https://doi.org/10.59851/jk.80.03.3
E tanulmány célja, hogy a gyermeki jogok felfogása kapcsán azonosítsa és elemezze az államnak a gyermeki jogok védelme terén játszott szerepére, kötelezettségeinek tartalmára vonatkozó értelmezési sarokpontokat és ellentmondásokat az Alkotmánybíróság gyakorlatában. A gyermekek jogai és azok védelme kapcsán kulcsfontosságú annak mélyebb áttekintése, hogyan alakult ki az állam objektív gyermekvédelmi kötelezettsége, milyen jelentősége volt ebben a gyermek legjobb érdeke elvének. Izgalmas kérdés, hogy egy adott állami beavatkozás a gyermek, a szülő jogainak gyakorlásába mennyire paternalista, és hogyan tárható fel a gyermek legjobb érdeke az alapjogi konfliktusban. A tanulmány az objektív intézményvédelmi koncepció és a gyermek legjobb érdeke elvének fő összetevőit mutatja be röviden, majd főként a kronológiát követve az Alkotmány és az Alaptörvény hatálya alatt elemzi és értékeli az alkotmánybírósági gyakorlat mérföldköveit, azok változását, kitérve a legújabb tendenciákra is.
Tárgyszavak: intézményvédelmi kötelezettség, gyermeki jogok, gyermek legjobb érdeke, alkotmánybíráskodás, alapjogvédelem, államcélok
The aim of this study is to identify and analyse the interpretative cornerstones and contradictions in the practice of the Hungarian Constitutional Court regarding the role of the state in the protection of children's rights and the content of its obligations. In the context of children's rights and their protection, it is crucial to take a closer look at how the state's objective duty to protect children has evolved and what role the principle of the best interests of the child has played in this. It is a fascinating question how paternalistic a given state intervention is in the exercise of the rights of the child, the parent, and how the best interests of the child can be explored in the conflict of fundamental rights. The paper briefly introduces the main components of the concept of objective institutional protection and the principle of the best interests of the child, and then analyses and evaluates, following a chronological approach, the milestones of the Hungarian Constitutional Court's practice and its changes during the period of the Constitution and the Fundamental Law of Hungary, including recent trends.
Keywords: protection of children's rights, the best interests of the child, Hungarian Constitutional Court
A gyermekek jogaival kapcsolatos alapjogi gyakorlatot tanulmányozva figyelemre méltó kettősség rajzolódik ki. A gyermekre úgy tekintünk, mint adott alkotmányos alapjogok alanyára; ezek az alapjogok megilletik őt és ő maga gyakorolhatja azokat. Mindez azt feltétezi, hogy a gyermeki jogoknak kikényszeríthető alanyi jogokként kellene viselkedniük. A gyermek speciális jogalanyisága miatt lényeges a joggyakorlás tekintetében releváns joggyakorlási képesség megléte, valamint a szülő neveléshez való jogának/kötelezettségének érvényesülése, de ez a gyermeket megillető alapjog alanyi jogi jellegén, az alapjog korlátozhatóságának elismert alkotmányos (arányossági) mércéjén nem kell hogy szükségszerűen változtasson.[1] Feltehető a kérdés a gyermek aktív módon gyakorolható szabadságjogai, önrendelkezési joga kontextusában: hogyan ítélhető meg a gyermekek joga a gyűlések szervezésére és az azokon való részvételre, valamint az őket érintő egészségügyi beavatkozásokról hozott döntések meghozatalára.
A gyermeki jogokat azonban nemcsak alanyi alapjogként, hanem - ehelyett vagy ezzel párhuzamosan - az állami védelmi-szolgáltatási kötelezettség biztosításának egy fontos, sajátos szeleteként is lehet jellemezni. A gyermeki jogok érvényesülésében ugyanis az államnak történelmileg és köztudomásúlag jelentős kötelezettségei vannak: elvárt részéről a tevőleges, aktív magatartás,[2] mert e jogok védelme mindenekelőtt e kötelezettségek teljesítésével valósul meg. Ezek kapcsán beszélhetünk a gyermek életkorán és az azzal összefüggő sérülékeny helyzetén alapuló pozitív állami előnyben részesítési, megerősítési kötelezettség teljesítéséről. A korábbi és a jelenlegi magyar alkotmányszöveg ennek szellemében védi a gyermekek gondoskodáshoz és védelemhez való jogát, így a jogosultság és a védelmi kötelezettség egy olvasatba kerül. E megközelítés továbbá a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény) számos garanciális rendelkezésében is jól visszatükröződik. Eszerint egy-egy gyermeki jog egy az egyben megfeleltethető egy-egy pozitív állami kötelezettség biztosításának, legyen szó védelmi (például erőszakkal szembeni védelem) vagy szolgáltatási kötelezettségről (például oktatás) vagy tilalomról (például a gyermekmunka tilalma).[3]
E két megközelítésben vannak ugyan hasonlóságok (a gyermekek sérülékeny helyzete), de alapvető szemléletmódbeli, elvi feszültség is, amelyet az alapjogi gyakorlatnak - elsődlegesen a nemzeti alkotmánybíróságoknak, bíróságoknak - kellene valamilyen módon kezelnie és
- 124/125 -
feloldania. Az egymás mellett létező megközelítések ugyanis a gyermekek jogainak biztosítása és védelme terén különböző dogmatikai alternatívákhoz, azok vizsgálatához vezethetnek. Kérdés, hogy a gyermek (védelemhez és gondoskodáshoz való) joga alanyi jogi tartalommal érvényesülhet-e, vagy kizárólag állami kötelezettségként realizálható, ha pedig mindkettő együttesen, akkor milyen viszonyrendszerben képzelhető el mindez. Abban az esetben, ha a gyermeki jogok alkotmányjogi oldalról állami kötelezettségként fordíthatók le, arra is választ kell adni, hogy milyen jellegű, erejű kötelezettségről van szó, és annak alkotmányos számonkérése hogyan, milyen mérce, teszt segítségével lehetséges. Ha állami kötelezettségről van szó, akkor annak a mértékét, hozzáférhetőségét lehet alkotmányossági vita tárgyává tenni. Nem kevésbé izgalmas az a kérdés sem, hogy az alanyi jog kontra állami kötelezettség dilemmába hogyan kapcsolódhat be a nemzetközi, európai alapjogi gyakorlatban a Gyermekjogi Egyezmény 3. cikkében foglaltak nyomán gyakorta felhívott alapelv, a gyermek legjobb érdekének elve,[4] milyen szerepet játszhat a gyakorlás/korlátozás értelmezésében.
E tanulmány célja, hogy egy szélesebb körű, az alapjogi jogalanyiságra (ezen belül a gyermekek alapjogi jogalanyiságára) vonatkozó kutatási projekt[5] eredményeire is építve elemezze a gyermeki jogok felfogásával kapcsolatban az államnak a gyermeki jogok védelmében játszott szerepére, kötelezettségei tartalmára vonatkozó értelmezési szempontokat a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában. E körben feltárja és rekonstruálja az alkotmánybírósági felfogás koncepcionális összetevőit, változásait, azonosítja esetleges belső ellentmondásait, a vitapontokat akár a testületen belül (kisebbségi álláspontok), akár a szakirodalomban. A hivatkozási apparátus ehhez a fókuszhoz igazodik: a vizsgálat a gyermek jogait értelmező valamennyi releváns alkotmánybírósági határozat elvi tartalmának elemzésén, értékelésén túl elsődlegesen az e döntések elvi megállapításaira reflektáló szakirodalmi forrásokat dolgozta fel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
