Az Európai Unió kezdettől fogva mindig különleges figyelmet fordított a távközlés közösségi szintű szabályozására. A távközlés egyike volt azon kevés területnek, ahol az Európai Közösségek közvetlen hatást gyakorolt a tagállami távközlési jogokra, mégpedig oly módon, hogy az ezzel kapcsolatos jogszabályok kezdettől fogva a Közösség kizárólagos kompetenciájába tartoztak.
Az EU jelenlegi távközlés-szabályozási kerete négy alappilléren nyugszik:
a) A Római Szerződés
b) A Bizottság által kiadott liberalizációs irányelvek
c) A Parlament és a Tanács által kiadott ún. "harmonizációs irányelvek")
d) a Bizottság, valamint az Európai Bíróság jogértelmezése.
Ez a négy alappillér adja tehát a közösségi távközlési jog keretét, amely egyrészt közvetlenül, másrészt pedig különféle harmonizációs intézkedések által hatályosul az egyes tagállamokban.
Kifejezett távközlési hatáskör, mint általános felhatalmazás nincs a Római Szerződésben (a továbbiakban: RSZ) az EU számára. Habár a XV. címben, amely a Transzeurópai Hálózatokról szól (RSZ, 154-156. szakasz), levezethető egy bizonyos korlátozott jogalkotási hatáskör a távközlés számára, azonban ez a felhatalmazás a jelenleg létező szabályozást egyáltalán nem magyarázza meg. Ami segítségünkre lehet, az a korlátozott egyedi felhatalmazás elve. Ezáltal lehetővé válik a Tanács, valamint a Bizottság számára, hogy más jogalapokra támaszkova szabályozza ezt a területet.
A legtöbbet alkalmazott jogalap a Tanács esetében a harmonizációs irányelvek meghozatalára az ún. "könnyített közös piaci jogkiegyenlítés" az RSZ 95. szakasza szerint. Ez alapján alkotják meg tipikusan például a nyílt hálózati hozzáférésről szóló ONP-irányelveket. Ezek az irányelvek - habár kibocsátásuk jogalapja nem a közösségi versenyjogból származik, és sokkal inkább az RSZ 94., valamint 95. szakaszai alapján kibocsátott általános harmonizációs irányelvekkel áll kapcsolatban - nagyon sok versenyjogi szabályt tartalmaznak, amelyek a témánk szempontjából jelentősek. Az ONP irányelvek alapgondolata az, hogy a különböző távközlő hálózatokhoz való korlátozásmentes hozzáférés harmonizált alapelveinek, valamint feltételeinek megteremtése által megkönnyítsék új szolgáltatók piacra lépését.
A Bizottság jogalkotási jogköre más irányú, a közszolgáltatási funkciókat ellátó, valamint a monopolszerű vállalkozásokra irányul. Az RSZ 86. (3) szakaszában leírt jogalkotási hatáskör címzettjei a tagállamok. Ezen jogszabályhely segítségével tudta kiadni a Bizottság a kilencvenes években a távközléshez kapcsolódó nagyszámú liberalizációs irányelvet. A liberalizációs irányelvek, objektív céltételezésük szerint az állami kizárólagossági jogok megszüntetését, és ezáltal egy versenypiac megteremtését célozzák. Ennek során a szerződés egészén túlmenően különösen meg kell felelniük a versenyszabályoknak (legfőképp az RSZ 81-82. szakaszai), továbbá az áruk (RSZ, 28-31. szakasz) és a szolgáltatások szabad mozgására (RSZ, 49-55. szakasz) vonatkozó szabályoknak.
Ezek alkotják az RSZ versenyszabályaival való együtthatásukban a távközlési versenyjogot. A fent nevezett jogszabályi alapok természetesen nem az egyetlenek, habár a jogalkotásban túlnyomó szerepük van. A Római Szerződésben számos más olyan szabály létezik, amely a jogalkalmazásnál ebben az összefüggésben fontos lehet.
A tulajdonképpeni közösségi távközlési jog másodlagos jog. 2000 decemberéig a szabályozás jellemző vonása volt, hogy ezen a területen egyáltalán nem voltak rendeletek, így a legmagasabb rendű másodlagos jogforrás az irányelv volt. Ennek a jogpolitikai indoka álláspontom szerint az volt, hogy egyrészt az egyes tagországok távközlés-szabályozási rendszerei mindeddig oly mértékben különböztek egymástól, hogy a rendeleti szintű szabályozás irreálisnak tűnt, másrészt pedig maguk a tagállamok sem szívesen adták fel szabályozási hatáskörüket egy ilyen fontos területen. Nem véletlen, hogy a rendeleti színtű szabályozás épp egy olyan kérdésben történt (a helyi hurokhoz való hozzáférés), amely annak ellenére, hogy alapvetően nem befolyásolta a tagállami jogalkotást, mégis egy alapvető, szinte minden tagállamban sok problémát okozó kérdést oldott meg végérvényes igénnyel.
A rendelet és az irányelv közötti különbséget így foglalhatjuk össze röviden, hogy a rendelet általános hatályú, minden részletében kötelező jellegű, közvetlen hatályú és minden tagállamban közvetlenül alkalmazható. Az irányelv ezzel szemben csak az elérendő célokat illetően kötelezi a címzett tagállamokat; a formák és az eljárások megválasztása a nemzeti hatóságok kezében marad. Az irányelv szintén általános hatályú, azonban közvetlen hatálya csak vertikális szinten (állam-személy viszonylatban) állapítható meg maradéktalanul, horizontális szinten nem.
A jelenlegi távközlési acquis communautaire egy sokrétű, kevéssé átlátható szabálytömegből áll, amely a legkülönfélébb jogi eszközökön nyugszik. A két legfontosabb csoport ezek közül egyrészt a liberalizációs intézkedések, másrészt pedig a harmonizációs intézkedések kategóriája. Könnyű belátni, hogy az első csoportba tartozó jogszabályok az EU legtöbb tagállamában többé már nem aktuálisak, habár számos előírás a liberalizáció utáni időszakra is tartalmaz rendelkezéseket. Ugyanez érvényes a harmonizációs irányelvek egy részére is, melyek vagy a monopolpiacot szabályozták, vagy pedig a versenypiacra való áttérést készítették elő. Még a speciális versenyszabályok esetében is felfedezhetünk bizonyos változásokat: számos olyan "pro-kompetitív" speciális szabály létezik, amelyek aktualitásukat a versenypiac stabilizálódása következtében fokozatosan veszítik el.
A mai piaci viszonyok az EU-ban teljesen különböznek akár a három évvel ezelőttiekétől is. Új piacok jöttek létre, új szabályokra van szükség, valamint a kommunikációs piacokat eluraló növekvő konvergencia is új kihívásokat jelent. Ezeket a fejlődési irányokat a Bizottság is felismerte, és ennek megfelelően dolgozott ki 2000 júliusában egy új szabályozási keretet az "elektronikus kommunikációs szolgáltatásokra nézve. Ez az új jogszabályi keret az egyszerűség, valamint az átláthatóság jegyében a jelenleg hatályban lévő irányelvtömeget hat tematizált irányelvben, valamint egy rendeletben foglalja össze. A következő táblázat mutatja be a jelenlegi, valamint a jövőbeli struktúrát:
A Bizottság javaslata a távközlés új szabályozási keretére vonatkozóan
Az új szabályozási csomag egy keretirányelvvel kezdődik, amely minden, az RSZ 95. szakaszán alapuló korábbi irányelvet egy keretben foglal össze. Viszonylagos függetlenséget élvez a Bizottság által kibocsátott új, egységes liberalizációs irányelv, amely az RSZ 86. szakaszán nyugszik, valamint a spektrum-határozat, amelynek jogalapja az RSZ 95. szakasza. Különleges a helyzete a helyi hurok felszabadításáról szóló rendeknek, mivel habár rend-szertanilag külön jogforrásba tartozik, tematikájából adódóan szervesen illeszkedik a szabályozási csomag más jogforrásai közé, ezért a továbbiakban - a közösségi jogalkotó szándékával egyezően - a rendelet rendelkezéseit az intézkedéscsomag más elemeivel összefüggésben fogjuk szemlélni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
