A bérbeadó felperesi társaság és az - egyébként külföldi illetőségű gazdálkodó szervezet -I. rendű alperes, mint bérlő között lakásbérleti szerződés jött létre, a II. rendű alperesi társaság képviselője általi használat céljára, azzal, hogy a II. rendű alperes a bérlői teljesítésért kezességet vállalt.
Az I. rendű alperes a bérleti díjfizetési kötelezettségét megszegte. A felperes felhívására reagálva a II. r. alperes képviselője, aki egyébként a bérlemény használója is volt, elismerte, annak mértékét nem vitatta.
A felperes ezután felszólította az I. rendű alperest, mint bérlőt és a II. rendű alperest, mint kezest, hogy a tartozást a bérleti szerződés szerint 15 napos határidőn belül rendezzék, ellenkező esetben a szerződést felmondja. Tekintettel arra, hogy a tartozás rendezésére a fizetési felszólításban adott határidőn belül nem került sor, a felperes a bérleti szerződést, a lakástörvény (1993. évi LXXVIII. törvény) 25. § (1) és (5) bekezdései alapján - az I. rendű alpereshez címzett levelében - felmondta, azt mind faxon, mind levélben megküldte mindkét alperesnek.
Minthogy a bérlemény átadására időben nem került sor, a jogcím nélküli használat tartamára eső követelése érvényesítéseként a felperes keresetet nyújtott be a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbírósághoz. Az I. r. alperes válasziratot nem terjesztett elő, a II. rendű alperes pedig azt kérte, hogy a Választottbíróság a II. rendű alperes egyetemleges kötelezése tekintetben utasítsa el a keresetet, továbbá a perköltség és ügyvédi munkadíj viselése tárgyában kezdeményezte, hogy - figyelemmel a Ptk. 273. §-ának (2) bekezdésére - a II. rendű alperes marasztalását mellőzze, tekintettel arra, hogy II. rendű alperes tekintetében elmaradt a teljesítésre való felhívás.
A felperes ezzel szemben hangsúlyozta, hogy a bérleti szerződés időtartama alatt a felperes mindvégig a II. rendű alperessel tartott kapcsolatot, továbbá, hogy az I. rendű és II. rendű alperes ügyvezetője ugyanazon személy volt. Éppen ezért tévesnek és méltánytalannak tartotta azt az érvet, hogy felperes II. rendű alperest nem szólította fel teljesítésre.
Utóbb a bérbeadó társaság a perbeli követelését az ügyvezetőjére engedményezte, aki jelezte szándékát a perbe való belépésre, felperesi pozícióban. A Pp. 61. § (1) bekezdése szerint, ha a per alapjául szolgáló jogviszonyban, a polgári jog szabályai szerint valamelyik fél helyébe jogutód lép, a jogutód a perbe önként beléphet, illetve a jogutódot az ellenfél is perbe vonhatja. A Választottbíróság eljárási szabályzata nem rendelkezik a perbe való belépés szabályairól, ezért a Választottbíróság külön mérlegelte ennek elfogadását, illetve hatáskörének fennállását az immár megváltozott - magánszemély - felperes és az alperesek közötti jogvita elbírálására.
Tekintettel arra, hogy a választottbírósági szerződés érvényességét és hatályát, a Választottbíróság hatáskörét az eljárás folyamán egyik peres fél sem kifogásolta, továbbá arra a tényre, hogy a magánszemély perbe lépése ellen egyik alperes sem emelt kifogást, a Választottbíróság megállapította hatáskörét az új felperes és az alperesek között folyó eljárásban. Ennek során arra a körülményre is tekintettel volt, az ügyvezetőnek nyilvánvaló érdeke fűződött a perbelépéshez, ugyanakkor ez a perbelépés nem tette terhesebbé az alperesek jogi helyzetét.
A felek a bérleti szerződésükben - jogválasztási jogukat gyakorolva - a magyar Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit valamint "az ingatlan-bérbeadásra vonatkozó hatályos jogszabályokat" rendelték alkalmazni a szerződésben nem szabályozott kérdésekre. A jogválasztásra a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet 24. §-a nyitott lehetőséget, mely szerint a szerződésekre azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a szerződés megkötésekor vagy később választottak. Az alkalmazandó jogon a peres felek az eljárás során nem kívántak változtatni. A Választottbíróság eljárási szabályzatának 14. §-a szerint az eljáró tanács a felek által kikötött jogot alkalmazza. A Választottbíróság ugyanakkor megállapította, hogy az I. r. alperesként szereplő külföldi gazdálkodó szervezetre tekintettel a Polgári Törvénykönyv alkalmazása során figyelemmel kellett lenni a Ptk.-nak a külgazdasági kapcsolatokra történő alkalmazásáról rendelkező 1978. évi 8. törvényerejű rendeletre (a továbbiakban: Kptk.) is, így a perbeli bérleti szerződés a külgazdasági kapcsolatok körébe tartozott.
A bérleti szerződés érvényes létrejötte, II. rendű alperes kezesi kötelezettségvállalása, a bérleti szerződés megszegése továbbá a bérleti szerződés felmondásának megtörténte tekintetében nem volt vita peres felek között. Ugyanakkor a felperes elsődleges kereseti kérelme I. és II. rendű alperesek egyetemleges marasztalására irányult. Álláspontja szerint a bérleti szerződést utóbb - a felek ráutaló magatartásával - módosították, a II. rendű alperesből, mint eredeti kezesből szintén bérlő lett, ezért nem érvényesítheti a kezest megillető sortartás kötelezettségét.
A felperes álláspontja szerint a bérleti szerződés módosítását, illetve II. rendű alperes bérlői pozícióját alátámasztotta az, hogy
- az I. rendű alperes és a II. rendű alperes ügyvezetője a bérleti szerződés időtartama alatt ugyanazon személy volt,
- az I. rendű alperes tagja volt a II. rendű alperesi társaságnak,
- a bérleményben a II. rendű alperes képviselője lakott,
- a bérleti szerződés szerinti fizetési kötelezettségeknek mindig a II. rendű alperes tett eleget,
- a felperes a bérleti szerződéssel kapcsolatban mindig a II. rendű alperessel tárgyalt.
A felperes véleménye szerint a bérleti szerződés módosítása a Ptk. 217. § (2) bekezdése alapján az írásbeli forma hiánya ellenére érvényes volt, ha pedig a kezes rosszhiszeműen járt el, a sortartási kifogás gyakorlása részéről a Ptk. 5. §-a által tiltott joggal való visszaélésnek minősülne.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
