A felperes az örökhagyó gyermeke, a II. rendű alperes az örökhagyó testvére, az I. rendű alperes pedig a II. rendű alperes gyermeke. Az I-II. rendű alperesek külföldön élnek.
2004. július 10-én az örökhagyó és az I. rendű - akkor még kiskorú (született: 1990. február 13.) - alperes mint szerződéses örökös között öröklési szerződés jött létre, amelyet a II. rendű alperes mint a szerződéses örökös törvényes képviselője és mint teljesítési segéd írt alá. Az örökhagyó - halála esetére - minden ingó- és ingatlanvagyonának szerződéses örököséül az I. rendű alperest nevezte meg.
Az örökhagyó 2008. szeptember 14-én elhunyt. A közjegyző az örökhagyó hagyatékába tartozó ingatlanokat ideiglenes hatállyal, öröklési szerződés jogcímén a szerződéses örökös
1. rendű alperesnek adta át.
A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az öröklési szerződés érvénytelen a régi Ptk. 656.§-ában megkívánt gyámhatósági jóváhagyás hiányában, amely az öröklési szerződés érvényességi feltétele. Hivatkozott továbbá a szerződés színleltsége miatti semmisségére is a Ptk. 207. § (6) bekezdése alapján. Másodlagosan kötelesrész iránti igényt érvényesített.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése és az alperesek csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a fellebbezést alaptalannak, a csatlakozó fellebbezést részben alaposnak tekintette. Ítéletével az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást elfogadta. Jogi indokait azonban csak részben osztotta az elsődleges kereseti kérelem tekintetében. Úgy foglalt állást, hogy a felperes elsődleges kereseti kérelmét a megállapítási kereset Pp. 123.§-ában foglalt feltételeinek hiányában kellett érdemben elutasítani, mivel a felperes marasztalás iránti keresetet nem terjesztett elő aziránt, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása esetében a bíróság a hagyaték egészét neki mint törvényes örökösnek adja át.
- 50/51 -
A másodlagos, marasztalásra irányuló kereseti kérelemként érvényesített kötelesrész iránti igény kapcsán azonban mindenképpen indokoltnak tartotta az elsőfokú bíróság részéről felhozott érvénytelenségi okok érdemi vizsgálatát.
A Kúria a jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet ugyan alaptalannak találta, ítéletének indokolásában elöljáróban rámutatott a következőkre:
Nem helytálló a másodfokú bíróság okfejtése abban a tekintetben, hogy marasztalási keresetet a felperes nem terjesztett elő, s ezért az elsődleges keresetet a Pp. 123.§-ban szabályozott megállapítási kereset együttes feltételei hiányában kellett elutasítani.
A közjegyző az adott esetben a vitás hagyatékot ideiglenes hatállyal adta át a szerződéses örökösnek. Ehhez képest a per kimenetelétől függően, a kereset jogerős elutasítása esetén a közjegyző teljes hatályúvá nyilvánítja az ideiglenes hagyatékátadó végzést. Ha pedig a jogerős ítélet eltér az ideiglenes hagyatékátadó végzéstől, a közjegyző a bírósági határozatnak megfelelő teljes hatályú hagyatékátadó végzést hoz [2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 89.§, 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (a továbbiakban: He.) 60.§ (4) bekezdés]. A teljes hatályú átadás - értelemszerűen - az örökös részére történik, szemben az ideiglenes hagyatékátadással, amely egyfajta sorrendet állít fel azok között, akik részére az örökség átadható (szerződéses örökös, végrendeleti örökös, törvényes örökös). Következésképpen, amennyiben az örökös személye a bíróság jogerős ítéletével megállapításra kerül, ezt követően a hagyatékot a megfelelő örökösnek a közjegyző adja át, nem pedig a bíróság. Valójában a hagyaték birtokában lévő szerződéses örökös - álörökös - tulajdonjogának törlése, a "valódi" örökös tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése és ennek tűrése az eredményes perlés jogkövetkezménye. Ebből következően a felperes elsődleges kereseti kérelme marasztalási kereset, ezért ennek kapcsán a keresetben hivatkozott érvénytelenségi okok érdemi vizsgálata szükséges és indokolt volt.
A Kúria a továbbiakban részletesen kifejtett indokolása szerint a jogerős ítéletet érdemben helyesnek tartotta. Mindezért a másodfokú bíróság jogerős ítéletét - amely nem sérti a felülvizsgálati kérelem alapjaként hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket - hatályában fenntartotta.
Az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés alapjául szolgáló öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt előterjesztett keresetet a Pp. 123. §-ban szabályozott megállapítási kereset együttes feltételei hiányában nem lehet elutasítani. Az örökös személyének a bíróság jogerős ítéletével való megállapítását követően a hagyatékot a megfelelő örökösnek a közjegyző adja át, nem pedig a bíróság.
[régi Ptk. 656. § vö. Ptk. 7:49. §; Pp. 123. §; Hetv. 89. §, He. 60. § (4) bek.]
(Kúria Pfv.I.20.320/2012/5.sz.)
- 51/52 -
Az örökhagyó 2006. június 21-én külföldön halt meg. Törvényes örökösei a gyermekei, az
I. és II. rendű alperes, valamint túlélő házastársa, a III. rendű alperes. Az örökhagyó magyarországi hagyatékára vonatkozó hagyatéki eljárásban a felperes az örökhagyó 2006. január 1-jén kelt írásbeli magánvégrendeletére alapítva öröklési igényt jelentett be. Az alperesek a végrendelet érvényességét vitatták, mert annak eredeti példánya nem volt fellelhető.
A közjegyző a megismételt hagyatéki eljárásban meghozott végzésével a hagyatékot ideiglenes hatállyal, törvényes öröklés jogcímén az alpereseknek adta át, a közöttük létrejött egyezségnek megfelelően. E végzés indokolása szerint a felperes mint végrendeleti örökös jelentett be a hagyatékra öröklési igényt, az eljárás során azonban a végrendelet eredeti példányát nem tudta bemutatni. A végrendeleti végrehajtó nyilatkozata szerint az eredeti példány az örökhagyó birtokában maradt, részére az örökhagyó csak másolatot adott át. A törvényes örökösök a másolatban rendelkezésre álló végrendeletet nem fogadták el az öröklés alapjául, ez volt az indoka annak, hogy a közjegyző - az öröklési jogvitára figyelemmel - a hagyatékot ideiglenes hatállyal adta át a törvényes örökösöknek azzal, hogy a felperes a figyelembe nem vett igényét perrel érvényesítheti.
A felperes keresetében a Pp. 123. §-a alapján az örökhagyó 2006. január 1-jén kelt végrendelete érvényességének megállapítását kérte. Előadása szerint a megállapítási kereset indoka, hogy az az öröklési jogának az alperesekkel szemben való megóvása érdekében szükséges, és marasztalásra irányuló kereseti kérelmet a 6/1958.(VII. 4.) IM rendelet - He. - 60. § (4) bekezdése alapján nem terjeszthet elő.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Ebben arra hivatkoztak, hogy a Pp. 123. §-a szerinti megállapítási kereset előterjesztésének nincs helye, továbbá a régi Ptk. (értve ezalatt a továbbiakban is: a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvényt) 633. §-a szerint az örökhagyó birtokában maradt, de elő nem került végrendeletet - ellenkező bizonyításig - úgy kell tekinteni, hogy azt az örökhagyó megsemmisítette.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint - mivel a felperes kérelme kizárólag a végrendelet érvényességének megállapítására irányult - a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy fennállnak-e a megállapítási kereset Pp. 123. §-ában írt feltételei. E törvényei rendelkezés alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ezek a feltételek nem állnak fenn, ezért az volt az álláspontja, hogy a keresetet - az ítélkezési gyakorlat szerint (BH 1990.284.) - el kell utasítani. Rámutatott, hogy az öröklési per valójában tulajdoni per, az öröklés ugyanis a tulajdon átszállásának egyik módja, ennélfogva öröklési perekben megállapítási kereset előterjesztésének nincs helye. A régi Ptk. 653. §-ának rendelkezéséből következően a végrendelet érvényességének jogkövetkezménye az álörökös marasztalása. Érvényesség esetén ugyanis a törvényes örökös mint álörökös kötelessé válik a birtokában tartott hagyatéki tárgyakat kiadni, illetve a hagyatéki követeléseket átengedni a valódi örökösnek, ingatlan esetén pedig tűrni, hogy
- 52/53 -
az ingatlan tulajdonjogát öröklés jogcímén a végrendeleti örökös javára jegyezzék be. A régi Ptk. 653. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazása során ezért a bíróságnak arról kell döntenie, hogy ki válik a hagyaték örökösévé, azaz a tulajdoni vitát anyagi jogerővel kell eldöntenie. Erre tekintettel tévesnek tartotta a felperesnek azt az álláspontját, miszerint az örökhagyó halála után lefolytatott hagyatéki eljárás jelenlegi stádiumára tekintettel helye van megállapítási keresetek előterjesztésének, és a végrendelet érvényességének jogkövetkezményeit a közjegyzőnek kell levonnia a hagyaték ideiglenes átadására tekintettel.
Érvelése szerint: Miután a hagyatékátadó végzés csupán az öröklés közhitelű tanúsítása, öröklési jogvita esetén az érdekelt által megindított perben a bíróság által meghozott ítélet tartalmában a hagyaték átadó végzésben foglaltaktól eltérhet. A bíróság ítéletének a Pp. 229. § (1) bekezdésével szabályozott anyagi jogereje ugyanakkor kizárja, hogy a közjegyző folytassa az eljárást.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság az álláspontját úgy összegezte, hogy a felperesnek a perben annak megállapítása mellett, hogy a végrendelet érvényes, az alperesek marasztalását kellett volna kérnie arra nézve, hogy a bíróság a tulajdonjogát mely hagyatéki vagyontárgyak vonatkozásában és milyen tartalommal állapítsa meg, az ingatlanok esetében rendelje el az örökhagyó tulajdonjogának törlését és a felperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Érvelése szerint marasztalási keresetet nincs kivel szemben előterjesztenie, mert az örökhagyó halálával örökössé vált. Ezért kérte azt a bíróságtól, hogy az örökhagyó végrendeletének érvényességét állapítsa meg. Hivatkozott arra, hogy a bíróság e kereseti kérelem tárgyában hozott határozatát követően a He. 60. § (4) bekezdése szerint a közjegyző jogosult a hagyaték deklaratív átadására.
A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést alaposnak találta.
Tévesnek ítélete az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy miután az öröklés a tulajdonjog átszállásának egyik módja, az öröklési per "valójában" tulajdoni per, ennélfogva öröklési perben megállapítási kereset előterjesztésének nincs helye. A régi Ptk. 653. §-a arról rendelkezik, hogy ki jogosult a végrendelet érvénytelenségére, illetőleg hatálytalanságára hivatkozni, ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ebből alaptalanul következtetett arra, miszerint annak alkalmazása során a bíróságnak arról kell döntenie, hogy ki válik a hagyaték örökösévé, azaz a tulajdoni vitát anyagi jogerővel kell eldöntenie. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság nem értett egyet azzal, hogy a végrendelet érvényességének jogkövetkezménye "valójában" az álörökös marasztalása, a felperesnek az öröklési igény érvényesítéséhez a kért megállapítás mellett az alperesek marasztalásaként kereseti kérelmet kellett volna előterjesztenie arra nézve is, hogy a bíróság a tulajdonjogát mely vagyontárgyakra, milyen tartalommal állapítsa meg, ingatlanok esetében pedig ezzel egyidejűleg rendelje el az örökhagyó tulajdonjogának törlését és arra a tulajdonjogának végrendeleti öröklés jogcímén való bejegyzését.
A másodfokú bíróság elvi éllel mutatott rá, hogy miután az öröklés a tulajdonjog átszállásának egyik módja, ebből az következik, hogy az öröklési per tulajdoni jellegű, de nem tulajdoni per, mert az érdekeltek között ténylegesen nem a hagyaték tulajdonjoga, hanem a jogszerzést megalapozó öröklési jogosultság a vitás. A végrendelet érvényességének vagy
- 53/54 -
érvénytelenségének megállapítására irányuló öröklési perben - az elsőfokú bíróságtól eltérő álláspontja szerint - nem abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy ki "válik" a hagyaték örökösévé, hanem a kereseti kérelemről kell dönteni; azt ugyanis, hogy a döntés "jogkövetkezményeként" ki jogosult az öröklésre, a bíróság rendelkezése nélkül, az öröklési jog szabályai határozzák meg. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a He. szabályai téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy mivel az öröklési jogvitában érdekelt által indított perben a bíróság ítélete eltérhet a hagyatékátadó végzéstől, az ítélet anyagi jogereje kizárja, hogy az eljárást a közjegyző folytassa, és ez független attól, hogy a hagyaték ideiglenes vagy teljes hatállyal került-e átadásra. Rámutatott, hogy ideiglenes átadás esetén a bíróság döntését követő eljárásról a He. 60. § (4) bekezdése rendelkezik, amely szerint, ha a bíróság ítélete az ideiglenes hatályú átadó végzéstől eltér, a közjegyző a bírósági határozattal nem rendezett igények tekintetében teljes hatályú átadó végzést hoz, ha pedig a bíróság minden igényt rendezett, a hagyatéki eljárás befejezését kell megállapítani.
Mindezeket részletezve, a következőkkel indokolta:
1. Végrendelettel kapcsolatos jogvita esetén a bíróság ítélete akkor "eltérő" az ideiglenes hagyatékátadó végzéstől, ha a bíróság a hagyaték átadása alapjául szolgáló végrendelet érvénytelenségét vagy az átadásnál mellőzött végrendelet érvényességét állapítja meg. Ebben az esetben a közjegyzőnek az ideiglenes hagyatékátadó végzéstől eltérően, a bíróság döntése alapján öröklésre jogosult örökösnek kell teljes hatállyal átadnia a hagyatékot (BH 1992.405.).
2. További eljárásra akkor nincs szükség, ha a bíróság a perben minden igényt rendezett. Rámutatott, hogy az eddigi ítélkezési gyakorlatban nem volt kétséges, hogy a hagyaték ideiglenes átadása esetén a végrendelet érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítására irányuló igény megállapítási keresettel érvényesíthető. A végintézkedéssel kapcsolatos öröklési perek túlnyomó része ugyan az alakilag megfelelőnek látszó, ezáltal a hagyaték ideiglenes átadása alapjául szolgáló végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányul, az azok elbírálásából levont következtetések az érvényesség megállapítása irányuló igényre irányadóak.
A Fővárosi Ítélőtábla a megállapítási keresettel kapcsolatos egységes gyakorlat szemléltetésére hivatkozott a BH 1977.278., BH 1987.396., BH 1991.65., BH 1992.246., BH 1992.530., BH 1994.136., BH 1995.407., BH 1997.646., BH 1998.128., BH 1998.281., BH 2002.15. és a BDT 2009.2045. szám alatt közzétett eseti döntésekre, amelyekben a perindító felperes keresetében kizárólag a végintézkedés (végrendelet, öröklési szerződés) érvénytelenségének megállapítását kérte, miután a hagyaték ideiglenes hatállyal került átadásra.
Hivatkozott arra is, hogy számos bírósági döntésből kitűnően az igényérvényesítés módja eltérő, mert míg egyes ügyekben a felperes kizárólag az érvénytelenség megállapítását kérte, más ügyekben - általában néhány vagyontárgyból, főleg ingatlanból álló hagyaték esetén - az örökléssel szerzett vagyontárgyakra tulajdonjoga megállapítását, illetve bejegyzésének elrendelését is kérte.
Mindezeket összefoglalva a Fővárosi Ítélőtáblának az volt a jogerős ítéletben megfogalmazott álláspontja, hogy ha a hagyatéki eljárás során az öröklésben érdekeltek között az öröklési igényt megalapozó végrendelet érvényessége vitás, és ezért a közjegyző a hagyatékot ideiglenesen adja át, az öröklési jogvita elbírálásához önálló megállapításra irányuló kereset előterjesztésének helye van.
- 54/55 -
A továbbiakban rámutatott, hogy az anyagi jog által szabályozott sui generis megállapítási igény eljárásjogi szempontból - a Pp. 123. §-a alapján - való vizsgálata sem vezetne más eredményre, tekintettel arra, hogy miután a perindításra kényszerült felperes öröklése a végrendelet érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítására irányuló kérelme elbírálástól függ, ebből okszerűen az következik, hogy a kért megállapítás a jogainak a hagyatékra ugyancsak igényt tartó alperessel szemben való megóvásához szükséges. Álláspontja szerint a teljesítés kizártsága az adott jogviszonyra irányadó anyagi jogi szabályok szerint ítélhető meg. Eszerint: figyelemmel arra, hogy az anyagi jogi szabályok alapján a felperesnek az örökléséhez a keresetében az ellenérdekű féllel szemben a végrendelet érvényességének vagy érvénytelenségének a megállapítását kell kérnie, az alperessel szemben teljesítésként ennek "jogkövetkezménye" levonását, vagyis a hagyatéki vagyontárgyakra öröklés jogcímén szerzett tulajdonjoga megállapítását igényelhetné. Álláspontja szerint ennek az ellenérdekű féllel szemben való követelése a hagyaték ideiglenes átadása esetén az anyagi jogi szabályok alapján kizárt, ugyanis az ipso iure öröklésre tekintettel az örökös a hagyaték vagy annak neki jutó része tulajdonjogát nem annak az ellenérdekű féllel szemben való megállapításával, hanem minden jogcselekmény nélkül, az örökhagyó halálával szerzi meg.
Hangsúlyozta a másodfokú bíróság: az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésnek anyagi jogereje nincs, és csupán átmeneti rendelkezés az öröklési jogvita elbírálásáig, amelyből következően e végzéssel az, aki részére a hagyaték átadásra került, az ellenérdekű féllel szemben a hagyatékra nem szerzett jogokat.
A kifejtettekre tekintettel az volt az álláspontja, hogy a felperes a hagyaték ideiglenes átadására tekintettel helytállóan hivatkozott arra, hogy megállapítási kereset előterjesztésének van helye. Ha ugyanis a végrendelet érvényessége megállapítást nyer, a felperes a régi Ptk. 673. § (2) bekezdése értelmében az örökhagyó halálával, jogcselekmény nélkül megszerezte a hagyaték végrendelet szerint neki jutó részét.
A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla elvi éllel rámutatott, hogy minderre tekintettel a felperes öröklésével a törvény alapján már bekövetkezett jogváltozást - az alperesekkel szemben tulajdonjoga bírósági megállapítása nélkül - a per befejezését követően a közjegyző [a He. 60. § (4) bekezdése szerint] a bíróság döntésének megfelelő teljes hatályú hagyatékátadó végzéssel tanúsíthatja és az annak érvényesüléséhez szükséges további intézkedéseket (pl. tulajdonjog bejegyzése) is megteheti.
Tekintve, hogy az ítélőtábla az előzőekben kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt sértve utasította el a keresetet arra alapítva, hogy megállapítási kereset előterjesztésének nem volt helye, az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a felperes keresetének érdemi elbírálása végett a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
I. A végrendelet érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítására irányuló öröklési per tulajdoni jellegű, de nem tulajdoni per, mert az érdekeltek között ténylegesen nem a hagyaték tulajdonjoga, hanem a jogszerzést megalapozó öröklési jogosultság a vitás.
- 55/56 -
II. Ha a hagyatéki eljárás során az öröklésben érdekeltek között a megalapozó végrendelet érvényessége a vitás, és ezért a közjegyző a hagyatékot ideiglenesen adja át, az öröklési jogvita elbírálásához önálló megállapításra irányuló kereset előterjesztésének helye van, nem szükségszerű a tulajdonjogból eredő igények érvényesítése.
III. Az öröklési per befejezését követően a közjegyző a bíróság döntésének megfelelő teljes hatályú hagyatékátadó végzéssel tanúsíthatja a törvény alapján bekövetkezett jogváltozást és az annak érvényesüléséhez szükséges további intézkedéseket is megteheti.
[régi Ptk. 599. § (1)-(2) bek. vö. Ptk. 7:3. § (1)-(2) bek. §, régi Ptk. 653. § vö. Ptk. 7:37. § (1)-(3) bek., régi Ptk. 654. § vö. Ptk. 7:37. § (4) bek. (eltérő rendelkezés - a szerk.), régi Ptk. 673. § (2) bek. vö. Ptk. 7: 87. § (2) bek.; Pp. 123. §; He. 60. § (4) bek.]
"... erre irányuló kereset alapján a bíróság a hagyaték tárgyainak sorsáról is rendelkezhet, ha azonban a per tárgya kizárólag a végintézkedés érvénytelenségének - és annak relatív hatálya folytán a felperes örökösi minőségének - megállapítása, és az örökös személye a bíróság jogerős ítéletével megállapításra kerül, ezt követően a hagyatékot a megfelelő örökösnek már nem a bíróság, hanem a közjegyző adja át (vö. Kúria Pfv.I.20.320/2012/5.)." [Mindezek értelemszerűen irányadóak a végintézkedés érvényességének (végintézkedés, öröklési szerződés) megállapítására irányuló öröklési perekre is - a szerk.]
Közzétéve: BH 2013.8. szám 846. old.
(Fővárosi Ítélőtábla Pf.1.21.166/2012/6. sz.)
Az örökhagyó törvényes örökösei a korábban elhunyt két gyermeke jogán négy unokája; a felperes a törvényes örökösök egyike. Az alperes az örökhagyó egyik gyermekének volt házastársa, akivel az örökhagyó öröklési szerződést kötött. Az örökhagyó tartás és gondozás fejében általános örökösévé nevezte az alperest és hozzájárult ahhoz, hogy a szerződéssel lekötött ingatlan-illetőségére az alperes mint szerződéses örökös javára az ingatlan-nyilvántartásba elidegenítési és terhelési tilalom kerüljön bejegyzésre.
Az örökhagyó halálát követően a közjegyző végzésével a hagyatékot ideiglenes hatállyal az alperesnek mint szerződéses örökösnek adta át, elrendelte a szerződéses örökös javára bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törlését.
A felperes keresetében az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítását - érvénytelenségi okként a régi Ptk. (értve ezalatt a továbbiakban is: a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvényt) 17. § (1) bekezdésére, valamint a Ptk. 629. § (2) bekezdésére hivatkozással - és annak jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítását kérte.
- 56/57 -
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét -, amelyben az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mert az általa megjelölt érvénytelenségi okok nem állnak fenn - helybenhagyta, azonban az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérő jogi indokolással.
A jogerős ítélet indokolása szerint az adott esetben a Pp. 123. §-a alapján megállapítási kereset előterjesztésének nincs helye, annak feltételei nem állnak fenn; a felperes viszont marasztalás iránt határozott kereseti kérelmet nem terjesztett elő.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Ptk. 239/A. § (1) bekezdése csak a szerződést kötő fél számára teszi lehetővé, hogy a Pp. 123. §-a szerinti feltételek hiányában a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérje az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására irányuló kereset nélkül. Szerződéskötő feleken kívülálló, harmadik személy azonban a Pp. 123. §-ában megfogalmazott törvényi feltételek fennálltának hiányában köteles az érvénytelenség megállapítására irányuló kereseti kérelemmel együtt a jogkövetkezmények levonását is kérni. A marasztalásra irányuló kereseti kérelemben - az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása körében - nem elegendő az eredeti állapot helyreállítását kérni, hanem konkrétan meg kell határozni annak módját. Hangsúlyozta: az adott esetben a felperes mint kívülálló harmadik személy által elérni kívánt cél az volt, hogy az öröklési szerződés érvénytelensége folytán a hagyatékot törvényes öröklés jogcímén megszerezze. A hagyaték átadása azonban megállapítási kereset útján nem érvényesíthető.
A hagyatéki eljárásról szóló - az örökhagyó hagyatékával kapcsolatos eljárásra még alkalmazandó - 6/1958.(VII. 4.) IM rendelet (He.) 60. § (4) bekezdését idézve és a BH 1981.109. szám alatt közzétett eseti határozatban foglaltakra utalással úgy foglalt állást: öröklési per megindításával az öröklési jogi vitában kizárólag a bíróság jogosult dönteni, ítéletével anyagi jogi hatállyal rendelkezik a hagyaték átadásáról (álörökös kötelezése jogalap nélkül birtokban tartott vagyontárgy kiadására, ingatlan esetén tulajdonjog törvényes öröklése jogcímén való bejegyzése stb.).
Ehhez képest arra hivatkozott, hogy a felperes tulajdonjogból eredő igényeket nem érvényesített, ilyen tartalmú kereseti kérelmet nem terjesztett elő. Ennek hiányában álláspontja szerint a keresetet - az érvénytelenségi okok érdemi vizsgálata nélkül - kellett elutasítani.
A Kúria a jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett kereseti kérelmet a következők szerint találta alaposnak.
A régi Ptk.-nak a 2012. május 26-án hatályba lépett és folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó 239/A. § (1) bekezdése [2014. március 15-től a Ptk. 6:108. § (2) bekezdése] a Pp. 123. §-a szerinti feltételek hiányában is lehetővé teszi a szerződő fél számára a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereset előterjesztését az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása nélkül.
A régi Ptk. 673. § (1) bekezdése szerint az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg. Az örökség megnyílása az örökségnek az örökös által való megszerzését, más szóval a hagyatéknak az örökösre való átszállását jelenti. Az átszállás időpontja az örökhagyó halála, az örökség
- 57/58 -
megszerzése magával a halállal bekövetkezik. Az átszállás ugyanis a törvénynél fogva - ipso iure - következik be, az örökösnek sem elfogadó nyilatkozatot nem kell tennie, sem más jogcselekményt nem kell végeznie ahhoz, hogy az örökséget megszerezze. A hagyatéki eljárás és az annak során hozott hagyatékátadó végzés csak az öröklés közhitelű tanúsítására szolgál, azaz dekleratív hatályú, de öröklési jogot nem keletkeztet. Az örökség megszerzésével az örökös mint egyetemes jogutód megszerzi az azzal összefüggő jogokat, de őt terhelik az ahhoz fűződő kötelezettségek is. Az örökhagyót azokban a jogaiban és kötelezettségeiben, amelyek a polgári jog szabályai szerint más személyre - a jogutódjára - átszállhatnak, az örökös váltja fel. Az örököst tehát mint az örökhagyó általános jogutódját a szerződéses jogviszonyban az örökhagyó jogutódjának kell tekinteni, és mint törvényes örökös a szerződést kötő fél - szerződéses örökhagyó - helyébe lép, különös tekintettel az öröklési szerződés kettős jogi természetére, ezen belül annak szerződéses voltára.
Következésképpen a felperes rendelkezik perbeli legitimációval az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti igény érvényesítésére. Ezen túlmenően a Ptk. 239/A. § (1) bekezdése, továbbá a Ptk. 653. §-a lehetővé tette számára, hogy - a Pp. 123. §-ában foglalt feltételek fennállásának hiányában is - kérje az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítását az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása nélkül.
Az ügy sajátossága, hogy a felperes - az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása körében - az eredeti állapot helyreállítása iránti is keresettel élt. Ez az adott esetben tartalma szerint az alperes mint szerződéses örökös javára bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom ingatlan-nyilvántartásból való törlését jelenti, tekintettel arra, hogy miután a közjegyző ideiglenes hatállyal adta át a hagyatékot, tulajdonos-változásra az ingatlan-nyilvántartásban nem került sor.
A Kúria rámutatott:
Az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010.(VI. 28.) PK vélemény 7. pontja szerint az eredeti állapot helyreállítására irányuló - ebben a perben a fentiek szerint előterjesztett - kereseti kérelem esetében a bíróság - kifejezett joglemondás hiányában - az alperes ellenkérelme vagy viszontkeresetének előterjesztése nélkül is köteles dönteni a részére visszajáró szolgáltatásról. A másodfokú bíróság ezért helyesen mondta ki a tulajdoni igények keresettel való érvényesítésének kötelezettségét.
A másodfokú bíróság megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, miszerint a bíróságnak arról kell döntenie, hogy ki szerzi meg a hagyaték tulajdonjogát, azaz hogy a tulajdoni vitát anyagi jogerővel kell eldöntenie.
Az öröklési per - a másodfokú bíróság jogi álláspontjától eltérően - nem tulajdoni per, mert az érdekeltek között ténylegesen nem a hagyaték tulajdonjoga, hanem a jogszerzést megalapozó öröklési jogosultság a vitás. A felperes attól függetlenül is megindíthatta az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti pert, hogy egyébként a közjegyző ideiglenes hatállyal adta át a hagyatékot az alperesnek mint szerződéses örökösnek.
Az ideiglenes hagyatékátadó végzésnek anyagi jogereje nincs; a végzéssel függő jogi helyzet jön létre az öröklési jogvita elbírálásáig, öröklési jogot nem keletkeztet.
Az ipso iure öröklés fentebb részletezett szabályára tekintettel a hagyaték tulajdonjogának megszerzésére irányuló kereset előterjesztésére nincs szükség. Ideiglenes hatályú
- 58/59 -
hagyatékátadás esetén tehát a felperesnek a szerződés érvénytelenségének megállapítását kell kérnie. Az ilyen tartalmú kereset azonban nem a Pp. szerinti megállapítási kereset, ezért a Pp. 123. §-ában foglaltak ezekben az öröklési jogvitákban nem alkalmazhatók.
A másodfokú bíróság a He. szabályait tekintve is téves értelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy az ítélet anyagi jogereje kizárja: a közjegyző az eljárást folytassa és ezért a felperes köteles lett volna a szerinte megállapításra irányuló kereset mellett marasztalás iránti határozott kereseti kérelem előterjesztésére.
A He. 60. § (4) bekezdése úgy rendelkezik: ha a bíróság határozata az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzéstől eltér, a közjegyző a bírósági határozattal nem rendezett igények tekintetében teljes hatályú átadó végzést hoz. Ha pedig a bíróság minden igényt rendezett, a közjegyző a hagyatéki eljárást befejező végzésében ezt megállapítja.
Az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés tényének tehát csak annyiban van jelentősége, hogy ha a keresetnek a bíróság helyt ad, és az örökös személye - erre irányuló kérelem esetén - a bíróság jogerős ítéletével megállapításra kerül, az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása folytán ezt követően a hagyatékot a megfelelő örökösnek már nem a bíróság, hanem a közjegyző adja át teljes hatállyal. A Kúria a jogerős ítéletben hivatkozott eseti döntést nem tekintette irányadónak. Abban az ügyben ugyanis a bíróság - az ügy eltérő tényállásra tekintettel - a hagyatékra vonatkozó minden igényt rendezett. Emiatt kellett a közjegyzőnek - a He. idézett 64. § (4) bekezdése értelmében - teljes hatályú hagyatékátadó végzés helyett az eljárást befejező végzést hoznia, hiszen nem maradt más eldöntendő kérdés. Ebben az ügyben viszont a bíróság a keresetet elutasította. Ebből okszerűen következik, hogy ha ez a döntése megalapozott, a közjegyző az ideiglenes hagyatékátadó végzést teljes hatályúvá fogja nyilvánítani.
Tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt érdemben nem bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, a Kúria hatályon kívül helyező végzést hozott és utasította a másodfokú bíróságot, hogy a megismételt eljárásban érdemben bírálja el: a felperes által megjelölt érvénytelenségi okok az adott öröklési szerződés esetében fennállnak-e.
Az örököst mint az örökhagyó általános jogutódját a szerződéses jogviszonyban az örökhagyó jogutódjának kell tekinteni és mint ilyen a szerződést kötő fél helyébe lép és kérheti a szerződés érvénytelenségének megállapítását az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása nélkül is.
A jogutódként az egyik fél helyébe lépett felperes akkor is megindíthatja az öröklési szerződés érvénytelensége iránti pert, ha a közjegyző ideiglenes hatállyal adta át a hagyatékot az alperesnek mint szerződéses örökösnek.
Ha a bíróság a keresetnek helyt ad és az öröklési szerződés érvénytelensége megállapításra kerül, azt követően a hagyatékot a megfelelő örökösnek nem a bíróság, hanem a közjegyző adja át teljes hatállyal.
[régi Ptk. 239/A. § (1) bek. vö. Ptk. 6:108. § (2) bek., régi Ptk. 673. § (1) bek. Vö. Ptk. 7:81. § (1) bek.; Pp. 123. §; 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet - He. - 60. § (4) bek.]
(Kúria Pfv.I.20.606/203/6. sz.)■
Visszaugrás
