Magyarország Alaptörvénye az Alkotmánnyal gyakorlatilag megegyező fordulattal ismeri el a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságát (VII. cikk). Állam és egyház elválasztott működése helyett az Alaptörvény új szóhasználattal "különvált" működést rögzít. Nem csak megfogalmazásbeli újdonság, hogy az Alaptörvény külön nevesítve védi az egyházak önállóságát, valamint utal az állam és az egyházak együttműködésének lehetőségére. Míg az Alkotmány szerint a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadása igényelt minősített többséget, az Alaptörvény szerint csak az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat határozza meg sarkalatos törvény. Így az alapjog tartalmát kibontó törvényi rendelkezések a jövőben nem igényelnek minősített többséget, csupán a vallásgyakorlás kitüntetett szervezeti keretére vonatkozó szabályok lesznek sarkalatosak. Ennek megfelelően az új törvény első fejezete, mely a vallásszabadság néhány elemét - a teljességre való törekvés nélkül - deklarálja, nem minősül sarkaltosnak az Alaptörvény 38. §-a szerint.
Bár az Alaptörvény záró rendelkezései szerint a Kormány köteles az Alaptörvény végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé terjeszteni, az új egyházügyi törvény, 2011. évi C. törvény (a továbbiakban: a törvény) nem a Kormány, hanem négy országgyűlési képviselő egyéni javaslataként került az Országgyűlés elé.[2] A híradások szerint az előkészítésben részt vett a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága is részt vett. A törvényjavaslathoz a parlamenti eljárás során igen nagy számú módosító indítvány érkezett. Sajátos módon a zárószavazás napján, 2011. július 11-én az Alkotmányügyi bizottság két zárószavazás előtti módosító javaslattal is élt, melyek közül az egyik koncepcionálisan változtatta meg az eredeti javaslat legnagyobb figyelmet kiváltó részét, az egyházak nyilvántartásba vételével kapcsolatos szabályokat.[3]
Az előterjesztő számára komoly próbát jelenthetett, hogy a megfeleljen a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 3. §-ában foglalt rendelkezésnek, azaz ne ismételjen meg alaptörvényi rendelkezéseket. E követelménynek a lelkiismereti és vallásszabadság tartalmának meghatározásánál egyrészt a szórend megváltoztatásával, másrészt egy többlet-elem beiktatásával tett eleget: a törvény azt is említi, hogy a meggyőződés kommunikációs eszköz útján is kinyilvánítható, amit az Alaptörvény külön nem említ. Másutt a
- 515/516 -
különbség inkább nyelvtani: az Alaptörvény szerint "Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal.", míg a törvény szerint "Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházzal." Kérdés, hogy a többszintű szabályozás tilalmának ilyen, formális érvényesítése ésszerű-e.
A törvény nem jelenti az 1990. évi IV. törvény tagadását, sőt ez az egyetlen előzmény, melyre a preambulum kifejezetten utal: "folytatva a vallásszabadságot biztosító törvényekben, különösen a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvényben testet öltő hagyományt". A törvény szerkezete is részben követi a régi törvényt, azonban lényegesen hosszabb. A törvényszöveg megnyúlását két ok magyarázhatja: egyrészt a jogalkotó részletesebb szabályokkal próbál védekezni visszaélések ellen, másrészt arra törekedett, hogy az elmúlt két évtized tapasztalatait levonja, a jogalkalmazás során felmerült kérdéseket tisztázza.
A közösségi vallásgyakorlás számára a jövőben a magyar jogrendszer két, elnevezésében és jogaiban eltérő jogi formát kínál fel: a törvény egy könnyebben elérhető, "vallási tevékenységet is végző egyesület" kategóriára utal, és egy erőteljesebb jogokkal körülbástyázott, nehezebben elérhető "egyház" kategóriát szabályoz. A két kategória között létrejöhet egy harmadik is: azon jelenlegi egyházak közül, melyek 2012. január 1. után vallási tevékenységet is végző egyesületként működnek tovább, azokkal, melyek közfeladatokat látnak el, a Kormány 2011. december 31-ig megállapodást köthet (31. § (2) bekezdés). Bár eddig is lehetőség volt arra, hogy egy vallási közösség ne éljen a törvény adta lehetőséggel, és ne egyházként kérje nyilvántartásba vételét, az egyházi státusz könnyű elérhetősége ezt a gyakorlatban nem tette szükségessé. A kétszintű státusz középeurópai sajátosság: a régióban több állam alakított ki ilyen gyakorlatot,[4] de a kétszintű jogállás jellemezte 1895. és 1947. között a hazai szabályozást is (akkor elismert és bevett vallásfelekezetek között tett különbséget a törvény). A törvény részletes szabályokat csak a jövőben egyháznak minősülő szervezetekre nézve tartalmaz, a vallási egyesület csak utalásszerűen jelenik meg. E kérdéskör nyilván további szabályozást igényel, azaz a vallási egyesületek ("vallási tevékenységet is végző egyesületek") jogállásának sajátosságait tisztázni kell: milyen sajátos, a vallásgyakorláshoz kapcsolódó jogokkal rendelkezik a vallási egyesület, helyzete mennyiben tér el más egyesületektől.
Bár a törvény 7. § (2) bekezdése szerint továbbra is "Az azonos hitelveket valló, Magyarországon lakóhellyel rendelkező cselekvőképes természetes személyek vallásuk gyakorlása céljából egyházak hozhatnak létre.", az egyház létrehozatala és nyilvántartásba vétele teljességgel elkülönül egymástól, addig, hogy a nyilvántartásba nem vett szervezet nem is viselheti az "egyház" nevet. A törvény legnagyobb figyelmet kiváltó rendelkezései éppen az új egyház nyilvántartásba vételére vonatkoznak, melyek gyökeresen szakítanak az 1990. óta működő rendszerrel. Az új rendszer legfontosabb elemei a következők szerint foglalhatóak össze:
- a jövőben csak vallási tevékenységet is végző egyesület kérheti egyházkénti nyilvántartásba vételét, azaz az egyházi kategória alatt létrejön a közösségi vallásgyakorlás egy alacsonyabb szintű szervezeti kerete, egyházi jogállás "előszobájaként";
- a nyilvántartásba vételről az illetékes miniszter előterjesztésére az Országgyűlés dönt [a sarkalatos törvény elfogadásánál magasabb többséggel, mivel a törvény 11. § (1) bekezdés szerint az összes képviselő kétharmadának szavazata szükséges];
- a nyilvántartásba vétel iránti kérelemhez igen sok adatot kell mellékelni (hitvallás vagy legfőbb vallási tanok összefoglalása, legalább húsz évnyi szervezett formában történő hazai működés igazolása, stb.),[5] melyek nyilvánosak.
A miniszter csak formai szempontból vizsgálhatja a kérelmet, azonban ennek során felkérhet ("kirendelhet") szakértőt annak tisztázására, hogy a kérelmező szervezet valóban vallási tevékenységet folytat-e, pontosabban abban az értelemben vett vallási tevékenységet folytat-e, ami a törvény alkalmazása során vallási tevékenység alatt értendő (v.ö. 6. §).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
