Tisztelt Elnök Urak, Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Alkotmánybíró és Kúriai Bíró Asszonyok és Urak, Tisztelt Professzor Úr, Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A mai napon pontosan 800 évvel ezelőtt, itt Székesfehérváron, II. András a székesfehérvári országgyűlésen kiadott egy függőpecséttel ellátott királyi okiratot, amely a hazai nemesség jogait először rögzítette. Ezzel megszületett az Aranybulla, amely a magyar alkotmánytörténet egyik legelső és legmeghatározóbb szegletkövévé lett. A magyar Aranybullát Európa első szabadságlevelei között tartjuk számon, mint a társadalmi szerződések korabeli kifejeződését, de erről, úgy hiszem, Balogh Elemér Professzor Úr, korábbi alkotmánybíró társam hosszabban és részletesebben fog szólni.
Mindenekelőtt azonban engedjék meg, hogy köszönetet mondjak Polgármester Úrnak és Székesfehérvár városának, hogy méltó és autentikus helyszínen emlékezhetünk meg a magyar történeti alkotmány születésének egyik kezdő pillanatáról. Egyúttal köszönetemet fejezem ki a Kúria Elnöke felé, hogy a mai megemlékezést a magyar jogrendszer védelmére hivatott két legfőbb alkotmányos intézmény - az Alkotmánybíróság és a Kúria - közösen szervezte meg.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mellőzve a hosszadalmas jogtudományi fejtegetést az alkotmányok fogalmára és természetére vonatkozóan, úgy vélem, egy alkotmány lényegét és az alkotmányok természetét Magyarország Alaptörvénye tömören és lényegretörően ragadja meg, amikor azt mondja, hogy "jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk." Ha az Aranybullára mint a magyar alkotmányfejlődés - és így a történeti alkotmány - egyik első szegletkövére tekintünk, azt látjuk, hogy az elmúlt 800 évben számos dolog megváltozott. Így változott az állami hatalomgyakorlás formája, megváltoztak annak korlátai, de még a hatalomgyakorlás forrására is másként tekintünk. Az Aranybulla kezdő sorai között azt találjuk, hogy az "a Szentháromság és oszolhatlan egység nevében", az Isten és a király kegyelméből született. Magyarország Alaptörvénye már azt rögzíti, hogy "elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét", azonban az Alaptörvény rendelkezéseit Mi, a Magyar Nemzet tagjai nyilvánítjuk ki.
Az elmúlt 800 évben megszülettek olyan, ma már magától értetődő fogalmak, mint nemzet, állami önkorlátozás, demokratikus hatalomgyakorlás, vagy éppen a jogállamiság, és eltűntek - legalább is az alkotmányos rend szintjéről - olyan fogalmak, mint a nemesség vagy a király.
Ahogyan az elmúlt évszázadok során változott a világ, bár történelmi léptékkel mérve, de úgy változott vele az állami hatalomgyakorlás is. A történelem meghatározó pillanatai pedig - jók és rosszak egyaránt - az évszázadok során nyomot hagytak nemcsak az állami hatalomgyakorlás keretrendszerén - az alkotmányos renden -, de magán azon a közösségen is, amely létrehozta ezt a rendet: a nemzeten. Ami egy-egy korban a nemzet tagjainak sorsfordító küzdelme volt, az a később jövő generációk számára a jövő zálogát jelentette. Számunkra pedig már csak történelem. Legalábbis az, ami a korábbi korokban történt. A mi küzdelmeink, a mi döntéseink éppúgy az utánunk jövők jövőjét jelentik majd, a későbbi korok számára pedig ugyanúgy válunk történelemmé, ahogyan számunkra ma már az Aranybulla és azok, akik azt megalkották.
Történelemmé, amely azonban meghatározta azt a társadalmi rendet, azt a keretrendszert - számunkra a valóságot -, amelyben mi magunk élünk. (A mindenkor így kialakuló hagyományos társadalmi környezetet nyilvánította az Alkotmánybíróság a múlt év végén született döntésében az emberi méltóságból fakadóan az állam által mindenkor védendő alkotmányos értékké.)[2]
Mikor 2011-ben hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye, az egyik legtöbbet vitatott rendelkezés az R) cikk volt, amely szerint az "Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni". Ha a magyar alkotmánytörténet egy múltbéli pillanatát kívánjuk a mai társadalmi viszonyok között értelmezni, ez a rendelkezés talán valóban anakronisztikusnak tűnhet.
- 41/42 -
Ha azonban a nemzet múltjára tekintünk - s benne az Aranybullára -, akkor feltárulhat előttünk a perspektíva, mely szerint vannak olyan dolgok is, amelyek nem változtak. Nyolcszáz évvel ezelőtt nemzetünk tagjai a hatalom mindenkori gyakorlójával szemben kívántak maguk számára jogokat megfogalmazni. Ma sincs ez másképpen, azonban ma már számunkra - egy alkotmányos jogállamban élve - mindez evidencia: az Alaptörvény maga biztosítja azokat az alapvető jogokat, amelyekre az állami hatalomgyakorlással szemben apellálhatunk. Az egykori ellenállási jog olyan garanciális szabályrendszerré nőtte ki magát, amelyre bárki hivatkozhat, ha az állammal mint közhatalmat gyakorlóval kerül összeütközésbe.
Az Alaptörvény R) cikke nem a múltbéli eseményeket emeli a jelenünkbe, hanem a múlt tapasztalatát kívánja tükörként elénk tartani: lehetőséget biztosít arra, hogy egyrészt tanuljunk a múlt hibáiból, másrészt ismerjük fel és tegyük jelenünk részévé a múltból leszűrhető értékeket. Hiszen vannak ugyan olyan körülmények, amelyek megváltoztak a múlt tapasztalatához képest, mások azonban állandóak, vagy éppen még nem változtak meg. Sok esetben pedig az, hogy ezek megváltoznak-e, rajtunk múlik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az Aranybulla nyolcszázadik évfordulója mint a magyar alkotmánytörténet egyik kezdőpontja, lehetőséget teremt számunkra, hogy egy pillanatra megálljunk és számot vessünk múltról, jelenről és jövőről. Számos olyan esemény van a múltban, amelyet ünneplünk, vagy éppen gyászolunk. Bárhogyan is legyen, mindkettő befolyásolja azt, ahogyan a jelenünkről gondolkodunk.
Ugyanakkor a jelenben is számos olyan történés, olyan út van, amelyről úgy véljük, hogy követendő, vagy éppen elvetendő. Ezekről ma mi hozzuk meg saját döntéseinket. Ezek a döntéseink befolyásolni fogják az utánunk jövő generációk jelenét, hiszen számukra mi már a múlt leszünk. Ekképpen mi a múlt tapasztalatai alapján hozunk döntéseket, s ezáltal határozzuk meg az utánunk jövő generációk jövőjét. Úgy vélem, ebben áll a mi felelősségünk.
Amikor történelmünk meghatározó pillanataira tekintünk - legyen az az Aranybulla, a Tripartitum, az 1848-as forradalom, vagy maga a rendszerváltoztatás -, nem elegendő csak a letűnt korok emberei által meghozott döntések eredményeinek összességét látnunk. Látnunk kell nemzetünk korábbi tagjainak küzdelmeit, nehézségeit és azokat a döntéseket, amelyeket ahhoz kellett meghozniuk, hogy mi ma itt állhassunk és visszaemlékezhessünk ezekre az időkre.
Az Aranybulla egy olyan szegletkő, amely döntően határozta meg a napjainkig vezető magyar alkotmánytörténet fejlődésének irányát. Amikor megemlékezünk erről a szegletkőről, nemcsak a múltunk, hanem nemzetünknek a múltat meghatározó tagjai iránt is tiszteletünket kell kifejeznünk és annak a felelősségnek a tudatában kell meghoznunk a jelent meghatározó döntéseinket, hogy a jövő generációi számára - a magyar nemzet jövője számára - ma mi jelöljük ki az irányt. Mi vagyunk az a keret, akik meghatározzuk azt az utat, amelyen az utánunk jövők elindulhatnak majd.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
