Az Európai Unió az egyenlőség társadalma, illetve azzá szeretne válni.[2] Az Európai Unió Bírósága az alapító szerződések értelmezése során sokat tett/tesz annak érdekében, hogy az imént említett uniós cél megvalósuljon. Az általában progresszív szemléletű és "bátor" jogfejlesztő luxembourgi székhelyű intézmény az utóbbi években egy érdekes kérdéssel találta magát szembe. Leegyszerűsítve a nemesi címek és rangok használhatóságáról volt szó. Az "egy és ugyanazon névhez való jogot" az uniós polgárságból levezetett jogosultságok egyikéből, a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogból már főszabályként elismerte a Bíróság. A közelmúltban ezzel kapcsolatban felmerült új kihívás, a bizonyos országokban elismert nemesi címek és rangok névelemként vagy előtagként való használhatósága egy másik tagállamban próbára tette az Európai Unió Bíróságát. Egy ilyen, látszólag nem a legfontosabb problémák közé tartozó kérdés érdekes összefüggésekre mutat rá. Így, többek között, következtetéseket vonhatunk le vagy megerősítést szerezhetünk arra vonatkozóan is, hogy a Bíróság általában milyen integrációs irányzatot részesít előnyben, tovább szintén indirekt módon ugyan, de képet kaphatunk, még ha csak egy villanásnyi időre is, a testület értékpreferenciájáról is.
Érdekes ügyben és egy sokak számára[3] talán meglepő ítéletet hozott az Európai Unió Bírósága 2016. június 2-án. Az ún. Wolffersdorff-eset[4] alapügyére vonatkozó előzetes döntéshozatali eljárásban a Bíróság a "névjognak", mint a magánélet és a családi élet tiszteletben tartásához való emberi jognak az uniós polgársággal és a tagállami állampolgársággal, sőt a többes[5] állampolgársággal való viszonyrendszerét elemezte az uniós jog prizmáján keresztül. Az alapügy felperese, Nabiel Peter Bogendorff von Wolffersdorff 1963. január 9-én született Karlsruhéban Nabiel Bagadi néven.[6] Előbb a Peter utónevet és a Bogendorff[7] családnevet vette fel, majd örökbefogadás következtében nevét Nabiel Peter Bogendorff von Wolffersdorff[8]-ra kérte módosítani.[9] Wolffersdorff 2001-ben Londonba költözött, ahol munkát vállalt és három évvel később megszerezte a brit állampolgárságot. Még ugyanebben az évben Anglia és Wales Legfelsőbb Bírósága előtt arról nyilatkozott, hogy neve a továbbiakban Peter Mark Emanuel Graf von Wolffersdorff Freiherr von Bogendorff, amit a brit hatóságok tudomásul is vettek.[10] 2005-ben feleségével együtt visszaköltözött Németországba, ahol egy évre rá született kislányát mindkét állampol-
- 16/17 -
gársága szerinti állam hatáskörrel rendelkező szerveitől Larissa Xenia Gräfin von Wolffersdorff Freiin von Bogendorff néven kérte anyakönyveztetni.[11] A britek eleget is tettek a kérésnek, Chemnitz város anyakönyvi hivatala azonban azt a német polgári törvénykönyv (BGB) bevezetéséről szóló 1994. szeptember 21-i törvény (EGBGB) 10. §-a alapján megtagadta.[12] Wolffersdorff ezt követően a drezdai regionális felsőbírósághoz fordult, ahol aztán hosszan tartó eljárást követően elrendelték a név kérelemnek megfelelő bejegyzését.[13] Az érintett ezen felbuzdulva szülővárosának anyakönyvi hivatalához fordult és kérte brit útlevelében szereplő nevének a németországi születési anyakönyvbe való átvezetését.[14] A karlsruhei anyakönyvi hivatal a kérelmet elutasította és az előző eljárásrendnek megfelelően az érintett a határozatot megtámadta a bíróságon. A Karlsruhei Kerületi Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az ügy eldöntése érdekében ki kell hogy kérje a luxembourgi bíróság álláspontját és emiatt előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett. A német bíróság az eljárás felfüggesztésével egy időben az alábbi kérdést tette fel az Európai Unió Bíróságának:
"Úgy kell e értelmezni az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 18. és ugyanezen szerződés 21. cikkét, hogy valamely tagállam hatóságai kötelesek elismerni ezen állam valamely állampolgárának névváltoztatását, ha ezen állampolgár egyidejűleg valamely másik tagállam állampolgára is, és az utóbbi tagállamban való szokásos tartózkodása alatt családjogi jogállásváltozással össze nem függő névváltoztatás miatt szabadon választott és több nemesi címet tartalmazó nevet szerzett, amennyiben a jövőben nem áll majd fenn lényegi kapcsolat ezen állammal, és az első tagállamban alkotmányjogilag eltörölték ugyan a nemességet, de az eltörlés időpontjában viselt nemesi címek a név részeként tovább viselhetők?"[15]
Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSz) 18. cikke rögzíti, hogy tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés a Szerződések alkalmazási körében, kivéve, ha azt éppen valamely a Szerződésekben előírt különös rendelkezés teszi lehetővé (kiemelés: T. N.). Az EUMSz 21. cikke pedig az uniós polgárokat megillető szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogra vonatkozik, amely nem abszolút jog, ugyanis azt a Szerződésekben és a végrehajtásukra meghozott intézkedésekben foglaltak korlátozhatják, továbbá csak meghatározott feltételek mellet gyakorolható.[16] Első hallásra talán furcsának tűnhet, hogy a névjog gyakorlása során valamely tagállamban felmerülő nehézség esetén az uniós polgárok szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának jelentősége lehet[17], de 2003-ban, a Garcia Avello-ügyben meghozott ítéletében az Európai Unió Bírósága (EUB) erre a következtetésre jutott. Az alapügy lényege az volt, hogy egy Belgiumban élő és eltérő állampolgárságú házaspár szerette volna elérni a belga hatóságoknál, hogy belga-spanyol kettős állampolgárságú gyermekeik a lakóhely szerinti állam, azaz Belgium hivatalos szervei által kiállított dokumentumokban is a Spanyolországban elismert vezetéknévvel szerepeljenek, ám azt a belga igazságügyi tárca végül nem támogatta.[18] A két ország vonatkozó és egymástól eltérő, valamint hosszú évszázadok során kialakult szokást hordozó jogszabályaiban foglalt gyakorlat közötti különbség az volt, hogy míg Belgiumban a gyermekek az apjuk vezetéknevét, úgy Spanyolországban az apa és az anya családnevéből képzett vezetéknevet viselnek.[19] Az alapügyben a belga Conseil d'État előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához. Az EUB ítéletében megállapította, hogy a kérdés az állampolgárság alapján való diszkriminációt tiltó és azon keresztül az uniós polgárságra vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartozik[20], jóllehet a belga állam mellett azt a holland és a dán kormány is vitatta.[21] Noha a Bíróság rámutatott arra is, hogy "[...] a közösségi jog jelen állapotában egy személy családi nevének meghatározására vonatkozó szabályozás a tagállamok hatáskörébe tartozik [...],"(kiemelés: T. N.), a tagállamok hatáskörük gyakorlása során tiszteletben kell hogy tartsák a közösségi jog szabályait "és különösen a Szerződésnek az Unió polgárai tagállamok területén való szabad mozgására és tartózkodására vonatkozó rendelkezéseit."[22] A Bíróság a tárgyi hatály megállapítását követően azt vizsgálta meg, hogy az állampolgárság alapján való diszkrimináció szempontjából azonos helyzetben vannak-e a többes állampolgárok, illetve azok, akik csak egyetlen (tag)állam állam-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
