Az örökbefogadás jogintézménye már az ókorban is létezett, azonban a történelem során erőteljes átalakuláson esett át, elsősorban ami a célját illeti. Hosszú időn keresztül az örökség, a családi birtok megtartása, a név fennmaradásának biztosítása, esetleg a házasságon kívül született gyermekek törvényesítése állt az örökbefogadások hátterében.[1] Később a gyermektelen családok gyermek iránti igényének kielégítését szolgálta, és csak a XX. század utolsó évtizedében indult el az erőteljes szemléletváltás, melynek eredményeképpen ma már a világon sehol sem vitás, hogy az örökbefogadás gyermekvédelmi intézkedés, célja, hogy az a gyermek, akiről a vérszerinti családja - valamilyen oknál fogva - nem képes gondoskodni, szerető családra leljen és biztonságban nevelkedjen.
Az 1989. november 20-án New Yorkban kelt, a Gyermek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény), melyet Magyarország az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki, a gyermekek alapvető jogainak katalógusát tartalmazza. 3. cikke foglalkozik a gyermek legfőbb érdekének biztosításával, 21. cikke pedig az örökbefogadás során figyelembe veendő szempontokkal, de fontos alapelveket rögzít a 9. és a 20. cikk is az örökbefogadással összefüggésben.
A gyermek legfőbb érdeke, mint az egész Gyermekjogi Egyezményt átható alapelv, már az előzményének tekinthető, 1959-ben Genfben elfogadott a Gyermek Jogairól szóló Nyilatkozatban is megjelent.
A Gyermekjogi Egyezmény 3. cikk (1) bekezdése szerint "a szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban." Az 1990-ben készült hivatalos magyar fordítás - melyet a mai napig nem korrigáltak - némi ellentmondást tartalmaz, hiszen azt írja a gyermek érdeke mindenek felett áll, majd a végén hozzáteszi, hogy a gyermek érdekét kell elsősorban figyelembe venni a döntéshozatal során. Az eredeti angol szövegezésben a megfogalmazás sokkal egyértelműbb: "In all actions concerning children, whether undertaken by public or private social welfare institutions, courts of law, administrative authorities or legislative bodies, the best interests of the child shall be a primary consideration." A "the best interest of the child" valóban nehezen fordítható magyar nyelvre, hiszen szó szerint azt jelenti: a gyermek legjobb érdeke. Mi lehet a gyermek legjobb érdeke? Az a megoldás, ami számára - a rendelkezésre álló lehetőségek közül - a legjobb, ami leginkább szolgálja a jóllétét, a boldogságát, az egészséges személyiségfejlődést. A best interest tehát nem teljesen ugyanazt jelenti, mint a mindenek felett álló érdek, ami azt feltételezné, hogy a gyermek érdeke mindenki más érdeke felett áll. Ez különösen abban az esetben jelenthet nehézséget, ha egyszerre több gyermek érdekét kell meghatározni, amely adott esetben egymással ellentétes is lehet, például egy olyan helyzetben, amikor egy édesapa a saját vérszerinti gyermeke mellé örökbe fogadja a felesége előző házasságából született két gyermekét. Ebben az esetben három gyermek érdekei ütköznek egymással és nem beszélhetünk arról, hogy melyikük érdeke érdemel elsőbbséget a másikkal szemben. A mondat végén megfogalmazott kitétel, mely szerint a gyermek érdekét kell figyelembe venni elsősorban - shall be the primary consideration - is arra utal, hogy a gyermek érdeke nem állhat mindenek felett, de ez az elsődleges az összes szempont közül. Vannak azonban helyzetek - az örökbefogadás éppen ilyen -, amikor a gyermek legfőbb érdeke valóban mindenek felett álló (paramount consideration) lesz. A gyermek érdekének figyelembevétele akár elsősorban, akár mindenek felett valósul meg, mindenképpen egyfajta pozitív diszkriminációt feltételez a gyermek irányában, mely csak a többi gyermek érdekeivel nem kerülhet összeütközésbe, a felnőttekével adott esetben igen.[2]
A gyermek legfőbb érdeke az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága által elfogadott 14. számú Átfogó Kommentár értelmezése szerint három elemből áll. Egyrészt a gyermek alanyi jogaként értelmezhető, másrészt alapvető értelmezési alapelvként szolgál, mely szerint, ha egy adott jogszabály többféleképpen is értelmezhető, azt az értelmezést kell figyelembe venni, amely a leginkább
- 20/21 -
szolgálja a gyermek érdekét. Végül, de nem utolsósorban eljárási szabályként is funkcionál, azaz minden a gyermeket érintő döntés meghozatala során értékelni és mérlegelni kell az érdekét, melyet indokolni is kell.[3]
Amikor a gyermek legfőbb érdekéről kell dönteni, minden esetben figyelembe kell venni a rövidtávú és hosszútávú szempontokat is, ezeket mérlegelni kell, mert előfordulhat, hogy más szolgálná a gyermek érdekét a jelenben és más lenne számára ideális az egész hátralévő életére nézve. Az UNICEF által készített Kézikönyv a Gyermekjogi Egyezmény alkalmazásához kiemeli, hogy "a részes államok nem értelmezhetik a legfőbb érdeket túlságosan relatív, kultúra specifikus módon, valamint nem használhatják a legfőbb érdek saját értelmezését oly módon, amely a gyermektől megtagadja az Egyezmény által számukra biztosított jogokat."[4]
A Gyermekjogi Egyezmény 3. cikk (2) bekezdése alapján a részes államok "kötelezik magukat arra, hogy a gyermek számára, figyelembe véve szülei, gyámjai, és az érte törvényesen felelős más személyek jogait és kötelességeit, biztosítják a jólétéhez szükséges védelmet és gondozást, e célból meghozzák a szükséges törvényhozási és közigazgatási intézkedéseket". A gyermekről ugyan elsősorban a vérszerinti szüleinek kell gondoskodni,[5] de ha ehhez támogatásra vagy segítségre van szükségük, azt az állam köteles biztosítani. Itt is némi bizonytalanságot eredményezhet a gyermek jóléte és jólléte közötti különbségtétel, hiszen a kettő között nem csak árnyalatnyi különbség van. A gyermek jóléte a magyar szóhasználat szerint elsősorban anyagi természetű, ha azt mondjuk valaki "jólétben él" az azt jelenti, hogy anyagi javak tekintetében nem szenved hiányt, míg a jóllét - az eredeti angol szövegezésben well-being - ezzel szemben inkább arra utal, hogy a gyermek jól van, tehát megkapja azt az odafigyelést, szeretetet, törődést, amire az egészséges személyiségfejlődéséhez szüksége van. Ezen különbségtétel két okból is lényeges lehet. Egyrészt azért, mert kizárólag anyagi okokból nem lehet a gyermeket a családjából kiemelni, másrészt pedig azért, mert egy megfelelő anyagi körülmények között élő családban is megvalósulhat a gyermek elhanyagolása, esetleg bántalmazása, amely indokolttá teheti az állami beavatkozást, azaz a családból való kiemelést és szükség esetén az örökbefogadhatóvá nyilvánítást.
A gyermek legfőbb érdeke a szülőktől való elválasztás körében is megjelenik. A 9. cikk (1) bekezdése szerint a gyermek akarata ellenére történő szüleitől való elválasztást kerülni kell, kivéve, ha "az illetékes hatóságok, bírói felülvizsgálat lehetőségének fenntartásával, az erre vonatkozó törvényeknek és eljárásoknak megfelelően úgy döntenek, hogy ez az elválasztás a gyermek legfőbb érdekében szükséges". Korábban a gyermekek többsége azért került örökbefogadó családba, mert a szüleik - elsősorban az édesanyjuk, sokszor közvetlenül születésüket követően - lemondtak róluk vagy elhagyták őket azzal a szándékkal, hogy valaki más nevelje fel őket. Ebben az esetben a gyermek nem is ismerte a vérszerinti szüleit, az elválasztásra még rendkívül fiatal korában került sor, így akarata kifejezésére nem volt lehetősége, a családból való kiszakadás azonban nem is jelentett számára megrázkódtatást, hiszen az örökbefogadó szüleit tekintette igazi családjának. A XX. században azonban nagyívű gazdasági és társadalmi változások mentek végbe, melynek eredményeképpen ma már kivételnek számít, ha a szülő önként lemond a gyermekéről és hozzájárul az örökbefogadásához. A fogamzásgátlás széles körben való elterjedése, a terhességmegszakítás legalizálása következtében egyre kevesebb nem kívánt gyermek jön a világra, továbbá ma már nem eredményez társadalmi ellehetetlenülést és nem jár megbélyegzéssel, ha egy nő házasságon kívül szül gyermeket és esetleg egyedülálló anyaként neveli fel. Ezen társadalmi változások mellett a múlt század során a gyermekvédelem is megerősödött, ennek köszönhető, hogy napjainkban elsősorban olyan gyermekek várnak örökbefogadó szülőre, akiket bántalmazás, elhanyagolás vagy rossz bánásmód miatt emeltek ki a családjukból. Ezekben az esetekben tehát megjelenhet a gyermek érdekeinek ütközése, hiszen a gyermekek többsége nem megfelelő bánásmód esetén is erősen kötődik a szüleihez, azaz az elválasztás az akarata ellenére történik. A gyermekvédelmi hatóságokra komoly felelősség hárul a döntés meghozatala során, melyben nemcsak a rövidtávú következményekre - arra, hogy milyen hatással lesz a gyermekre a szülőktől való elválasztás -, hanem a hosszú távú kihatásokra is figyelemmel kell lenniük. Egy bántalmazó, elhanyagoló környezet esetén feltételezhetjük, hogy hosszútávon az szolgálja a gyermek érdekét, ha kiemelik a családjából, akár akarata ellenére is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
