Tanulmányom célja - a tiltott pornográf felvétellel kapcsolatos kriminológiai vonatkozásokon túl - a Cybercrime Egyezmény rendelkezéseit alapul véve a jelenlegi magyar szabályozás kritikai vizsgálata.
A témaválasztás nem igényel hosszú indoklást, hiszen szinte naponta olvashatunk híreket belföldi és külföldi "gyermekpornó"-botrányokról. A közönségért folytatott harcban a különféle médiumok a hajlamosak a ténylegesnél több esetet felcímkézni ezzel a jelzővel, én azonban írásomban csak a gyermekpornográfiát ábrázoló felvételekről, ezek készítéséről, birtoklásáról, a velük való kereskedésről kívánok szólni.
A tiltott pornográf felvétellel visszaélés kriminológiai jellemzőivel kívánom felvezetni ezt az igen érdekes témát, amelyről mindenkinek, jogásznak, laikusnak egyaránt, határozott véleménye van. Azon kevés bűncselekmények egyike, amely a média kiemelt figyelmére tarthat számot. Ez a figyelem általában egyoldalú vizsgálatot eredményez, lássuk hát most az érem másik oldalát is. Többnyire kriminológusok, pszichológusok, szociális munkások, egyszóval szakemberek nyilatkozataira támaszkodom, ám sok helyen személyes meglátásaimat is megosztom az olvasóval. A bűncselekmény sajátosságából adódóan így csak egy meglehetősen hosszú bevezető után térhetek rá a ténylegesen jogászi munkára, vagyis a szabályozások ismertetésére, elemzésére.
A jogi elemzés során elsőként a hazai és a Cybercrime Egyezmény szabályozását vetem össze. Ennek oka az, hogy Magyarország az egyezmény ratifikálásával elfogadta a 2001-ben Budapesten meghozott nemzetközi szerződés alapelveit és szabályozási irányait. Vagyis az Egyezmény a Btk. 195/A. § elsődleges forrása, s mint ilyen, annak legkézenfekvőbb összehasonlítási alapjául szolgál.
A gyakorló jogászok, illetve a nyomozó hatóság tagjai gyakran adnak hangot azon véleményüknek, hogy a tiltott pornográf felvétellel történő visszaélés jelenlegi szabályozása nem megfelelő. Hosszú évek után végre megkezdődött a jogszabály módosításának előkészítése, ennek irányáról azonban nincsen tudomásom, így a tanulmány összegzéseként felvázolt képzeletbeli szabályozás teljes mértékben a kutatómunka során szerzett tapasztalataimon és személyes véleményemen alapul.
Nehéz jogszabályi utalás nélkül sorra venni a jellemzőket, ezért néhány helyütt kénytelen voltam "saját szavamba vágni" és már ebben a fejezetben utalni a később kifejtendőkre.
Elkövetők
A tiltott pornográf felvétellel visszaélés, de általában a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális (jellegű) bűncselekmények kapcsán mindenki elsősorban férfiakra gondol, pedig női elkövetőkről is tudunk, igaz, kevésbé jellemző. Ennek több oka lehet:
1. Férfiak könnyebben gyanúba keverednek. (Főleg, hogy számos újságcikk, film foglalkozik a témával, s ezáltal az emberek érzékenyebbek lettek a gyermekpornográfiára. Ennek pozitív és negatív következményei is vannak, melyek közül ez az egyik kevésbé szerencsés hozadék.)
2. Nők és a gyermekek viszonyába jobban belefér egy bizalmasabb közeledés, bizalmasabb viselkedés. (Ma még mindig az a megszokott/elfogadott, hogy a nő az, aki szeretgeti, dédelgeti a kisgyermeket, míg a férfi birkózni és fára mászni tanítja. Vagyis a férfi szerepbe kevésbé illik bele a gyengéd érintés, ezért feltűnő, ha valaki mégis sűrűn él vele.)
3. Nőkre kevésbé jellemző a pornóképek iránti érdeklődés.
4. Ellenkező nemű felnőttel való kapcsolat kialakítására a kisfiú inkább büszke, csak ritkább esetben érzi magát kihasználtnak, megalázottnak.
Elkövető - bár senkinek sem ez jut elsőként eszébe - lehet kiskorú is, aki más kiskorúról, vagy saját magáról készült felvételre követi el ezt a bűncselekményt.
Az elkövetők nagyobb része pedofil hajlamú, de ez nem jellemző mindenkire. A bűncselekmény megvalósításából lehet következtetni arra, hogy a tettest a gyermekek iránti beteges vonzódása vagy más, általában haszonszerzési cél vezette. Azok a személyek ugyanis, akik ilyen képek forgalmazásával foglalkoznak, jellemzően nem pedofilok, pusztán anyagi megfontolásból választják maguknak ezt a tevékenységet. Ugyanakkor a készítés már feltételezhet pedofil vágyat, de ez is megvalósulhat pusztán haszonszerzési céllal. Tartás, megszerzés esetében pedig kétségtelen, hogy a gyermekek iránti szexuális vonzódás jelen van az elkövető személyiségében.
A kiskorúak sokszor önként, pénzért, értéktárgyakért cserébe vagy pedig pusztán szórakozásból vállalják, hogy pornográf felvételek szereplői lesznek. Gyakran ők maguk kezdeményezik ilyen felvételek készítését. Amennyiben nem lehet kideríteni a passzív alany kilétét, életkorát, és valószínűleg 16-18 év körüli, akkor a védelem joggal hivatkozhat arra, hogy nem bizonyítható a kiskorúsága, hiszen lehet, hogy házasságkötéssel nagykorúvá vált személyről van szó.
Ha más ország állampolgára a felvételen látható személy, akkor azt is meg kell vizsgálni, hogy az adott ország joga szerint ki és milyen feltétellel válik nagykorúvá. (Az állampolgárság kiderítése természetesen legalább olyan nehéz feladat, mint az életkor meghatározása. Azon ritka esetekben sikerül, amikor a kiskorú személyazonosságára fény derül.)
Nálunk a 16-18 év közötti büntetőjogi értelemben kiskorú, de házasságkötés esetén polgári jogi értelemben már nagykorúnak számít. A jelenlegi szabályozás a kiskorúsághoz köti a tényállásszerűséget, azonban az előbbi mondatból fakadó speciális esetek megkívánnák,
- 82/83 -
hogy a tényállás szofisztikáltabban határozza meg a lehetséges passzív alanyok életkorát. Emellett, a passzív alanyok életkorának lehetséges felső határa is megfontolás tárgya kellene legyen, hiszen az nem követi az élet realitásait. A mai fiatalok sokkal érettebbek, mint a korábbi generációk fiataljai voltak. Paradox módon a szexuális kapcsolat létesítésének korhatára ma többnyire alacsonyabb, mint a nagykorúság korhatára. Vagyis két 17 éves létesíthet egymással szexuális kapcsolatot, de ha eközben magukról képeket is készítenek, akkor már bűncselekményt valósítanak meg. Egy mai 16-17 éves fiatal már testileg és szellemileg is érett lehet arra, hogy szexuális életét saját maga irányítsa, és ha számára ebbe pornográf felvétel készítése is beletartozik, akkor megfontolandó, hogy mennyiben szükséges és arányos, valamint mennyiben célszerű a büntetőjogi beavatkozás ebbe a kapcsolatba.
Mindenki számára mást és mást jelent a pornográfia. Ráadásul a definícióhoz célzatot is rendelt a jogalkotó, amikor így fogalmazott: "a nemi vágy felkeltését célozza". A súlyosan szeméremsértő nyíltság, a nemi vágy felkeltésének célzatossága egyénenként más és más lehet. Fontos szerepe van ezért a bíróknak, akik ítélkezési gyakorlataikon keresztül megtöltik, a jogszabályban lefektetett feltételeket és meghatározásokat. Ugyanakkor nem kétséges, hogy mind a jogalkotó/jogalkalmazó, mind az elkövető szemszögéből eltérő lehet, hogy mit fed le a pornográfia fogalma.[1]
Mint általában a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekményeknél, itt is magas fokú a látencia. A bűncselekmények felderítése az esetek többségében nem a kiskorú, hanem az elkövető oldaláról kezdődik és sokszor ott is fejeződik is be. A gyermek néha nem is lát a felvételkészítésben kivetnivalót, vagy éppen ellenkezőleg, annyira szégyelli, hogy nem beszél róla senkinek. Mivel sajnos a gyermekpornográfia területén is jellemző, hogy Magyarországon készült felvételeket később külföldön értékesítik, így még kisebb az esélye annak, hogy ez a magyar hatóságok tudomására jut.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
