Mindenkoron a legmagasabb színvonalú előadások hangzottak el azon a Jencs Árpád buzgó segítségével rendezett nyolc Büntetőjogi Továbbképző Tanfolyamon, amelynek minden év januárjától a húsvét hetéig benyúló csütörtöki estéin lelkes előadóink az anyagi büntetőjog s a büntető eljárásjog legújabb kérdéseiről, kriminológiai problémákról, tanulságos kriminalisztikai tárgyakról, börtönügyi és patronázs témákról, a katonai büntetőjog egyes részeiről szólottak. Száznál több kitűnő előadást volt alkalma az átlag 400-500 főnyi hallgatóságának élvezhetni. A hallgatóság körében ott láttuk a bírákat, ügyészeket, a miniszteriális tisztviselőket, a hadbíróság, csendőrség s az államrendőrség tagjait. Sűrűn látogatta tanfolyamunkat Töreky Géza, a Curia elnöke, Timkó Zoltán koronaügyész, Degré Miklós ny. kir. ítélőtáblai elnök, Ambrózy Árpád és Cseh Mihály, a honvédhadbíróság volt, illetőleg ezidőszerinti elnöke, Éliássy Sándor volt budapesti, Jeszenszky Andor volt pestvidéki főkapitány, Zehery Lajos curiai bíró, Mendelényi László koronaügyész, Zöldy Miklós koronaügyész helyettes, Faragó Gábor csendőrségi főfelügyelő, Szrubián Dezső detektívfőnök, Szathmáry Róbert detektívfőfelügyelő, kinek szívességéből a legtöbb előadás megjelent a Rendőr című lapban, Dorning Henrik ny. főkapitányhelyettes és még sokan mások. Legszorgalmasabb hallgatónk volt Pazár Zoltán ny. curiai bíró, ki minden tanfolyam záró előadása után meleg szavakban mondott köszönetet az előadóknak s a rendezőségnek. Néhány esetet leszámítva, minden összejövetelünkön én láttam el az elnöki teendőket; bemutattam az előadót, majd zárószavaimban összefoglaltam a hallottakat s a körülményekhez képest kiegészítő, megvilágosító, néha egyes vitás pontokra figyelmeztető megjegyzéseket fűztem az elhangzott előadáshoz. Tanítottunk s minden egyes esetben sokat tanultunk egymástól.
***
Jelentős feladatot láttam el sok éven keresztül az Emericanában, mint a Becsületszék elnöke, és a Katholikus Diákszövetségben, hol Tiefenthaler József egyházi elnök mellett a világi elnök tisztségét viseltem. Az Emericana Bitter Illés alapítása. Kis magból nőtt terebélyes fává s budapesti és vidéki korporációiban a katholikusok óriási tömegét vonzotta magához. Első kommendatora Bitter Illés, a második Kemenes Illés volt; ez idő szerint nemes buzgalommal Endrédy Vendel zirci apát úr látja el a kommendatori teendőket. A sokáig vezetésem alatt működött Becsületszék minden ú. n. lovagias ügyet, amelyben emericánás volt érdekelve, a felek közmegelégedésére elsímított, természetesen a párbaj kizárásával.
A Katholikus Diákszövetségben könnyű a dolgom; úgyszólván mindent Tiefenthaler lát el. Legátütőbb erejű megmozdulásunk volt az Egyke ellen a közelmultban rendezett előadássorozatunk, mely sajnos a háborús zavarok miatt félbeszakadt.
***
1943. év tavasza óta új munkakör nyílt meg előttem. A Kormányzó Ur Ő Főméltósága kinevezett a Felsőház örökös tagjává. Részemről valahogy úgy fogtam fel e megtiszteltetést, hogy az bár igen nagy kitüntetés, mégis inkább bizalomból fakadó felhívás oly tevékenységre, amelynek során évtizedek bőséges tapasztalatait és csekély szaktudásomat Hazám javára gyümölcsöztethetem. Az első perctől kezdve feltettem magamban, s ez elhatározásom mellett mind a mai napig ki is tartottam, hogy egyik politikai pártba sem lépek be, hanem merőben oly feladatokat vállalok, melyeknek megoldásához nem mint politikus, hanem kizárólag mint jogász és főleg mint büntetőjogász járulhatok hozzá. Timkó Zoltán akadályoztatása esetében több mentelmi ügynek voltam előadója s megelégedéssel állapítottam meg, hogy mindenik - többnyire elég kényes és bonyolult - kérdést oly megokolt javaslat előterjesztésével sikerült megoldanom, mely úgy a bizottságban, mint a plenumban elfogadásra talált.
Elememben voltam, amikor a később az 1944:VI. tc.-kel törvény erejére emelt, az árdrágító visszaélésekről szóló, az eddigi törvényeket módosító és súlyosabb büntetéseket beállító javaslat előadói tisztét töltöttem be a bizottságban. Alaposan kidolgoztam előadmányomat s hogy az utolsó szó jogán tartott zárófelszólalásom minden elhangzott megjegyzésre kiterjedjen, állandóan jegyzeteltem. Széll József ny. belügyminiszter és Szász Lajos volt iparügyi miniszter urak között ültem, kik oly szívesek voltak, hogy az egyes felszólalók okfejtését ők is jegyezték s jegyzeteiket hozzám csúsztatva segítségemre voltak az ellenargumentumokban bővelkedő s állandóan cseppfolyós tárgyalási anyag rendezésében s szilárddá alakításában. A plenumban tartott félórás beszédemmel teljes sikert arattam. A javaslatból néhány módosítással, melyeket Radocsay László igazságügyminiszter úr is magáévá tett: törvény lett.
***
Édes Atyámtól hallottam a következő három megtörtént - büntetőjogi anekdota számba menő - esetet.
Pénzhamisítással gyanúsított ellen vizsgálatot rendelt el a vizsgálóbíró s a foganatosítással megbízta az elkövetés helye szerint illetékes járásbíróságot. A vizsgálatot az egyik - akkor volt még - albíró látta el. Kihallgatta a terheltet, a tanúkat s lefoglalta a házkutatás során talált 15 darab tízforintos bankjegyet. A jegyzőkönyveket beküldte a vizsgálóbíróhoz azzal a megjegyzéssel, hogy: "a 150 forint értékű tízforintosokat, melyeket bűnjelként lefog-
- 254/255 -
laltam, egyidejűleg postai pénzesutalványon feladtam". Meg is tette s a vádlott ellen folyó eljárást - tárgyi bizonyítékok hiányában - megszüntették.
Más. Még Szikszay, a pécsi kir. törvényszék büntető tanácsának elnöke idejében történt. Vádlott egy husánggal s egy bicskával kezében jelent meg a "végtárgyalás"-on. Szikszay felháborodva parancsolt rá: "azonnal adja át e veszélyes eszközöket a börtönőrnek; de miért is hozta azokat magával?" Vádlott önérzetesen így felelt: "Az idézésben meghagyták nekem, hogy hozzam fel a mentő körülményeket. Én csak ennek a parancsnak tettem eleget, mikor felhoztam az emeletre (ott volt a végtárgyalási terem a törvényszéknek mai Apáca-utcai épületében) a husángot és a bicskát, mert ezek engem eddig minden verekedéskor megmentettek."
Becsületsértés miatt folyt az eljárás N. János ellen, kit Z. Marcsa azért jelentett fel, mert a János őt egyik este kapujok előtt megölelte s kétszer megcsókolta. Terhelt beismer. A bíró kérdésére: "és mit szólt erre Marcsa?" ez így felelt: "Hát azt mondtam installálom: csak folytassa kend János, de van még független bíró Magyarországon."
Ráadásul még megörökítem az egyszeri református gazdának kiszólását, mely azért jellegzetes, mert rávilágít arra, miként is fogja fel a magyar ember a bűnhődésnek a bűnnel arányban-állóságát. Az esetet Jencs Árpád édes anyjától hallottam. - Urvacsorához járul a gazda s kissé többet talál húzni kelleténél a kehelyből. "Sok lesz már Mihály gazda." "Sok itt a bűn is tiszteletes uram" feleli az meggyőződéssel.
***
Távozásom után Karunkban visszamaradó kedves kollégáimról kívánok még megemlékezni azzal, hogy ehelyütt is mélységes köszönetet mondok nekik azért a meleg barátságért, mellyel mindenkoron elhalmoztak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
