2004. május 1-jétől kezdődően Magyarországon már nemcsak az 1991. évi IL. törvény szabályait, hanem a 1346/2000/EK Rendelet rendelkezéseit is ismernie kell a fizetésképtelenségi joggal foglalkozóknak. A különböző nemzeti csődtörvények eltérő rendelkezései miatt nem születtek egyértelmű szabályok, a Rendelet részben engedi a nemzeti jogszabályok érvényesülését még a határokon átnyúló eljárásokban is, s ráadásul a nemzeti különbözőségek miatt a Rendelet fogalmi meghatározásai is eltérő értelmezést tesznek lehetővé. Az alábbiakban Michael Martinez Ferber által összegyűjtött, és a www.cimejes.com honlapon, Publications alcím alatt található adatbázis alapján teszek megállapításokat.
A Rendelet 2002. május 31-én lépett hatályba az Európai Unióban, s az ezen rendelet alkalmazása kapcsán született döntéseket, a határokon átnyúló fizetésképtelenségi esetekben a nem teljesen egyértelmű szabályok értelmezése kapcsán kialakuló gyakorlatot mindenképpen ismernünk kell, még ha nem is fogadjuk el valamennyinek a megoldását.
Különös irányban indult el a joggyakorlat, s nagy kérdés, hogy az Európai Bíróság majd megerősíti-e ezt, vagy visszatereli a Rendelet szó szerinti szövegéből következő értelmezéshez.
Mi ez a különös irány?
Az alább ismertetendő esetekből leszűrhető az a törekvés, hogy országhatárokon átnyúló cégcsoportok esetében a cégcsoport vezető, irányító vállalkozásának, tehát a központi döntéshozóknak az államában induljon meg az alárendelt
- más tagállamban alapított - vállalkozások főeljá-rása is. (A Rendelet szerint az adós fő érdekeltségeinek központjában főeljárás indulhat meg, míg azon tagállamokban, ahol az adósnak telephelye van, ott a területi eljárás.)
- az egyik az, hogy minden tagállamban el kell ismerni azt a bírósági döntést, amelyben megindítják az eljárást, s ebből következően nincs lehetőség két fő-eljárás megindítására, hiszen az elsőként megindí-tottat az összes többi tagállamban el kell ismerni;
- a másik szabály a fő érdekeltségek központja meghatározása, mely szerint nem feltétlenül a létesítő okirat (bejegyzés) szerinti tagállam bíróságának van joghatósága az eljárást lefolytatni, ugyanis lehetséges az ezzel ellentétes bizonyítás. Ez utóbbi szabályt - a vélelem megdönthetőségét - használják ki akkor, amikor a fő érdekeltségek központját nem a tevékenység végzésének helyéhez, hanem a tulajdonosi döntések meghozatalának helyéhez kapcsolják.
Az alábbi elméleti és bírósági meghatározások születtek a fő érdekeltségek központja (angolul "centre of main interests" - rövidítve: COMI) meghatározására:
- az a hely, ahol az adós vezetése naponta történik és ez harmadik személyek számára is látható;
- az a hely, amellyel az adós rendszeresen szoros kapcsolatban van;
- az a hely, ahol az adós különféle kereskedelmi érdeke koncentrálódik;
- az a hely, ahol az adós vagyontömegének nagyobb része található;
- az a hely, ahol a fő adminisztratív stratégiai és vezetési döntéseket hozza a pénzügyekkel kapcsolatban, valamint a társaság vezetésével kapcsolatban;
- az a hely, ahol az adós pénzügyeit szervezi;
- az a hely, ahol az adós javainak a túlnyomó többségével kapcsolatos szerződéseket készítették és tárgyalták;
- az a hely, ahol az adóst képviselő személyek az adós ügyeit naponta vitték (általában az adós irodája);
- ha az adós vezetése szakmai és kereskedelmi részre oszlik, a kereskedelmi részt kell ilyen helyként meghatározni;
- az adóssal kapcsolatos épületek (üzletek) hiányában a COMI helyeként a vezető lakhelyét kell meghatározni;
- ha egy személy nem hivatalosan elismert képviselője az adósnak, de ténylegesen ő vezeti az adós üzletét, ez esetben kideríthető harmadik személyeknek, hogy a COMI ott van, ahol ténylegesen vezetik nap mint nap az adós üzletét. (Michael Martinez Ferber: Forum an Societas Shopping in Insolvency Law in Europe.)
Az, hogy egyetértünk-e az ilyenfajta megközelítéssel, szerintem pillanatnyilag - az Európai Bíróság döntéséig - irreleváns, a kérdés az, hogyan tudunk alkalmazkodni egy ilyen helyzethez, tekintettel arra, hogy Magyarországon határokon átnyúló viszonylatban általában olyan vállalkozások működnek, amelyeknek a tulajdonosai, a döntéshozói más tagállamban vannak.
Nézzük most azokat a meghatározó, és számunkra is érdemleges tanulságokkal szolgáló eseteket, amelyek eddig az Unió más tagállamainak bíróságai előtt születtek. Ehhez a vizsgálathoz figyelembe kell vennünk a Csődtörvény hatályba lépő új rendelkezéseit, s ez alapján kell elgondolkodnunk, nálunk hogyan fognak a Rendelet szabályai működni.
Az első olyan eset, amelyet mindenki idéz, a Rendelet területi hatályával kapcsolatos. Ez a BRAC - Budget Rent-A-Car International Inc. esete [High Court of Justice Chancery Division Companies Court (England) of 07. 02. 2003. EWHC (Ch) 128 - 0042/2003]. Ebben a híres esetben a bíróság a Rendelet területi hatályával kapcsolatosan hozott határozatot, azt mondva ki, hogy a Rendeletet alkalmazni lehet olyan vállalkozással szemben is, amely ugyan nem uniós tagállam területén jött létre - tehát nem ott jegyezték be -, de a COMI-ja az egyik tagállamban van.
Okoskodásának menete szerint ugyan a Rendelet nem mondja ki kifejezetten, hogy a nem tagállamban alapított vállalkozás tekintetében is alkalmazható, azt viszont a Rendeletből és a nemzetközi bírósági gyakorlatból le lehet vezetni, hogy a vállalkozásnak csak egy COMI-ja lehet, és ha ez a COMI egy tagállamban van, akkor már alkalmazható rá a Rendelet.
A Crisscross Telecommunications (English High Court of Justice, 2003. május 20.) - egyébként nem közzétett - esetében is az angol bíróság megindította a főeljárást a cégcsoport 14 társasága ellen, amelyeknek a bejegyzett székhelye Nagy-Britannián kívül volt, sőt az egyik az Unión kívül volt - Svájcban.
Bár az esetekkel kapcsolatban nagy viták voltak és vannak, nálunk - a Csődtörvény most hatályba lépő módosítása miatt - első látásra úgy látszik, hogy ez nem okozhat problémát, ugyanis a módosítást követően a Csődtörvény kifejezetten az Európai Unió másik tagállamában bejegyzett jogi személyeket, illetve nem jogi személy társaságokat ismer el gazdálkodó szervezetként. Ha azonban a taxatív felsorolásban megjelölt fogalmakat - például gazdasági társaság - nem úgy fogjuk fel, mint kifejezetten a magyar társasági törvény alapján létrehozott gazdasági társaságot, hanem általában, bármely ország törvénye alapján gazdasági társaságnak minősített ilyen szervezetet, akkor elképzelhető egy kiterjesztő értelmezése is a gazdálkodó szervezet fogalmának, és ebben az esetben már érdekessé válhat számunkra is a Budget Rent-A-Car esetében hozott bírósági határozat és annak indokolása.
A gyakorlatban azonban ez csak annyiban lehetne érdekes, ha ennek a nem tagállamban bejegyzett adósnak az Európai Unió területén a főeljárást megindító tagállamtól eltérő másik tagállamban is lenne vagyona, mert akkor ezekben a tagállamokban a Rendeletre hivatkozva el lehetne járni a vagyon értékesítése stb. érdekében, egyebekben feltehetően a nem uniós tagállam, ahol a vállalkozás megalakult, nem ismerné el a főeljárás megindítását és annak hatásait a saját államában, valamint azt a főeljárási felszámolót sem, amelyiket kijelöl a tagállam bírósága. (Sajnos a Cstv. joghatóságot megalapozó rendelkezésének pontatlan megfogalmazása itt ezt az értelmezési gondot okozza, mert nem azt kellett volna feltüntetni, hogy az Európai Unióban bejegyzett, hanem az ott székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezetek ellen lehet megindítani az eljárást, ebben a esetben ugyanis ha a nem uniós államban bejegyzett cégnek a COMI-ja Magyarország területén van, akkor - a fenti határozatban kifejtett okoskodás alapján - a bíróság megindíthatná a főeljárást a nem uniós cég ellen. Ez természetesen csak az Unió területén található vagyonra vonatkozna, de ott a különböző tagállamok közötti viszonyt rendezné.)
Ha a gazdasági társaság - illetve egyéb gazdálkodó szervezet - fogalmát nem a fenti kiterjesztő módon értelmezzük, akkor a továbbiakban számunkra az a kérdés, hogy ha egy nem tagállamban megindították az adós ellen az eljárást - ami, miután az adós nem uniós tagállam gazdálkodó szervezete, nem tartozik a Rendelet hatálya alá és nem minősül ebből következően az ellene indított eljárás főeljárásnak -, és nálunk például csak egy fióktelepe van, alkalmazható-e rá a Rendelet, tehát területi eljárást lehet-e indítani a fiókteleppel szemben? Vagy ha otthon a tulajdonos ellen nem is indították eljárást, nálunk milyen módon indítható meg a nem uniós állam vállalkozásának fióktelepe ellen a fizetésképtelenségi eljárás?
Az ismertetett első esetben az adóssal szemben
- amelyik egyébként az USA-ban, Delaware államban volt bejegyezve - főeljárást indítottak Nagy-Britanniában, de ez ellen igazán senki nem tiltakozott, mert az volt a probléma, hogy az USA-ban a cégcsoport ellen indított eljárás során - amely több amerikai cégen kívül ezt az angol céget is érintette - az USA Csődtörvényének a hatásait nem tudták Nagy-Britanniában érvényesíteni, s ehhez a felhatalmazáshoz szükség volt a Nagy-Britanniában megindított fizetésképtelenségi eljárásra.
Az nyilvánvaló, hogy ha Magyarországon bejegyzett, és a Csődtörvényben feltüntetett gazdálkodó szervezetről van szó, akkor alapesetként főeljárást kell megindítani ellene, akár csődeljárást kezdeményeznek, akár felszámolást. Ha egy másik tagállamban azonban megindították a magyar gazdálkodó szervezet ellen a főeljárást, akkor nálunk már csak másodlagos területi eljárás indítható az adóssal szemben - ha van Magyarországon telephelye - s ez már csak felszámolási eljárás lehet.
Ha az Unióban bejegyzett gazdálkodó szervezetnek Magyarországon van a COMI-ja, akkor főeljárást, ha telephelye van nálunk, akkor területi eljárást - elsőként, vagy másodlagosan - lehet indítani ellene. (Csak ezen eljárásokra vonatkozóan áll fenn a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékessége, a többi eljárás tekintetében az általános Cstv. szerinti illetékességi szabályok érvényesek.)
Ha azonban nem uniós államban bejegyzett vállalkozás fióktelepéről van szó, akkor a Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontjának meghatározása alapján - a gazdálkodó szervezet fogalmának szűkebb értelmezése szerint - főeljárás Magyarországon az adóssal szemben
- tehát a külföldi vállalkozással szemben - nem indulhat, mert rá nem terjed ki a Cstv. hatálya.
Miután tehát a Cstv. - a szűkebb értelmezés szerint - kizárja a nem uniós vállalkozás elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítását, s annak csak fióktelepére lehet ezt megindítani (csak a felszámolást, csődöt nem), ezért úgy vélem, hogy ezen fióktelep ellen területi eljárást kell - lehet megindítani - még akkor is, ha a bíróság megítélése szerint egyébként a COMI-ja Magyarországon van -, mely területi eljárás szabályaira a Csődtörvény rendelkezései és a külföldi székhelyű vállalkozások fióktelepeiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény mellett a Rendelet rendelkezéseit is kell alkalmazni. A Rendelet csak a más uniós tagállamokkal való viszonylatban érdekes, egyébként a fióktelepekről szóló törvény rendelkezései szerint kell eljárni. (Ha tehát a fióktelep tájékoztatja a Cégbíróságot, hogy a külföldi vállalkozás ellen a saját joga alapján külföldön (nem az Európai Unióban) megindult a fizetésképtelenségi eljárás, akkor a cégbíróság értesítése alapján hivatalból meg kell indítani a területi eljárást, mely a fióktelep vagyonára vonatkozik. [19. § (3) bekezdés]. Ha hivatalból indul, akkor természetesen nincs fizetésképtelenségi vizsgálat. Ha a fióktelep a saját vállalkozásával összefüggésben vált fizetésképtelenné, akkor a fizetésképtelenség vizsgálata alapján kell megindítani a területi eljárást a magyarországi vagyonára vonatkozóan [20-22. §§]).
A területi eljárásnak - a Rendelet szerint - kifelé, más tagállam felé csak annyiban van hatása, hogy a területi eljárás felszámolója visszakövetelheti az országból kivitt vagyontárgyat, ebből következően, ha az Unió valamelyik tagállamába vitték a vagyontárgyat, akkor visszakövetelheti, ha máshová, akkor úgyis a más országokkal fennálló - vagy fenn nem álló - szerződéses kapcsolatok határozzák meg ennek hatásait.
Nem indítható másfajta eljárás a nem uniós tagállamban bejegyzett fióktelep ellen, csak területi eljárás, hiszen a Rendelet hatályba lépésével megszűnt az a lehetőség, hogy egyszerűen "felszámolást" indítsunk az adósunk ellen, mert egyértelműen ki kell mondanunk - az Európai Unió tagjaként -, hogy milyen eljárásként indítottuk meg a saját fizetésképtelenségi eljárásunkat, ugyanis a más tagállamban levő esetleges adósi vagyon tekintetében ez a meghatározás utóbb rendkívül lényeges lehet.
A felszámolás megindításakor nem tudjuk, hogy van e bármilyen külföldi kapcsolata az adósnak - esetleg vagyona, telephelye, hitelezői vannak másik tagállamban -, ebből következően egyértelművé kell tenni rögtön az elején az eljárás jellegét. Ha ugyanis ez elmarad; akkor utóbb vitatható lesz a bírósági döntés, mint az majd a következőkben ismertetendő Babcock-Borsig esetből is kiderül. ■
Visszaugrás
