A közjegyző az örökhagyó teljes hagyatékát ideiglenes hatállyal törvényes öröklés jogcímén az örökhagyó öt gyermekének adta át 1/5-1/5 arányban, túlélő házastársának özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten. A végzés indokolása szerint az örökhagyó után végintézkedés hiányában törvényes öröklésre jogosultak a Ptk.607.§ (2) bekezdése alapján a gyermekei egymás között egyenlő arányban, míg a túlélő házastársat a Ptk.615.§-ban foglaltaknak megfelelően özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg.
A hagyatéki eljárás során az egyik gyermek, B. V. bejelentette, hogy az örökhagyó az ő javára szóban végrendelkezett. A közjegyző meghallgatta a szóbeli végrendeleti tanúkat, meghallgatásuk után megállapította, hogy a szóbeli végrendelet a Ptk.634.- 635.§-ban foglalt követelményeknek nem felel meg, ezért úgy tekintette, hogy az örökhagyó szóban nem végrendelkezett. B. V.-n kívül a többi törvényes örökös, illetve a képviseletükben eljáró jogi képviselők nyilatkozatai szerint az örökhagyó után nem maradt szóbeli végrendelet. Egy másik gyermek: B. B. hivatkozott arra, hogy B. V. az öröklésre érdemtelen, mert az örökhagyót végakarata nyilvánításában akadályozta. B. V. vitatta az érdemtelenséget, a többi örökös e körben nyilatkozatot nem tett. A közjegyző megállapította, hogy az érdemtelenség elbírálása polgári peres útra tartozik, annak hagyatéki eljárásban történő bizonyítása nem lehetséges. Ezért a rendelkezésére álló adatok alapján a hagyatékot a törvényes öröklés rendje szerint ideiglenes hatállyal adta át.
A végzés ellen B. V. és B. B. terjesztett elő fellebbezést.
B. V. fellebbezésében a közjegyző végzésének a megváltoztatását akként kérte, a másodfokú bíróság a teljes hagyatékot ideiglenes hatállyal szóbeli végrendelet alapján az ő részére adja át. Hivatkozása szerint pusztán azon tény alapján, hogy a végrendeleti tanúk egybehangzóan, ellentmondásmentesen állították, hogy a szóbeli végrendeleti örökös B. V., a közjegyző nem mérlegelhetett volna, hanem a szóbeli végrendeleti örökösnek kellett volna átadni a hagyatékot ideiglenes hatállyal. Súlyos eljárási szabálysértést követett el a közjegyző, amikor a szóbeli
- 37/38 -
végrendelet körében bizonyítást folytatott, és ennek keretében engedélyezte, hogy a többi örökös a végrendeleti tanúkhoz kérdéseket intézzen, a hagyatéki eljárási törvény értelmében ugyanis a hagyatéki eljárásban bizonyításnak nincs helye. Hivatkozott arra is, hogy B. B. a 2012. április 17-én kelt nyilatkozatában közvetetten elismerte a szóbeli végrendeletet.
B. B. a közjegyző végzésének a hatályon kívül helyezését és azt kérte, hogy a másodfokú bíróság utasítsa a közjegyzőt újabb határozat hozatalára. Sérelmezte, hogy a közjegyző nem folytatott bizonyítási eljárást az érdemtelenség körében. Megismételte azt a korábbi hivatkozását, hogy B.V. érdemtelen az öröklésre, mert az örökhagyónak az volt a szándéka, hogy a törvényes öröklési rendtől eltérő végintézkedést tegyen, azonban ezt azért nem tette meg, mert B. V. kijelentette, hogy ebben az esetben mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ne ezen végrendelet alapján kerüljön átadásra a hagyaték.
A fellebbezéssel nem élő törvényes örökösök észrevételükben az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzést alaposnak tekintették, annak hatályában fenntartását és B.V. "perköltségben" marasztalását kérték. Osztották a közjegyző álláspontját abban, hogy az örökhagyó után szóbeli végrendelet nem maradt, ezért a hagyatékot ideiglenes hatállyal a törvényes örökösöknek kellett átadni.
A törvényszék mindkét fellebbezést alaptalannak találta, a következő indokok alapján.
A törvényszék megállapította, hogy a közjegyző helyesen határozott, amikor az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal a törvényes örökösöknek adta át. B.V. azt sérelmezte a fellebbezésében, hogy a közjegyző a hagyatéki eljárás kereteit meghaladó bizonyítást folytatott le a szóbeli végrendeleti tanúk meghallgatása körében, ez azonban alaptalan állítás. A 2010. évi XXXVIII. tv. (a továbbiakban: Hetv). 13.§ (1) bekezdése szerint ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a hagyatéki eljárásban - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - bizonyítás felvételének nincs helye. Az 54. § kimondja, hogy ha az örökhagyó szóbeli végrendeletet tett, a közjegyző a hagyatéki tárgyalásra a szóbeli végrendelet tanúit megidézheti, de ha előzetes nyilatkozatot nem tett, vagy az öröklésben érdekelt kéri, meg kell idéznie vallomásuk jegyzőkönyvbe foglalása végett. Tehát a Hetv. 54.§ -a lehetőséget ad a közjegyzőnek arra, hogy a szóbeli végrendelet tanúi megidézésével a szóbeli végrendelet körében bizonyítást folytasson. A tanúk megidézésének ugyanis az a célja, hogy nyilatkozzanak a szóbeli végrendelet keletkezéseinek a körülményeiről, annak érdekében, hogy a közjegyző állást foglalhasson abban, hogy az örökhagyó alkotott-e szóbeli végrendeletet és annak mi volt a lényeges tartalma. Ehhez adott esetben az is szükséges, hogy a tanúkhoz a közjegyző és a jelenlévő örökösök kérdést intézzenek, ez a Hetv. 2.§ (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 173.§ (3) bekezdése alapján megengedett, de ez következik az 54. § (2) bekezdéséből is, miután a jogszabályhely úgy fogalmaz, hogy a közjegyző a tanút kihallgatja, azaz nem tényként fogadja el a tanúnak a szóbeli végrendelet megtételére vonatkozó nyilatkozatát, hanem a tanúk kihallgatása útján meg kell állapítania, hogy az örökhagyó szóban végrendelkezett-e. Miután a hagyatéki tárgyalásról készült jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a tanúkhoz idézett kérdések kizárólag annak tisztázására vonatkoztak, hogy az örökhagyó alkotott-e szóbeli végrendeletet és ha igen, azt milyen
- 38/39 -
tartalommal tette, a közjegyző nem követett el jogszabálysértést ezen bizonyítás lefolytatásával. Megjegyzi azonban a másodfokú bíróság, hogy ha figyelmen kívül hagyjuk a végrendeleti tanúk kihallgatásáról készült jegyzőkönyv azon részeit, amelyeket a tanúk kifejezetten kérdésre adtak elő, akkor is az állapítható meg, figyelemmel Ptk. 634. és 635.§-aira, hogy az örökhagyó nem tett szóbeli végrendeletet.
B.V. alaptalanul hivatkozott arra is, hogy B.B. a 2012. április 17-én kelt nyilatkozatában közvetetten elismerte a szóbeli végrendeletet. Ellenkezőleg, a beadvány azt tartalmazza, hogy
.....2011. február 1-én B.V. nyilatkozata számomra egyértelmű volt abban, hogy az örökhagyó után
nem maradt végrendelet".
A szóbeli végrendelet lényeges tartalmának tisztázása érdekében a közjegyző lefolytathat bizonyítást, az érdemtelenség elbírálása azonban a Hetv. 13.§-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel olyan kérdés, amely körében bizonyítás felvételének nincs helye, a Hetv.-nek ugyanis nincs olyan rendelkezése, amely a bizonyítás felvételének tilalmát az érdemtelenség kérdésében feloldaná. Ez nem zárja ki, hogy a hagyatéki eljárásban érdekelt az álláspontja alátámasztására okiratot csatolhat be, mint ahogy azt B.B. meg is tette, okiratot csatolt annak igazolására, hogy B.V. érdemtelen az örökségre. B.V. azonban vitatta az érdemtelenséget, a B.B. által becsatolt okirat pedig önmagában B.V. érdemtelenségét nem bizonyítja. Mivel a közjegyző e kérdésben bizonyítást nem folytathatott, nem követett el jogszabálysértést, amikor a hagyaték átadásánál az érdemtelenségre történő hivatkozást mellőzte.
A fellebbezéssel nem élő törvényes örökösök az észrevételükben alaptalanul kérték B.V. perköltségben marasztalását. Amint arra a Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott PK. 263.számú állásfoglalásában, a hagyatéki eljárás során költségekben marasztalásnak csak akkor van helye, ha jogszabály kifejezetten így rendelkezik. Ez következik abból, hogy a Hetv. 2.§ (1) bekezdése kimondja: "a hagyatéki eljárás polgári nemperes eljárás, melyre - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni". Költségekben marasztalásnak tehát csak akkor lenne helye, ha a hagyatéki eljárás nemperes jellege azt nem zárná ki. A hagyatéki eljárás azonban olyan sajátos nemperes eljárás, amelynek ebből a jellegéből az következik, hogy annak során költségekben marasztalásnak általában nincs helye. Erre csak akkor kerülhet sor, ha jogszabály a költségekben marasztalást kifejezetten lehetővé teszi. Az észrevételt előterjesztők "perköltségre" tartottak igényt, a jelen eljárás azonban nem per, nem is más kontradiktórius eljárás, ennek megfelelően a "perköltségigény" alaptalan.
A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a közjegyző végzését a Hetv.2.§-án keresztül érvényesülő Pp.259.§ és 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Fővárosi Törvényszék 52. Pkf. 637.142/2012.)
- 39/40 -
A közjegyző végzésével az örökhagyó hagyatékát törvényes öröklés jogcímén a Magyar Államnak adta át. A temetési és kegyeleti költséget 380.239 Ft-ban állapította meg.
A végzés indokolása szerint az örökhagyó végintézkedés hátrahagyása nélkül, elvált családi állapotban hunyt el, törvényes örököse a Magyar Állam. A közjegyző a hagyatékot az örökös kérelmének megfelelően adta át. A Magyar Állam képviselője S. Cs. temetési költség jogcímén bejelentett, számlával igazolt hagyatéki hitelezői igényét a hagyaték erejéig elismerte, azonban az élettársi vagyonközösség jogcímén bejelentett igényét nem ismerte el, mivel az további bizonyítást igényel. A közjegyző tájékoztatta S. Cs.-t, aki az örökhagyó elvált házastársa volt - és állítása szerint a házasság felbontása után is élettársként együtt éltek -, hogy élettársi közös szerzemény címén bejelentett igényét a törvény rendes útján érvényesítheti.
A közjegyző végzése ellen S. Cs. terjesztett elő fellebbezést, melyben a végzés hatályon kívül helyezését és a közjegyzőnek újabb eljárás lefolytatására és újabb határozat meghozatalára utasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az általa előadottak alapján egyértelműen megállapítható, hogy az örökhagyóval fennállt élettársi kapcsolatára tekintettel a hagyaték tárgyát képező vagyon tekintetében megtérítési igénye megalapozott, melyet a hagyatékátadó végzés figyelmen kívül hagyott. Megjegyezte, hogy a temetési költség is tévesen került megállapításra, mert annak összege a fellebbezés mellékleteként csatolt okiratokkal igazoltan 754.480 Ft volt.
A Magyar Állam törvényes örökös a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezést a törvényszék alaptalannak találta. Döntését a következőkkel indokolta.
A közjegyző a hagyaték átadásáról a számára rendelkezésre álló adatoknak és nyilatkozatoknak megfelelően határozott. S. Cs. a hagyatéki eljárás során nem hivatkozott arra, hogy a hagyatékba felvett ingatlan tulajdoni hányadokra vonatkozóan is igénye van, kizárólag az örökhagyónak az E. Banknál és az O. Banknál vezetett számlái, illetve takarékbetétkönyve tekintetében jelentett be igényt élettársi közös szerzemény címén, így azt kellett vizsgálni, hogy ezen ingónak minősülő vagyontárgyaknak vagy valamely tulajdoni hányaduknak a hagyatékból való kihagyására van-e alap, illetőleg a hagyaték egésze átadható-e teljes hatállyal.
A 2010. évi XXXVIII. törvény (Hetv.) 81. § (1) bekezdése szerint ha vitás az örökösként érdekeltek között, hogy milyen ingó vagyontárgyak tartoznak a hagyatékhoz, a közjegyző a nem vitás ingó vagyontárgyakat a hagyaték átadására vonatkozó szabályok szerint azzal a figyelmeztetéssel adja át, hogy a vitás ingó vagyontárgyakra vonatkozó igény bírósági úton érvényesíthető.
A Hetv. 81. § (2) bekezdés értelmében ha az ingó vagyontárgy hagyatékba tartozását, tulajdonjogát az örökösként érdekelteken kívül álló igénylő teszi vitássá, a vagyontárgyat csak akkor lehet kihagyni a hagyatékból, ha
a) ezt az igényt az adott vagyontárgy vonatkozásában örökösként érdekeltek elismerik,
b) az ingó vagyontárgyon lévő jelből vagy más körülményből valószínű, vagy
- 40/41 -
c) az igénylő okirattal valószínűsíti,
hogy az ingó vagyontárgy nem tartozik a hagyatékhoz, hanem az igénylőt illeti meg.
A Hetv. 81. § (4) bekezdés alapján ha a leltárba felvett vagyonra, vagyonrészre vagy vagyontárgyra az örökhagyó túlélő házastársa (volt házastársa) házastársi vagyonközösség jogcímén, vagy az örökhagyót túlélő élettársa (volt élettársa) az együttélés alatt keletkezett vagyonközösségből őt megillető részesedés jogcímén igényt tart és
a) az igényt tartó az egyetlen örökösként érdekelt,
b) igényét az örökösként érdekelt egyéb személy igényét elismeri, vagy
c) arra az örökösként érdekelt felhívás ellenére sem nyilatkozik és az igény jogossága egyéb körülményekből valószínűnek mutatkozik,
azt a hagyatékból ki kell hagyni, egyben - az a) pontban foglalt eset kivételével - külön végzésben meg kell állapítani, hogy az házastársi vagyonközösség jogcímén a túlélő házastársat (volt házastársat), vagy együttélés alatt keletkezett vagyonközösségből őt megillető részesedés jogcímén az örökhagyó túlélő élettársát (volt élettársát) illeti; e végzés jogerőre emelkedéséig a hagyatéki eljárást a vagyontárgy tekintetében fel kell függeszteni. Ha a vagyontárgy rendelkezési jogát közhiteles nyilvántartás tartalmazza, a tulajdonjognak a házastárs (volt házastárs), illetőleg az élettárs (volt élettárs) javára történő bejegyzése iránt a hagyatékátadó végzés megküldésével nyilvántartó hatóságot meg kell keresni.
A Hetv. 83. § (1) bekezdés szerint a közjegyző a hagyatékot teljes hatállyal adja át, ha a hagyaték átadásának nincs törvényes akadálya, és
a) a hagyatékra csak egy örökösként érdekelt jelentett be igényt és a rendelkezésre álló adatok szerint másnak a hagyatékra öröklés, halál esetére szóló ajándékozás, dologi hagyomány vagy közérdekű meghagyás jogcímén igénye nincs, vagy
b) a hagyatéki eljárásban a hagyatéki vagyon átadása tekintetében nincs öröklési jogi vita vagy - figyelembe véve a (2) bekezdésben foglaltakat - másodlagos öröklési vita.
A Hetv. idézett rendelkezéseiből következően a közjegyző nem hagyhatta ki a hagyatékból azokat az ingónak minősülő vagyontárgyakat (azok valamely tulajdoni hányadát), amelyekre vonatkozóan a fellebbező a tulajdoni igényét bejelentette, mert az igényt az örökös nem ismerte el, és azt a fellebbező okirattal nem valószínűsítette. A fellebbező által bejelentett igény folytán nem jött létre az érdekeltek között még másodlagos öröklési vita sem (Hetv. 6. § (1) bekezdés g), j), l) pont, így a részbeni ideiglenes hatályú átadásnak sem volt helye. A közjegyző a S. Cs. által a hagyatéki eljárás során csatolt számlával igazolt összegnek megfelelően állapította meg a temetési és kegyeleti költségeket, az örökös is ezt ismerte el. Amint arról már a közjegyző is tájékoztatást adott, S. Cs. mind tulajdoni igényét, mind a temetési költségekkel kapcsolatos vagy egyéb hagyatéki hitelezői igényét a törvény rendes útján érvényesítheti az örökössel szemben.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Törvényszék a közjegyző végzését a Hetv. 2.§ (1) bekezdésre figyelemmel a Pp. 259.§ szerint alkalmazandó Pp. 253.§ (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Fővárosi Törvényszék 52. Pkf. 631.963/2013.)
- 41/42 -
A közjegyző végzésével az I. r. örökhagyó ingatlan hagyatékát ideiglenes hatállyal, ingó hagyatékát teljes hatállyal törvényes öröklés jogcímén a II. r. örökhagyó hagyatékának adta át, míg a II. r. örökhagyó ingatlan hagyatékát ideiglenes hatállyal, ingó hagyatékát teljes hatállyal törvényes öröklés jogcímén a Magyar Államnak adta át.
A végzés indokolása szerint az I., II. r. örökhagyók öröklési szerződést kötöttek N.G. jogelődjével, amelyben életjáradék fizetése fejében ingatlanuk örökösévé N. G. jogelődjét nevezték. A Magyar Állam a hagyatékot a maga részére kérte átadni, hivatkozva arra, hogy az öröklési szerződést alakilag aggályosnak tartja, mert annak első oldala nincs számozással ellátva. Ezért a közjegyző az öröklési vitával érintett ingatlan hagyatékot a Magyar Államnak adta át a Ptk.629.§ (2) bekezdésére, 656.§-ára figyelemmel, a Hetv. 86.§ (2) bekezdése alapján, míg a szerződéses örökös figyelmét arra hívta fel, hogy igényét per útján érvényesítheti.
A közjegyző végzése ellen N. G. terjesztett elő fellebbezést, melyben tartalma szerint a végzés részbeni megváltoztatását és az ingatlan hagyaték részére történő átadását kérte az öröklési szerződés alapján. Hivatkozott arra, hogy az öröklési szerződést a D.-i Városi Bíróság ítéletével módosította, azaz a közjegyző által alakilag aggályosnak tartott öröklési szerződést érvényesnek tekintette és közokiratnak minősülő ítéletével módosította, melynek következtében a korábbi esetleges alaki hibát is kiküszöböltnek kell tekinteni. A hivatkozott peres eljárás még az örökhagyók életében folyt, így a szerződés kapcsán az esetleges érvénytelenségi hibát is ki lehetett volna küszöbölni az eljárás során, de erre nem került sor.
A Magyar Állam képviselője a fellebbezésre tett észrevételében tartalma szerint a végzés fellebbezéssel érintett részének helybenhagyását kérte.
A fellebbezést a törvényszék alaptalannak ítélte, a következők miatt.
A közjegyző az ingatlan hagyaték ideiglenes hatályú átadásáról helyesen határozott, helytálló e körben végzésének indokolása is. A fellebbezésben foglaltak miatt a másodfokú bíróság kiemeli, hogy a hivatkozott pernek a tárgya kizárólag az öröklési szerződés megszüntetése, illetőleg - kizárólag az életjáradék összege vonatkozásában - annak módosítása volt. A perben eljárt bíróság a Ptk.656.§ szerint az öröklési szerződésre is irányadó Ptk.653.§-ából következően nem foglalkozhatott hivatalból az öröklési szerződés érvénytelenségével, ezzel, illetőleg az alaki hiba "kiküszöbölésével" kapcsolatos kérelmet pedig a perben eljárt személyek nem terjesztettek elő, ezek a kérdések a per tárgyát nem képezték, így azokról a bíróság nem döntött, csupán az életjáradék összegét módosította. Az sem állapítható meg, hogy a közokiratba foglalt ítélet az öröklési szerződés helyébe lépett volna. Ez csak az életjáradék összege, fizetési feltételei tekintetében igaz, a fellebbező jogelődjének örökössé nevezésére vonatkozóan azonban nem, azt kizárólag az 1995. április 6-án kelt öröklési szerződés okirat sorszám nélküli első oldala tartalmazza, míg az ítélet 2. oldal második bekezdésében a bíróság kifejezetten rögzítette, hogy az öröklési szerződés egyéb (a járadék összegén kívüli) rendelkezéseit nem érinti. Az előbbiekből következően a fellebbező
- 42/43 -
által hivatkozott ítéletnek az öröklési szerződés alakiságainak megítélése szempontjából nincs semmilyen jelentősége.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Törvényszék a közjegyző végzését a Hetv. 2.§ (1) bekezdésre figyelemmel a Pp. 259.§ szerint alkalmazandó Pp. 253.§ (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Fővárosi Törvényszék 52. Pkf. 632.726/2013.)■
Visszaugrás
