Tisztelettel és szeretettel üdvözlöm a Kedves Kollégákat!
Köszönöm elnök úrnak, hogy lehetőséget teremtett egy, ilyen - a saját köreinkből kitekintő - közös gondolkodásra. Őszintén mondom, hogy leginkább tanulni jöttem, mert számunkra, közjegyzők számára eddig nem a szakvizsga megújítása volt a legsürgetőbb feladat. Természetesen egy ideje már folyamatosan formálgatjuk az elképzeléseinket.
Az előttem felszólalóktól eltérően én nem a szakképzésről, hanem szűkebben magáról a szakvizsgáról szeretnék röviden beszélni - bár a két dolog természetesen összefügg. Úgy gondolom, ez a mai tanácskozás igazi célja.
A téma körüljárásakor két szempont mindig felmerül:
1. Azt valamennyien érezzük és tudjuk, hogy lejárt a polihisztor jogászok kora, amikor "A jogász" többé-kevésbé minden jogterülethez értett és azt hiszem, hogy az ez irányú elvárás csökkent is a jogásztársadalommal szemben. A gyakorlatban valamennyien szakosodunk, érdeklődésünk vagy akár külső körülmények miatt egy-egy szűkebb jogterületre koncentrálunk, eszerint választunk szakmát, a szakma speciális követelményeinek megfelelő szükséges ismeretanyagban mélyülünk el, s talán nem tévedek, amikor azt gondolom, hogy nem is szívesen "tévedünk" olyan területre, amelyhez nem rendelkezünk alapos ismeretekkel, mert nem szívesen vállalunk a szükségesnél nagyobb kockázatot.
Azt gondolom, hogy ez helyes szemlélet és ezért helyes az az irány, amely azt célozza, hogy az általunk kiválasztott szakma gyakorlását igénylő speciális szabályokra, követelményekre, ismeretekre vonatkozó tudás magas szinten számon kérhető legyen - lásd szakvizsga.
2. A másik szempont - melyről nem oly régen egy dékáni kollégiumi ülésen már beszéltem - látom itt a dékán urakat, úgyhogy nekik nem lesz ismeretlen -, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni az az, hogy "az egy életen át való tanulás" elvének követése jelenleg a korszerű, helyes irány. Ennek az elvnek a gyakorlati megjelenése az egyetemi képzés, a jogi szakvizsgát megelőző kötelező 3 éves joggyakorlat - itt jegyzem meg, hogy feltétlenül kívánatos lenne, és ezt mi is szorgalmaznánk, hogy valamennyi hivatásrendnél hosszabb-rövidebb gyakorlati időt eltölthessenek a jelöltek, mondom ezt akkor is, ha nekünk nyilvánvalóan nehézségbe ütközne a nagy létszámú ügyvédjelölt fogadása, de ígérem, hogy meg fogjuk keresni a megoldást, valamint az egyes hivatásrendek maguk által felállított követelményei szerinti kötelező szakmai képzés és természetesen a jelenlegi rendszerű önkéntes posztgraduális szakjogászképzés is.
Most nem kívánok kitérni itt arra, hogy nálunk közjegyzőknél milyen rendszerben folyik az oktatás, annyit említek csupán, hogy nagyon komolyan vesszük és megköveteljük a rendszeres képzést annak érdekében, hogy a közjegyző tudása korszerű legyen és a helyetteseinket önálló munkára alkalmas közjegyzőként tudjuk a pályára állítani.
A szempontok után térjünk rá magára a vizsgára, illetve azok rendszerére.
A képzések eredményének lemérésére szolgál a különböző szintű vizsgák rendszere.
Úgy véljük, hogy az államvizsga során a legszélesebb körű a vizsgázó jogásznövendék tudása, szinte nincs olyan téma, amiről legalább korlátozott ismeretei ne lennének.
Elképzelésünk szerint azt kell megcélozni, hogy a szakvizsga a tudás mélységére koncentráljon. Álláspontunk szerint ugyanis, ha a szakvizsgával is csak a széleskörű joganyag ismeretének ismételt számonkérése a cél, az anyag már-már átfoghatatlan nagysága azt eredményezi, hogy a szakvizsga színvonala nem lépheti túl egy szokásos kollokviumi vizsga színvonalát. Óvakodnunk kell attól, hogy a szakvizsga intézménye pusztán az önálló működés feltételéül szabott "jogosítvány, vállalkozói igazolvány" megszerzése legyen színvonal garantálása nélkül - ezzel elérve, hogy sok kellően nem felkészült - sőt tovább megyek felkészületlen-jogász "szabaduljon rá" a társadalomra.
El kell érni, hogy a szakvizsga valóban a tudás mélységére koncentráló SZAK-vizsga legyen.
A jelenlegi szakvizsga-rendszernek vitathatatlanul két erénye van:
1. jogi szakmák egyenlőségének elismerése,
2. az átjárhatóság biztosítása.
Az erényeket meg lehet őrizni a szakvizsgarendszer kisebb átalakításával is, csak a megközelítés módján kell változtatni.
Ne csak azt nézzük, hogy a teljes joganyagot hogyan lehet részekre bontva számon kérni, hanem elemezzük azt, hogy egy-egy szakma gyakorlásához milyen jogi ismeretanyag elmélyült tudására van szükség.
Megvilágítom egy példával.
Mint közjegyző aligha nélkülözhetném a polgári és családjog (anyagi és eljárásjogi szabályokat egységesen értve) szabályainak alapos ismeretét, de kellhet a munkámhoz a gazdasággal kapcsolatos joganyag ismerete is, hiszen a közjegyző is jogosult pl. a gazdasági társaságokkal kapcsolatos szerződések elkészítésére - bár megjegyzem erre jelenleg kevés igény mutatkozik az ügyfelek részéről. Szükségem van a speciális közjegyzői anyagi és eljárásjogi jogszabályok és hivatásrendi normák ismeretére (Ktv., He., zálog, Küsz...). A hivatásom gyakorlásához a büntetőjog szabályainak az alapismereteken túli ismeretére azonban nincsen szükségem, de elvárom a kamarámtól, hogy az oktatási program keretében nyújtson segítséget ahhoz, hogy aktualizáljam a tudásomat annyira, amennyire a munkám ellátásához ez szükséges.
Ha valaki pl. polgári bíró lesz, neki is nyilvánvalóan szüksége van a magánjogi szabályok átfogó ismeretére, de neki sincs szüksége feltétlenül a büntetőjogra, ezért valószínűleg szükségtelen tőle ezt a tudást szakvizsga szinten számon kérni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
