"Amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában,
azt a háztetőkről fogják hirdetni."
(Lukács evangéliuma 12:3)
A magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában a nyilvános meghallgatás nem honosodott meg. Ez az egyszerű állítás számtalan kérdést vet fel. Milyen jogi és jogszociológiai indokai lehetnek annak, hogy ez a jogintézmény nem vált általánossá, sőt szinte egyáltalán nem realizálódott? Megfelelő-e a jogi környezet, az Alkotmánybíróság belső szabályozása? Milyen attitűdök akadályozzák a Donáti utcai kapuk kinyitását? Általánosabban megközelítve a kérdést pedig: mi a szerepe a nyilvános meghallgatásnak az alkotmánybírósági eljárásban? Hogyan működik a jogintézmény más, hosszabb gyakorlattal rendelkező bíróságoknál? Melyek azok az elméleti és gyakorlati érvek, amelyek felhozhatóak a nyilvános meghallgatás szükségessége mellett vagy ellen? És végül: milyen lehetőségei vannak a magyarországi meghonosításnak, és milyen feltételeket igényel?
E tanulmány első alkalommal tesz e kérdések megválaszolására kísérletet, azt remélve, hogy egy konstruktív szakmai vitát indít el.
Nyilvános alkotmánybírósági meghallgatásról a törvényi szabályozás 2012-ig nem szólt, csak a személyes meghallgatás lehetőségét tartalmazta az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény. Az Alkotmánybíróság azonban részben szokásjogi alapon, később saját ügyrendjében résnyire kinyitotta a nyilvánosság előtt az ajtaját. 1990. március 12-én a testület Esztergomban nyilvános meghallgatást tartott az ún. kamatadó-ügyben. A népes hallgatóság előtt tartott meghallgatáson szakértőt hallgattak meg, majd szót kaptak az indítványozók képviselői, valamint a kormány képviselői is. Az indítványozók a meghallgatást egyértelműen panaszfórumként használták, alkotmányjogi érveket fel sem vetettek. E nyilvános ülés hatásaként később az Alkotmánybíróság megmaradt a zárt tárgyalásnál.[2] Még egyszer került sor nyilvános meghallgatásra a halálbüntetés alkotmányosságának vizsgálatakor, ez azonban kizárólag szakértők meghallgatására korlátozódott, és a testület, az indítványozók és az Igazságügyminisztérium által már előzetesen osztott, közös "érvelésnek kívánt nyilvánosságot adni az Alkotmánybíróság annak tudatában, hogy a közvélekedés, a halálbüntetés alkotmányellenességét illetően, eltér az Alkotmánybíróság álláspontjától".[3]
Később néhány határozatban találunk utalást arra, hogy az indítványozók kérték a meghallgatás tartását, de az Alkotmánybíróság azt nem rendelte el, másokban pedig utalást valamilyen személyes meghallgatás tartására.[4] A 2001-es ügyrend (amely egészen 2012-ig hatályban volt) ennek ellenére fenntartotta azt a szabályozást, hogy az Alkotmánybíróság kivételesen nyilvános ülést tarthat, és nyilvános ülést kell tartani, ha az Országgyűlés vagy annak állandó bizottsága, a köztársasági elnök, a Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy a legfőbb ügyész kérte.[5]
Törvényi szinten először a 2012. január 1-jén hatályba lépő új, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény [Abtv.] szövege tartalmazott néhány rendelkezést a személyes és nyilvános meghallgatásokról.[6] E törvényi szabály alapján az első személyes meghallgatást 2013. április 23-án tartották, amikor a bírósági ügyek áthelyezésével kapcsolatos alkotmányjogi panaszeljárásban az Országos Bíróság Hivatal elnöke jelent meg az Alkotmánybíróság előtt. A jegyzőkönyv tanúsága szerint előbb lehetőséget kapott, hogy összefüggően fejtse ki álláspontját, majd az Alkotmánybíróság által előzetesen írásban megküldött kérdésekre válaszolt. Ezt követően az elnök meg-
- 413/414 -
adta a szót előbb az előadó alkotmánybírónak, majd a teljes ülés tagjainak, hogy kérdéseket tegyenek fel. A meghallgatás nagyjából egy óra hosszat tartott.[7]
Annak ellenére, hogy civil szervezetek előzetesen kérték, hogy a meghallgatás nyilvános legyen, a meghallgatás zárt ajtók mögött zajlott, azon még az indítványozók sem jelenhettek meg, hogy kifejtsék véleményüket.[8]Az Alkotmányíróság honlapján nem a szószerinti leiratot, csak egy összefoglaló jegyzőkönyvet publikáltak, a meghallgatásról készített hangfelvétel az Alkotmánybíróság ügyrendje szerint 10 évig nem nyilvános.
Az Alaptörvény negyedik, vitatott módosítása új rendelkezést illesztett az alkotmányba: a 24. cikk (7) bekezdése alapján "[a]z Alkotmánybíróság sarkalatos törvényben meghatározottak szerint a jogszabály megalkotóját, a törvény kezdeményezőjét vagy képviselőjüket meghallgatja, illetve véleményüket eljárása során beszerzi, ha az ügy a személyek széles körét érinti. Az eljárás ezen szakasza nyilvános."[9] Ennek megfelelően módosították az Abtv.-t, és módosult az Alkotmánybíróság ügyrendje [az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. Határozat (továbbiakban: Ügyrend)] is.[10]
A hatályos szabályozás alapján el kell határolnunk a személyes és nyilvános meghallgatást.
A jogalkotó vagy a törvény kezdeményezője írásbeli véleményt adhat olyan ügyekben, amely szerinte személyek széles körét érinti. Utólagos absztrakt normakontroll, illetve nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata esetén a jogszabály megalkotója vagy a törvény kezdeményezője kérhet nyilvános meghallgatást, és a teljes ülés dönt a meghallgatásról - a meghallgatás mellőzéséhez valamennyi tag többségének szavazata szükséges. Ha a nyilvános meghallgatást a jogalkotó vagy a törvény kezdeményezője kezdeményezte, arra az indítványozót is meg kell hívni, és lehetőséget kell biztosítani számára, hogy ő is kifejtse álláspontját.[11]
Konkrét normakontroll és alkotmányjogi panaszeljárás esetén a jogszabály megalkotója vagy a törvény kezdeményezője csak személyes meghallgatást kérhet, nyilvános meghallgatást nem.[12] Az Alkotmánybíróság azonban hivatalból is elrendelheti az indítványozó vagy harmadik személy személyes meghallgatását.[13] Ebben az esetben nyilvános meghallgatást kell tartani az indítványozó vagy az az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló bírósági eljárásban részt vevő ellenérdekű fél indítványára az eljáró tanács tanácsvezető bírájának, a teljes ülés eljárása esetén pedig az elnök döntése alapján.[14] Az Ügyrend alapján az Alkotmánybíróság a nyilvános meghallgatásra irányuló indítványt elutasítja, ha attól az ügy érdemi előmozdítása nem várható.[15]
A meghallgatásra az ügyben készült tervezet első tárgyalását követően kerülhet sor, tehát feltételezi az eljárás, hogy a testület egyszer már foglalkozott a kérdéssel, mielőtt a meghallgatást megtartanák.[16]
A nyilvános meghallgatás időpontját és a meghallgatáson részt vevő személyek nevét az Alkotmánybíróság honlapján közzé kell tenni, és előzetes bejelentkezés alapján lehetőséget kell biztosítani egyéb személyek részvételére. Az Alkotmánybíróság elnöke a nyilvános meghallgatás szabályszerű lefolytatása, méltóságának és biztonságának megőrzése érdekében vagy a férőhelyek korlátozottsága okán a hallgatóság létszámát meghatározhatja.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
