) bekezdésével összeegyeztethetetlen hatásai vannak.
Az EK Szerződés 81. cikk (3) bekezdésére vonatkozó hatáskör kiterjesztés azzal a többletszabállyal párosul, hogy a nemzeti hatóságok és bíróságok kötelesek a közösségi versenyjogot alkalmazni, ha nemzeti jogukat alkalmazzák egy tagállamok közötti kereskedelmet érintő ügyre.[12]
- 220/221 -
E szabály mögött az a törekvés rejlik, hogy a jogbiztonság érdekében, egységesen kerüljön alkalmazásra a közösségi versenyjog, de egyben a nemzeti versenyszabályok is érvényesüljenek.
Bár a modernizáció előtt is közvetlen hatállyal bírt az EK Szerződés 81. cikk (1) bekezdése és a 82. cikke, a nemzeti bíróságok gyakrabban alkalmazták nemzeti jogukat versenyügyekre, mint közvetlenül a közösségi jogot. Azon kívül, hogy nemzeti jogukban gyakorlottabbak voltak, további oka volt ennek, hogy a megállapodás Bizottsághoz való bejelentésével vagy a Bizottság hivatalbóli ügyindításával el lehetett vonni a hatáskört a nemzeti bírótól vagy hatóságtól. 2004. május 1. előtt hét tagállam versenyhatóságának nem is volt felhatalmazása arra, hogy (közvetlenül hatályos) közösségi versenyjogot alkalmazzon.[13]
Ezen a helyzeten változtatott az 1/2003. sz. tanácsi rendelet azzal, hogy kötelezően alkalmazandó hatáskört adott a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak. E tagállami hatáskör párhuzamos a Bizottságéval, és nem kizárt, hogy egyszerre több tagállam versenyhatósága vagy bírósága illetékes egy ügyben.
A párhuzamos eljárások kiküszöbölése érdekében a versenyszabályokat alkalmazó hatóságok hálózatáról szóló bizottsági közlemény tartalmazza az alkalmas hatóság(ok) kiválasztásának fő szempontjait, a párhuzamos hatáskörök fenntartásával. Ezek szerint, az a hatóság (is) illetékes (lehet), amelynek területét a jogsértés érinti, amelyik hatékonyan fel tud lépni a jogsértéssel szemben és amelynek megvannak az eszközei az ügy körülményeinek megfelelő felderítésére. E szempontoknak elvileg több hatóság is megfelelhet a több országot érintő ügyek esetén, és ilyenkor a hatóságok közötti együttműködés során alakul ki, mely hatóságok foglalkoznak egy adott üggyel. Általában a Bizottság hatáskörébe tartoznak a több mint három tagállam területét érintő versenyjogi ügyek. Továbbá, az 1/2003. sz. tanácsi rendelet 11. cikk (6) bekezdése szerint, a Bizottság magához vonhat eredetileg tagállami hatóságok párhuzamos hatáskörébe is tartozó ügyeket azáltal, hogy megindítja saját hivatalos eljárását.
A fenti hatásköri szabályoknak megfelelően már 2003-ban létrejött az Európai Versenyhálózat (angolul: European Competition Network, rövidítve ECN). E hálózat megkönnyíti és szervezett kereteket teremt a Bizottság
- 221/222 -
valamint a versenyhatóságok közötti együttműködésnek és információcserének főleg antitröszt területen, de nem kizárólag (például összefonódásokra vonatkozó témák is megvitatásra kerülhetnek).
A belső együttműködés a következő főbb módokon történik. Mindegyik hatóság, beleértve a Bizottságot, közös belső információs adatbázisba táplálja be az általa indított, a tagállamok között kereskedelmet érintő, ügyek fő adatait. A Bizottság és a tagállami versenyhatóságok képviselői rendszeres találkozóikon különböző témákban cserélik ki tapasztalataikat és tárgyalnak meg új versenypolitikai elképzeléseket. A Bizottság Versenyügyi Főigazgatóságán belül külön egység foglalkozik e hálózat megfelelő működésével. A bizalmas információk cseréje kódolt módon történik.
A belső együttműködésen kívül a Bizottság és a tagállami hatóságok is egyre szélesebb körű tájékoztatással bővítik a jogalanyok számára rendelkezésére álló információkat.[14]
A Versenyhálózat működésével kapcsolatos főbb témakörök az ügyelosztás, az információcsere, a jogalkalmazás összhangjának biztosítása, valamint gyakorlati kérdések. Ezeket az 1/2003. sz. tanácsi rendelet IV. fejezete szabályozza. Értelmező szabályokat tartalmaz a versenyszabályokat alkalmazó hatóságok hálózatáról szóló közlemény, de vannak erre vonatkozó szabályok a versenyhálózat belső anyagaiban és a magyar versenytörvényben (Tpvt.)[15] is.
Az egységes jogalkalmazás érdekében a tagállami versenyhatóságok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot a tervezett határozataikról, amelyeket a közösségi jog alkalmazása során hoznak meg. Az egységes jogalkalmazás biztosításának más eszközei az önkéntes konzultáció a Bizottsággal valamint a tanácsadó bizottság működése. A tanácsadó bizottságba a tagállami versenyhatóságok delegálnak képviselőket. Továbbá, a Bizottság által rendezett meghallgatások során a tagállami képviselők is jelen lehetnek.
Amint már említettem, ha nincs más mód az összhang biztosítására, a Bizottság megindíthatja hivatalos eljárását, mely alapján a tagállamok versenyhatóságainak megszűnik az illetékessége, hogy az EK Szerződés 81. és 82. cikkét arra az ügyre alkalmazzák. Erre a drasztikus lépésre csak ritkán és a tagállami hatóságokkal való konzultáció után kerül sor.
- 222/223 -
A versenyhálózaton belüli együttműködés gyakorlati következményei még az eljárás felfüggesztése vagy megszüntetése, amely a párhuzamos ügyeket csökkentő eszköz. A párhuzamos hatáskörök miatt az egész hálózaton belül biztosítani kell a felek jogait, az engedékenységi (leniency) kérelmet benyújtók védelmét valamint a szakmai titoktartást.
Az együttműködés szintén kiterjed vizsgálati cselekmények elvégzésére más hatóságok részére, valamint közreműködésre a Bizottság helyszíni és egyéb vizsgálataiban.
Leszögezendő, hogy a nemzeti hatóságokkal történő együttműködésről szóló bizottsági közlemény egy kihirdetett de az Európai Versenyhálózat belső működését szabályozó dokumentum. A jogalanyok nem alapozhatnak erre a közleményre olyan igényt, hogy egy általuk illetékesnek tartott versenyhatóság foglalkozzon az ügyükkel.
A nemzeti bíróságok vonatkozásában szinte forradalmi változást jelentett a modernizációs jogszabálycsomag, amelynek alkalmazása a magyar bíróságok számára egybeesett az unióhoz történő csatlakozással is. Mint említettem, a bíróságok már nem hagyhatják figyelmen kívül a közösségi versenyjogi szabályokat, ha az adott ügy érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. A tagállamok közötti kereskedelem érintettségét a közösségi bírósági és bizottsági gyakorlat valamint az erre vonatkozó bizottsági közlemény értelmezte, amelyek támpontot adhatnak a nemzeti bíró számára az alkalmazandó jog megállapításához.
A nemzeti bíróságok saját hatáskörben alkalmazzák az EK Szerződés 81. és 82. cikkeit ezek közvetlen hatálya alapján valamint az 1/2003. sz. tanácsi rendelet 3. és 6. cikkei konkrét felhatalmazása alapján. Az ilyen ügyeknél alkalmazandó eljárás a nemzeti jogból fakad, de követi a közösségi jog általános elveit. Ezeken kívül az 1/2003. sz. tanácsi rendelet is meghatároz speciális eljárási szabályokat (pl. az amicus curiae intézményét, amelyről később szó lesz).
A pontosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a magyar bírák a közösségi versenyjog tekintetében nemcsak az EK Szerződés 81. és a 82. cikkét alkalmazhatják közvetlenül. Ugyancsak közvetlen hatállyal bírnak (vagy a
- 223/224 -
tagállammal szemben közvetlenül alkalmazhatóak) a következő EK Szerződés cikkek:[16]
- Az együtt olvasott 3. cikk (1) bekezdés g) pont, 10. cikk és 81. cikk vagy 82. cikk: [a tagállam olyan intézkedései ellen, amelyek megakadályoznák a versenyszabályok gyakorlati megvalósulását],
- 31. cikk: [az állami kereskedelmi monopóliumok működése során a tagállami hovatartozáson alapuló diszkrimináció tilalma],
- 86. cikk (1) bekezdés: [közösségi versenyszabályokkal ellentétes állami aktusok tilalma a különleges és kizárólagos jogokkal felruházott vállalatokkal kapcsolatban],
- 86. cikk (2) bekezdés: [az a kifogás, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatást ellátó vállalatok akkor térhetnek el a versenyszabályoktól, ha másképen a rájuk bízott közszolgáltatást nem tudnák ellátni],
- 88. cikk (3) bekezdés utolsó mondata: [a tagállam nem fizethet ki olyan állami támogatást, amelyet a Bizottság még nem hagyott jóvá].
A magyar bíróságokra, mint tagállami hatóságra hárul továbbá egyes bizottsági határozatok végrehajtása mindhárom versenyjogi területen:
Antitröszt téren[17] a nemzeti bíróságot felkérhetik, hogy hajtsa végre a Bizottság határozatát az 1/2003 tanácsi rendelet 7. cikk (jogsértés megállapítása és megszüntetése), 8. cikk (ideiglenes intézkedések), 9. cikk (kötelezettségvállalások), 10. cikk (az alkalmazhatatlanság megállapítása), 23. cikk (bírságok) és 24. cikk (időszakos "kényszerítő bírságok") alapján.
Összefonódások (vagy fúziókontroll) téren,[18] hasonlóan az antitröszt területhez, a nemzeti bíróságot felkérhetik, hogy hajtsa végre a Bizottság határozatát (pl.: ideiglenes intézkedések, bírságok, időszakos "kényszerítő bírságok", eredeti állapot visszaállítása).
Állami támogatások esetében[19] a jogellenes állami támogatás visszafizetését elrendelő bizottsági határozatot a nemzeti bíróság is végrehajthatja, (pl. felszámolási eljárás során az előzőleg adott jogellenes támogatás visszaszolgáltatására kötelezés )
- 224/225 -
Az antitröszt területen érdemes áttekinteni, milyen ügyekben fordulhat elő az EK Szerződés 81. és 82. cikkeinek kötelező alkalmazása magyar bíróságok által (első fokon). Négy fő ügycsoport van:
- a kártérítési perek,
- a szerződés érvénytelenségének [semmisségének] megállapítására irányuló perek,
- a közigazgatási perek,
- egyéb lehetőségek pl. jogalap nélküli gazdagodás.
Ezekben a perekben, adott esetben, kérhető még az eredeti állapot helyreállítása vagy ideiglenes intézkedés meghozatala is.
a) A kártérítési perek: Magyarországon a kártérítés jogalapja nemzeti és közösségi jog alapján indult ügyben is a Ptk. 339. § (1) bekezdés. A kártérítési pereken belül a legjellemzőbb eset az a szerződés körében okozott kár, ahol maga a szerződés nem versenykorlátozó, de egy versenyjogi jogsértés következményeit foglalja magában. Például, ilyen lehet egy kartell által megkárosított üzletfelek/fogyasztók pere a kartelltagok ellen. Amennyiben a jogsértés a közvetlen üzletfeleken kívül további személyeket is megkárosít, akkor a szerződésen kívül okozott kár lehetősége is felmerül (lásd a d) alpontot is). Viszont, a közösségi jog lehetővé tesz egy másikfajta kártérítési pert is, amely egy római jogon nevelkedett jogásznak esetleg furcsán hangozhat: a jogsértésért vétkes szerződő felek között is lehet kártérítésért perelni, de csak ha a kérelmező fél nem felel jelentős mértékben a szerződés jogellenességéért.[20]
b) A szerződés érvénytelenségének megállapítását célzó perek az egyik leggyakrabban előforduló versenyjogi esetfajta. A tipikus ügy az, hogy a versenykorlátozó rendelkezést tartalmazó szerződést az egyik fél azért nem teljesíti, mert szerinte a szerződés versenykorlátozó, tehát részben vagy egészben érvénytelen (semmis).
c) A közigazgatási perek: A magyar Versenytanács érdemi határozatának felülvizsgálata egy olyan közigazgatási per, amelynek eljárási vonatkozásait a Tpvt. 83-84. § és a Pp. XX. fejezete szabályozza. A közösségi jogot (párhuzamosan) alkalmazó Versenytanácsi határozatot is felülvizsgálhatja a magyar bíróság, és ez esetben a bíró is köteles figyelembe venni a közösségi jogot.
d) Jogalap nélküli gazdagodás: Érdekes elméleti kérdés, hogy a kártérítés mellett vagy helyett jogalap nélküli gazdagodás miatt indítható-e kereset közösségi vagy magyar versenyjogi szabályok megsértése miatt. Itt például
- 225/226 -
olyan esetek merülhetnek fel, mint egy árakat megemelő kartell vagy egy túlzottan magas árakat alkalmazó erőfölényes helyzetben lévő vállalat. A Ptk. 361. §-ban szabályozott jogalap nélküli gazdagodás, a kártérítéshez hasonlóan, a kötelemkeletkeztető tényállások közé tartozik. Szerepe kiegészítő jellegű a kártérítés és a többi felelősségi szabályhoz képest, tehát átfedésnek, kétszeres szankciónak (elvileg) nem lehetne helye. A magyar Legfelsőbb Bíróság is kimondta már, hogy a jogalap nélküli gazdagodás szabályait csak akkor lehet alkalmazni, ha a visszakövetelésnek nincs más jogcíme (BH 1985. 230.). Tehát, ugyanazon jogsértés alapján nem ítélhető meg egyszerre kártérítés és jogalap nélküli gazdagodás. Az alaptalan gazdagodás korrigálásának célja a felborult vagyoni egyensúly helyreállítása. Feltételei a vagyoni előny keletkezése az egyik félnél, vagyoni hátrány a másik félnél, okozati összefüggés és más jogalap hiánya.[21] Ezek eltérnek a kártérítés, azaz a polgári jogi felelősség feltételeitől, amelyek a jogellenes magatartás, a kár, az okozati összefüggés és a felróhatóság.
Véleményem szerint, egy szerződéses kapcsolat jogalapnak tekintendő, (még ha később érvénytelennek bizonyul is), ezért szerződő felek közötti "túlfizetések" a kártérítés körébe tartoznak. De a jogalap nélküli gazdagodásnak is vannak lehetséges esetei a versenyjog körében. Ha egy kartell vagy erőfölényben lévő vállalat ellenszolgáltatás nélküli teljesítésre kötelezi az adott személyt vagy vállalatot, akkor ez a szolgáltatás ilyen jogcímen visszakövetelhető. (Itt a polgári jog általános szabályait kell csak alkalmazni, versenyjogi jogsértést nem is szükséges megállapítani.) Ami viszont igazán érdekessé teszi versenyjogi szempontból ezt a jogintézményt, az a nem közvetlen üzletfelek közötti károk kérdése. Itt ugyanis el kell dönteni, hogy a magyar jog alapján ezt szerződésen kívüli károkozásnak vagy jogalap nélküli gazdagodásnak tekintjük-e.
Megoldási javaslatom az lenne, hogy amennyiben a kártérítés feltételei egy ilyen szerződésen kívüli kárra megállapíthatóak, akkor elsősorban azokat kell alkalmazni és ez esetben a jogalap nélküli gazdagodás kizárt. Ha viszont a kártérítés feltételei nem teljesülnének, akkor még mindig fennállna a lehetőség, hogy a károkozást a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint is megvizsgálják, és adott esetben orvosolják. Annál is inkább fontos lehet ez a lehetőség, mert számos példa van a kártérítési felelősség szűk értelmezésére a nemzetközi gyakorlatban (lásd alább).
- 226/227 -
A Bizottság, az Egyesült Államok példájából merítve, szorgalmazza a jogalanyok általi közvetlen jogérvényesítést. Az 1/2003. sz. tanácsi rendelet 15. cikk (2) bekezdése és a Tpvt. 91/H. § (6) alapján a magyar bíróságok az Igazságügyi Minisztériumon keresztül megküldenek a Bizottság részére minden olyan ítéletet, amelyet a közösségi versenyszabályok alapján hoztak. A Bizottság ezeknek nem bizalmas változatát honlapján közzéteszi.[22]
Tiszteletben tartva a bíróságok és a Gazdasági Versenyhivatal kialakult szerepét a magyar jogrendszerben, még volna hely versenyügyekben a fokozottabb bírósági jogérvényesítésre. Talán a csatlakozás óta eltelt rövid idő és a nemzeti bírósági gyakorlat kialakulatlansága lehet az oka az eddigi kevés számú ügynek. A magyar bírósági gyakorlat a csatlakozás előtt nem terjedt ki a jogsértés megállapítására a nemzeti jog alapján, mert azt a Gazdasági Versenyhivatal kizárólagos hatáskörének tekintették.
Ezzel szemben, 2004. május 1. óta, a közösségi jog közvetlen alkalmazásával, a magyar bíróságok is ugyanúgy megállapíthatják az EK Szerződés 81. vagy 82. cikkének megsértését. A csatlakozás óta a magyar és a közösségi jogot összhangban kell alkalmazni, és ez többlet lehetőségeket biztosít a magyar és külföldi jogalanyok számára.
Lényegében, nem a hatóság, hanem az indítványozó fél döntésén múlik, bírósághoz vagy a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordul-e közösségi jogra alapozott panaszával, vagy mindkettőhöz egyszerre. Ha az ügyfél az ilyen panaszát egyszerre nyújtja be egy magyar bírósághoz és a Gazdasági Versenyhivatalhoz (vagy más tagállam versenyhatóságához), akkor két elméleti lehetőség létezik:
(i) A magyar bíróság köteles megindítani az eljárását, de azután a Gazdasági Versenyhivatallal (vagy egy másik tagállami versenyhatósággal) párhuzamosan is lefolytathatja az eljárását.
(ii) A bíróság úgy is dönthet, hogy felfüggeszti eljárását a Versenytanács jogerős határozatának meghozataláig. (A Gazdasági Versenyhivatal a magyar és a közösségi jogot egyszerre alkalmazza, és ezért eljárását, az elintézési határidő folytán, nem függesztheti fel.)
ad (i) Nem feltétlenül káros egy ilyen kétszeres eljárás. Azt is mérlegelni kell, hogy a magyar bíróság és a Gazdasági Versenyhivatal eljárásai különbözőek, és más-más jogkövetkezményekkel járnak. Lehet például olyan fél, aki nemcsak kártérítést szeretne, hanem azt is el akarja érni, hogy a Versenytanács bírságot is kiszabjon a károkozó félre ugyanazon
- 227/228 -
jogsértés miatt. Leszögezném, hogy a bíróság és a versenyhatóság eljárása nem zárja ki egymást, és nem ütközik a ne bis in idem tilalmába.
A kártérítési és megállapítási pereknél nem szükséges a magyar versenyhatóság jogerős határozata az igény elbírálásához. Viszont, lehet bírósági pert indítani jogerős és még nem jogerős versenytanácsi határozat birtokában is. Amennyiben a bírósági eljárás ideje alatt egy másik eljárás hatályon kívül helyezi a Versenytanács határozatát, amelyre a peres fél az igényét alapozta, az még nem feltétlenül jelenti az ügy megszüntetését, ha a bíróság az igényt jogosnak ítéli.
Tehát, a párhuzamos hatáskörből következik, hogy a bíróságot nem köti a Versenytanács jogsértést megállapító vagy elutasító határozata. A Gazdasági Versenyhivatalt viszont köti a bíróság jogerős ítélete. Ugyanakkor, a bírósági eljárás során, a később megtárgyalandó amicus curiae intézménye biztosítja a Gazdasági Versenyhivatal és a Bizottság tájékoztatását és észrevétel tételére vonatkozó jogát. Végső esetben, a Bizottság általi ügyindítással megakadályozható egy téves bírói döntés meghozatala.
ad (ii) Ilyen esetben a "kétszeres eljárást" elkerülendő, a bíróságnak a magyar polgári perrendtartás alapján, jogában áll (de nem köteles) felfüggeszteni eljárását, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdéstől függ, amely államigazgatási hatáskörbe tartozik.[23]
Viszont, amióta a közösségi jog a bíróságnak is kötelezően alkalmazandó, párhuzamos hatáskört adott a Gazdasági Versenyhivatallal és más hatóságokkal, ez a rendelkezés nehezebben alkalmazható. A bíró mindenképpen jogszerűen jár el, ha felfüggesztés nélkül, maga dönt a jogsértésről. Ugyanakkor, lehet úgy is érvelni, hogy a felfüggesztéssel a bíróság nem tagadja meg a saját hatáskörben történő döntést, hanem egy másik, hatáskörrel rendelkező hatóságnak biztosít lehetőséget a jogsértés megállapítására. Abban az esetben, ha a magyar Versenytanács nem határozna az ügyben, a bíró továbbra is köteles a közösségi jog alapján a jogsértés létéről dönteni.
Itt jogpolitikai és perhatékonysági szempontokat is figyelembe kell venni. Egyrészt, a jogalanyok számára előny, ha a bíró egy eljárásban, felfüggesztés nélkül dönt a versenyjogi jogsértésről. Másrészt, a Gazdasági Versenyhivatal gyakorlata és a bíróhoz képest nagyobb erőforrásai is hasznosak lehetnek az ügyfél számára. Vannak világszerte példák jól működő bírósági és hatósági rendszerekre is. Kérdés, hogy Magyarországon létre-
- 228/229 -
jön-e a gyakorlatban is egy kettős rendszer. Ez leginkább a jogalanyok jogérvényesítő szándékán múlik.
Mindemellett, a nemzeti bíróság közösségi jogalkalmazása nem korlátlan. A nemzeti bíróságot a közösségi versenyszabályok alkalmazásánál kötik a Bizottság csoportmentesítési rendeletei, az Európai Közösségek Bíróságának gyakorlata (beleértve az Elsőfokú Bíróságot), valamint a Bizottság egyedi ügyben meghozott határozatai. Ez a szabály párhuzamba vonható a versenyhatóságok gyakorlatának összhangját biztosító eszközökkel, amelyekre korábban kitértem.
A nemzeti bíróságnak a Bizottsággal párhuzamos vagy egymást követő hatásköre lehet az ügyek elbírálására. A párhuzamos hatáskör akkor szűnik meg, ha a Bizottság határozatot tervez vagy hoz meg ugyanabban az ügyben. Az 1/2003. sz. tanácsi rendelet 16. cikke alapján, amely a Masterfoods[24] ítélet kodifikálása, a nemzeti hatóságok és bíróságok kötelesek elkerülni olyan döntések meghozatalát, melyek ellentétesek a Bizottság ugyanazon ügyben tervezett vagy már meghozott határozatával. A Masterfoods üggyel kapcsolatban megemlítendő, hogy az Európai Közösségek Bírósága vélhetően tudatosan használta fel ezt az ítéletet arra, hogy a modernizációs folyamatot támogassa és elősegítse a jogalkalmazás összhangját.
Mit tehetnek tehát a nemzeti bíróságok az ilyen esetekben? Ugyanabban az ügyben tervezett bizottsági határozat esetén a nemzeti bíró felfüggesztheti az ügyet a bizottsági határozat meghozataláig vagy határozatot hozhat, összhangban a tervezett vagy korábbi hasonló bizottsági határozattal. Ugyanazon ügyben hozott, de megfellebbezett bizottsági határozat esetén a nemzeti bíró választhat, hogy felfüggeszti-e az előtte folyó ügyet az Európai Közösségek Bírósága ítéletének meghozataláig vagy előzetes döntés iránti kérelmet küld az Európai Közösségek Bíróságához az EK Szerződés 234. cikk alapján. Végül, ugyanazon ügyben meghozott és jogerős bizottsági határozat esetén a bíróság az ügyet in limine litis elutasítja, vagy ha nem ért egyet a Bizottság döntésével, akkor az ügyet felfüggeszti, és előzetes döntés iránti kérelmet intéz az Európai Közösségek Bíróságához.
Érdemes néhány gyakorlati kérdésről is szót ejteni. A kártérítési pereknél nem kizárt, hogy előfordul a "forum shopping" (fórumválogatás) a
- 229/230 -
több országot érintő ügyeknél. Egyes elemzők szerint ez különösen a brit bíróságok számára eredményez majd ügyszámnövekedést.[25]
Szerintük, a versenyjogi jogsértés miatt indult kártérítési perekben a brit eljárási szabályok több előnyös lehetőséget biztosítanak, amelyek népszerűvé tehetik az ottani pereskedést. Ilyen lehetőség például a "discovery" (feltárás) intézménye, amellyel az egyik fél megismerheti az ellenérdekű fél bizonyítékait az eljárás korai szakában. Ehhez hozzájárul az, hogy a brit törvényszék Provimi[26] ítélete úgy értelmezte a Lugánói és a Brüsszeli Egyezményeket, hogy a brit bíróság egymaga is összevontan dönthet több országot érintő ügyekben, ha ezzel elkerülhető az egymással ellentétes ítéletek meghozatala a különböző országokban. Az ügyben nem brit alperes követelt kártérítést egy nemzetközi kartell brit és nem brit tagjai ellen olyan kárért, amely Nagy Britanniában és azon kívül keletkezett.
Ilyen és hasonló témákban, a nemzeti eljárásjogok mellett, eligazítást adhatnak a nemzetközi magánjog általános elvei, különösen a közösségi jogba beemelt szabályok.[27] De továbbra is maradnak fogós kérdések, amelyeket nemzeti bíróságok eltérő és néha ellentmondásos módon oldanak meg. A Bizottság megbízásából 2004-ben készült egy tanulmány, amely részletesen elemezte a tagállami gyakorlatot a következő szempontok alapján: a kártérítési kereset jogalapja, a bíróságok hatásköri és illetékességi szabályai, kinek van keresetindítási joga, a felhasználható bizonyítékok köre, a kártérítés számításának szabályai, végül az eljárás költsége és hossza.[28]
Ezek részletes ismertetése túl hosszú lenne, de néhány esetjogi példát említenék, amelyek elgondolkodtatóak: Az első ügy a Max Boegl Bauunternehmung et al/Hanson Germany,[29] amelyben a német bíróság csupán a szándékosan, "célzottan" megkárosított üzletfelek kártérítési kérelmének adott helyt. Ezzel szemben, vannak olyan tagállamok, ahol min-
- 230/231 -
den közvetlenül károsult üzletfél vagy fogyasztó követelhet kártérítést, továbbá a közvetett fogyasztók is, ha az okozati összefüggést tudják bizonyítani. Egy másik német ügyben, a Karlsruhei Tartományi Felsőbíróság (Oberlandesgericht) úgy határozott, hogy a kartell üzletfelei közül nem kaphat kártérítést az a nagykereskedő, amelyik a megemelt árakat a kiskereskedőkre tovább tudta hárítani. Ezzel ellentétes álláspontot fogadott el a Dortmundi Tartományi Bíróság (Landgericht).[30] A felmérés szerint a továbbhárítás kifogását elfogadták már dán és olasz bíróságok is, de kevés az esetjog ezen a téren.
Az 1/2003 sz. tanácsi rendelet 15. cikke és a vonatkozó közlemény szerint, a Bizottság amicus curiae-ként is eljárhat a nemzeti bíróságok előtt zajló közösségi jogi versenyügyekben. Az amicus curiae új fogalom a magyar jogban, amely sem a beavatkozó, sem a szakértő fogalmával nem egyezik meg.[31] Ennek az új eljárásjogi funkciónak az a lényege, hogy a Bizottság támogatja a bíróságot az EK Szerződés 81. és 82. cikkeinek alkalmazásánál, valamint, hogy önként vagy megkeresés alapján az eljárás során észrevételt tehet. Leszögezendő, hogy az amicus curiae "tanácsai" nem kötik a bíróságot.
Az amicus curiae fellépés korlátozott: csupán a Bizottság és a nemzeti bíróság között zajlik, tehát a Bizottság nem az egyes felek érdekében lép fel.
A Bizottság és a Gazdasági Versenyhivatal önkéntes észrevételeiket írásban bármikor megtehetik, viszont szóban csak a nemzeti bíróság hozzájárulásával. Az észrevétel megtételére a magyar eljárásjog szabályai vonatkoznak.[32]
A Bizottság és a Gazdasági Versenyhivatal a bíróság előtt folyamatban lévő ügy gazdasági és jogi elemzésére szorítkozik, de az észrevétel elkészítéséhez másolatot kérhet a bírósági ügy iratairól.
Az amicus curiae intézménye nem akadályozza meg a nemzeti bíróságot abban, hogy az Európai Közösségek Bíróságához forduljon előzetes döntésért. Ez a gyakorlatban több éves felfüggesztést vonhat maga után. Pontosan ezért kötelezte magát a Bizottság, hogy a tagállami bíróságok megkereséseire megszabott rövid határidőn belül választ ad. A bíróságok eszerint tájékoztatást és véleményt kérhetnek a Bizottságtól (magyar nyelven is).
- 231/232 -
A tájékoztatás a Bizottság aktáiban tartott iratok és eljárási információk kérése a bírósági eljárás szünetelésére vagy előzetes intézkedésekre vonatkozó döntésekhez. Ennek az információcserének korlátot szabhat a szakmai titoktartás és a Bizottság függetlensége. A válasz a megkereséstől vagy a kiegészítő információ megérkezésétől számított egy hónapon belül érkezik a bírósághoz.
Emellett a nemzeti bírák számára létezik még a folyamatban lévő ügyekhez kért vélemény lehetősége is. Itt gazdasági, jogi vagy ténybeli általános értelmezési kérdésekről van szó, de a Bizottság nem az adott ügy érdemében nyilatkozik. A Bizottság válaszát a megkereséstől vagy a kiegészítő információ megérkezésétől számított négy hónapon belül küldi.
A tagállamokban versenyjogi helyszíni vizsgálatok vagy a közösségi jog alapján vagy nemzeti jog alapján folyhatnak le. Megjegyzendő, hogy a sok hasonlóság mellett vannak eltérések is a bizottsági és a tagállami vizsgálatok között. Elég csak arra az Európai Bíróság által kifejlesztett gyakorlatra utalni,[33] mely szerint a Bizottság nem gyűjthet "minősített ügyvédi titkot (legal/professional privilege)" tartalmazó dokumentumokat a vizsgálat során. Nagy vonalakban, olyan információcserék tartoznak ide, amelyekre a vállalat és valamelyik EU tagállamban ügyvédi kamarába bejegyzett külső, azaz nem a vállalat által alkalmazott ügyvéd között, a vállalat védekezési jogának gyakorlása érdekében kerül sor az adott üggyel kapcsolatban. (Az egyszerűen üzleti titoknak minősülő információról a Bizottság másolatot készíthet.) Ilyen korlátozás nem mindegyik nemzeti versenyhatóságot köti, amikor saját joga szerint hajt végre helyszíni vizsgálatokat. A Tpvt. módosítása során elképzelhető, hogy beiktatnak egy hasonló korlátozást a magyar jog alapján történő eljárásba is.
Az 1/2003. sz. tanácsi rendelet új jogosítványokkal ruházta fel a Bizottságot, valamint a nemzeti hatóságok alkalmazottait, akik a közösségi jog alapján történő vizsgálatoknál közreműködnek. Ilyenkor a tagállami versenyhatóságok képviselői is a 1/2003. sz. tanácsi rendeletben meghatáro-
- 232/233 -
zott jogokat, és nem a nemzeti jogukat alkalmazzák. Ezek a jogok a hatékonyabb jogérvényesítés célját szolgálják.
A vállalati helyiségek helyszíni vizsgálata során gyakorolható jogokat az 1/2003. sz. tanácsi rendelet 20. cikk (2) bekezdése sorolja fel. Ezek között új jog az, hogy a helyszíni vizsgálathoz szükséges időre és mértékben lepecsételjenek (zár alá vegyenek) bármilyen üzlethelyiségeket és könyveket vagy nyilvántartásokat, valamint az, hogy magyarázatot kérjenek a vállalkozás vagy a vállalkozások társulásának bármely képviselőjétől vagy alkalmazottjától az ellenőrzés céljához és tárgyához kapcsolódó tényről vagy dokumentumról, valamint a választ rögzítsék.
A zár alá vétel jogára azért volt szükség, hogy a többnapos vizsgálatok esetén a következő felnyitásig érintetlenül maradjon a lezárt helyiség. A bármely vállalati alkalmazotthoz/képviselőhöz intézhető kérdések joga a vizsgálat hatékonyabb lefolyását segíti azzal, hogy ilyen módón sem lehet időt húzni az "illetékes" megérkezéséig. A vállalat adott esetben utólag bizonyíthatja, hogy az alkalmazott által nyújtott felvilágosítás esetleg téves volt.
A vállalat, bírság és kikényszerítés terhe mellett, köteles együttműködni a vizsgálókkal a vizsgálatot elrendelő bizottsági határozat alapján. Ha a vállalat a határozatnak nem tesz eleget, a tagállamoknak, adott esetben bírósági út bevonásával, lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság felhatalmazott tisztviselői végrehajtsák a helyszíni vizsgálatot. Ezt úgy kell értelmezni, hogy ellenállás esetén a bizottsági vizsgálók felkérhetik a nemzeti versenyhatóság jelenlévő alkalmazottait, hogy rendőrség bevonásával, behatoljanak a vállalti helyiségekbe vagy tegyék lehetővé a Bizottság határozatának átnyújtását a vállalat képviseleti jogkörrel felruházott tisztviselőjének. (A nemzeti versenyhatóság ebből a célból előzetes bírósági jóváhagyást kér.) Viszont, a bírságok elrettentő mértéke és a kikényszerítés lehetősége miatt elenyésző azon esetek száma, ahol a vállalat ellenáll a bizottsági határozat végrehajtásának.
Az 1/2003. sz. tanácsi rendelet 20. cikk és a Tpvt. 91/F. § alapján, Magyarországon előzetes bírói jóváhagyásra van szükség mind a magyar jog, mind a közösségi jog alapján történő helyszíni vizsgálatoknál. Az 1/2003. sz. tanácsi rendelet bírósági jóváhagyásra vonatkozó cikkei a Hoechst[34] valamint a Roquette[35] esetjog kodifikálásai. Ennek során a nemzeti bíró ellenőrizheti, hogy a Bizottság határozata hiteles-e, a kényszerítő intézkedések
- 233/234 -
nem önkényesek vagy túlzóak-e a vizsgálat tárgyának figyelembevételével. Az ellenőrzés végrehajtásához a nemzeti bíróság részletes tájékoztatást kérhet a Bizottságtól közvetlenül vagy a versenyhatóság révén.
Ugyanakkor, a nemzeti bíróság nem kérdőjelezheti meg a vizsgálat szükségességét, nem követelheti a Bizottság aktáiban szereplő információk kiadását, és nem vizsgálhatja felül a bizottsági határozat jogszerűségét (ez az Európai Közösségek Bíróságának kizárólagos joga).
További új jog a Bizottság számára az egyéb helyiségek helyszíni vizsgálata, amelyet az 1/2003 sz. tanácsi rendelet 21. cikke szabályoz. A Gazdasági Versenyhivatal hasonló új jogosítványa a nemzeti jog alapján a Tpvt. 65/A. §-ban van. Ennek feltételei, hogy az EK Szerződés 81. vagy 82. cikk súlyos megsértése forog fenn, és ésszerűen gyanítható, hogy a helyszíni vizsgálat tárgyához kapcsolódó üzleti könyveket az ilyen nem vállalati, azaz egyéb helyiségekben, ingatlanban vagy közlekedési eszközön tárolják. Egyéb helyiségekre a rendelet példaként említi az igazgatók, vezetők és a vállalkozások és vállalkozások társulásai egyéb dolgozóinak otthonát.
Mivel ez a jog súlyos beavatkozást jelenthet a magánszférába, jogi biztosítékként kötelező a nemzeti bíróság előzetes jóváhagyása. A bíróság arányossági tesztet hajt végre, ugyanúgy, mint a vállalati helyiségek esetében, de itt még mérlegeli annak ésszerű valószínűségét is, hogy a helyszíni vizsgálat tárgyához kapcsolódó üzleti könyvek és nyilvántartások azon helyiségekben vannak, amelyekre az engedélyt kérik.
Különbség még a vállalati és az egyéb helyiségek vizsgálatánál, hogy az utóbbinál a felhatalmazott vizsgálók nem pecsételhetnek le (vehetnek zár alá) helyiségeket, és nem kérhetnek magyarázatot a jelenlévőktől.
A helyszíni vizsgálatokkal kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság és a nemzeti versenyhatóság nemcsak a vizsgálat lefolytatása, hanem annak előkészítése során is aktívan együttműködnek. Itt a nemzeti versenyhatóság leginkább a bizottsági határozat címzettjének és a vizsgálat helyszínének meghatározásánál segédkezik.
A bírságok rendszerét az 1/2003 tanácsi rendelet több ponton módosította. Egyrészt, a rendelet megfelelő cikkeihez kapcsolták az egyes meglévő bírságokat. Mivel több cikknek nem volt megfelelője a 17/62 rendeletben, bővült a bírságkiszabás lehetősége. További változás az új rendeletben, hogy összeghatárok helyett százalékos mértékben határozza meg a bírsá-
- 234/235 -
gokat. Ez lényegesen fokozta a bírságok lehetséges összegét, és ezáltal az elrettentő erejüket is.
Az esetjogi tapasztalatok alapján, a 23. cikk (4) bekezdés a vállalkozások társulásaira és a tagvállalkozások felelősségére is tartalmaz szabályokat. Megjegyzendő, hogy továbbra is érvényes marad, és értelemszerűen alkalmazandó a bírságkiszabás módjára vonatkozó bizottsági 1998-as közlemény.[36]
A 773/2004. sz. bizottsági rendelet a panaszok benyújtásának formai követelményeit határozza meg. A rendelet mellékletét képező "C formanyomtatvány" hiánytalan kitöltésével nyújtható be panasz a Bizottság Verseny Főigazgatóságához az EK Szerződés 81. vagy 82. cikkének megsértése ügyében. Megjegyzem, hogy a más cikkek alapján benyújtott panaszokra, például az állami támogatásokkal vagy az EK Szerződés 86. cikkével kapcsolatos panaszokra eltérő szabályok vonatkoznak.
Tehát a Bizottság hatáskörébe tartozó antitröszt panaszokhoz a "C formanyomtatvány" egy sor viszonylag könnyen teljesíthető feltételt határoz meg: meg kell nevezni a feleket, le kell írni az ügy körülményeit, a korábbi nemzeti eljárásokat, és hogy a 81. vagy 82. cikket mivel sértette meg a másik fél. Ami már nehezebben teljesíthető, és amelyen elmaradása gyakran a panaszok elutasításához vezet, az a jogos érdek feltüntetése, amelynek védelmében a panaszos a Bizottsághoz fordul. Végül, az egyik leggyakoribb indok a panaszok elutasítására az, hogy nincs kellő közösségi jelentősége (community interest) az adott ügynek. Gyakran nyújtanak be olyan panaszokat, amelyekkel inkább egy tagállami hatósághoz vagy bírósághoz kéne fordulni, vagy amelyeket egy ilyen hatóság már jogerősen elbírált. A Bizottság nem tekinthető a tagállami hatóságok fellebbviteli fórumának.
A közösségi jelentőség meghatározása és egyes ügyek ezek alapján történő elutasítása, többek között, az Automec II[37] esetjogon alapszik. A Bizottságnak jogában áll prioritásokat felállítani ügyei között, és csak a jelentősebb ügyekkel foglalkozni. Ez annál is inkább így van, mert a tagállami versenyhatóságok párhuzamos és kötelezően alkalmazandó hatáskört kaptak a közösségi antitröszt versenyszabályok alkalmazására.
- 235/236 -
Megjegyzendő, hogy a legpraktikusabb megoldás a panaszosok számára az ügyhöz legközelebb álló alkalmas versenyhatósághoz vagy bírósághoz való fordulás. Ez lehet a Bizottság is, de ez esetben a Bizottság felkérésére indokolni kell a közösségi jelentőség meglétét. Párhuzamos panaszok küldése nem eredményez hatékonyabb elbírálást, mert a hatóságok párbeszéde alapján valószínűleg csak az egyik hatóság fog az ügyben ténylegesen eljárni. Sajnos gyakran fordul elő az, hogy a Közösséget kevéssé érintő ügyek panaszosai ragaszkodnak a Bizottság általi elbírálásához, és ezzel szükségtelenül elutasító határozat meghozatalára kényszerítik a Bizottságot. A Bizottság ilyen esetekben nem is érdemi alapon foglalkozik az üggyel, hanem egyszerűen megállapítja a közösségi jelentőség hiányát. Természetesen, ilyen esetben a Bizottság előzőleg informális módon próbálja tájékoztatni a nem megfelelő hatósághoz forduló panaszost, ami általában a panaszok visszavonásához vezet. Az elutasító határozat egyrészt nem szolgálja a panaszos ügyét, másrészt az érdemi jogsérelemmel egyik hatóság sem tud foglalkozni addig, amíg a hatásköri és illetékességi kérdések nem tisztázódnak. Szóval, a panaszosoknak és jogi tanácsadóinak is figyelembe kell venniük a modernizáció nyújtotta többletlehetőségeket, és az egy tagállamot érintő ügyekben gyakran érdemesebb a tagállami hatósághoz vagy bírósághoz fordulni.
A modernizációs szabályok előkészítése során többen óvtak a Bizottság addigi kiemelt központi helyének "elvesztése" és az egyedi mentesítések által nyújtott jogbiztonság megszűnése ellen. Ezek a félelmek az új rendszer több mint egy éves fennállása alatt nem látszanak beigazolódni.
A Bizottság jelenleg is lényeges szerepet tölt be az Európai Versenyhálózat működésében, és a tagállami hatóságokkal együttműködve hatékonyabban tudja feladatait ellátni. Ugyanakkor, a Bizottság sok komoly antitröszt ügyben határoz továbbra is, amelyek a Közösségek egészét vagy több tagállamot érintenek. Továbbá, a tagállami hatáskörök kiszélesítése lehetőséget adott a Bizottság számára, hogy kartellfeltáró tevékenységét átszervezze, és egy specializált kartelligazgatóságot hozzon létre.[38]
- 236/237 -
A tagállami hatóságok egyre gyakrabban alkalmaznak közösségi jogot a kevés tagállamot érintő ügyekre, ami a jogbiztonságnak és az egységes jogalkalmazásnak kedvez. A nemzeti versenyhatóságok és bíróságok egyre fokozódó mértékben járulnak hozzá a közösségi versenyjogi gyakorlat és politika fejlesztéséhez. A versenyhálózatban szereplő ügyek növekvő száma (jelenleg 1000 körül van ez a szám) is jelzi, hogy a Versenyhálózat képes megbirkózni a kibővült unióban felmerülő versenyjogi problémákkal.
* * *
by Viktor Bottka
The EU antitrust modernisation package entered into force on 1 May 2004 and lead to considerable changes in the enforcement work of the European Commission and the national competition authorities. This article reviews the main elements and possible consequences of this legislative reform. These include the transition from a notification system to a self-assessment and exception system, the setting up of the European Competition Network and the empowering of national authorities and national courts to apply Articles 81 and 82 of the EC Treaty in their entirety. In addition there are new rules on investigative powers and fines that the Commission may apply. The article gives an overview of the types of cases where Hungarian national courts may have to apply EU competition law and the first experiences in private actions for damages.■
- 237 -
JEGYZETEK
[1] E rendszer fő eljárásjogi rendelkezéseit a 17/62 tanácsi rendelet tartalmazta: Első rendelet a Szerződés 85. és 86. cikkének végrehajtásáról [jelenleg 81. és 82. cikkek], HL 13, 1962. 2. 21., 204., elérető magyar nyelven ezen a honlapon: http://europa.eu.int/eur-lex/lex/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31962R0017:HU:HTML
[2] Lásd: (Fehér könyv) White paper on modrnisation of the rules implementing Articles 85 and 86 of the EC Treaty [jelenleg 81. és 82. cikkek], HL C 132, 1999. 05. 12., 1.
[3] Lásd például: http://europa.eu.int/comm/competition/antitrust/legislation/procedural_rules/comments/
[4] Az elfogadás menete nyomon követhető a következő honlapon: http://europa.eu.int/prelex/detail_dossier_real.cfm?CL=en&DosId=158821
[5] 1/2003/EK tanácsi rendelet, HL L 1, 2003. 01. 04, 1., elérhető magyar nyelven ezen a honlapon: http://europa.eu.int/eur-lex/lex/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32003R0001:HU:HTML
[6] HL L 123, 2004.4.27. 18.
[7] HL C 101, 2004. 4. 27. 43-118., némelyik magyar nyelvű fordítása megtalálható a www.gvh.hu honlapon.
[8] 139/2004 tanácsi rendelet a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről, HL L 24, 2004. 1. 29, 1., elérető magyar nyelven ezen a honlapon: http://europa.eu.int/eurlex/lex/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32004R0139:HU:HTML
[9] HL C 244., 2004. 10. 1., 2.
[10] HL 13., 1962. 2. 21., 204/62. A legutóbb az 1216/1999 rendelettel (HL L 148., 1999. 6. 15., 5.) módosított rendelet.
[11] A versenyjogi semmisség kérdése kapcsán lásd: CSÉPAI B.-SZATMÁRY I.: A magánjogi jogérvényesítés lehetőségei a versenyjogba ütköző magatartásokhoz kapcsolódóan. In: A versenyjog aktuális kérdései. PPKE-JÁK megjelenés előtt álló kiadványa, Budapest, 2005.
[12] Lásd: 1/2003 tanácsi rendelet 3. cikk (1) bekezdés. Ez alól az általános szabály alól a 3. cikk (2) és (3) bekezdései néhány kivételt engednek, ezzel biztosítva némely szigorúbb vagy eltérő célú nemzeti jogszabály alkalmazását.
[13] Lásd: Fehér könyv, 94. pont.
[14] Lásd például a nemzeti bíróságok előtti jogérvényesítésről szóló Bizottsági honlapot: http://europa.eu.int/comm/competition/antitrust/others/private_enforcement/index_en.html
[15] 1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról, XIV. fejezet, Eljárás az európai közösségi versenyszabályok alkalmazása során (91/A.-91/H. §).
[16] Lásd: TÓTH T.: A közösségi versenyjog alkalmazása a tagállami bíróságok előtt - egy reform, amelyre már a magyar bíróknak is figyelniük kell. In: Ünnepi kötet Boytha Györgyné tiszteletére (szerk.: Bándi Gy.). PPKE-JÁK kiadvány, Budapest, 2002. 117.
[17] Lásd 2004-es Bizottsági közlemény a Bizottság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködésről, 7. pont, HL C 101, 2004. 4. 27. 43-118.
[18] Lásd: 139/2004 tanácsi rendelet, 40. preambulum pont, HL L 24., 2004. 1. 29., 1.
[19] Lásd Bizottsági közlemény a Bizottság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködésről az állami támogatások terén, HL C 312., 1995. 11. 23., 8.
[20] Lásd: C-453/99 sz. ügy, Courage v Crehan (EBHT 2001., I-6297.).
[21] Lásd: BÍRÓ Gy.: A kötelmi jog és a szerződéstan közös szabályai. Novotni Kiadó, Miskolc, 1998. 65-79.
[22] Lásd: http://europa.eu.int/comm/competition/antitrust/national_courts/index_en.html
[23] Pp. 152. § (1) bekezdés.
[24] C-344/98 sz. ügy, Masterfoods és HB, (EBHT 2000., I-11369., 45-60. bekezdések).
[25] Freshfields Bruckhaus deringer: Competition actions before the courts: where next?, 2003 szeptember, http://www.freshfields.com/practice/finance/publications/pdfs/6623.pdf
[26] High Court UK (Egyesült Királyság Törvényszéke), Provimi Limited v. Aventis Animal Nutrition SA & Ors, 2003. 5. 6., [2003] EWHC 961 (Comm), [2003] All ER (D) (59).
[27] A közösségi versenyjogot alkalmazó nemzeti bírósági ítéletek hatályának elismerését, joghatósági és egyéb kérdéseket a Brüsszeli és a Lugánói Egyezmények szabályozzák, HL L 299, 1972. 12. 31., 32.; HL L 319, 1988. 11. 25., 9. A Brüsszeli Egyezményt közösségi jogba átemelte a 44/2001 tanácsi rendelet, HL L 12, 2001. 1. 16., 1.
[28] Lásd: WAELBROECK, D.-SLATER, D.-EVEN-SHOSHAN, G.: Study on the conditions of claims for damages in case of infringement of EC competition rules, 2004. 8. 1., http://europa.eu.int/comm/competition/antitrust/others/private_enforcement/comparative_report_clean_en.pdf
[29] A Berliner Landgericht ítélete (102 O 134/02 Kart.) 2003. június 27.
[30] Idézi a WAELBROECK-SLATER-EVEN-SHOSHAN: i. m. 180. lábjegyzete: OLG Karlsruhe, Az. 6 U 183/03, Vitaminpreise, [2004], WuW/E DE-R 1229, 415; LG Dortmund, Az. 13 O 55/02 Kart. [2004].
[31] Lásd: 2003. évi XXXI. törvény indokolását a Tpvt. 91/H. §-ához kapcsolódóan.
[32] Tpvt. 91/H § és a Pp. vonatkozó szabályai.
[33] Lásd: 46/87 és 227/88 sz. egyesített ügyek, Hoechst v Bizottság, (EBHT 1989., 2859.); 155/79 sz. ügy, AM&S Europe v Bizottság, (EBHT 1982., 1575.); 374/87 sz. ügy, Orkem v Bizottság (EBHT 1989., 283.); A Bíróság végzései a T-125/03R és T/253/03R sz. egyesített ügyekben, Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals v Bizottság, (EBHT 2003., II-4771.) stb.
[34] 46/87 és 227/88 sz. egyesített ügyek, Hoechst v Bizottság, (EBHT 1989., 2859.).
[35] C-94/00 sz. ügy, Roquette Frères, (EBHT 2002., I-9011.).
[36] HL C 9, 1998. 1. 14., 3.
[37] T 24/90 sz. ügy, Automec v Bizottság (Automec II), (EBHT 1992., II 2223.).
[38] Lásd: Neelie Kroes biztos 2005 április 7-án elhangzott, "The First Hundred Days" (Az első száz nap) című beszéde, http://europa.eu.int/rapid/pressReleasesAction.do?reference=SPEECH/05/205&format=PDF&aged=0&language=EN&guiLanguage=en
Lábjegyzetek:
[1] Bottka Viktor, Tisztviselő, EU Bizottság, Verseny Főigazgatóság, Bruxelles, E-mail: viktor.Bottka@cec.en.int
Visszaugrás
