A személyiségi jog természete, személyessége generálja azokat az általános megállapításokat/téziseket/dogmákat, melyek meghatározzák magánjogi gondolkodásunkat, s e jogintézmény alapvető jellemző jegyeit. A társadalmi-gazdasági körülmények azonban olyan változásokat eredményeztek, melyek e tézisekből fakadó jogintézményi jellemzők átgondolását teszik szükségessé. A személyiségi jog nem átruházható, nem száll át, s reá nézve a dologi jogi jellegű jogosultságok alapítása kizárt. A tanulmány e három tézis kapcsán szemlélteti azokat a hatásokat, normatív tartalmakat, jogalkalmazási gyakorlatot, melyek az újra-átgondolás irányát jelölik ki, s támogatják az új típusú jellemző jegyek megfogalmazását.
The general statements/theses/dogmas that define our private law thinking, the basic characteristics of this legal institution, are generated by the nature and personality of the right to privacy. However, changes in socioeconomic conditions necessitate a rethinking of the legal institutional characteristics arising from these theses. Privacy rights are neither transferable nor disposable, and the establishment of legal rights in rem is not permitted. The study illustrates the effects, normative content, and law enforcement practice that indicate the direction of rethinking and support the formulation of new types of distinguishing features in relation to these three theses.
"Valami mocorog a felszín alatt"[1] fejezte ki Sárközy Tamás a tőle megszokott frappáns és mindennemű felesleges cizelláltságot nélkülöző módon azt, a személyiségi jog praktikumában bekövetkezett mintázatbéli változást, amely nem csak megkérdőjelezi, hanem el is vet(het)i a személyiségi jogok hagyományos lineáris értelmezését és statikus jellegének primátusát. Sárközy Tamás előtt tisztelgő tanulmányom célja e kijelentésnek nem csupán elfogadása/deklarálása, hanem a személyiségi jog lényegi jellemzőit érintő paradigmák aktualitásának megkérdőjelezésén keresztül annak alátámasztása is.
Ismertek a személyiségi jog területére esően olyan dogmák, vagy nevezhetjük őket alapvetéseknek, téziseknek is, melyek a konszenzuális valóság részét képezve logiko-empirikus jellegű vizsgálatot érdemelnek, mely eszköz alkalmazása mentén láthatóvá válhatnak az antitézisek. A tézis és antitézis mérlegelése/értékelése során meg kell vizsgálni, mi az az összekötő híd/kapocs, amely a kettő között szintézist eredményezhet. Bizonyos tézisszerű állításokat ugyanis felülír a személyiség természetrajza.
Ez utóbbi vonatkozásában az egyik központi kérdés az, hogy a szintézis megteremtése feltételezi-e a normatív szabályozás/keretrendszer módosítását, jogalkotói beavatkozást, avagy a jogalkalmazási gyakorlat formálása megfelelő megoldást nyújt(hat), vagy éppen a megoldás előttünk van, csak eddig más köntösben értelmeztük.
A személyiségi jogok alapmintázatát azok személyessége adja. A személyesség alapvetően három relációban jelenik meg:
Tézis 1. A személyiségi jogok nem ruházhatóak át.
Tézis 2. A személyiségi jogok nem szállnak át.
Tézis 3. A személyiségi jogok nélkülözik a dologi jogi jellemző jegyeket, felhasználási, hasznosítási jogosultság nem esik az értelmezési tartományukba.
A személyiségi jog a személyi viszonyok területe, a "legszemélyesebb" jog, s mint ilyen nem átruházható. E dogmát vizsgálva repedések voltak észlelhetőek, s repedések észlelhetőek a horizonton.
A 2013-as Ptk. egészen az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény hatálybalépéséig az üzleti titkot, s magánjogi értelemben logikai, rendszertani és teleologikus értelmezés eszköze útján annak az egyik típusát képező know-how-t[2] személyiségi jogként értelmezte. Felfogásában a know-how az üzleti titok egyik fajtája, az üzleti titok önálló titoktípus, a titok pedig a magánélethez való jog egyik összetevője volt. Az üzleti titok jellegadó és lényegi jellemzői mentén ugyanakkor szétfeszítette a személyiségi jog dogmatikai karakterét. A normatív elhelyezésből eredő személyiségi jogként való felfogáshoz kapcsolt feszültség számos ponton azonosíthatóvá vált. Érdemes a legmarkánsabb három különbséget megjeleníteni: 1. A személyiségi jog
- 14/15 -
abszolút szerkezetű jogviszony, a nem nevesített kötelezettek számára tartózkodási kötelezettséget ír elő, azok kötelesek tartózkodni minden olyan magatartástól, mellyel a nevesített jogosult "abszolút", "hatalmi" helyzetét sértenék. Az üzleti titok/know-how ezzel szemben korlátozottan kizárólagos jellegű jog, jogosultja nem részesül védelemben a párhuzamos fejlesztővel, mérnöki visszafejtővel és jóhiszemű ellenérték fejében szerző harmadik személlyel szemben. 2. Személyiségi jogi felfogásunk kizárja ezen alanyi jog vagyoni értékűségét. Ezzel szemben az üzleti titok/know-how természete alapján titkosságából eredő definíciós eleme a vagyoni értékűség. 3. A személyiségi jogok nem forgalomképes jószágok, míg az üzleti titok forgalomképes, hasznosítási szerződés tárgyát képezheti, átruházható. A személyiségi jogok kódexbeli rendszerében volt tehát egy olyan "személyiségvonatkozás", mely merőben eltért a többi nevesített személyiségi jogtól. A személyiségi jogi kataszterben való megjelenése koherencia zavarral járt.
Az üzletititok-irányelv[3] átültetési kötelezettsége önálló törvényben[4] valósult meg, mely - az üzleti titkot kiemelve a magánjogi kódex nevesített személyiségi jogai közül - önálló iparjogvédelmi oltalmi tárgyként nevesítette azt, s definíciós szintre emelte a know-how üzleti titok voltát.[5] Az üzleti titok kiemelésével a Ptk. által szabályozott nevesített személyiségi jogok közötti diszkrepancia megszűnt, a "repedést" a jogalkotó megszűntette.
A körülölelő gazdasági, társadalmi és kulturális környezet az adatok felértékelődését mutatja. Az adatok fogyasztói szokásbefolyásoló tényezővé váltak az élet számos területén. A különböző közösségi kommunikációs csatornák, a média duzzadó mennyiségű adatot generál a fogyasztói attitűdökről a személyes preferenciák monitorozása által. Mindez lehetővé teszi a szolgáltatások és termékek személyre szabását, így az adatok "birtoklása" egyre nagyobb piaci értékkel bír. A KPMG a HFS Research közreműködésével 2022-ben a "The Data Imperative" kutatás keretében több mint háromszáz iparági vezető válaszait elemezte Észak-Amerikából, Európából és Ázsiából annak érdekében, hogy feltérképezze, beazonosítsa és megértse az adatvagyon helyzetét, szerepét a technológia, a média és a telekommunikáció világában.[6] A kutatás eredménye alapján a válaszadók harminckilenc százaléka szerint az adatokba történő befektetések térülnek meg a legjobban az elkövetkezendő egy-két évben.
A digitalizációnak és a mesterséges intelligenciának köszönhetően nemcsak paradigmaváltás érik, hanem paradigmaváltás szükséges az adatszabályozást érintő jogi gondolkodásunkban. Ha a személyes adatokhoz kapcsolt jelenlegi szabályozás mintázatát vizsgáljuk, fókuszában sokkal inkább az adatvédelem, mint annak tárgya áll. A norma alapú adatvédelmi gondolkodás annak alapvetően közjogi jellegét helyezi előtérbe, holott a személyes adat személyiségi jog is.[7] A jelenleg hatályos magánjogi szabályozási keretrendszer a(z) (személyes) adat egy-egy összetevőjét, egy-egy lényegi jellemző jegyét ragadja meg, s vonja szabályozási körébe például a titokvédelem - értve alatta mind a magántitok mind pedig az üzleti titok védelmét -, a versenyjog, az értékpapírjog, a szerzői jog, azon belül az adatbázisok védelme által. Ez a szabályozási környezet / normatív megoldás azonban csupán "körüljárja" az adatok védelmét. Az adatok alapvetően az érintett személyhez kapcsoltak. A személyes adat jellegénél fogva mindig valamilyen azonosítható személyhez vezet.[8] Az adatok egy jelentős körénél ez a személyre visszavezethetőség adottság. Konkrét személyre, személyi körre visszamutató jelleggel bír az üzleti titok, a know-how, az adatbázis előállítása, a szerzői mű megalkotása. A visszafordíthatatlanul anonimizált adatok esetén a személyhez vezető köldökzsinór megszűnik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
