A kft. tagját megillető nyereség realizálása többlépcsős jogi szabályozásban történik. Egyfelől szabályozni kell a törvényben (vagy társasági szerződésben) a tagot megillető nyereség mértékét, másfelől pedig a tagot a szerződés (vagy törvény) alapján megillető osztalék kiosztásának kérdését. A törvényben és a társasági szerződésben meghatározott nyereségfelosztási szabályok a tagi jövedelemszerzésnek szükséges, de nem elégséges feltétele. Önmagában e szabály alapján a tag még nem juthat nyereséghez. A jövedelemelsajátításhoz szükség van további jogcselekményekre, amelyet egyes jogrendszerek társasági joga nyereségkiosztás néven nevesít is.
A nyereséghez való jog törvényi szabályozása az egymást követő társasági törvényekben eltérő szabályozás alá esett. Az 1988. évi VI. tv. 177. § (2) szerint a korlátolt felelősségű társaságban a nyereséget a tagok között a törzsbetétek arányában kellett felosztani. A törvény általános diszpozitív szabályozása következtében a társasági szerződés a törvényi rendelkezéshez képest eltérő nyereségfelosztási elveket is alkothatott. A nyereség (és veszteségviselés) diszpozitív szabályozásában azonban általános kógens korlátot állított fel az általános szabályai között elhelyezett 22. §, amely semmisnek minősítette azt a társasági szerződési rendelkezést, amely valamely tagot a nyereségből, vagy a veszteség viselésétől kizár (societas leonina tilalma). A korlátolt felelősségű társaság tagjának a nyereségre vonatkozó joga alanyi jog volt, amelyet korlátozni lehetett, de kizárni nem.
Az 1997-es Gt. főszabályi kógenciája következtében a jogalkotónak más szabályozási módszert kellett választania annak érdekében, hogy továbbra is biztosítható legyen a társasági tagok szerződési szabadsága a nyereségfelosztás vonatkozásában. A törvény továbbra is meghatározta a tagnak a nyereségre vonatkozó kívánatos törvényi modelljét, nevezetesen a törzsbetét arányos osztalékszabályát azzal azonban, hogy a Gt. 141. § (2) bekezdése lehetőséget biztosított a társasági szerződésnek arra, hogy a törvény nyereségfelosztási szabályától eltérő rendelkezést állapítson meg. Az 1988. évi VI. tv. 22. §-ában szabályozott societas leonina tilalma azonban kikerült az általános szabályok köréből, és e szabály kizárólag a jogi személyiség nélküli társasági formáknál került elhelyezésre. Ezzel a szabályozással megengedetté vált a kft.-k esetén a társasági szerződés olyan rendelkezésére, amely valamely tagot teljesen kizár a nyereségben való részesedésből. A 2006. évi Gt. 132. § (3) bekezdése lényegében változatlan tartalommal vette át az 1997-es jogi szabályozást. Ebből pedig az következik, hogy jelenleg sincs törvényi akadálya annak, hogy valamelyik tag üzletrészében osztalékhoz való jog ne szerepeljen. A jogirodalomban egyes szerzők az osztalékból való szerződéses kizárást jogellenesnek, és a társasági jog elveivel összeegyeztethetetlennek minősítették abból kiindulva, hogy az osztalékhoz való jogot minden tag számára biztosítani kell. A rendelkezés hiányából pedig nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az egyes tagot nem illethetné meg osztalék. Álláspontom szerint azonban nincs törvényi akadálya annak, hogy a tagok olyan társasági rendelkezést vegyenek fel szerződésükbe, amely szerint valamely tagot (vagy akár valamennyi tagot kizár az osztalékhoz való jogból. A 2006-os Gt. egyfelől lehetővé tette (4. §) a nonprofit társaságok létrehozását, ahol a társaság működésének főszabálya az, hogy a tagok között a nyereség nem osztható fel, a nyereség a társaság vagyonát gyarapítja. A nonprofit társaságtól eltérően azonban a profitorientált korlátolt felelősségű társaságok esetében is lehetnek olyan élethelyzetek és gazdasági érdekek, amelyek ugyanilyen szabályozási igényt fejeznek ki. Ebből következően megengedhetőnek tartom az egyes (vagy valamennyi) tagnak a nyereségből való kizárását. Vizsgáljunk meg tehát néhány előforduló élethelyzetet, amikor a tagok nem részesülnek az évenkénti nyereségben. A törvény lehetővé teszi, hogy a társaság határozott időre, vagy valamely cél megvalósítására alakuljon. Ilyen esetben miért kellene a tagot (tagokat) arra kényszeríteni, hogy formális "egy forintos nyereség" meghatározásával próbáljanak eleget tenni vélt kógens szabályoknak. Az újabban egyre gyakoribbá váló projekt társaságok tagjai nem az éves nyereség felosztásában, hanem a projekt sikeres befejezésében érdekeltek. Ilyen esetben pedig a tagok a végelszámolási eljárásban realizálhatják a befektetésük hozamát. Ilyen esetben minden tagot ki lehet zárni a nyereségfelosztásból. Az sem kifogásolható, ha a tagok közül egyesek az éves osztalékban, mások pedig a likvidációs hányadban való érdekeltségük alapján részesedjenek az eredménytől. A korlátolt felelősségű társaságban való részvételi "érdekeltség" egyes társasági tagok vonatkozásában jelentős eltéréseket mutathat. Gyakran fordul elő, hogy a tag részvételi érdekeltsége nem is a nyereségérdekeltségben ölt testet, hanem abban, hogy mint tag a társasággal szerződéses viszonyra lépjen, jelen legyen a piacon stb. Vannak és lehetnek a kft. személyes jellegére tekintettel olyan élethelyzetek is, amikor a nyereségszerzés nem domináns szempont. Felfogásomban a nyereséghez való jog, mint az üzletrészhez kapcsolódó valamennyi jog tagi alanyi jog. Az alanyi jogi felfogás alapján a törvényalkotói feladat magának a jognak a jogszabályi biztosítása. Az pedig, hogy a jogalany kíván-e élni ezzel a joggal, vagy sem, azt az érintett tag elhatározásán múlhat. A tagsági jogok komplex szemlélete mellett látok arra lehetőséget, hogy a társasági szerződés a tagot megillető egyes jogokat akár teljes mértékben kizárjon, és akár más többletjogot biztosítson. A tagot megillető jogok kizárólag a korlátolt felelősségű társaság belső viszonyaiban bírnak jelentőséggel, kógens korlátok felállítására nem látok sem jogszabályi, sem pedig jogalkalmazási indokot.
A törvényi főszabály a törzsbetétarányos nyereségfelosztás. A törzsbetét arányos nyereségfelosztástól való eltérés leggyakoribb esete az aszimmetrikus nyereségfelosztás, amelynek az a jellemzője, hogy egységnyi törzsbetéthez eltérő mértékű nyereségigény kapcsolódik. Az aszimmetrikus nyereségfelosztást alkalmazó társasági szerződésben a társaság tagjai általában a többletnyereségre jogosult tag valamely személy tulajdonságát jutalmazzák. A "személyes tulajdonság" megnyilvánulhat a társaság nyereségességét elősegítő többlettudásban, többletkapcsolatban, többlettevékenységben stb. Az aszimmetrikus nyereségfelosztásban való megállapodásra olyankor is sor kerülhet, ha a többletosztalékot elnyerő tag valamely dolgot ad a társaság használatába, amely dolog egyébként valamely oknál fogva nem apportképes, vagy a tag nem kívánja apportálással a dolgot a társaság tulajdonába adni stb.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
