A jogászságon belül és az általános köztudatban elterjedt vélekedés szerint a bírói precedensjog az angolszász jogrendszerek sajátja, és a kontinentális Európában a múlt századtól kezdve teljes mértékben megvalósult a kodifikált törvényjog és az ezt kiegészítő más írott jogszabályok uralma. Az utóbbi években lefolytatott empirikus vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy ilyen mereven ma már nem lehet állítani az angolszász jogrendszerek és a kontinentális jogrendszerek között az ellentétet a jog forrásai és hordozói szempontjából. A 70-es és a 80-as években megjelent jelzések után az 1990-es évek első felében a "Bielefeldi Kör"-nek nevezett jogtudóscsoport egy rendszeres kutatást folytatott le egy sor európai országban és az Egyesült Államokban a bírói precedensek szerepét illetően (lásd MacCormick/Summers 1997). Ezek a kutatások megmutatták, hogy az elmúlt húsz-harminc évben egyre növekvő szerepet kaptak a legtöbb országban a felsőbírósági precedensek, ezen belül is elsősorban a legfelső bírói fórum precedensei. Másik oldalról pedig az angol jogon belül is egyre inkább az írott jog, a "statute law" válik elsődleges szabályozóvá, és a precedensek a korábbi "elsődlegesen szabályozó jog" szerepéből inkább a statute-ok értelmező precedenseivé válnak. (Az Egyesült Államokban már korábban ez volt a jellemző.)
A kétoldalú közeledés e jogcsaládok között - hogy René David bevett kifejezését használjuk - azonban egy sor lényegi eltérést továbbra sem szüntet meg, és még a precedensek természete terén is alapvető eltérések mutathatók ki az újonnan precedens-baráttá vált jogrendszerek és az angolszász common law jogrendszerek között. A felmerülő kérdések jobb megértése kedvéért a dolgozat két részre bontva tárgyalja a témát, és az első részben a bírói precedensjog általános kérdéseit veszi szemügyre, a második részben a magyar jogrendszer szempontjából kerülnek elemzésre a bírói jog kérdései.
A témát alapvetően három dimenzióra bontva közelítjük meg. Először is külön kell választani az értelmező precedensek típusát az elsődlegesen szabályozó precedensektől; másodszor meg kell nézni, hogy mi az, ami kötelező a precedensben, és ennek milyen verziói alakultak ki az eddigi precedenskövetési gyakorlatban? Végül harmadszor a precedensek kötelező erejének fokozatait kell elemezni, és ekkor a különböző európai országok jogrendszere közötti különbséget is jól fel tudjuk tárni a precedensjog szempontjából. E dimenziók tárgyalása után a precedensjog kontinentális jogrendszerekben megfigyelhető közös sajátosságait vázoljuk, melyek továbbra is eltérítik ezeket a jogrendszereket az angol-amerikai precedensjogoktól.
Az angol és az amerikai jogban a legfontosabb eltérést a kontinentális jogszerkezettől mindig is az jelentette, hogy ott - noha bizonyos jogi területeken törvényszintű szabályozások is voltak - egy sor jogintézményt elsődlegesen is a bírói precedensek alakítottak ki, és törvényi szabályozás ezekre nem található. Ezek mellett léteznek az értelmező precedensek az angolszász jogrendszerekben is, melyek egy-egy törvényi rendelkezés pontosabb értelmét megadják, és későbbiekben az adott törvényhelyet e precedensek fényében alkalmazzák a bírák. Noha jelezni kell, hogy az angol törvényi rendelkezések eleve részletezőbbek és konkrétabb szinten megfogalmazottak, mint a kontinentális jogrendszerek törvénykódexeinek joganyaga.
Igazán nagy szerepet azonban a kontinentális országok jogrendszereiben kaptak az elmúlt évtizedekben az értelmező precedensek. Azt kell mondani, hogy itt a precedensjog szerepének növekedése tulajdonképpen az értelmező precedensek tömegének bővülését jelenti, és nem az elsődlegesen szabályozó precedensek megjelenését. Egy-egy absztrakt törvényhelyet - elvont jogfogalmait, átfogó nyelvhasználatának pontos jelentéseit - a felmerülő esetek százainak tényanyagában a bírói értelmező precedensek sokasága ír körbe a mindenkori saját konkrét ügy ítéletének indokolása mellett a későbbi ítélkező bírák számára is.
Így tehát látható, hogy a precedensjog szerepének növekedése - a precedensek két típusának elkülönítése segítségével - nem egyszerűen a kontinentális jogrendszerek common law-hoz közeledését jelenti. Az legalább ilyen mértékben közeledik maga is a kontinentális jog írott jogához, és a fő indok erre az, hogy a komplex társadalmi viszonyok korában a szétágazó szakismeretek érvényesítése a jogi norma kialakításánál egyre nehezebb a bírói döntéshozatal szintjén, és ezt csak az állami jogalkotó apparátus tudja koordinálni. Ám az így fokozottabb mértékben a törvényi jogként megjelenő jogi rendelkezéseket a bírák értelmező precedensekkel hozzák közelebb a jog belső világához. A kétirányú közeledést helyesen úgy lehet kifejezni, hogy a jog markánsabban két rétegre bomlása megy végbe mind Angliában - a precedensek fölött az írott jog kibomlásával, és ezzel a precedensek értelmező szerepbe kényszerítésével - mind a kontinentális európai országokban, ahol az írott törvények mellett nyilvánosan is mind láthatóbban előbukkannak a törvényértelmező bírói precedensek.
E kérdésre a választ először az angol-amerikai common law rendszerekben kell megnézni, mert mégiscsak itt tekint vissza a legrégebbi múltra a precedensjog gyakorlata, és az elméleti reflexiók is itt irányultak a legrészletesebben a precedensek jelenségére. Történetileg három felfogást lehet elkülöníteni az arra adott válaszok között, hogy mit kell figyelembe vennie a precedenst követő bírónak ítélete meghozatalakor (lásd Marshall 1997:510-515; magyar nyelven e kérdés vizsgálatához lásd Badó, 1992). Az angol jogfejlődésben a XVIII. század végéig csak az rögződött, hogy a bírónak ítéletében a korábbi, hasonló ügyben hozott bírói ítéletet kell alapul vennie, és ez alapján eldönteni az elétárt jogi vitát. Ez a "stare decisis", azaz a "régi dön-tés"-elve azonban e korszakig az egész korábbi bírói döntést mint precedenst fogta fel, és nem vetették még fel szigorúbban azt a kérdést, hogy az esetet eldöntő precedensben valami pontosabb szabályt kellene kötelező erejűnek tekinteni. A teljes precedenshez kötött bírák így lazább döntési támpontokon szabadabban dönthettek későbbi ítéleteikben. Egyrészt a korábbi precedensek publikálásának kialakuló egységes rendszere, másrészt a XVIII. század végi kritikák felerősödése a bírói önkény ellen, egyre inkább a bírák pontosabb precedenskötöttségét hozták létre. (Jeremy Bentham a "Judge and Co" gúnynévvel illette az írott joggal szembenálló bírói hatalmat (lásd Peczenik 1997:461)). Ennek folyamán lassanként kialakult az a felfogás, hogy a precedensen belül a "döntés rációja", a "ratio deci-dendi" az, ami köti a bírót. A fokozatos fejlődésre jellemző, hogy 1762-ben lehet találni az első jelzést arra, hogy a precedensen belül valami "döntési mag" az igazán kötelező, de a "ratio decidendi" kifejezést először csak John Austin használta az 1830-as években.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
