2010 második felében, a baden-badeni Nomos kiadónál jelent meg a Progredientes Europäisierungsphänomen im Umweltrecht című könyv, Lothar Knopp és Jan Hoffmann tollából.[1] Eredeti, mindössze három névszóba tömörített, német nyelvű címét igen körülményes lenne magyarra pontosan átültetni. A több idegen (latin eredetű) kifejezés közül az európaizálódás nálunk is kezd immár meghonosodni (jogi közegben az Európai Unió jogrendjének a nemzeti intézményekre gyakorolt, összetett hatásait érthetjük alatta), így bátran használhatjuk mi is. Értelmezése persze már ennek sem egyszerű - ami indokolja, hogy a szerzők e kérdésnek szenteljék könyvük első, érdemi fejezetét. A harmadik helyen (elöljárószóval) álló főnév jelentése szerint a szerzők a jelenséget a környezetjog területén vizsgálják. A végére hagyva a cím első helyén álló jelzőt, úgy tűnik, hogy az inkább csak körülírható, mint lefordítható. A jelenség fokozódására (előrehaladására és nagy sebességére egyaránt) utal (a progresszióból eredeztethető, amit mi, magyarok is ismerünk), érdekes ugyanakkor (s talán ez is egyfajta értékítélet a szerzők részéről), hogy a német nyelvben szinte kizárólag egyfajta közegben, mégpedig az ilyen lefolyású betegségek megjelölésére használják.
A szerzők neve a szakmában nem ismeretlen, hiszen számos, az európai, a német és a lengyel környezetjoggal, illetve klímavédelmi szabályozással foglalkozó publikációt jelentettek már meg, egy kutatócsoport (a "német-lengyel közjogi és környezetjogi kutatóintézet") tagjaiként, illetve a brandenburgi műszaki egyetem (Cottbus) munkatársaiként. Szóban forgó kötetük tudományos igénnyel megírt monográfia, amelynek terjedelme 262 oldal. Szakirodalmi megalapozása impozáns: a mintegy 25 oldalon keresztül sorolt bibliográfiai adatok magukban foglalják az európai uniós környezetjog, az európai hatások és a nemzeti jogba történő átültetés, illetve (a hulladékgazdálkodástól a klímavédelemig) az egyes szakterületek speciális elemzéseit egyaránt. Mindazonáltal idegen nyelvű forrásokat csak elvétve szerepeltetnek, ami az elemzésnek, illetve a témának a címhez képest való szűkítésére utal. Arra tudniillik, hogy a szerzők az európaizálódás jelenségét kifejezetten csak a német nemzeti jog körében vizsgálták.
A német szakirodalom az európai környezetjognak a német jogra gyakorolt hatásával évtizedek óta, behatóan foglalkozik.[2] Különösen a '90-es évek elején, a környezeti hatásvizsgálati irányelv (a 85/337 EGK irányelv) implementációjához való, sajátos német hozzáállás[3] világított rá arra, hogy korántsem csak a német és a közösségi szabályozás eltérő védelmi szintje (szigora), tárgyi hatálya vagy részletessége, mint inkább a szabályozási koncepciók különbözősége az, ami problémákat okoz. Az uniós szabályozóeszközök ugyanis adott esetben évszázados nemzeti (közigazgatási) jogi intézményeket, hagyományokat kérdőjeleznek meg. Természetesen "egyszerűbb" kérdések is adódnak - mindezek átfogó és aktuális összefoglalását nyújtja a kötet. A tartalomjegyzék szerint ennek a menete a következő: a fogalmi kérdések tisztázása; az uniós környezetjog fejlődésének áttekintése; az európai és a német jog viszonyának elemzése; az Európai Unió Bírósága szerepének a bemutatása; esettanulmányok néhány, speciális szabályozási részterületről (mint a környezeti felelősség, a vegyi anyagok, a hulladékgazdálkodás, az integrált szennyezés-megelőzés és ellenőrzés, illetve az üvegházhatású gázok kibocsátás-kereskedelmi rendszere); a gazdasági szféra által adott értékelés; végül a szerzők összefoglaló tézisei.
Mint arra a szerzőpáros rámutat, a szakirodalom elképesztő gazdagsága annak köszönhető, hogy az európaizálódás folyamata a környezetvédelmi szabályozásra különösen (más jogterületeknél nagyobb mértékben) jellemző, ami számos kutatási tárgyat kínál. Ugyanakkor azt, hogy mit is értünk európaizálás alatt, általában nem szokás vizsgálni, jelentését többnyire magától értetődőnek tekintik. Ezért szerzőink e fogalom tisztázását tekintik első feladatuknak. Kiindulópontjuk az, hogy az európai környezetjog a tagállamokra oktrojált jog, amelynek az átültetése hozzájárul a nemzeti identitás és szuverenitás csorbulásához. A jelenségnek a szerzők persze nem csak a negatív oldalát, hanem a pozitívumát is figyelembe veszik, amennyiben szerintük az erősödő uniós fellépésnek a nemzeti (szak-) politikában is van hozadéka. A nemzeti jogrendszerek ugyanakkor nemcsak ezeknek, hanem egyidejűleg a globalizáció (részben ugyancsak jogi) hatásainak is ki vannak téve. Mindezek bemutatásához a német jogot a szerzők mintegy referenciaterületként választották. Az európaizálódás folyamatának a megértéséhez több utat is kínálnak, amelyek közül én hármat tartok itt kiemelésre érdemesnek: a történeti, a fogalmi és a "mennyiségi" (kvantitatív) módszert.
a) A jelenség értékeléséhez egy olyan szabályozástörténeti fejezetet készítettek, amelynek - szándékuk szerint - egészen más a funkciója, mint amit az Unió környezetvédelmi szabályozásával foglalkozó tankönyvek vagy kézikönyvek esetében megszokhattunk. Azt hivatott ugyanis szemléltetni, hogy az európaizáció nem egy statikus jelenség, hanem fokozódik, s hogy az Uniót erre különösen a globális környezeti problémák késztetik. Áttekintve ezt a történeti részt, - pl. integrációtörténeti és szabályozás-módszertani szempontból is - érdekesnek, informatívnak mondhatjuk. A több évtizedet átívelő folyamat kezdetén ugyanis az európai jog még hasonló szabályozási koncepciót érvényesített, mint a porosz rendészeti igazgatásban gyökerező német jog; alapvetően határértékek, műszaki előírások útján. Így akkor az európaizáció még könnyen kezelhető volt, s ennek megfelelően, egészen a ’80-as évek végéig Németország a mintagyerek (Musterknabe, good boy) szerepét játszhatta az EK-n belül. Ekkortól kezdve azonban felerősödött az európai befolyás, kiterjedtebbé és részletesebbé vált a szabályozás, aminek a következtében az irányelvek implementálása körében biztosított tagállami mozgástér szinte nullára csökkent. Jóllehet, a szubszidiaritás elvét továbbra is szem előtt kellett tartani, de az - a szerzők véleménye szerint, az általuk problematikusnak tekintett európai bírósági gyakorlat hatására - időközben kiüresedett. Ráadásul megjelentek az angol és a skandináv jog elemei - új típusú vizsgálati és engedélyezési előírások, amelyek nagymértékben támaszkodnak a gazdasági szereplők felelősségérzetére és a társadalmi kontrollra; továbbá a szektorális megközelítés helyett az integratív megközelítés; végül a piacgazdasági módszerek - amelyek nyomán a Németországgal szemben indított, s elmarasztalással végződő, kötelezettségszegési eljárások (szinte minden előzmény nélkül) tömegessé váltak a ’90-es évek elejétől.
A könyv egy további problémára is rámutat, hogy tudniillik az európai környezetjog korántsem tekinthető tökéletes rendszernek; számos ellentmondás, szabályozási bizonytalanság és hézag, ugyanakkor egyes területeken túlszabályozottság jellemzi. Ennek okait a szerzők többek közt az eltérő tagállami koncepciók alapján kötött kompromisszumokban, illetve az egység vagy sokféleség máig eldöntetlen dilemmájában látják.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
