"Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel
Elveszti önmagát, el a barátot,
Viszont, adósság a gazdálkodás
Hegyét tompítja."
A fenti sorok Shakespeare Hamletjének első felvonásában olvashatók, amikor Polonius Franciaországba készülő fiához, Laerteshez intézi intelmeit. Polonius tanácsai máig megszívlelendőek: a hitelviszony valóban mindkét fél szempontjából kölcsönös függő helyzetet és nagyfokú kiszolgáltatottságot idézhet elő az üzletfelek és a barátok viszonyában egyaránt, és ez a bizonytalanság megterhelheti a kapcsolatokat.
Mérsékelhető ez a teher, illetőleg kockázat a hitelszerződéshez kapcsolt biztosítékokkal: a zálogjoggal, óvadékkal, kezességgel, garanciával, amely az adóst szerződésszerű teljesítésre ösztönzi, növelve ezzel a hitelező biztonságérzetét.
Cikkemben a banki hitelezés szempontjából oly fontos zálogjogi szabályozás közelmúltbeli változását vizsgálom, elsősorban néhány, a hitelezők védelmét szolgáló vagy esetenként gyengítő elemére összpontosítva. A kérdésnek az ad aktualitást, hogy a zálogjoggal kapcsolatos törvényi szabályozás módosításáról szóló 2000. évi CXXXVII. törvény 2001. szeptember 1-jén lép hatályba.
Mint ismeretes, a Ptk. zálogjogi szabályait módosító 1996. évi XXVI. törvény (zálogjogi novella) megszüntette a bankhitelt biztosító zálogjogot, s ezzel a bankokat kétségkívül nehezebb helyzetbe hozta.
Az 1997. április 30-a előtt keletkezett bankhitelt biztosító zálogjogokat természetesen ezt követően is érvényesíteni lehetett. (2000 nyarán az új módosítás előkészületei keretében a bankoknál végzett felmérés szerint még a tízezret meghaladta a bankhitelt biztosító zálogjoggal fedezett hitelszerződések száma.)
A zálogjogi novella új jogintézményeket is bevezetett: az önálló zálogjogot, a vagyont terhelő zálogjogot és lehetővé tette ingó vagyontárgyakon is jelzálog létrehozását. A zálogjogi novella egységes alapokra igyekezett helyezni a zálogjog rendszerét, meghatározva a zálogjog két alaptípusát (kézizálog, jelzálog). Elvileg lehetővé tette ily módon pl. az ingatlanokon kézizálog alapítását, ami a gyakorlatba nem ment át, többek között az ingatlan-nyilvántartási jogszabályokkal való összhang hiánya miatt.
A zálogjogi novella előkészítése során a bankok már a jogszabálytervezet egyeztetésénél megfogalmaztak néhány aggályt, elsősorban a zálogjog gyakorlati érvényesítésére vonatkozóan. Ezek a felvetések sajnálatos módon többnyire beigazolódtak. Azért érdemes ezeket a felvetéseket újra felidézni, mert a zálogjoggal kapcsolatos törvényi szabályozás módosításáról szóló 2000. évi CXXXVII. törvény egyik fontos célja a korábbi módosítás további pontosítása, illetőleg diszfunkcionális hatásainak kiküszöbölése volt.
Vagyont terhelő zálogjogot a jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok vagyonán vagy annak meghatározott részén lehet alapítani a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása és a jelzálogjognak a Magyar Közjegyzői Kamaránál vezetett nyilvántartásba történő bejegyzése útján.
A lebegő zálogjog - vagyont terhelő zálogjog - elterjedésével kapcsolatban a bankszakma már 1994-ben kétségeinek adott kifejezést. Az akkori vélemény szerint a megszüntetett, bankhitelt biztosító zálogjog helyén keletkezett űrt az új lebegő zálogjog csak akkor tölthetné ki, ha a vagyonba tartozó egyes dolgok, jogok meghatározhatók lennének és a forgalomban történő mozgásuk a zálogjogi nyilvántartásban is követhető lenne.
Mint köztudomású, ez nem valósult meg, mert a Magyar Országos Közjegyzői Kamara keretében vezetett nyilvántartás nem a reálfólium, hanem a Personalfólium elvét követi, ugyanis ez nem dolognyilvántartás - ellentétben az ingatlan-nyilvántartással -, hanem zálogadós-nyilvántartás, amely a zálogadós által szerződésben vállalt kötelezettségekre vonatkozik. A közjegyzők saját számítógépükkel kapcsolódnak a rendszerhez, így elvileg minden közjegyző számítógépéről a rendszerbe belépve azonnal meg lehet tudni, hogy valamely gazdasági társaság vagyonát terheli-e vagyont terhelő zálogjog. Nem ilyen egyszerű a helyzet azonban a vagyonhoz tartozó egyes konkrét vagyontárgyakkal. A számítógépes nyilvántartásból a
vagyont terhelő zálogjoggal érintett egyes konkrét vagyontárgyak jelenleg nem kikereshetők "hely hiányában". Zálogszerződésenként néhány vagyontárgyat tartalmaz a nyilvántartás, de vagyont terhelő zálogjog esetén a gazdasági társaság egészének, vagy önálló gazdasági egységként működtethető részének az elzálogosításáról van szó, amely értelemszerűen a zálogszerződéshez mellékelt hosszú vagyontárgy-listákat jelent. Ezek a listák, s benne a konkrét vagyontárgyak jelenleg csak a zálogszerződést hitelesítő közjegyző irattárából lelhetők fel, a közjegyző székhelyén természetesen.
A 2000. évi módosítás némi előrelépést jelent ebből a szempontból, mert a Ptké. 47. §-ának módosítása pontosan meghatározza, hogy a zálogjogi nyilvántartásnak mely adatokat kell tartalmaznia, vagyis mi az az adatkör, amit a nyilvántartás közhitelesen tanúsít.
A zálogjogi nyilvántartásnak tartalmaznia kell a zálogtárgy megjelölését, de továbbra is kérdéses, hogyan fogja követni a közjegyzői nyilvántartás a vagyonhoz tartozó egyes konkrét zálogtárgyak mozgását. (Mint ismeretes, a vagyont terhelő zálogjog kiterjed a kötelezett által a zálogszerződés hatálybalépése után szerzett dolgokra és jogokra, de ugyanakkor a vagyon csökkenhet is a rendes gazdálkodás körében eladott dolgokkal.)
A zálogkötelezett vagyonmozgásának változása a jogosult számára nehezen követhető, így előfordulhat olyan helyzet, hogy a vagyon mint zálogfedezet olyan mértékben lecsökken, hogy a zálogjogosult a zálogjog érvényesítésével csak a követelése töredékére tud kielégítést nyerni. Ez annak ellenére reális veszély, hogy a zálogjogi novella előírta a vagyon kielégítést veszélyeztető mértékű csökkenése esetére a jogosult értesítésének kötelezettségét, s lehetővé tette a felek számára, hogy megállapodjanak abban, hogy a zálogjogosult a kötelezett gazdálkodását ellenőrizheti. Ez utóbbi azonban munka- és időigényes jogosultság.
További komplikáció, hogy a vagyont terhelő zálogjoggal terhelt vagyonból a rendes gazdálkodás körében eladott dolgokon a jóhiszemű vevő zálogjoggal nem terhelt tulajdont szerez, s ez esetben a zálogjog a vételárra terjed ki. A vételárra belépő zálogjog azonban gyakorlati szempontból nehezen kezelhető: hogy lehet érvényesíteni, lehet-e a pénzen egyáltalán zálogjogot létesíteni, elkülönítetten kötelese ezt a pénzösszeget a zálogjogosult kezelni?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
