A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szól a 93/13/EGK irányelv, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szól a 2005/29/EK irányelv, amelyekkel összefüggő ítélkezési gyakorlatról írok e cikkben. Az Európai Unió bíróságának gyakorlatát három ítélet megállapításainak, illetve hatásainak összegzésével mutatom be.
Az Európai Unió tagállamainak közelíteniük kell jogszabályaikat egymáshoz, amely követelmény álláspontom szerint különösen fontos a fogyasztók által megkötött szerződésekkel kapcsolatosan. A fogyasztók a szerződés megkötése előtt, a szerződés megkötésekor valamint módosításakor a vállalkozóval szemben hátrányban vannak, legyen az akár anyagi vagy tudásban jelentkező hátrány.
A 93/13/EGK irányelv valamint a 2005/29/EK irányelv jogpolitikai célja a fogyasztó gazdasági érdekeinek egyenértékű védelme az uniós belső piacon. Ennek megvalósítását mindkét esetben az Európai Unió jogalkotói irányelvi szintű jogforrásban határozták meg, így nagyobb teret hagyva a tagállamok szabályozási lehetőségének. A tagállamoknak megmaradt a lehetősége, hogy az irányelvben előírtakhoz képest szigorúbb rendelkezésekkel biztosítsanak magasabb szintű védelmet a fogyasztók számára.[1] A fogyasztók fogalmát mindkét irányelv megadja, amely fogalom összefoglalva a következő: "minden olyan természetes személy fogyasztónak minősül, aki szerződés megkötésekor vagy bizonyos kereskedelmi gyakorlat során úgy jár el, hogy az adott tevékenység kívül esik saját szakmája, üzleti tevékenysége, illetve foglalkozása körén."[2]
A két irányelv alkalmazási köre eltér egymástól, azonban szorosan össze is kapcsolódik, hiszen mindkét irányelv célja a fogyasztók védelme. Ez alapján kijelenthető, hogy az irányelvek a fogyasztókkal kapcsolatos eljárásokat szabályozzák. A két irányelv megkülönböztetése abban áll, hogy míg a 93/13/EGK irányelv a fogyasztói szerződésekben alkalmazott feltételekre terjed ki, addig a 2005/29/EK irányelv a szerződést megelőző kereskedelmi eljárásról szól. Ez azonban lehet a szerződési feltételeknek tárgya, ha a tisztességtelen gyakorlat egyben tisztességtelen szerződési feltétel létrejöttéhez vezet.
Fontos azt kiemelni, hogy a 2005/29/EK irányelv hatálya nem érinti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat károsultjai által indított egyéni kereseteket. Továbbá nem érinti a szerződések jogára, a szellemi tulajdonjogokra, a termékek egészségi és biztonsági jellemzőire, valamint a letelepedés feltételeire és az engedélyezési rendszerekre vonatkozó közösségi és nemzeti szabályokat. Továbbá azokat a szabályokat, amelyek - a közösségi joggal összhangban - a szerencsejáték-tevékenységekre vonatkoznak, valamint nem érinti a közösségi versenyszabályokat és az ezek végrehajtására vonatkozó nemzeti rendelkezéseket.[3]
Az irányelv rendelkezéseiből és annak hatályából megállapítható az, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat egyben nem jelenti a felek között létrejött jogviszony esetleges módosítását, megszüntetését vagy egyéb a kereskedővel szemben alkalmazandó szankciót. Elsősorban a kereskedő gyakorlatának a jövőre néző befolyásolását illetve a tagállamok hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerveinek szankcionálási lehetőségét alapozza meg az irányelv. Ez a kijelentés nem egyenlő azzal, hogy a fogyasztó a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra egy későbbi kártérítési perben ne tudna eredményesen hivatkozni, de annak bírói elfogadása külön peres eljárásra tartozik.
A 93/13/EGK irányelv hatálya a munkavállalási szerződésekre, az öröklési jogra, a családi jogra, valamint a gazdasági társaságok létrehozásával és létesítő okiratával kapcsolatos szerződésekre nem terjed ki.[4] Ezen irányelvvel kapcsolatosan ki kell emelnünk, hogy hatálya kifejezetten a nem egyedi szerződési feltételekkel foglalkozik. Ez alapján az irányelv tárgyát azon szerződési feltételek képezik, amelyeket a felek nem tárgyaltak meg, hanem a feltételt alkalmazó fél azt előre meghatározta.[5]
A három ítélet előtt röviden meg kell ismernünk a két irányelv fontosabb és egyben az ítéletek kérdésköreihez kapcsolódó rendelkezéseit. A 93/13/ EGK irányelv legfontosabb rendelkezése a tisztességtelen szerződési feltételek meghatározása. Ez alapján kijelenthető, hogy mindazon szerződési feltételek tisztességtelenek, amelyek a felek közötti jogok és kötelezettségek között egyenlőtlenséget idéznek elő a fogyasztó hátrányára. Különösen fontos az a kitétel, hogy csak abban az esetben tisztességtelen, amennyiben a felek azt egyedileg
- 36/37 -
nem tárgyalták meg.[6] Ezen rendelkezésekhez tartozik az a szabály is, miszerint az egyedileg az eladónak vagy szolgáltatónak kell azt bizonyítani, hogy a szerződési feltételeket egyedileg megtárgyalta a fogyasztóval. Amennyiben ezt nem tudja bizonyítani, úgy azt a bíróság az ő hátrányára fogja értékelni és úgy kell tekintenie, mintha a feltételek előre meg lettek volna határozva.[7] Az irányelv tartalmaz egy nem taxatív felsorolást, amely meghatározza az egyes tisztességtelennek tekinthető feltételeket.[8],[9]
Az irányelv 6. cikke kimondja, hogy az ilyen tisztességtelen szerződési feltételeket a fogyasztóval szemben nem lehet alkalmazni és az rá nézve kötelezettséget nem keletkeztet. Abban az esetben, ha a feltétel nélkül a szerződés teljesítése lehetséges, akkor a szerződés a felek közt - a tisztességtelen szerződési feltétel nélkül - hatályban marad. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre a fogyasztók és a versenytársak részére, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazását megszüntessék.[10] Ez a hatékony eszköz lehet bírósági vagy közigazgatási eljárás is.
A 93/13/EGK irányelv 7. cikk (2) bekezdése szerint: "Az (1) bekezdésben említett eszközök olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi jogszabályok szerint jogos érdekkel rendelkező személyek vagy szervezetek eljárást kezdeményezzenek a vonatkozó nemzeti jogszabály értelmében bíróság vagy illetékes közigazgatási hatóság előtt annak megítélésére, hogy a fogyasztókkal kötendő szerződésekben általános használatra kidolgozott szerződési feltételek tisztességtelenek-e, valamint megfelelő és hatékony eszközökkel élnek azért, hogy megszüntessék az ilyen feltételek alkalmazását."
Ez a rendelkezés[11] álláspontom szerint egy igen erőteljes beavatkozás a felek magánautonómiájába, hiszen - amint azt későbbiekben látjuk - fogyasztóvédelmi szervezetek részére megteremti azt a lehetőséget, hogy a fogyasztó akarata vagy tevékenység kifejtése nélkül az adott ügyben a fogyasztó érdekében fellépjen. Ez azt jelenti, hogy egy egyedi ügyben félként felléphet a fogyasztóvédelmi szervezet. Véleményem szerint a fél rendelkezési joga sérül azáltal, hogy ilyen széles lehetőséget biztosítunk fogyasztóvédelmi szervezetek részére. Azzal indokolható ez a döntés, hogy az átlagfogyasztók körültekintése igen csekély és jogi járatlanságuk miatt is kedvezőtlenebb pozícióba kerülnek a szerződés másik résztvevőjével szemben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
