Az elmúlt évben a Magyar Jog hasábjain tanulmány jelent meg arról, hogy hazánkban az állami bíróságok bíráinak a pályára való alkalmasságát törvényi rendelkezés alapján vizsgálják (Magyar Jog 2007. évi 4. szám 193-202. o. Dr. Imregh Géza: "Gondolatok a bírói pályaalkalmasság vizsgálatáról"). A tanulmány azt igyekezett az olvasó előtt bebizonyítani, hogy a hatályos törvényi rendelkezés, de még inkább az annak végrehajtásáról szóló igazságügyi és egészségügyi miniszteri közös rendelet dominánsan munka-egészségügyi alkalmasság és nem pályaalkalmasság vizsgálatának célját szolgálja, s ezzel összefüggésben különbséget tett a diagnózis és a prognózis kategóriái között. Bemutatta ugyanakkor, hogy külföldön milyen módszerekkel és hogyan vizsgálják széles körben és eredményesen a pályaalkalmasságot.
A tanulmány elolvasása kapcsán felmerül a kérdés, hogy végülis kit lehet a bírói pályára alkalmasnak tekinteni a vitathatatlanul alkalmazandó magatartási prognózis, végülis a pszichológiai tipológia alkalmazásának jegyében. Hasznos és tanulságos lehet ebben a vonatkozásban John Dawey: "Hogyan gondolkodjunk" című művének megállapítása, mely szerint a "jó bírónak érzéke van a legbonyolultabb helyzetekben kiválogatni a különböző jellemzőkből az értékeset, tudja
- mit lehet elhagyni, mint jelentéktelent,
- mit kell kizárni, mint lényegtelent,
- mit kell megtartani, mert az hozzájárul a végeredményhez és
- mit kell hangsúlyozni, mint a probléma megoldásának kulcsát".
Aki bármilyen pozícióban is résztvett bírósági eljárásban, az érzi, sőt tudja azt, hogy az előbbi megállapítás mélységesen igaz, ugyanakkor a bírói pályára való alkalmasságnak mintegy a próbaköve. Ha úgy nézzük, egy specifikus személyiségleltár, amivel már korábban illetve időszakunkban is Henri Fayol, Kurt Levin, G. W. Allport, s kiemelkedően a lengyel J. Dobrowicz is foglalkozott. Kutatásaik eredményének lényege az hogy egy adott hivatás követelményrendszerét (követelményleltár) összevetjük az adott személy személyiségjegyeivel (személyiségleltár) és ennek alapján tendencia jellegével következtetést vonhatunk le a pályaalkalmasságot illetően. Minél nagyobb ugyanis az egyezés a két leltár között, annál nagyobb az alkalmasság valószínűsége. Fordítottan, minél nagyobb az eltérés a két leltár stigmái között, annál kevésbé alkalmas a jelölt személy a pálya gyakorlására.
De hogyan viszonyultak ezekhez a kérdésekhez azon - közkeletű kifejezéssel történelminek nevezett - vallásfelekezetek, melyek a bibliai iránymutatások talaján állanak, és hosszú történelmi múltra tekinthetnek visz-sza. A zsidó felekezet 2007. szeptemberében kezdte el az 5768. évet, a római katolikus egyház immár kétezer éves, az evangélikus- és a református egyház pedig közel ötszáz éves múltra tekinthet: vissza. Ezen idő alatt mind a négy felekezetnél kialakultak a belső normák, ha úgy tetszik, jogi normák és ehhez igazodóan kialakultak a belső, felekezeti bíróságok is. Ezen belső, felekezeti bíróságok működése azonban csak bírák működésével biztosítható, hiszen "a törvény a betartását felügyelő bíró nélkül olyan, mint a test lélek nélkül." (Platon).
Összefoglalóan azt; kell megállapítani, hogy a történelmi, vallásfelekezetek belső bíróságai bíráinak kiválasztásánál talán semmi különbséget nem lehet felfedezni abban, hogy mindegyikük a Biblia útmutatásának megfelelően, a bírói feladat, ha úgy tetszik a bírói tisztség ellátására alkalmas személyeket kíván kijelölni. A Biblia ugyanis úgy szól, hogy "Mózes egész Izraelből kiválasztott alkalmas férfiakat..., hogy minden alkalommal igazságot szolgáltassanak a népnek". (Biblia "Kivonulás könyve 18.25-26. rész). Ez az iránymutatás mind a négy történelmi vallásfelekezetnél irányadó mind a mai napig is annak ellenére, hogy a részletekben, a bírák kiválasztásának metodikájában - a később részletezendők szerint - eltérések is vannak. Egységes azonban, egyre inkább tértfoglalóan, a szakmai felkészültség megkövetelésének igénye, ami a legújabb törvényi szabályozások szerint az evangélikus és a református egyház szabályozásában is tért nyert annak ellenére, hogy a korábbi években a református egyház szakirodalmában jeles viták folytak arról, hogy az egyházközösséghez való tartozás és a szakmai képzettség együttes meghatározó tényezők. Feltétlenül ki kell emelni ezen vita kapcsán Dr. Szathmáry Béla - állami hivatásos bíró - tevékenységét, aki józan és vallási-teológiai érvekkel is azt igazolta, hogy a bírói tisztség ellátásához az egyházi bíróságoknál is szakmai-jogi felkészültségre van szükség.
Az előbbiek előrebocsátása után vizsgáljuk meg kissé közelebbről - a terjedelmi korlátok tiszteletben tartása mellett - az egyes történelmi vallásfelekezeteknél a belső felekezeti bíróságok bírái kiválasztásának, a bírói pályára való alkalmassága megállapításának módszereit a tanulságkeresés céljával.
1. A zsidó felekezet alapvető anyagi- és eljárásjogi szabályait, mitöbb a bírák kiválasztásának legfőbb motívumait a Bibliában Mózes öt könyve, a Tóra tartalmazza. Generális szabály az, hogy a bírói feladat ellátására - a már korábban említettek szerint - alkalmas
férfiakat kell kiválasztani. Mai szóhasználat szerint ez azt jelenti, hogy a jelölt személynek személyiségpszi-chológiailag és szakmai felkészültség alapján kell a bírói pályára alkalmasnak lenni. A közkeletű szóval élve rátermettség a követelmények rendszerének csupán egyik, igen fontos része, eleme. A rátermett, személyi-ség-pszichológiailag alkalmas személy azonban a bírói feladatát kizárólag akkor tudja ellátni, ha ehhez megfelelő képzettséggel, szakmai. képzettséggel rendelkezik. A zsidó felekezeti bíró tisztségét csak akkor tudja ellátni, ha ismeri az ítélkezési tevékenység gyakorlásához elengedhetetlenül szükséges és már említett Tórát, a Halachát (zsidó törvények összessége), a Sulchan Aruch-ot (kodifikált zsidó törvénykönyv, mely négy részből áll), a szóbeli tanra, a Misnára épült talmudot, közelebbről a Ráv Ási által szerkesztett babilóniai- és rabbi Jochanán által szerkesztett jeruzsálemi Talmudot. Az előbbiek szerint is rendkívül szerteágazó képzettségi, felkészültségi igénynek való megfelelés teszi alkalmassá a jelöltet a zsidó bírói feladat ellátására (qualifi-catio). Bíró azonban az eddig említett feltételek teljesítése mellett is a jelölt csak akkor lehetett a történelmi múltban bíróvá - a Mózestől szerzett és átörökített kéz-rátétel útján - ha a bírói hatalommal már rendelkező személy bíróvá fel is avatta (ordinatio). Az eddig említett három követelmény: a személyi alkalmasság, a qualificatio és ordinatio fennállása esetén járhatott el valaki polgári és büntető ügyekben egyaránt bíróként.
Eredendően a zsidó felekezeti bírák kiválasztásánál két, egyenként hat igényt tartalmazó qualificatiós igényrendszer teljesítése volt szükséges az alkalmasság kérdésében való döntéshez. Az első hattételes igényrendszer teljesítésének alapján a jelölt első fokú bíróként járhatott el, s csak a további hattételes követelményrendszernek való megfelelés alapján lehetett eljárni magasabb bíróság tagjaként. Csupán szemléltetésül mutassunk be néhányat a követelményrendszerek igénypontjaiból a következők szerint.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
