https://doi.org/10.59851/jk.81.10.4
A nemzetállamiság és a szuverenitás szempontjából a más állam területén élő személyeknek tömeges állampolgárság nyújtása a globalizáció korában különösen aktuális problémaként jelentkezik. Felmerülhet a kérdés, miszerint a területen kívüli állampolgárság tömeges nyújtása sértheti-e azon állam szuverenitását, amely állampolgárságával már rendelkezik az "új" állampolgárságot felvenni kívánó személy. A tanulmány célja, hogy az alapvető fogalmak meghatározását követően körbejárja és részletes vizsgálat alá vesse a más állam területén élő személyek számára történő tömeges állampolgárság nyújtásának dilemmáit nemzetközi jogi szempontból.
Tárgyszavak: szuverenitás, tömeges állampolgárság-nyújtás, származási állampolgárság
From a statehood and sovereignty perspective, granting mass citizenship to individuals residing in another state's territory is an especially pertinent issue in the age of globalisation. One may question whether mass citizenship granted outside the territory could violate the sovereignty of the state of which the applicant is already a citizen. This study aims to define the basic concepts and examine the dilemmas of granting mass citizenship to persons living in another state's territory from an international law perspective.
Keywords: sovereignty, mass citizenship, kin-state nationality
A szuverenitás napjaink Európájában gyakran kerül a tudományos és szakmai diskurzusok középpontjába. A nemzetállamok részéről nehezen elképzelhető a szuverenitás mint államelméleti fogalom figyelmen kívül hagyása. Magyarország nemzetpolitikája különös jelentőséget társít annak számos szempontból, így például a külhoni magyarság, a nemzetállamiság fontossága, a nemzet és a lakosság védelme tekintetében is. A nemzetállamokban azonban nemcsak az államnemzethez tartozó nemzetiségek élnek. Magyarország szomszédos államaiban számottevő a magyar kisebbség, mind a történelem, mind az egyéni sorsok alakulása következményeképpen. Az állampolgárság vizsgálata a tanulmányban a magyar vonatkozásra koncentrál, melyhez kapcsolódóan a szuverenitás kérdése az államok közötti viszonyokban merül fel. A magyar állampolgársági törvény[1] 2010-es módosítása során kedvezményes honosítási forma került be a jogrendszerbe a határon túl élő személyek vonatkozásában. Az állampolgársági törvény új rendelkezéseit 2011. január 1. napjától kellett alkalmazni.[2] Az így keletkezett állampolgárságok tömeges állampolgárság nyújtásnak tekinthetőek. A Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) adatai alapján a 1993-2010 között honosítással magyar állampolgárságot szerzők száma összesen 135 212 fő volt. Ez a szám a 2011-2015 közötti időszakban 707,9 ezer volt, amelyből 60,9 ezer Magyarországon élő, 647 ezer pedig külföldön élő személy, aki honosítással megszerezte a magyar állampolgárságot.[3] Megjegyzendő, hogy hasonló szabályozási forma bevezetésével számos más állam is élt, így az nem tekinthető magyar sajátosságnak.
A fentiek alapján a tanulmány az alábbi kérdésre keresi a választ. Sérti-e egy adott állam szuverenitását egy másik állam tömeges állampolgárság-nyújtása, amennyiben a vonatkozó rendelkezés az elsőként említett állam területén élő nemzetiségek egyikének nyújt egyszerűsített állampolgárságszerzési lehetőséget? Ahhoz, hogy megtaláljuk a kérdésre a választ, a különböző szuverenitás-fogalmak megértésére és az államelméleti alapok megismerésére van szükség. A szuverenitás fajtáiból így kiemeljük a külső és belső szuverenitást, valamint a területi és személyi szuverenitást. A kérdés megértéséhez továbbá a tömeges állampolgárság-nyújtás fogalmának meghatározása sem maradhat el.
A nemzetközi jog körébe ágyazva a vizsgálódást, a tanulmány elemzi nemzetközi jogi értelemben az állami szuverenitás jelentését és terjedelmét, továbbá az állampolgárság nyújtásának a saját és más államok szuverenitásával való kapcsolatát. Mindez indokolja, hogy az állampolgárság a tanulmányban nem alkotmányjogi szem-
- 435/436 -
pontból, hanem nemzetközi jogi szempontból kerül vizsgálat tárgyává.
A tanulmányban vizsgált kérdésnek különös jelentőséget ad, hogy a tömeges állampolgárság nyújtása reakciókat váltott ki, olykor belső jogi jogalkotáshoz is vezetett azon államokban, amelyek szuverenitásuk sérelmét vélték felfedezni annak következtében. Az elemzést a szuverenitás valós vagy vélt sérelmét felvető példák elemzése teszi teljessé.
A szuverenitás egy rendkívül sokrétű fogalom, amelynek számos típusát megkülönböztetjük. Jelen cím alatt a szuverenitás azon fajtái kerülnek tárgyalásra, amelyek a téma szempontjából relevanciával bírnak. A vizsgálódás is ezek mezsgyéjén halad előre. Így szerepet kap a belső és a külső szuverenitás, továbbá a területi és a személyi szuverenitás is. Végezetül majd ezen típusok mentén kerül megválaszolásra a munka elején feltett kérdés.
A szuverenitás konkrét fajtáira való áttérés előtt érdemes tisztázni a joghatóság és a szuverenitás közti különbséget. Úgy is mondhatjuk, hogy a joghatóság a szuverenitás gyakorlati oldala, de ez nagyon elnagyolt megfogalmazás. A joghatóság azt határozza meg, hogy mely bíróság (vagy hatóság) járjon el.[4] Itt konkrét működési elvekről, szabályokról beszélünk. A szuverenitás egy elvi alap, elvont, sokszor hangzatos fogalom, a gyakorlati megvalósulásba soha nem ment bele és nem is fog, mivel nem ez a célja, ha van egyáltalán célja a szuverenitás fogalom meghatározásának. A joghatóság pedig mindig a másik állam szuverenitásának tiszteletben tartása mellett kell kibontakozzon. Ezért is merül fel a tanulmánybeli kérdés és maga a sérelem lehetősége is.
Időrendi sorrendben a külső szuverenitás fogalma jelent meg elsőként és az államok közötti kapcsolatok terén fejti bír jelentőséggel, legyenek azok kétoldalúak vagy többoldalúak. E vonatkozásban szükséges tényezőként figyelembe venni az egyes államok nemzetközi szervezetekben betöltött szerepét, tagságait is. A külső szuverenitás egyfajta nemzeti függetlenséget sugall, azonban éppen a nemzetközi szervezetekben való tagság által nem nevezhetjük azt korlátlannak. Hiszen a részes államok nemzetközi kötelezettséget vállalnak az ilyen szervezetekbe történő belépéskor.[5] A belső szuverenitás pedig hat az előzőre, így kölcsönösen befolyásolják a másikat, ma már a kettő nem képzelhető el egymás nélkül.[6]
Így a szuverenitás két szintjét különböztetjük meg, az egyiket annak belső, a másikat pedig a külső oldalának nevezzük. A külső dimenzió az állam nemzetközi kötelezettségeit és tevékenységeit foglalja magában, azaz, hogy mit tehet meg és mit nem ebben az egyedi környezetben. A belső sík egy specifikus, földrajzilag kijelölt területre koncentrál az emberek és erőforrások vonatkozásában.[7] A szuverenitás belső oldala az államban élő személyek feletti hatalmat helyezi fókuszba.[8] A belső szuverenitás azonban nemcsak a természetes személyek, a dolgok és a jogi személyek feletti főhatalom gyakorlását jelenti, hanem alkalmasságát is arra nézve, hogy saját maga alkossa meg és működtesse a belső állami- és jogrendet. A külső szuverenitás szerint az állam független és a nemzetközi jog alanyaként a többi állammal egyenlő. Ez az aspektus figyelmen kívül hagyja az állam gazdasági, katonai, tehát úgynevezett "valódi" erejét és hatását. vagyis azt, hogy tényleges egyenlőség a valóságban soha nem jött létre.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
