Az itt ismertetendő munka egy több szempontból is jelentős és figyelemreméltó vállalkozás különösen sikeres eredménye. Sáry Pál, a Miskolci Egyetem Római Jogi Tanszékének docense legújabb könyvében imponáló felkészültséggel, és a tőle megszokott alapossággal (több mint félezer jegyzettel) egy olyan korszakba kalauzolja az olvasót, amely a történeti, jogtörténeti és történelemfilozófiai szempontból egyaránt kitüntetett fontosságú. Amint a mű címe igen találóan elárulja, a vizsgált korszak az európai és az egyetemes történelemnek is egyaránt izgalmas átalakulási időszaka, amelyben az antikvitás életszemléletét és társadalmi gyakorlatát fokozatosan váltja fel az ún. keresztény középkor valósága.
A munka lényegében a II. Theodosius által a Kr. u. 437-ben kibocsátott Codex Theodosianus normaanyagát tárgyalja a címben jelzett szempont szerint, azonban szép kitekintést nyújt egyúttal a római jog és társadalomtörténet korábbi szakaszaira éppúgy, mint a későbbi középkor világára is. A kötet - a Codex Theodosianus keletkezéstörténetét tárgyaló bevezetésen túl - hét nagyobb egységben, tematikusan dolgozza fel a Codex joganyagát, illetve igen hasznos, a korszak császárainak jegyzékét, forrásmutatót, szakirodalmi rövidítéseket, valamint bibliográfiát tartalmazó függeléket foglal magában. Az első rész a pogányság felszámolásának stádiumait és intézkedéseit tárgyalja a pogány szertartások tilalmától a pogány szentélyek lerombolásán át az olyan egyéb pogányellenes intézkedésekig, mint amelyek lehetővé tették a pogány kultikus épületeknek a keresztény egyház általi igénybevételét. A második rész a keresztény szellemiség és értékrend megszilárdításának folyamatát vázolja a szüzesség, a nemi erkölcs, a házasság, a család védelmétől az apai és rabszolgatartói hatalomnak a keresztény moralitás szellemében történt korlátozásáig, a keresztény ünnepek kitüntetett kezeléséig. A harmadik rész a hitvédelmi rendelkezéseket tárgyalja. Ezen belül különösen érdekesek és tanulságosak azok a részek, amelyek a korban szokásos foglalkozáshoz kötő rendelkezések alóli mentesítő szabályokat, valamint a keresztény és a többi vallás kapcsolatát tárgyalják. A negyedik rész a hittisztaság és az egyházi egység kérdéseit elemzi a Codex alapján, míg az ötödik rész az egyház jogi helyzetének rendezését ismerteti igen részletesen. Utóbbi résznek talán a legérdekfeszítőbb, de mindenképpen a legszélesebb jogászi érdeklődésre számot tartó fejezetei az egyházi jogszolgáltató hatalom kialakulását tárgyalják tiszteletreméltó alapossággal. A munka hatodik része a zsidók helyzetének szabályozását tekinti át, bemutatva a zsidó vallás védelmét, a zsidó pátriárkák és a zsinagógai tisztségviselők kiváltságait, továbbá a zsidóknak a közhivatalokból való kizárását. A mű - a már említett függeléket megelőzően - egy összegző és értékelő hetedik résszel zárul. Már az eddigiekből is látható, hogy a szerző a Codex hatalmas anyagát és a korszak legjelentősebb politikai, közéleti és jogi kérdéseinek összetett problémakomplexumát biztos kézzel, kiváló analitikus és didaktikai érzékkel kezeli. Az alábbiakban a gazdag anyagból néhány olyan érdekes mozzanatot villantunk fel, amelyek talán a leginkább képesek érzékletessé tenni a korszak nagy változásait.
Maga a Codex Theodosianus - amely a Kr. u. 429. és 437. között formálódott ki, és 439. január l-jén lépett hatályba - a 311. és 437. esztendő közötti időszakból több mint két és félezer császári rendeletet foglal magában. E kor nem pusztán a Római Birodalom és a római társadalom többé-kevésbé spontán is megvalósuló átformálódásának az ideje, hanem egy olyan történeti korszak is, amelyben a kereszténnyé vált császári hatalom tudatos krisztianizációs politikája, aktív társadalomalakító tevékenysége érvényesült. Így a Codex Theodosianusban fellelhető rendelkezéseket nem csupán egy kereszténnyé váló kor manifesztumainak tekinthetjük, hanem egyúttal a kereszténység uralkodó eszmévé alakításának és - későbbi kifejezéssel - a középkor megteremtésének erőteljes eszközeiként is szemlélhetjük. Ezen a ponton utalnunk kell azonban egy szempontra, amelynek érvényesítését a munka kifejezetten jogtörténeti perspektívája nem követelte ki. Ez a szempont pedig a spontán és a politikailag-közhatalmilag vezérelt folyamatok kapcsolata és dialektikája. A korszak iránt érdeklődők ugyanis alighanem szívesen vették volna a tárgyalásnak azt a módját, amelyben plasztikusabbá vált volna, hogy mi az, ami a korszakban már kulturálisan adott a kereszténységből, s mi az, amit a császári hatalmi szó kellett, hogy érvényre juttasson. Ennek a demarkációnak az érzékeltetésére elegendő lett volna talán a bevezető résznek egy rövid, vázlatos történeti tablóval való kiegészítése. Mindez azonban csupán az olvasó kényelmi szempontja, az olvasóé, aki lehetőleg egyszerre kíván megkapni minden, a tárgyhoz akárcsak távolról tartozó információt, megtakarítva így a további tájékozódás egyébként szép fáradságát. A mű mindenesetre a maga által vállalt feladatot tökéletesen teljesítette, az átalakulás politikailag-közhatalmilag vezérelt oldalát részletesen mutatja be.
A pogányság felszámolására tett intézkedések közül a munka elsőként Constantinus azon korai intézkedését említi, amely a "házi jellegű" pogány szertartások végzését tiltotta el, illetve büntette tűzhalállal (14). így tehát például a haruspicina 319-től csupán nyilvánosan volt végezhető. Igencsak más szellemben született ez a rendelkezés, mint a modem kor vallásüldözéseinek intézkedései, amely utóbbiak éppen ellenkezőleg, a magánszférába kívánták (kívánják) utalni a vallást és a hitéletet. Constantinus rendeletének célja az volt, hogy a pogány szertartások nyilvánosságuk által ellenőrizhetők legyenek. Tehát kontrollálható legyen az, hogy ezeknek a cselekményeknek - akár közvetve is - vannak-e a keresztény hit szempontjából veszedelmes vonatkozásai. Constantinus a varázslás szertartásai közül csupán azokat tiltotta el, amelyek ártó célzatúak, avagy a szerelmi bűbájjal voltak kapcsolatosak. Uralkodásának vége felé a pogány áldozatbemutatásra azonban abszolút tilalmat mondott ki (uo.). A monográfia megemlíti, hogy az áldozatbemutatás a pogány istentisztelet legfőbb mozzanata volt. Így tehát a constantinusi rendelet vélhetően a pogány szertartási rendszer e legfőbb elemére kívánt csapást mérni. Hasonlóan fontos szempont lehetett azonban az is, hogy az állam a tiltással a keresztény áldozást privilegizált, sőt kizárólagos helyzetbe hozza. Az áldozást, amely egyúttal a keresztény szertartásnak, a misének is a legközpontibb eleme. A jövő fürkészése, a különböző jóslási cselekmények nem tűnhettek olyan jelentős problémát képező mozzanatnak, mint a keresztény hit szempontjából is kitüntetett jelentőségű szakrális cselekmény, az áldozati szertartás, amelyben a hívő voltaképpen közvetlen, személyes kapcsolatot vesz fel a transzcendens létezővel. Sőt, a keresztény vallás eszkatológikus szemlélete, jövőre irányultsága - mint az a János-féle Jelenések könyvében is manifesztálódik - kifejezetten vonzódott a történelmi idő transzcendens értelmezéséhez. Az antik jóslási formáknak a keresztény vallással való összeegyeztethetőségét jól kifejezi a jóval későbbi Requiem szöveg Dies irae versének Sibylla-jóslatokra való utalása. Ám ezen a ponton hadd említsük meg, hogy a Codex Theodosianus - minden keresztény tendenciája ellenére - aligha véletlenül áll éppen tizenhat könyvből. A tizenhat ugyanis mind az etruszk vallásban, mind az abból közvetlenül következő római fulgatoriában megszentelt szám, amely az égboltozat tizenhat (4×4) régióját jelképezi. A Codex Theodosianusban - ebben a "matéria caelestis"-ben - tehát alighanem még egyszer, igen pregnánsan megnyilatkozik az etruszk eredetű római vallás és a római jog mély és bensőséges kapcsolata (mint ahogy egykoron a XII táblás törvények idején, amikor szintén az etruszkoknak egy másik szent száma, a XII aratott diadalt az italicusok decimális rendszere felett). Constantinus után két emberöltővel I. Theodosius 391-ben már megtiltja a pogány templomok látogatását (22), majd Honorius az V. század elején lehetővé tette a pogány szentélyeknek a keresztény egyház által való igénybevételét, míg II. Theodosius - a Codex névadója - 435-ben már ezen épületek lerombolása, és helyükön - purifikációs célzattal - kereszt felállítása mellett döntött.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
