A "boltok" vasárnapi és éjszakai nyitva tartását korlátozó új, külön törvény komoly vitát kavart a magyar társadalomban. Az alábbi írásban ennek a kérdéskörnek a céljaival és szabályozásbeli problémáival foglalkozom, elsődlegesen munkajogi aspektusból.
1990 óta a magyar szabályozás meglehetősen megengedő volt, így a kiskereskedelmi szektorban valamennyi kiskereskedelmi egység nyitva lehetett éjszaka és vasárnap is. Az egyetlen nyitva tartással összefüggő korlátozást a kereskedelmi törvény tartalmazta: "december 24-én - a vendéglátó üzletek, szálláshelyek, a virág-, az édességüzletek és az üzemanyagtöltő állomások, továbbá a közforgalmú vasúti és buszpályaudvaron, repülőtéren, illetve az üzemanyagtöltő állomáson belül működő üzletek kivételével - az üzletek 14 óráig tarthatnak nyitva."[1]
Ugyanakkor az 1992. évi Mt. a kereskedelemnek önmagában nem engedte meg vasárnapra rendes munkaidő beosztását, csak ha a munkáltató rendeltetése alapján e napon is működőnek minősült.[2] Ezt szigorúan így is értelmezte a bírói gyakorlat,[3] amely éppen 2013-ban vett egy drámai fordulatot a Kúria gyakorlatában.[4] A Kúria -
- 117/118 -
szakítva a korábbi gyakorlattal - megállapította, hogy a "fővárosi bevásárlóközpontban található ruházati üzlet az elmúlt évek során a vásárlási szokások lényeges átalakulása folytán vasárnap rendeltetése folytán működőnek minősül".[5]
Az új Mt. 2012-től pedig megengedte vasárnapra rendes munkaidő beosztását a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál.[6] Továbbá az új Mt. 2013. augusztus elsejétől szigorította a vasárnapi pótlékra való jogosultságot, amely újabb "rugalmasítási" lépés volt.[7] A munkajogi jogfejlődés tehát úgy írható le, hogy folyamatosan rugalmasabbá vált a kereskedelem vasárnapi nyitva tartása, különösen 2012 után, egészen 2015-ig.
Ezek után némiképpen váratlan volt a jogalkotásban bekövetkezett fordulat, mivel 2015. március 15-én hatályba lépett a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény (továbbiakban: Törvény).[8] Ebből a címből tehát az következne, hogy a teljes kiskereskedelmi szektorban tilos a vasárnapi munkavégzés. A törvény címe azonban három tekintetben is félrevezető.
Először, a Törvény nem az egész kiskereskedelmet érinti, hanem csupán azokat a kiskereskedelemmel foglalkozó munkáltatókat, akik nem esnek a számos kivétel egyike alá (a kivételeket a 2. fejezetben elemezzük).
Másodszor, nem a vasárnapi munkavégzés tilos, hanem a nyitva tartás. Raktározni, leltározni, takarítani, pakolni, vagyis dolgozni továbbra is lehet tehát vasárnap az érintett munkáltatóknál, csak nem nyithatnak ki. Ebből következően ez elsődlegesen nem a munkavégzést szabályozó munkajogi tárgyú törvény, hanem kereskedelmi tárgyú jogszabály, amely az érintett szolgáltatók nyitvatartási idejét korlátozza. Ebből eredően ezeknek a szabályoknak a helye nem egy külön törvényben, hanem a kereskedelemről szóló törvényben[9] volna. A jogalkotásról szóló törvény szerint[10] "az azonos vagy hasonló életviszonyokat azonos vagy hasonló módon, szabályozási szintenként lehetőleg ugyanabban a jogszabályban kell szabályozni. A szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű."[11]
- 118/119 -
De a jogalkotó nem elégedett meg azzal, hogy az Mt. és kereskedelmi törvény mellett egy külön, harmadik törvényben szabályozza ezt a kérdést. A Törvény[12] ugyanis még a kormánynak is felhatalmazást ad arra, hogy az adott település (településrész) sajátosságaira - különösen az idegenforgalom kiszolgálásának igényére, a vásárlási szokásokra, a foglalkoztatottak számára és a lakókörnyezet érdekeire - tekintettel az üzletek általánostól eltérő nyitva tartását és a mérlegelés szempontjait, továbbá az eljárás részletes szabályait rendeletben megállapítsa.[13] A képet tovább bonyolítja, hogy a Törvényben, illetve a kormányrendeletben nem szabályozott kérdésekben a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 6. §-át kell alkalmazni.
Harmadszor, a Törvény nem csak a vasárnapi, hanem az éjszakai (22-06 óra közötti) munkavégzést is tiltja. Érdekes módon lényegesen kisebb hangsúlyt kapott a jogszabály elfogadása körüli vitában az a tény, hogy a vasárnapi munkavégzéssel azonos módon tiltja az éjszakai nyitva tartást is. Ugyanakkor itt fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a vasárnapi munkavégzés problematikája lényegesen különbözik a munkaszüneti napon történő munkavégzés szabályaitól, amelyeket az érintett új Törvény egyáltalán nem érinti.
Mindezek alapján elmondható, hogy a Törvény váratlanul, hosszabb átmeneti idő nélkül fog megváltoztatni egy 25 éves nyitvatartási és az utóbbi évekre meglehetősen rugalmassá váló vasárnapi munkavégzési gyakorlatot. Ebből arra lehet következtetni, hogy a korábbinál lényegesen kevesebb éjjel-nappali bolt lesz, és a vasárnap nyitva tartó üzletek száma is radikálisan csökken, a kivételként megjelölt boltokra korlátozódik. A következő pontban a Törvény ismertetésével arra keressük a választ, hogy mely boltok mentesülnek a korlátozások alól.
A törvény hatálya az általános szabály szerint a kiskereskedelmi tevékenységre terjed ki, függetlenül attól, hogy e tevékenységet állandó jelleggel vagy esetenként, állandó vagy időszakonként változó helyszínen folytatják.[14] A tilalmak a kiskereskedelmi szektorban tehát kizárólag a kiskereskedelmi tevékenységet[15] érintik, míg a kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet[16] és a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató tevékenységet[17] nem.
- 119/120 -
Az általános szabály szerint valamennyi kiskereskedelmi üzlet "kiskereskedelmi napokon"[18] 6 óra és 22 óra között tarthat nyitva, míg vasárnap és munkaszüneti napokon zárva tart. De már itt elkezdődnek a kivételek, hiszen az üzletek adventi vasárnapokon 6 óra és 22 óra, december 24-én és december 31-én 6 óra és 12 óra, továbbá minden naptári év tetszőlegesen megjelölt egy vasárnapján 6 óra és 22 óra között nyitva tarthatnak.[19]
A jogszabály lényegi részét persze a kivételek jelentik, amelyeket három csoportba sorolhatunk: mentesített helyszínek, mentesített tevékenységi körök, valamint általános kivétel a szolgáltató paraméterei alapján.
a) Mentesített helyszínek: nemzetközi repülőtér; vasúti és autóbusz pályaudvar; büntetés-végrehajtási intézet; egészségügyi intézmény; piac, termelői piac; vásár; katonai objektum; világörökségi terület.[20]
b) Mentesített tevékenységek: gyógyszertár; benzinkút; turisztikai szolgáltatás; szálláshely; kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató tevékenység; vendéglátás; a kulturális tevékenységet és a fürdő szolgáltatást kiszolgáló kereskedelmi tevékenység.[21]
c) Általános kivétel a szolgáltató paraméterei alapján:[22] az az üzlet, amelynek árusítótere a 200 négyzetmétert nem haladja meg, ha az általános zárva tartási időszakban kizárólag az üzletben kereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, egyéni cég tagja, gazdasági társaság legalább 1/5 tulajdoni résszel bíró természetes személy tagja maga, vagy családtagjuk dolgozik.[23]
A kivételek közül az utolsó, általános kivétel tekinthető aggályosnak. Az Alkotmánybíróság 41/2009. számú határozatában[24] ugyanis egy hasonló szabályt minősített alkotmányellenesnek az egyenlő bánásmód elvébe ütközése miatt.[25] Berke Gyula az Alkotmánybíróság határozatával kapcsolatban megállapította, hogy "a foglalkoztatotti létszám, illetve a munkáltató jogi minősége (jogállása) önmagukban elégtelen indokok a munkajogviszonyok differenciált szabályozására. A jövőbeli jogalkotás számára kissé leegyszerűsítve a határozat nyomán kibontakozó alkotmá-
- 120/121 -
nyossági álláspontot, az úgy foglalható össze, hogy a munkajogviszonyok szabályozásának differenciálása a munkáltató adottságai (szervezete, vagyoni ereje, jogállása) alapján önmagában nem lehetséges, azaz a megkülönböztetés lehetősége csupán a munkavégzés, a teljesítés sajátosságaira tekintettel állhat fenn (miként például az ún. atipikus munkajogviszonyok esetében)."[26]
Álláspontom szerint a 200 négyzetméteres boltméret és az üzletben kereskedelmi tevékenységet folytató személy státusza alapján történő különbségtétel hasonlóan diszkriminatív, mint a fenti alkotmányellenes kártérítési szabály, mert nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű oka, így önkényes. Miként függ össze a Törvény célja a boltmérettel és a kiszolgáló tulajdonosi és családjogi státuszával? Kiket akar előnyben részesíteni a jogalkotó, miért és ezt miként teszi?
A mentesített helyszínekre és tevékenységekre vonatkozó kivételek arra utalnak, hogy a jogalkotó igyekszik biztosítani a minimális szolgáltatásokat vasárnap és éjszaka is. Ebből arra következtethetnénk, hogy a "200 négyzetméteres kivétel" is az ilyen minimális szolgáltatás, például az alapvető élelmiszerek vasárnapi, éjszakai vásárlásának biztosítására irányul (például non-stop kisbolt). Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy ez az általános kivétel semmilyen további korlátozást nem tartalmaz a tulajdonosi státuszon és az üzletméreten túl, így nem korlátozza sem az üzlet helyét, sem pedig az árusított terméket. Így a magyar egyéni vállalkozó a belvárosi bevásárlóközpontban lévő üzletében árusíthat brillékszereket, luxustáskákat, laptopokat, de akár méhészeti termékeket. A vele szemben lévő számítástechnikai láncnak és divatboltnak viszont be kell zárnia. Ebből eredően kérdéses, hogy ezeknek a munkavégzőknek miért nem kell megvédeni a vasárnapi pihenéshez való jogát, szemben az ugyanazt a tevékenységet, akár ugyanott végző kereskedelmi lánc munkavállalóival. Miért van szükség pont az ő, minimálisnak nem minősíthető szolgáltatásukra?
Az ő esetükben elvileg magyarázható volna azzal a kivétel, hogy ő nem "kiszolgáltatott munkavállaló", hanem kapitalista munkaadó, aki eldöntheti, kinyit-e. Ez a magyarázat azonban nem meggyőző, mert ezen az alapon valamennyi munkavállalónak meg lehetne adni a jogot az Mt.-ben, hogy eldönthesse, akar-e vasárnap dolgozni, vagy hányszor akar havonta/évente vasárnap dolgozni. Álláspontom szerint ez volna az a jogalkotási irány, amely vonzó szabályozási alternatívát jelenthet a jelenlegi tilalommal és kivételekkel szemben.
A 200 négyzetméteres kivételnek az ad jelentőséget, hogy korábban a vasárnapi vásárlás döntő része a multinacionális cégeknél zajlott.[27] Mivel ez a kivétel mindkét kritériummal kizárja a multinacionális cégeket, ezért ők az új szabályozás egyértelmű vesztesei. Üzleti szempontból és az alkotmányosság szemüvegén keresztül nézve lényegében mindegy, hogy ez volt a jogalkotó tényleges célja, vagy ez csupán a sza-
- 121/122 -
bályozás gyakorlati eredménye. Ez átvezet bennünket a következő kérdéskörhöz, a szabályozás céljainak vizsgálatához.
A Törvény céljai között különbséget tehetünk a szerint, hogy az a preambulumban deklarált cél, vagy pedig a szabályozás kommunikált célja. Végül megemlítünk olyan szabályozási szempontokat, amelyek nem jelentek meg a deklarált, illetve immanens célok között.
A Törvény preambuluma szerint " a kereskedelem a nemzetgazdaság meghatározó ága, amely ugyanakkor mindenkor ésszerű keretek között kell, hogy működjön". Tanulmányunk következő, 4. fejezetében ismertetjük majd a Törvényben fellelhető jogtechnikai problémákat. Amint azt látni fogjuk, a szabályozás számos bizonytalanságot hordoz magában, ezért nem igazán teremtett kiszámítható kereteket a kereskedelem számára. Különösen igaz ez a különböző piaci szereplők közötti megkülönböztetésre, hiszen az általános kivétel a kisméretű, dominánsan magyar tulajdonban[28] álló boltokkal szemben hátrányos helyzetbe hozta a közepes és nagy, dominánsan külföldi tulajdonban álló cégeket. Ugyanakkor a jogalkotó meg sem kísérelte ennek a megkülönböztetésnek alkotmányos, ésszerű indokát adni.
A Törvény második deklarált célja az, hogy " segítse a munkavállalók testi és lelki egészségének megőrzését, továbbá megfelelő pihenőidőt biztosítson". Ezzel lényegében egybeesik a harmadik deklarált cél is, amely szerint "megfelelő egyensúlyt kell teremteni a kereskedelmi tevékenység gyakorlásának szabadsága, valamint a vasárnap, illetve munkaszüneti napokon dolgozók érdekei között". A vasárnapi kötelező pihenőidő biztosítása valóban elősegíti ezeknek a helyes céloknak az elérését. Ugyanakkor csak egy korlátozott munkavégzői kör számára adatik meg ez a jog, hiszen Magyarországon - a 2012. évi Mt. 101. §-ában biztosított szabályok alapján - közel félmillió munkavállaló dolgozik rendszeresen vasárnap, míg alkalmanként több mint egymillió munkavállaló.[29] Mindeközben 226 ezer ember dolgozik 3 vagy annál több főt foglalkoztató kiskereskedelmi vállalkozásnál.[30] A vasárnapi zárva tartással érintett munkavállalók száma a "200 négyzetméteres kivétel" miatt nem határozható meg, de az kijelenthető, hogy a vasárnaponta dolgozók döntő többségét nem érinti a tilalom.
A Törvény által deklarált - sorrendben - utolsó cél szerint: "ha a kereskedelem szabadságának érdeke és a magyar társadalom legfontosabb építőkövének, a családnak a védelméhez fűződő érdeke összeütközésbe kerül, akkor a családi közösségek megtartóerejét kell erősíteni". Nem egyértelmű, hogy a jogalkotó a fogyasztók,
- 122/123 -
vagy a kereskedelemben dolgozók családi közösségét kívánja megerősíteni, esetleg mindkettőt. Kérdéses, hogy bele kell-e szólni ilyen módon a lakosság fogyasztási szokásaiba, a szabadidő eltöltésének szabad megválasztásába. Ennek társadalmi támogatottságát megkérdőjelezi az a kutatás, amely szerint a megkérdezettek kétharmada ellenzi a vasárnapi zárva tartást.[31]
Ha viszont nem a fogyasztók, hanem a munkavállalók családi közösségét szeretné erősíteni a szabályozás, akkor ezzel ellentétes az általános kivétel, amely szerint akkor tarthat csak nyitva a kisbolt (pl. sarki non-stop), ha vasárnap és éjszaka kizárólag az üzletben kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozó maga, vagy családtagja dolgozik. Ez azt jelenti, hogy a 60 négyzetméteres Zoli ABC csak akkor lehet nyitva vasárnap, ha minden vasárnap maga a tulajdonos áll a pult mögé, hiszen egyetlen alkalmazottja ki van zárva. Ezeknek a munkavégzőknek a családi életét, a vasárnapi családi együttlétet teljesen lehetetlenné teszi ez a szabály, nem pedig elősegíti.
Amint arra a 200 négyzetméteres kivétellel kapcsolatban korábban már rámutattunk, a Törvény fontos hatása lesz a hazai kisvállalkozók előnyben részesítése a közepes és nagy cégekkel, különösen pedig a multinacionális kereskedelmi láncokkal szemben. Talán ezen a téren lesz a legsikeresebb a Törvény, pedig ezt nem is szerepeltette a jogalkotó a szabályozás céljai között.
Meg kell említeni még a gazdasági szempontokat, amelyek teljes mértékben kimaradtak a kormányzati, jogalkotói szempontrendszerből, a deklarált célok közül ugyanúgy, mint a szabályozás kormányzati kommunikációjából. Pedig az 1. §-a szerint a munkajogi szabályozás "a tisztességes foglalkoztatás alapvető szabályait állapítja meg a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elve szerint, tekintettel a munkáltató és a munkavállaló gazdasági, valamint szociális érdekeire."
Az érintett, fentebb leírt munkáltatói kör gazdasági érdekeit sérti a prognosztizálható bevételkiesés. Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a legtöbb törvényileg bezárt üzlet Budapesten és vonzáskörzetében van, ezért a főváros szolgáltatóiparára fokozottan hatással van az új nyitvatartási rend. Az éppen felszálló ágban lévő budapesti turizmus sikeres szolgáltatása a hétvégi turizmus, ezért a budapesti szolgáltatóipart különösen sújthatják az új szabályok.
A kereskedelemben dolgozó munkavállalók egy részét el fogják bocsátani, különösen a kizárólag szombaton és vasárnap, részmunkaidőben dolgozókat. A részmunkaidősök aránya a teljes kereskedelemben 13%, a részmunkaidősökön belül a nők aránya 75%, míg a női foglalkoztatottak fele kisgyerekes. Az állásukat megőrzők közül viszont kevesebbet fognak keresni az 50%-os vasárnapi pótlék kiesése miatt azok, akik nem dolgozhatnak vasárnap. Mivel a kereskedelemben a minimálbéren, illetve garantált bérminimumon foglalkoztatottak aránya közel 40%, ezért ez jelentékeny veszteség az érintetteknek.[32] A tényleges gazdasági hatásokat azonban majd
- 123/124 -
később lehet csak pontosan megítélni, így például mekkora volt a bevétel változása, illetve hány munkavállaló veszítette el ténylegesen az állását.
A Törvény jogtechnikai szempontból számos problémát vet fel, különösen a kivételekkel kapcsolatosan. A kivételek első két csoportja - a mentesített helyek és tevékenységek felsorolása - nagyrészt logikusnak, elfogadhatónak tűnik. Ugyanakkor a világörökségi területen található üzletek számos gyakorlati problémát vetnek fel. Eleinte úgy tűnt, hogy a budapesti ötödik és hetedik kerületekben a boltosok ki tudnak bújni a vasárnapi zárva tartás kötelessége alól, mivel a Törvény felmenti a világörökségi területen lévő üzleteket. Ez azt is jelenti, hogy az Astoriánál nyílt Aldi nyitva lehet vasárnap, a tőle 20 méterre lévő Tesco Express viszont nem.[33]
Budapest belvárosának nagy része mellett a Tokaj-hegyalja történelmi borvidék is a világörökség része, ahol Sátoraljaújhely, Szerencs, Sárospatak, Tokaj mentesül a törvény hatálya alól. Ennek értelmében két Tesco (Sátoraljaújhely és Szerencs), három LIDL (Budapest, Király utca, Sátoraljaújhely és Szerencs) valamint tucatnyi SPAR (leginkább Budapesten) nyitva lehet vasárnap.[34] A Törvény hatálybalépése után azonban a kormány az Országgyűlés elé beterjesztett törvényjavaslattal[35] a világörökségi területekre is kiterjesztené a vasárnapi munkavégzés tilalmát.[36] A kivételek terén lehet még változásra számítani.
Nehezen magyarázható meg az a megoldás is, amely szerint a pékek és a tejivók 5-kor nyitnak[37] de a zsemlémbe parizert már csak 6-tól tudok venni a hentesnél (vasárnap nincs is nyitva a hentes), így hétköznap az egyórás várakozás közben (reggel 5 és 6 között) eltöprenghetünk a jogalkotó szándékain és ésszerűségén.[38] Ha vendégségbe megyünk, akkor csak ebédmeghívást fogadjunk el, mert a virágárus vasárnap délben bezár, pedig a vasárnapi hatórányi munkaidő-beosztás (a 06-12 közötti nyitva tartás miatt) újabb problémát jelenthet a teljes munkaidős munkavállalók munkaidejének beosztásánál.[39] De miért is kell bezárni a Farkasréti temető főbejáratánál lévő virágboltot vasárnap pont délben? Furcsa megoldásnak tűnik az is, hogy a közforgalmú vasúti és autóbusz pályaudvarok területén kialakított üzlet nyitva tartásával kapcsolatban kétség esetén a jegyző - a pályaudvar üzemeltetőjével egyetértésben - határozza meg azt, hogy a pályaudvar területe meddig terjed. A fenti aggályokat
- 124/125 -
összefoglalva, kodifikációs színvonalát tekintve is számos kívánnivalót hagy maga utána az új Törvény.
A Törvény hatálybalépése előtt szabadon nyitva tarthattak a boltok éjszaka és vasárnap is, amely gyakorlat nagy népszerűségnek örvendett. Ezt a gyakorlatot hirtelen, érdemi párbeszéd nélkül változtatta nagyjából az ellenkezőjére a vasárnapi zárva tartás tilalmát általános szabállyá minősítő törvény.
Valóban lényegi kérdés, hogy milyen a változtatás tényleges iránya: liberalizálásról van-e szó, vagy éppen egy túlliberalizált rendszer korlátok közé szorításáról.[40] Ha a jogalkotó szerint egy túlliberalizált rendszer korlátozásáról van szó, akkor ezúttal sikerült-e megtalálnia az egyensúlyt a különböző szabályozási célok és a társadalmi, gazdasági, szociális érdekek között. Egyáltalán, volt-e jogalkotási kényszer ebben a kérdésben, azaz szükség volt-e a fokozatosan kialakult szabályozás radikális megváltoztatására?[41]
A 2012-ben elfogadott Munka Törvénykönyve végtelenül laza munkaidős szabályokat tartalmaz, amelyek - egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén - csak havi egy vasárnapot garantálnak pihenőnapként. Ebből eredően legitim és helyeselhető törekvés a vasárnap pihenőnapként történő, általános megerősítése. Ugyanakkor arra már nehéz érdemi választ adni, hogy a jogalkotás ezt miért a kereskedelemnél kezdte és miért állt meg ott? De ha már a kereskedelemre korlátozta ezt az intézkedést, akkor mi volt a célja? A jogalkotó céljai ugyanis tisztázatlanok, zavarosak és ellentmondásosak. Ezt a bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot erősítik a pontatlan, átgondolatlan szabályok és az elmúlt hónapokban folyamatosan változó jogi keret.
Munkajogászként távol álljon tőlem, hogy a munkavállalók pihenőidejének biztonsága, megerősítése ellen érveljek.[42] Véleményem szerint azonban ez a törvény egy bizonytalan irányba tett követhetetlen lépés, amelynek inkább káros gazdasági, mintsem jótékony szociális hatásai lesznek a következő években.■
- 125 -
JEGYZETEK
[1] 2005. évi CLXIV. törvény a kereskedelemről, 6. § (3) bekezdés, hatályon kívül helyezve: 2015. III. 15-től.
[2] 1992. évi Mt. 2012-ben hatályos 124/A. § (1) bekezdés a) pontja.
[3] A Legfelsőbb Bíróság 2003-as álláspontja szerint "a tevékenység rendeltetését nem lehet annak alapján meghatározni és minősíteni, hogy nyitva tartás esetén a vásárlók - akár nagy számban is - felkeresik az áruházat, mert ez a nyitva tartás következménye, nem pedig indokoltságának oka." (BH 2003/36., idézi Kártyás Gábor: Vasárnapi nyitva tartás - változott a bírói gyakorlat. http://munkajog.hu/rova-tok/szakertoi-blog/vasarnapi-nyitva-tartas-valtozott-a-biroi-gyakorlat, letöltve: 2015. március 27).
[4] A Kúria 2013-as álláspontja szerint azt kellett értékelni, hogy a munkáltató üzlete fővárosi bevásárlóközpontban található, és nem annak volt elsődlegesen jelentősége, hogy az üzlet ruházati profilú. A bíróság szerint helytállóan érvelt a munkáltató azzal, hogy az elmúlt évek során a vásárlási szokások lényegesen átalakultak és a társadalmi igények jelentősen megváltoztak. Így a Kúria a fővárosi bevásárlóközpontban található ruházati üzletet rendeltetésénél fogva vasárnap is működő munkáltatónak minősítette (BH 2013/225., idézi Kártyás Gábor: Vasárnapi nyitva tartás - változott a bírói gyakorlat. 2013. http://munkajog.hu/rovatok/szakertoi-blog/vasarnapi-nyitva-tartas-valtozott-a-biroi-gyakorlat [letöltve: 2015. 05. 30.]
[5] Kártyás (2013) i. m.
[6] Az Mt. 2012. július elsejétől 2015-ig hatályos 101. § (1) bekezdés i) pontja.
[7] Mt. 140. §-ának 2015. március 26-ig hatályos szövege, mivel a vasárnapi munkavégzés tilalmával összefüggésben változott a pótlék is.
[8] Kihirdetve: 2014. XII. 30.
[10] 2010. évi CXXX. tv. 3. §.
[11] Horváth István: Állami áruház. Vasárnapi nyitva tartás és munkavégzési lehetőség a kiskereskedelemben. Budapest, 2015. Megjelenés alatt.
[12] 8. §.
[13] Lásd: 53/2015. (III. 17.) Korm. rendelet.
[14] 2014. évi CII. törvény 1. § (1) bek.
[15] 2005. évi CLXIV. törvény a kereskedelemről, 2. §. 13. kiskereskedelmi tevékenység: üzletszerű gazdasági tevékenység keretében termékek forgalmazása, vagyoni értékű jog értékesítése és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása a végső felhasználó részére, ideértve a vendéglátást is.
[16] 2005. évi CLXIV. törvény a kereskedelemről, 2. §. 8. kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenység: az idegenvezetői tevékenység, a lovas szolgáltató tevékenység, a szálláshely-szolgáltatási tevékenység, a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenység, valamint az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenység.
[17] 2005. évi CLXIV. törvény a kereskedelemről, 2. §. 12. kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató tevékenység: üzletszerű gazdasági tevékenység keretében bevásárlóközpont, piac vagy vásár üzemeltetése, ideértve az ott forgalmazott termékek raktározásával, szállításával összefüggő vagy egyéb, a kereskedelmi tevékenység folytatásának elősegítésére irányuló szolgáltatások nyújtását.
[18] 2014. évi CII. törvény 2. § 6. kiskereskedelmi nap: a vasárnap és a munkaszüneti napok kivételével a naptári hét többi napja, továbbá a külön jogszabály által meghatározott munkanap.
[19] 2014. évi CII. törvény 3-4. §.
[20] 2014. évi CII. törvény 1. § (2) bek.
[21] 2014. évi CII. törvény 1. § (2) bek.
[22] 2014. évi CII. törvény 6. §.
[23] Arról, hogy az üzletben kiskereskedelmi tevékenységet folytató személy a 6. §-ban foglaltaknak megfelel, a kereskedő az ellenőrzéskor köteles teljes bizonyító erejű magánokirati formában nyilatkozni, amelyet - kétség esetén - a fogyasztóvédelmi hatóság felhívására köteles hitelt érdemlően - de legalább közokiratba foglalt nyilatkozattal - igazolni (7. § (4) bek.).
[24] 41/2009. (III. 27.) AB határozat.
[25] 1992. évi Mt. hatályon kívül helyezett 175. § (1) bekezdése: "A 174. § (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a legfeljebb tíz főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztató magánszemély munkáltató a munkavállalónak okozott kárért vétkessége esetén felel."
[26] Berke Gyula: Az Alkotmánybíróság határozata a munkáltató kártérítési felelősségéről. Pécsi Munkajogi Közlemények, 2009. június, 137.
[27] A vasárnapi nyitvatartás lakossági megítélése. Kutatási jelentés. M S Concord, 2011 április, http://www.kormany.hu/download/4/59/40000/vasarnapi%20nyitvatartas.pdf#!DocumentBrowse, 3. o. (letöltve: 2015 március 25).
[28] A magyar kisvállalkozók mellett persze a vietnámi, kínai, arab stb. tulajdonosok kisboltjai is ki fognak nyitni.
[29] Javaslatok a vasárnapi munkavégzés kereskedelemben történő korlátozásával kapcsolatban, http://www.fbvszosz.hu/javaslatok-a-vasarnapi-munkavegzes-kereskedelemben-torteno-korlatozasaval-kapcsolatban.html (letöltve: 2015. március 26).
[30] http://www.vg.hu/vallalatok/kereskedelem/vidam-lett-a-szombat-446175 (letöltve: 2015. március 26).
[31] http://index.hu/gazdasag/2015/03/13/az_emberek_ketharmada_ellenzi_a_vasarnapi_zarva_tartast (letöltve: 2015. március 26).
[32] http://www.fbvszosz.hu/javaslatok-a-vasarnapi-munkavegzes-kereskedelemben-torteno-korlatozasaval-kapcsolatban.html (letöltés: 2015. március 24).
[33] http://index.hu/gazdasag/2015/02/19/megusszak_a_belvaros_boltjai_a_vasarnapi_zarva_tartast (letöltve: 2015. március 26).
[34] http://index.hu/gazdasag/2015/03/10/vasarnapi_zarvatartas_vilagorokseg_ngm_torvenymodositas (letöltve: 2015. március 26).
[35] T/4037. számú törvényjavaslat a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény módosításáról, www.parlament.hu (letöltve: 2015. március 26).
[36] A cikk lezárásáig nem került sor a törvényjavaslat elfogadására..
[37] 2014. évi CII. törvény 5. § (2) bek.
[38] Horváth (2015) i. m. 5.
[39] 2014. évi CII. törvény 5. § (1) bek.
[40] Ezt a valóban nyitott, izgalmas jogalkotási kérdést veti fel írásában Schanda Balázs (A vasárnap védelme. Néhány alapjogi szempont.).
[41] Vö. Szalai Ákos: Vasárnapi paternalizmus -Legyen vasárnap boltbezárás? Iustum Aequum Salutare, XI., 2015/2. 143-159.
[42] A szabad vasárnap követelésére vonatkozó munkásmozgalmi hagyományok leírását lásd: Frivaldszky János: A vasárnapi kötelező pihenőnap természetjogi alapjai és közpolitikai lehetőségei. Iustum Aequum Salutare, XI., 2015/1. 59-99.
Lábjegyzetek:
[1] Egyetemi tanár (PPKE JÁK)
Visszaugrás
