Pap András László OTKA és Bolyai-ösztöndíjjal, valamint több külföldi támogatással egyénileg végzett, általa összefogott vagy közreműködésével folytatott hazai és külföldi empirikus kutatások eredményeire is alapozott monográfiájának értékelő ismertetését az általam is vallott következő szemléleti koncepciók hasznosításával törekszem elvégezni.
1. A világmindenség legátfogóbb törvényszerűsége a folytonos változás. Ennek a sokszínű folyamatnak egyetlen állandó eleme maga a változás sokféle érvényesülése.
2. A tudományok fejlődése, az emberi aktivitás korszakonként eltérő arányban és tartalommal gyakorol előnyös, hátrányos, gyorsító és fékező hatást a változásokra.
3. Korszakunk változásainak számos megnyilvánulását az interdependenciák, vagyis a bonyolult és igencsak változatos összefüggések kimenetelei befolyásolják.
4. A változatos folyamatok jellemzőinek feltárása, rögzítése és minősítése annál inkább képes a valóság jellemzésére, minél mélyebben ismeri fel az interdependenciák összetevőit és azok funkcionális mechanizmusait. Az összetevők és összefüggéseik változatosságának és változékonyságának felismerése révén jutott el néhány kiemelkedő keleti és nyugati bölcselő (pl. Nagardzsuna és Karl Popper) arra a lényeges ismeretelméleti következtetésre, hogy a legtöbb igazság felett felismerhető egy vagy több más, esetleg magasabb szintű igazság, ha a valóság összetevőit egyéb, sokrétűbb interdependenciában vizsgáljuk és minősítjük.
5. Az ember egyik markáns proprietása, más lényektől megkülönböztető sajátossága, hogy nemcsak feltárni törekszik a valóságot, hanem értékelni és befolyásolni is. Az értékelés, a minősítés termékei lehetnek az emberi értékek, amelyek változatos viszonyokban állhatnak egymással, segíthetik vagy korlátozhatják egymás érvényesülését illetve semlegesek, közömbösek, hatástalanok is lehetnek egymás iránt. Bizonyos nemzetközi és szupranacionális normák, valamint az ezekhez igazodó alkotmányok és alaptörvények által rögzített jogi alapértékek korszakunkban meghatározzák az egyéb jogi értékek kereteit, lényeges elemeit és biztosítékait is.
6. A pluralista axiológia, vagyis értéktan egyik kiemelkedő jelentőségű felismerése szerint bármely emberi minősítés révén nevesített érték korrelációban, tehát kölcsönös meghatározottsági viszonyban áll a vele ellentétes értéktelennel, veszélyessel, hátrányossal, károssal. Ha az ilyen értéktelen ártalmassága fokozódik, a vele korrelációban álló értékes jelentősége, súlya növekszik, értékhierarchiai pozíciója emelkedik. Ha pl. valamely embert érintő fertőzés endémiává vagy pandémiává terjed, az emberi egészség megóvása és az érintett személyek életben maradásának értékessége kiemelkedővé, szinte elsődleges jelentőségűvé válik.
7. Az egyént, a közösségeket, az emberiséget korszakunkban fenyegető súlyos veszélyek, közöttük különösen a gyógyítható és gyógyíthatatlan betegségek, a természeti és műszaki katasztrófák, a tragikus balesetek, az éhezés, az iható víz elégtelensége, a szervezett és egyéb bűnözés, a megelőző, a büntető és egyéb háborúk, a romboló, öldöklő tömegzavargások, a féktelen vandalizmus és más ártalmak figyelembe vételével született meg az ENSZ keretében 1994-ben a komplex emberi biztonság védelmét célzó jelentés. Eszerint a "complex human security" mellőzhetetlen szolgálata magába foglalja a személyi, a vagyoni, a munkahelyi biztonság, a közbiztonság, a nemzetbiztonság és a nemzetközi biztonság folytonos oltalmazásának igényét, a veszélyek, a sérelmek, a károk súlyosságához igazodó megelőzés, vé-
- 225/226 -
delem és helyreállítás szükségességét, indokolt esetben a különös prioritások alkalmazását. Úgy vélem, az említett határozat szerencsésen késztet az értékes és a káros korrelációit érzékelő és hasznosító korszerű pluralista axiológia alkalmazására. Korszakunkban a világnézeti, erkölcsi, jogi, esztétikai, politikai elkötelezettséget metaforikus és eufémikus kifejezéssel értékirányultságnak is minősíthetjük. A hatékony felelősségnek mellőzhetetlen forrása az elkötelezett értékirányultság. Pap András László művének elmélyült és termékeny tudományos aktivitásra serkentő forrása az ilyen felelős értékirányultság.
A három részre tagolt nonográfia első egységében a biztonság felértékelődését, valamint védelmének hagyományos és újszerű megnyilvánulásait mutatja be és értékeli Szerző főleg az Amerikai Egyesült Államok, Magyarország és néhány más közép-kelet-európai ország gazdag szakirodalmának és tényanyagának hasznosításával. Megállapítása szerint közhatalmi felhatalmazás, illetve megbízás alapján, vagy egyszerűen vállalkozói érdekből fakadóan az amerikai hadsereg szolgálatában magáncégek nemcsak élelmezési, szállítási és egyéb ellátó szolgáltatásokat, hanem hírszerző, őrszolgálati, kihallgató, kényszerítő aktivitást is kifejtenek. Magánvállalatok az idegenrendészetben is szerepelnek. Az Irakba vezényelt USA hadsereg magáncégeket bízott meg a ciszjordániai ellenőrző központ felügyeletével. Bezárásáig privát vállalkozás üzemeltette a guantánamói fogvatartó állomást. Kiterjedt az USA-ban a magánbörtönök hálózata is.
A terrorizmus és más súlyos visszaélések elleni megelőző küzdelem keretében jelentős feltáró, adatszolgáltató, nyilvántartó feladatok hárulnak a pénzintézetekre, az utas- és egyéb szállító vállalkozásokra. Bár ezek a cégek elvileg pusztán piaci szereplők, az utasok okmányait, pénzét, egészségi állapotát vizslató és migránsok szállítását megtagadó hatósággá, a közhatalom meghosszabbított karjaivá válnak. A szállítók pedig közrendvédelmi bírsággal sújthatók, ha papírok nélkül, vagy a beutazási feltételeknek nem megfelelő külföldieket szállítanak. Ilyen esetekben a külföldiek ideiglenes elszállásolásának és visszautaztatásának költségei is a céget terhelik. Az uniós előírásoknak megfelelő magyar törvény is megfogalmazza a harmadik ország állampolgárságával rendelkező utasokat szállító légi, vízi vagy közúti fuvarozónak azt a kötelezettségét, hogy előzetesen megbizonyosodjék arról, hogy utasa rendelkezik-e érvényes úti okmányokkal.
Tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt értékes felismerése és megállapítása Szerzőnek a rendészeti nemzetbiztonsági feladatok kiszervezése és a diszpozitív, tehát önként vállalt piaci alapú ellátása közötti különbözőség feltárása és jellemzése. A valóságot minősítő értékes megállapítása szerint a privát szektor egyrészt áldozata a terrorizmus elleni harc égisze alatt folytonosan bővülő nemzetbiztonsági ellenőrzési mechanizmusoknak, amelyek pl. a légitársaságokat, a bankokat, az internet szolgáltatókat, a telefontársaságokat a rendészeti szervekkel folytatandó terhes együttműködésre kötelezik. Főleg az információs-technológiai szektorban működő cégek számára pedig mindez kedvező üzleti lehetőségeket is hordoz.
Jelentős felismerés és következtetés egyrészt az is, hogy a privát szektor közreműködésével végzett nemzetbiztonsági, rendészeti feladatok és tevékenységek körében lényeges különbség észlelhető abból a szempontból, hogy a kiszervezés kógens vagy diszpozitív jelleggel történik-e. A bankszektor, a légitársaságok, a szolgáltatóipar bizonyos szereplői pl. kötelesek végezni bizonyos adatfelvételi, adatelemzési és adatszolgáltatási teendőket. Országonként eltérő arányban azonban az is tapasztalható, hogy magánvállalkozások piaci alapon, tehát önkéntesen és jelentős anyagi ellenszolgáltatásért fejtenek ki sajátos szabályozó, ellenőrző, korlátozó, késztető tevékenységet hazai vagy idegen polgárokkal szemben. Szerző mindkét változat tekintetében mellőzhetetlennek tartja az egyetemesnek minősülő demokratikus alapelvek és alapjogok érvényesülésének közhatalmi biztosítását. Csak helyeselhető az is, hogy Pap András László határozottan igényli bizonyos közhatalmi kényszerintézkedések kiszervezhetőségi határainak körültekintő meghatározását és ezáltal korlátozását.
Nem csupán aggályt, hanem figyelmet érdemlő intelmet is kifejez a recenzeált mű következő megállapítása: "A terrorizmus fenyegetése miatt gyorsan fejlődő biztonsági ipar ellátja ugyan a középosztály biztonságos zónáinak védelmét, de egyidejűleg létrehozza a kirekesztettek 'szürke zónáját', ahol a tehetősek védelmét biztosító magán (vagy kvázi magán) biztonsági szolgáltatások erősödése mellett az állami rendvédelem többnyire a leszakadó rétegek rendészeti jellegű ellenőrzésére redukálódik: míg a közép- és felsőbb osztályok preventív védelmet, a szegények csupán reaktív rendvédelmet tapasztalnak meg". (43. o.)
Rendkívül tanulságosak azok a statisztikai és egyéb adatokkal gazdagon dokumentált elemzések, amelyeket a monográfiában főleg az USA tekintetében a büntetés-végrehajtás privatizálásáról, a katonai magánvállalatok szolgáltatásainak változatairól és
- 226/227 -
mértékéről, az idegenrendészet, a pénzügyi szektor, a szállítóvállalatok, az adatbrókerek közreműködéséről olvashatunk. Meghökkentő adatként található az értekezés 50. oldalán, hogy 2011 márciusában az amerikai hadügyminisztérium megbízásából Irakban és Afganisztánban már több magánvállalati alkalmazott szolgált, mint hivatásos katona, nevezetesen 155 ezer 145 ezerrel szemben.
Bár hazánkban már több éve a vázolt megoldásokkal és a belőlük származó problémákkal szemben éppen ellentétes államosítási és központosító törekvések érvényesülnek, csak helyeselhető a túlméretezettség exponálása, valamint Szerzőnek az a következtetése, hogy az alapjogok - hozzátehetjük és más demokratikus alapértékek, főleg bizonyos alapelvek, alapkötelességek, alaptilalmak, felelősségek - védelmére nemcsak az állammal szemben van szükség, hanem a magánvállalkozások kiszervezett vagy önként vállalt, ún. biztonságvédő megnyilvánulásaival szemben is. Óvatos, de lényeges Szerzőnek az a következtetése is, amely szerint "akár felülvizsgálatra is szorulhat az az általános nézet is, hogy jobban bízhatunk a privát szektor szereplőiben (különösen a feszes piaci logikára és a fogyasztói bizalomra épített szolgáltatói szektorban) mint a közhatalom rendvédelmi szerveiben". Ezzel egyetértve magyar relációban annak a felfogásnak fontosságát hangsúlyozom, hogy az állami szervek hagyományos és újszerű funkcionálása mellett a valós társadalmi érdekcsoportok, illetve ezek szervezeteinek és szerveinek egyensúlyozó erőfeszítései, valamint a polgárok érdekeltségből, felelősségérzetből, kulturális és erkölcsi igényességből eredő, díjazás nélküli, önként vállalt közreműködései egyaránt mellőzhetetlenek a szaporodó veszélyek megelőzésében és elhárításában, az eredményesség gyarapításában, valamint a sokszínű, élénk, termékeny és színvonalas közösségi együttélésben.
Korszakunk ugyancsak lényeges újszerű folyamatairól nyújt szakszerű áttekintést, vet fel megoldásra váró problémákat, és fogalmaz meg figyelmet érdemlő tudományos értékű következtetéseket Szerző a digitális és infokommunikációs ipar szerepvállalásaihoz kapcsolódó "felügyelt világ", adatgyűjtés és közösségi oldalak ellenőrző, megfigyelő és egyéb szerepével összefüggésben. A tájékozódás és a virtuális egyéni, közösségi kapcsolódások meghökkentő lehetőségei együtt járnak a magánszféra kiterjedt nyilvánosságával, megfigyelhetővé és felhasználhatóvá válásával. A "data mining" valós vagy fogyatékos változatokkal, különös statisztikai eszközökkel, nem ritkán kétes, esetenként téves és hátrányos korrelációkat fogalmaz meg a megfigyelt vagy feltételezett változók között. Így alakul ki a megfigyelt személy különös profilja, az egyén absztrakciója, mesterséges identitása, amelynek alkalmazóját már nem érdeklik a személyes motivációk, a sajátos adottságok.
A 2005-ben végzett felmérések megállapításai szerint hazánkban "a rendőrök a romákat nagyobb arányban igazoltatják, mint a nem romákat; a romákat inkább igazoltatják külterületen, illetve nyilvános helyen, a nem romákat pedig inkább gépjárművezetőként; az igazoltatás körülményeit (udvariasság, szabályszerűség) a nem romák jelentősen pozitívabban ítélték meg, mint a romák". (197. o.) Az egyéni és a közéleti szemléletformálás, a jogi szabályozás, valamint a rendészeti és igazságszolgáltatási gyakorlat hazai fejlesztése szempontjából egyaránt értékesek azok a ténymegállapítások, elemzések és következtetések, amelyeket Szerző az általa, vagy közreműködésével is végzett, több külföldi országra kiterjedő és hazai empirikus felmérések, különösen az Egyesült Államokban született kutatási eredmények hasznosításával az etnikai profilalkotásra, vagyis a faji, nemzeti, nemzetiségi, etnikumi, bőrszín, vallás, szexuális orientáltság, bizonyos fogyatékosság, esetleg más adottság szerinti előítéletekből, elfogultságból, gyanakvásból, feltételezésből fakadó rendészeti, bűnüldözési, büntetés-végrehajtási hátrányos megkülönböztetésre, diszkriminációra, valamint az ezekkel szembeni küzdelem mellőzhetetlenségére és alkalmazandó eszközeire illetve módozataira vonatkozóan fogalmazott meg. Szerző megalapozott és hasznosítandó következtetése szerint az etnikai alapú profilalkotással szemben, különösen a rendőrségi diszkriminatív igazoltatás, valamint a büntető igazságszolgáltatásban előforduló etnikai diszkrimináció méréséhez, értékeléséhez és radikális visszaszorításához indokolt, hasznos, és alkotmányossági szempontból is kifogásolhatatlan lenne a faji, etnikai stb. hovatartozásra vonatkozó, korszerű adatvédelemmel végzett, korrekt nyilvántartás.
Szerző helyeselhetően állapítja meg azt is, hogy előfordulhat külső, fizikai megjelenésre - pl. bőrszínre - építő gyanakvás, előítélet, kirekesztés, tehát diszkrimináció. A szubjektív identitás átélése, és valamely kisebbséghez tartozás megvallása alig kap szerepet. Vannak azonban olyan kisebbségi jogok, amelyeknek gyakorlása a kisebbséghez tartozás kinyilvánított vállalásához, megvallásához és korszerű adatkezeléséhez köthető - pl. a kisebbségi önkormányzatok választásához kapcsolódó aktív
- 227/228 -
és passzív választói jogosultság. Megjegyezhetjük, hogy e tekintetben időközben már születtek haladást jelentő szabályok.
Tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt értékes az a következtetés, amely szerint indokolt lenne az etnikai és egyéb védett tulajdonságokon alapuló profilalkotást sui generis tényállásként definiálni a büntetendő diszkriminációs magatartások között. A javasolt büntetőjogi tényállás révén lehetővé kellene tenni, hogy rendőri szerv vagy egyéb hatóság, illetve annak képviselője marasztalható legyen az általa alkalmazott - és Szerző által plasztikusan bemutatott és meggyőzően kifogásolt - etnikai profilalkotás miatt.
Az elismeréssel értékelt vizsgálatok, elemzések, következtetések és ajánlások vázolása után - úgy vélem - logikusan vethető fel az a kérdés is, hogy a hazai homeless-ek és a létminimum alatt vergődő más szegény csoportok, közöttük bizonyos közmunkások nem ritkán tapasztalható, bántóan elfogult közhatalmi kezelése olyan diszkriminatív profilalkotásnak minősíthető-e, amelyekkel szemben a tudományos vizsgálódások és értékelések eszközeivel is fel kell lépnünk.
A bemutatott mű szerkezetének, tartalmának vázolása, ezek körében Szerző több eredeti tudományos eredményének kiemelése után elismeréssel említem meg, hogy a 2012-ben a L'Harmattan Kiadó gondozásában megjelent 311 oldal terjedelmű monográfia kiterjedt és szakszerű dokumentáltsága is pontos és értékes információkat tartalmaz. E megállapítás megalapozottságát bizonyítják a következő jelentős adatok. A lapalji jegyzetek száma 747. A "Felhasznált források" c. alatt mintegy 450 magyar és idegen, főleg angol nyelvű szakirodalom bibliográfiai adatai olvashatók. Ezek között találhatók Pap András Lászlónak az értekezés tárgyköréhez kapcsolódó mintegy 50 egyéni vagy társszerzői publikációja, közöttük 3 monografikus feldolgozás könyvészeti adatai. E publikációk közel fele angol nyelvű. A kötetet a monográfia tárgyköréhez kapcsolódó magyar, európai uniós, USA-beli, francia és német dokumentumok, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága releváns ítéleteinek jelzetei zárják. ■
JEGYZETEK
* L'Harmattan, Budapest 2012. 311 o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző professor emeritus.
Visszaugrás
