https://doi.org/10.59851/jk.81.11.1
A tanulmány az automatizált döntéshozatal európai adatvédelmi szabályozásának fejlődését, jelenlegi átalakulását és jövőbeli szerepvesztését vizsgálja a GDPR 22. cikkének középpontba állításával. Kiindulópontja, hogy bár a gépek által emberekről hozott döntések jelentősége folyamatosan nő, a GDPR automatizált döntéshozatalra vonatkozó horizontális szabálya egyre kevésbé képes megragadni a jelenség mai társadalmi, technológiai és szervezeti formáit. A tanulmány történeti elemzéssel mutatja be, hogy az automatizált döntéshozatal szabályozása eredetileg a számítógépes adatfeldolgozástól, a profilalkotástól és a személyiségprofilokkal kapcsolatos adatvédelmi félelmektől indult el, majd az 1995-ös adatvédelmi irányelven keresztül jutott el a GDPR 22. cikkéig. Az írás amellett érvel, hogy a GDPR 22. cikke egy korábbi technológiai és társadalmi helyzet terméke: olyan világot feltételez, amelyben az automatizált döntés kivételes, jól körülhatárolható aktus, az érintett pedig egyedi döntéssel szemben kérhet emberi beavatkozást, kifogásolhatja a döntést, vagy tájékoztatást kaphat annak logikájáról és következményeiről. Ezzel szemben a platformgazdaság, a big data, az algoritmikus menedzsment és a mesterséges intelligencia korában az automatizált döntéshozatal sok területen már nem kivétel, hanem a működés alapformája. A DSA, az AI Act és a platformalapú munkavégzésről szóló irányelv ezért olyan ágazati lex specialisokként jelennek meg, amelyek részben átveszik, részben át is alakítják a GDPR 22. cikkének logikáját. A tanulmány végkövetkeztetése szerint rövid távon továbbra is szükség lehet egy általános, horizontális automatizált döntéshozatali szabályra, hosszabb távon azonban a gép-ember interakció szabályozása várhatóan egyre inkább ágazatspecifikus szabályokban fog testet ölteni. A különböző társadalmi területeken - például a platformmoderációban, a munkaszervezésben, a hitelezésben vagy a mesterséges intelligencia alkalmazásaiban - ugyanis eltérő típusú gépi döntések, eltérő hatalmi viszonyok és eltérő védendő jogi tárgyak jelennek meg. Ezért a jövő szabályozásának nem pusztán az "automatizált döntésre", hanem tágabban a gép-ember interakció sajátos kontextusaira kell választ adnia.
Tárgyszavak: Automatizált döntéshozatal, ADM, GDPR 22. cikk, DSA panaszkezelés, AI Act
The study examines the evolution, current transformation, and eventual decline of automated decision-making within European data protection regulation, with a specific focus on Article 22 of the GDPR. It begins by noting that while decisions made by machines about individuals are increasingly important, the GDPR's horizontal rule on automated decision-making is becoming inadequate to address the phenomenon's contemporary social, technological, and organizational forms. Through historical analysis, the study demonstrates that the regulation of automated decision-making originated from data protection concerns related to computer data processing, profiling, and personality profiles, eventually leading to Article 22 of the GDPR via the 1995 Data Protection Directive. The paper argues that Article 22 of the GDPR is a product of an earlier technological and social context: it assumes a world where automated decision-making is an exceptional, clearly defined act, and data subjects can request human intervention, object to decisions, or be informed about their logic and consequences. In contrast, in the era of the platform economy, big data, algorithmic management, and artificial intelligence, automated decision-making is no longer an exception but a fundamental mode of operation in many areas. Consequently, the DSA, the AI Act, and the Platform Work Directive emerge as sectoral lex specialis, partly adopting and partly transforming the logic of Article 22 of the GDPR. The study concludes that, in the short term, a general, horizontal rule for automated decision-making may still be necessary, but in the longer term, the regulation of machine-human interaction is expected to increasingly take the form of sector-specific rules. Different social contexts, such as platform moderation, work organization, lending, or artificial intelligence applications, present distinct types of machine decisions, power dynamics, and legal objects requiring protection. Therefore, future regulation must address not only "automated decisions" but, more broadly, the specific contexts of machine-human interaction.
Keywords: data protection, automated decision-making, GDPR
- 453/454 -
Ma már természetesnek vesszük, hogy az életünket átszövik a gépek által hozott döntések. A repülőtéren arcfelismerő rendszerek döntenek a belépésről, a gyorshajtásunkért gépek által hozott bírságoló határozatot kapunk, a gépek által ajánlott filmet nézzük, mesterséges intelligencia dönti el, hogy a posztunk kikerülhet-e a közösségi média felületére, vagy épp kitilt bennünket a saját fiókunkból. Ezek látványos esetek, de van egy sor kevésbé látható is: a hitelkérelmünk elbírálásakor a pénzügyi profilunkat gépek elemzik, és gépek szelektálják az önéletrajzunkat, amikor egy munkakörre jelentkezünk. Ezeknek a gépi döntéseknek egy jó része nem kötődik a közelmúlt modern technológiáihoz, valójában már évtizedek óta létező szoftveres megoldások állnak mögöttük. Nem véletlen, hogy a jelenség a szabályozók és a jogászok figyelmét is felkeltette, utóbbiak már a 70-es évek elején felhívták a figyelmet arra, hogy a gépi döntések szabályozást igényelnek. Ez a szabályozás aztán meg is született: Európában az 1995-ös adatvédelmi irányelv[1] tartalmazott szabályt az "automatizált döntéshozatalról", amely csekély változtatással később a GDPR[2] 22. cikkébe is bekerült.
Meglepő módon ugyanakkor a gépi döntéseknek bírói és jogalkalmazói gyakorlata, az egyre növekvő jelentőség, és az erre vonatkozó szabályozást elemző számottevő mennyiségű tudományos irodalom ellenére nem alakult ki. Tulajdonképpen tetszhalott betű volt egészen a legutóbbi időkig. Csipkerózsika-álmából néhány éve ébredt fel, és azóta egyre élénkebb életet él. Paradox módon ugyanakkor szinte biztosra vehető, hogy a közeljövőben inkább veszíteni fog a jelentőségéből, mert a gépek által hozott döntések kérdését egyre több ágazati lex specialis is rendezi, mintegy elszívva a levegőt a GDPR 22. cikke elől. Ilyen a DSA[3] és a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet (AI Act),[4] és ilyen a munkaplatform-irányelv is:[5] három részben egymással is összefüggő terület, amelyek két esetben specifikus élethelyzetekben hozott gépi döntéseket, az AI Act esetében pedig specifikus technológiák segítségével hozott gépi döntéseket szabályoznak. Az érdekességük az, hogy a problémát három, részben különböző szemszögből ragadják meg. Mindhárom szemszög kisebb vagy nagyobb mértékben eltér a GDPR 22. cikkének narratívájától.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
