Schultz Márton: A vagyoni értékű személyiségi javak szabályozási problematikájának egyes kérdései. A tárgyiasulás alapú vagyoni személyiségvédelem (IJ, 2020/2. (75.), 16-22. o.)

1. Miért következik a vagyoni értékű személyiségi javak elismerése a jogfejlődésből?

1.1. Állandó és változó személyiségvédelem

"Eleinte a személyiség magánjogi védelme csak úgy tünt fel, mint bizonyos - másodlagos - vagyoni jogok (kártérítési kötelezettségek) keletkezésének az alapja. Utóbb azonban a személyiség jogi védelme több irányban önállóan alakult ki, különleges jogvédelmi eszközökkel. Ily módon a személyiség védelme a magánjognak önálló, harmadik tárgyává válik. Hozzá csatlakozik a gondolati alkotásokon fennálló ú. n. szellemi tulajdon, amelyet a személyiségi joggal együtt a személyi és eszmei javak jogának nevezhetni"[1] - mondta Szladits Károly 1933-ban. A személyiség védelmének szabályai a világháború előtti időkhöz képest lényegesen nem változtak, csupán a releváns életviszonyok száma nőtt, a szabályok pedig kimunkáltabbá váltak. A magánjogi kódex előtti bírói gyakorlat már ismerte az erkölcsi sérelmek pénzbeli kompenzációját (eszmei kár),[2] a kegyeleti jogot,[3] a közéleti szereplést,[4] a jogi személyek személyiségvédelmét.[5]

Azokban az országokban, amelyekben a szocialista berendezkedés nem vetette vissza sem a személyiségi jogok magánjogi védelmét, sem a gazdasági fejlődést, a személyiség védelmének újfajta tendenciája jelentkezett már az ötvenes évektől kezdődően. Ez a jogban a személyiségi jogok vagyoni értékének elismerését, hasznosíthatóságát jelentette. Az Egyesült Államok jogában ez a right to publicity, amely tulajdonképpen a személyiségi jogok vagyoni aspektusát jelenti és mint ilyen a személynek jogosultságot biztosít arra, hogy nevének, képmásának, hangjának stb. kereskedelmi hasznosításáról rendelkezzen, ezáltal elismeri a személyiségi javakon fennálló vagyoni jogokat/érdekeket.[6] A német bírói gyakorlat először még óvatosan, vagyoni értékű abszolút jogként beszélt a képmáshoz való jogról az '50-es években,[7] majd az ezredfordulón elismerte, hogy a személyiségi jogok vagyoni vonatkozásai - a vagyoni jogokhoz hasonló módon - örökölhetőek.[8]

Marlene Dietrich híres ülő póza volt a NJW 2000, 2201 számú ügy tárgya, amelyben a német legfelsőbb bíróság a személyiség vagyoni vonatkozásainak örökölhetőségét elismerte és helyt adott Maria Riva, Dietrich lányának kártérítési igényének (forrás: fineartamerica.com. A fotó a Der blaue Engel c. film egy jelenetét ábrázolja.)

1.2. A vagyoni és személyi viszonyok egysége

A magyar jogban általánosan elfogadott az, hogy a személyiségi jogok kizárólag eszmei érdekeket védenek. Ezt az álláspontot Németországban egyedül Peifer képviseli.[9] A többségi álláspont szerint, amelyet többek között Götting is támogat, azonban a(z általános) személyiségi jogon belül a személyi és a vagyoni viszonyok a szerzői joghoz hasonlóan elválaszthatatlan egységet képeznek, jóllehet két jogcsoport a megszűnés és átruházás tekintetében eltér (monizmus).[10] Beuthien ezzel szemben a vagyoni érdekeket leválasztaná az általános személyiségi jogról és önálló alanyi jogként nevesítené (dualizmus).[11]

A magyar joggyakorlatban is látható, hogy hazánkban is megsűrűsödtek azok az életviszonyok, amelyek esetén a személyiségi jogok kereskedelmi felhasználása, reklámcélú értékesítése formájában jelentkezik a jogsértés. Az egyik eseti döntés például azzal foglalkozott, hogy a szerződéses engedélyezés idejének letelte után a jogosult képmásával ellátott termékeket forgalmazott egy vállalat tovább.[12] Napjainkban egyre gyakoribb, hogy sztárokkal reklámoznak termékeket, így például napjainkban Bruce Willis reklámozza a Hell energiaitalt plakátokon, reklámfilmekben,[13] vagy gondolhatunk további példákra is, így arra is, ahogyan George Clooney népszerűsíti a Nespresso termékeiket televíziós reklámokban vagy plakátokon. Ez a jelenség azonban a digitális környezetben is megjelent. Ennek tipikus példái az influencerek (véleményvezérek), akik sok esetben "dedikált márkanagykövetként" reklámozzák cégek termékeit.[14]

1.3. Miért nem védi a személyiségi vagyoni érdekeket a magyar jog?

Ha azonban arra keresnénk választ, hogy a jogosultak fenti vagyoni érdekeit mennyiben védi máshogy a személyiségvédelmi szabályozás, úgy azt láthatjuk, hogy nem is nevesíti külön a kereskedelmi felhasználást a Polgári Törvénykönyv (Ptk.),[15] sem a személyiségi jogok felhasználásával, sem azok megsértésével összefüggésben.

Ha történeti fejlődésében vizsgáljuk a személyiségi jogok vagyoni jogokhoz való kapcsolódását, úgy azt láthatjuk, hogy a személyiség védelme kezdetben, a XX. század első felében azért kapcsolódott a vagyoni jogokhoz, mert a magánjog a családi jogon kívül csak ilyen jogokat ismert, így a jogvédelem csak a kártérítési jogon, versenyjogon, cégjogon, védjegyjogon keresztül tudott megvalósulni. Ezt követte a szocialista éra, amelyben a szocialista országok közül nálunk egyedül - egy időre - megszüntetésre került a nem vagyoni kártérítés intézménye,[16] míg a gazdasági joggal összefüggő más jogalapok lényegében kikerültek a jogrendszerből. Másrészről a szocialista polgári jog kifejezetten kiemelte, hogy a személyiségi jogokat nem lehet pénzre váltani. Ez kifejezetten illeszkedett e jogoknak korábbi, természetjogi alapjához,[17] így ez az elgondolás átmentődött a rendszerváltozás utánra is. Ennek a megközelítésnek a helytelenségére Sólyom László már 1983-ben felhívta a figyelmet. Szerinte a személyiségi jog "gazdasági vonatkozásait nem szokás említeni; sőt, ezt a jogot sokszor teljesen elfedi a materiális értékekkel szembeállított »személyiség« ideológiája."[18]

A bírói gyakorlat a név és a képmás jogellenes kereskedelmi fel-

- 16/17 -

használását a tradicionális személyiségvédelem, a személyi viszonyok mintájára értékelte, hiszen a felperes ugyanúgy követelheti a jogsértés abbahagyását vagy éppen sérelemdíjat (a Ptk. hatálybalépését megelőzően nem vagyoni kártérítést), mint akkor, ha a becsületét sértik meg és kizárólag erkölcsi érdeke sérül. Ezért látszólag nincsen szükség eltérő jogi szabályozásra, a probléma inkább a komplexebb életviszonyok esetén jelentkezik, amelyekből a rendszerváltozás után 30 évvel egyre több esetben láthatunk példát.

1.4. Miért védje a személyiségi vagyoni érdekeket a magyar jog?

A reklám- és médiavállalatok jelentős bevételre tehetnek szert egy-egy fénykép vagy életesemény jogellenes felhasználásával. Erre a tradicionális, eszmei érdekeket védő személyiségvédelemnek nincs megfelelő ellenszere. Egyetérthetünk Menyhárd Attilával, aki szerint tulajdonképpen azt kell elérni, hogy a jogsértőnek ne érje meg jogsértést elkövetni pusztán azért, mert kisebb vagyoni hátrány éri a felelősségre vonással, mint amilyen előnyhöz a jogsértéssel jut.[19] A személyiség védelme tehát egyrészről ineffektív az újfajta értékesítési, felhasználási módokkal szemben. Másrészről a vagyoni értékű személyiségi jegyek külön szabályozásával - legalább részben - el kell érni a vagyoni, tulajdoni viszonyok újratelepítését. Ez nem csak abban jelentkezik, hogy a piaci szereplők körében tudatosítani kell azt, hogy ellenértéket kell fizetniük valamely személy nevének, képmásának mint tartalomnak a felhasználásáért, hogy ezzel növelhessék a nézettséget, az eladást vagy a kattintások számát (clickbait), valamint tudatosítani kell azt is, hogy a személyiségi jog jogosultjának halála után se váljanak személyiségi jegyei olyan szabad prédává, amelyet bárki felhasználhat profitnövelés céljára.